Osztálykirándulás
Bess Tibety 2007.08.11. 10:20
Nos, másik story. Véleményeiteket várom!
Kirándulás- by Tibet(y)
Japán egyik középiskolájában járunk. Egy olyan órán, melyet az osztályfőnok tartott, egy kis információt mondott a diákoknak a tanév végén lévő kirándulásról. -Arisa! Ha figyelnél, akkor te is értenéd a feladatot. Nade most szeretnék mondani valamit.-kezdte a tanárúr beszédét a kirándulásról, melyet a diákokhoz intézett. -A tanév vége után az igazgató újabb kirándulást szervez. Tavaly London volt a kiszemelt hely. Ebben az éveben, Magyarország. Azt még nem adta senki tudtára, hogy ott hova lehetne menni.-magyarázta a tanárúr. -Tanárúr! De mégis hova?-kiabálta közbe Arisa, aminek a tanár nem örült túlzottan. -Ha nem kiabálnál közbe, akkor mondanám tovább. Azért nem mondta meg, mert ebben az évben az iskolában tanuló összes gyerek szavazhat, hova menjenek. Három helyet említett. Azokat megtalálhatjátok azokon a papírokon, amelyeket be kell dobni kitöltve abba a ládába, ami az aulába lesz kirakva. Bizonyára mindenki észre foglya venni. Van kérdésetek? A diákok csak néztek maguk elé, de végül 5 perc elteltével a tanárt hirtelen kezdték bombázni kérdéseikkel. -A tanárúr nem tudja milyen helyek vannak feltüntettve a szavazócédulán?-kérdezte Arisa. -Sajnos én még nem néztem meg. Az óra ezek után folytatódott, de nem sokáig, mert hamar kicsengettek. Az iskola folyosóit elöntötték a termekből aramló tanulók. Először, nem lehetett kivenni, hogy ki hova, melyik osztályba tartozik,de néhány perc elteltével már csoportokba verődve álltak, vagy ültek és beszélgettek. Arisa is a barátnőivel beszélgetett. -Engem biztosan nem fognak elengedni a Magyarországi kirándulásra a jegyeim miatt.-mondta Arisa és szomorúan lehajtotta fejét. -Ugyan már! Majd átjössz hozzánk, ha tényleg nem engednek el.-mondta Kagome, aki Arisa osztálytársa és barátnője is volt. -De te is mész nem?-kérdezte meglepetten Arisa barátnőjétől. -Nem, de én nem azért, mert nem engednek el, hanem, mert nem akarok. Más programom van.-magyarázta a kérdezett lány. -Oh, nekem mennem kell haza.-nézte meg óráját és ment el barátnőitől Arisa. Két hét volt még a suliból. Ezalatt Budapestet szavazták meg, mint szálláshely. Ezt a kis időt, ami a suliból volt, Kagome már végigjárta. Az utolsó nap, utolsó órája után mindenki boldogan szaladt haza, hogy össze tudjanak pakolni a kirándulásra. Kagome és Arisa együtt mentek haza. Mikor odaértek Kagoméékhoz, felmentek a lány szobájába, leültek és beszélgettek. -De örülök neki, hogy mindenki megy a kirándulásra csak én meg te nem...!-mondta durcásan Arisa, mellette ülő barátnőjének Kagoménak. -Jajj ne légy már ilyen! Sok jó dolog van abban, hogy itt maradtál.-nyugtatgatta Kagome, Arisát. -És mégis mi!? -Ha most mennél, akkor nem lehetnél itt nálam. -De akkor is! Még elbeszélgettek egy-két órát, de ekkor besötétedett. Kagome már látni szerette volna a többi barátját, ezért felált, hogy kikísérje barátnőjét, hogy az hazamenjen. Kagome előrement.Az eltelt két hétben annyira unatkozott, hogy a nála lévő ékkődarabokat számolgatta. Most, viszont észre sem vette, hogy egyet ott hagyott az asztalán, melyet Arisa megtalált. A többi szilánk Kagoménál volt, csak az az egy nem. Mikor már az említett lány ki volt kísérve, Kagome a kúthoz rohant. Arisa követte, mert érdeklődni szeretett volna a kis szilánk után. Kiabált Kagome után, de az már nem hallotta. Odament a kúthoz és belenézett. -Kagome, ott vagy? Válaszolj!