Az álom, mely valóra vállik- by Tibet(y)

Este volt ezért a csapat Kagome világából visszatérve egy barlangban húzódott meg. Már mindenki aludt, kivéve a hanyout. Látva, hogy már nincs miért ébren maradnia, álomra hajtotta fejét. Eközben Kagome már álmodott, nem is akármilyet.
Álmában egy erdőböl értek ki. Előttük egy tó volt, melyben tükröződött a tavat követő hegy. A hegy lábainál hatalmas erdők voltak, mely még a csapat háta mögött is húzódott (onnan jöttek ki). A kis csapat lepihent a tó mellett. Sango, Miroku vállán pihentette a fejét, Shippou Kirarát tisztogatta, simogatta, Shippoun pedig Miyouga ugrált. Kagome és Inuyasha is a tó szélénél ültek, csak ők nem voltak közelebb 1 méternél egymáshoz. Valamit mondtak egymásnak, de Kagome nem tudta kivenni az álmából, mi is volt az. Látta saját magát és a kis csapatot felülről, mégis olyan valóságosnak tűnt. Egyszer csak azt vette észre amint ő hozzá közelebb ül a hanyou majd megcsókolja. A hanyou felébredt, mert nem tudott aludni és látta, hogy Kagome mosolyog álmában. Közelebb ült hozzá (ezt láthatta álmában a lány) és nézte a mosolygós lányt. Ez után felébredt Kagome is. Ahogy mozgott beütötte a kezét a hanyouba. Ezt észre is vette.
-Inuyasha? Te...te hogy kerülsz ide? Az előbb még ott voltál ha jól tudom.-kezdte a lány.
-Hát...öhmm...én...csak néztelek.
-Miért? Mi érdekes van rajtam?
-Semmi csak mosolyogtál és vártam, hogy megváltozik e a hangulatod.
-Mosolyogtam volna?
-Igen.
A hanyou meszebb ült a lánytól és onnan figyelte. Kagome pedig elmerengett a gondolataiban és a most hallottakon. Közben, a még mindig égő tüzet figyelte, mely meleget és fényt, valamint nyugodt hangulatot adott a közelében lévőknek.
<Mosolyogtam? És ezt Inuyasha is látta. Szerencsére nem tudja mit álmodtam.> gondolta a lány, miközben észre sem vette, hogy elpirult az arca és ezt a hanyou is látta.
-Valami baj van?- érdeklődött a hanyou.
-Nem...nem. Miért?-kérdezett vissza a lány.
-Mert elpirultál.
-Oh... :) -ezzel még jobban látszódott a pír a lány arcán.
-Nem osztod meg velem?
-Hát...ööööö...nem.
-Értem.-a hanyou lehajtotta a fejét és szomorúan ám de gyanakvóan is a földet bámulta.
Kouga a közelben volt és  figyelte, mikor alszanak el. Inuyasha megérezte a szagát. Kouga ezt észrevette és elszelelt (az ékkő szilánkok nélkül is gyorsan tudott futni).
-Itt van Kouga!-állt fel helyéről a hanyou.
-Mi, mi, hol?-ábrándult ki Kagome.
-Mindjárt sehol!-ezzel a kijárat felé vette az irányt.
-Na, de Inuyasha!-a lány látta, hogy ezt a figyelmeztetést nem hallotta, vagy nem is érdekelte a hanyout. Ezért megfogta Inuyasha lábát, aki még erre sem állt meg és húzta a földön maga után Kagomét.
-Állj, Inuyasha ez fáj! Hallod?!-a hanyou még most sem akart megállni, ezért a lány kénytelen volt kimondani a szót, mely nem kedvezett a hanyounak.- Fekszik!- a fiú a földdel találkozott. Erre még a többiek is felkeltek.
-Mi történt?-kérdezte Miroku.
-Inuyasha meg akarta ölni Kougát. Én nem engedtem, de ezzel ő nem foglalkozott. Ezért kimondtam a szót.- mondta a kérdezett lány mikor már Inuyasha is nagy nehezen felállt a földről és morcosan figyelte a beszélgetést.
-Milyen szót?-kérdezte Sango, de ezzel is csak a hanyout akarta idegesíteni.
-Fekszik.-mondta Kagome, és erre a szóra Inuyasha megint találkozott a földdel.
-Héj! Ezt meg miért csináltad?
-Bocsi.-hangzott a válasz a miko felől. Hatalmas röhögés tört ki és ebből Kagome nem akart kimaradni.
-Hát te meg miért nevetsz?-kérdezte Kagométól a hanyou idegesen.
-Bocsika, de nem bírom megállni. :D
A kis csapat vissza aludt. Ezt remélte és várta már régóta Kouga. Ezt kihasználva odasurrant a barlanghoz, felkapta Kagomét és elrohant vele. Reggel elősször a hanyou ébredt fel.
-Kagome!-szólította a lányt.
-Mi van Inuyasha?-ébredt fel Sango és Miroku, kik most szinkronban beszéltek.
-Nem lelem Kagomét.-hangzott az aggódó válasz.
-Kagome nincs itt?-folytatta Sango.
-Nem nincs.-nézett körül Miroku is.
-Biztos Kouga rabolta el. Éjjel még a szagát is éreztem!-idegeskedett a hanyou.
-Akkor mire várunk? Menjünk a szag irányába és megtaláljuk.
-Rendben!- higgadt le a hanyou. Elindultak a szag irányába és Kouga barlangjához értek.