-mivel Kagome nem válaszolt és Arisa nem látta a kútban, úgy gondolta utánaugrik, hátha ő is eltűnik. Annak nagyon örült volna. Beleugrott, de nem ütötte meg magát. Az ami ezután történt, elkápráztatta a lányt. Kék fény ölelte át a lány testét. Már azt is elfelejtette miért is ugrott a kútba. A történtek lefoglalták elmélyét. Aztán szilárd talajt érzett a lába alatt. Kimászott a kútból. A tály is lenyűgözte. Egyenesen ment, majd elérte Kagoméékat. -Ékkőszilánkot érzek.-szólalt meg Kagome. -Hogy mi, hol?-kérdezte a hanyou és előrántotta a Tessaigát, arra az esetre, ha szellem közeledne, bár azt megérezte volna. Azért nem árt az óvatosság. Arisa odaért a többiekhez. -Szia...sztok, Kagome mi ez a hely?-kérdezte Arisa. -Arisa! Te itt? De hogyan és miért? -Oh csak ezt találtam az asztalodon és olyan szép fényes. Utánad jöttem megkérdezni, mi ez.-mindenki a lány tenyerében lévő ékkőszilánkot nézte. -Köszönöm, hogy elhoztad.-mondta barátnője és elvette az érkezett lány tenyeréből a szilánkot. -Ki ez?-kérdezte a hanyou, mert csak most jutott szóhoz. -Ő az én osztálytársnőm.-mutatott Kagome, Arisára. -Jó jó, de mostmár megtudhatnám mi ez? De előbb bemutatnád őket?-kérdezte Arisa és a csapat többi tagjára mutatott. -Bocs. Ő itt a szerzetes, Miroku.-Mirokura mutatott.-A csonttörővel lévő lány pedig Sango. És ő itt mellettem Inuyasha. A macska Kirara. -Héj! Én kimaradok?-bújt elő Shippou. -Jajj ne haragudj! És végül ő Shippou. -Értem. Kösz! Én Arisa vagyok, örülök, hogy találkozhattunk.-mutatkozott be az új lány is.- És akkor most elárulod mi ez? -Nem semmi közöd hozzá!-válaszolt Kagome helyett Inuyasha. -Mi az, hogy semmi közöm hozzá!? -Az, hogy semmi közöd hozzá! Az nem rád tartozik! -Inuyasha! Ne légy már ilyen! Ez itt a Szent ékkő egyik darabja. Egy szilánknak is hatalmas ereje van, nemhogy egy egésznek...!-magyarázta Kagome. -Jó meg van amit akartál! Kagome küldd haza vagy én küldöm!-utasította a hanyou Kagomét. -De Inuyasha! Mégcsak aztsem tudja, hogy hogyan került ide! -Akkor is! -De nem! Velünk jön! -Nem! -FEKSZIK!!!! Inuyasha a földdel találkozott, pedig nem is akart. -Ezt meg hogyan csináltad?-érdeklődött Arisa. -Hát...őőő...izé...csak hallgat rám.-hazudozott a kérdezett lány. -Bárcsak rám is hallgatna az a rengeteg pasi akinek tettszek. Ők is ilyenek, mint Inuyasha.-ezen mindenki nevetett. -Mivan velem!?-kérdezte a hanyou. -Veled semmi bajom. Csak Kagoménak.-az utóbbit halkan mondta. -Velem te ne kötekedj! -Ki kötekedik...veled?-nevetett Arisa. -Gúnyolódsz!? -Vedd aminek akarod! -Na elég legyen már! Menjünk Kaede anyóhoz!-mondta Kagome. -Még az is jobb, mint ő vele maradni! -Ő is velünk jön, és semmi "de" és "nem"! Érthető voltam!?-mondta Kagome. -Igen.-morgott a hanyou magában. Elmentek Kaede anyóhóz. Bementek hozzá. -Jónapot Kaede.-kezdte Kagome. -Sziasztok. Ki ez a lány?-érdeklődött az anyó. -A barátnőm.-hangzott a válasz Kagome felől. -És hogy hívják? -Arisa vagyok.