Kougáéknál.........

-Hol vagyok?-ébredt fel Kagome, kit Kouga az ágyára fektetett és várta míg felkel.
-Itt.-hangzott egy közeli személytől a válasz. Kouga volt az.
-Hol itt, hiszen ez a te falkád barlangja!?
-Öhömm.-bólogatott Kouga.- Úgy volt kedvem, hogy idehozzalak és ide is hoztalak.
-Oh...igen? Akkor nekem meg olyan kedvem van, hogy innen elmegyek!
-Nekem meg úgy tartja kedvem, hogy nem engedem.
-Nekem, meg úgy, hogy úgyis elmegyek.
Kouga a falkájának intett, akik most a barlang bejáratához álltak, nehogy megszökjön a lány.
-Nem mész el.-mondta nyugodtan Kouga.
-Dehogyisnem!-Kagome a kijárathoz futott, de ekkor megbotlott és úgy beverte a fejét, hogy eszméletét vesztette.
-Ez meg ki volt?!-üvöltözött a farkas.
-Én. Nem engedtem, hogy elmenjen.-felelte egy farkas büszkén.
-Mi? Miért nem állsz ott, ahol a többiek?!
-Igazán nem kell dícsérni...-folytatta volna, de Kougának más véleménye akadt.
-Nem dícsérlek! Nincs miért! Én miért nem állítottam meg szerinted? Pedig itt ment el mellettem. Hát képzeld azért, mert a barlang bejáratánál ott áll mindenki és nem engedik ki.-ordibált dühösen Kouga.
Ekkor már Inuyasháék is ott voltak és beérve a barlangba (a falka észre sem vette a befele menő kis csapatot, mert el voltak foglalva azzal, hogy figyeljék a bent történteket) a hanyou is rákezdett.
-Mit csináltál?!
-Én semmit, de ő igen.-Kouga az eszméletvesztést előidéző farkasra mutatot.
-És nem is csináltál semmit sem ellene?!
-Hogyan!? Nem oda figyeltem, hogy mikor fogja kibuktatni.
A veszekedést befejezve a lányt az ágyra tették majd köré ültek és álltak. Megint kitört a veszekedés, de most már kardott is rántott a két fél. Ekkor ébredt fel Kagome.
-Mit csináltok?-kérdezte meglepetten. Sango pedig mellette ült.
-Mi semmit.-mondta a két fiú egyszerre, mert nem akarták felidegesíteni a lányt. Ráadásul Inuyasha tudta nagyon jól, hogy ő bánná meg az egészet.
-Nem hoznátok ennivalót? Nagyon éhesek vagyunk.- Kagome szétnézett a barlangban és a legtöbb bentlévőre rákacsintott. Mindenki bólogatott, ezért a két fiú elment élelmet keresni.
-Mond Inuyasha, miért nem hagyod, hogy az asszonyom legyen Kagome?-kérdezte menet közben Kouga.
-És te miért ütöd mindenbe bele az orrod?
-Mert nagy és hosszú.
-Akkor mostantól nevezhetlek Pinokkiónak?
-És én Influenzának?
-Igaz, hogy gyorsan terjedek és pusztítok is...igen.-ekkor a hanyou elmosolyodott.
Már két óra is eltelt de a fiúk csak 1-1 gyümölccsel tértek vissza. Nagy meglepetésükre már mindenki evett.
-Hogyan jutottatok élelemhez? Mi lettünk megbízva vele nem?-értetlenkedett a hanyou.
-Tudjátok ti már 2 órája vagytok ott és csak 1-1 gyümölcsöt hoztatok. Közben megkértem az egyik farkast, hogy hozzon. Érdekes, ő 5 perc alatt hozott mindannyiunknak. Üljetek le és egyetek.-utasította őket Kagome. A két fiú leült enni és még mindig beszélgettek. Külön ültek a többiektől, ezért észre sem vették, hogy a falka a szokásos pihenőhelyére ment és a csapat is elindult. Mikor megették, akkor vették csak észre.
-Hova lettek?-kérdezte Kougát a hanyou.
-Nemtudom, csak azt, hogy a falka hova ment és én most oda fogok menni hozzájuk.
-Oké én meg az enyémekhez.-azzal elbúcsúztak.
A hanyou beérte a csapatot. Ezután minden úgy történt, ahogyan azt Kagome megálmodta:
 Egy erdőböl értek ki. Előttük egy tó volt, melyben tükröződött a tavat követő hegy. A hegy lábainál hatalmas erdők voltak, mely még a csapat háta mögött is húzódott. A kis csapat lepihent a tó mellett. Sango, Miroku vállán pihentette a fejét. Nem messze tőlük Kirarát simogatta és tisztogatta Shippou. Shippoun pedig Miyouga ugrált. Kagome és Inuyasha 1 méterre ültek egymástól. Beszélgettek:
-Pont, mint ahogyan azt megálmodtam.-mondta Kagome.
-Mit álmodtál meg?
-Ezt az egészet. A tájat. Gyönyörű nem?
-De igen.-A hanyou ekkor közelebb ült a lányhoz, átölelte, majd megcsókolta. Kagome most sem ellenkezett.

Folytatása következik.........