-válaszolt Kagome helyett az említett lány. -Mi járatban vagy itt Arisa?-faggatta tovább a lányt az anyó. -Kagome után jöttem, mert találtam egy ékkő szilánkot az asztalán és érdeklődni szerettem volna. -A bátyám szagát érzem!-szólalt meg a hanyou. -Én meg a te förtelmes szagodat.-nevetett Arisa, mert nem gondolta komolyan amit a hanyou mondott. -Most az egyszer hagyd békén légyszives.-kérlelte Kagome, barátnőjét, de sem ő sem pedig a hanyou nem engedett. -Azthiszed jódolog elviselni a TE förtelmes szagodat!? -Nem kell elviselni! Moroghatsz is helyette. -Fejezétek már be!-kiálltotta Sango. -Nocsak, nocsak! Az öcsikém már megint halandókkal van körülvéve.-érkezett meg Sesshoumaru. -Kellemetlen látogató vagy Sesshoumaru!-válaszolta öccse. -Tudom, de most nem azért jöttem, hogy ezt megvitassuk, hanem a Tessaigaért. -Erre mindig ugyanaz a válaszom! Nem! -Hogy mi? A Tessaiga? A legendás kard? Meg kell néznem!-mondta csodállkozva Arisa, aki most észrevette a hanyou oldalán lévő kardhüvelyt, amiből kirántotta ezek után a Tessaigát. Kirohant a kunyhóból, egy nagy terjedelmű füves területre. Sesshoumaru és Inuyasha utánament. És mindenki más is. -Hmm, a Tessaiga. Szóval ez valóság. Azt mondják, hogy hatalmas ereje van, a pusztítókardnak.-mondta egészen halkan Arisa. -Ha most ideadod a kardot, még nem öllek meg.-fenyegette Sesshoumaru a lányt, aki tőle csak pár méterre volt. -Nem. Nem adom. Előbb nézzük csak mit tud ez a kard.-meglendítette a kardot ami azonnal agyarrá nőtt. -Hát ez meg, hogy?-értetlenkedett a hanyou, de nemcsak ő, mert ezt senki sem értette. -Szép!-motyogta magának a lány (Arisa). Arisa még lengette egy ideig a kardot. Nem találta nehéznek. -Na jó. Elég ebből add ide különben azonnal véged!-fenyegetőzött Sessy. -Nekem végem? Ez akkor nem valóság, hanem egy mese?-dühítette Sessyt, Arisa. -Ez a valóság, de te nem sokáig leszel az élők sorában! -Vigyázz, mert még a végén használni is fogom a Tessaigát. -Engem akar megölni egy halandó!? -Halandó? Te kivétel lennél? -Igen, mert én szellem vagyok. -Ezt még a piszi sem hiszi! Inuyasha a lány mellé állt és megpróbálta elvenni tőle a kardot. Sikertelenül. -Add ide! Még használni sem tudod!-idegeskedett a hanyou, de Kagome kedvéért nem bántotta a lányt. Majd, mikor Arisának máshol jártak a gondolatai, a hanyou kihasználta a helyzetet és elvette a kardot. -Most az egyszer megúsztátok, de legközelebb nemcsak én, hanem a halál is beköszönt hozzátok!-mondta ridegen Sessy és elment. -Neked muszáj mindenkinek visszapofázni!?-kérdezte a hanyou. -Miért érdekel? -Csak, mert! -Az nem válasz! -Mi lenne ha nem az!? -Nemtudod, hogy mit kéne mondani, lerázó válasz! De nem olyan válasz, amit én vártam volna! -Azért kérdeztem, mert nagy a szád! -Neked még nagyobb! Különben azok az éles kutyafogak nem férnének el a szádban! -Liba! -Halandó! -Tudd meg én nem vagyok halandó! Félszellem vagyok! -Az se jobb! -Fejezzétek már be! Észrevettem, hogy mostanában nem velem, hanem Arisával veszekedsz!-üvöltözte Kagome, aki eddig nagyra nyílt szájjal nézte az eseményeket. -De én nem...! -Hagyjuk! Inkább ülj le és egyél! A társaság elcsendesült. Ezt már nagyon régóta várták. Mindenki a saját helyére ment és elaludt. (Kaede kunyhójában.)
|