Befogás és vezetés

 A ló könnyen hagyja magát befogni, ha mindennap ugyanabban az időpontban visszük vissza az istállóba. De ha tudja, hogy meg akarjuk lovagolni, vagy a fű jobban ízlik neki, mint a takarmány az istállóban, problémák merülhetnek fel.

 Ilyenkor szükségünk van valakire, aki elvezeti a többi állatot, úgyhogy a miénk is csatlakozzon hozzájuk. De akár sarokba is szoríthatjuk a lovunkat, és befoghatjuk ott.

 * Elölről ferdén közeledjünk a lóhoz, és tegyük a kezünket a nyakára vagy a vállára, mielőtt a fejéhez nyúlnánk.

 * Ne csapkodunk a kötőfékkel vagy a vezetőkötéllel. Lapos tenyérrel kínáljunk némi takarmányt a lónak.

 * Simogassuk meg a lovat, és beszéljünk hozzá egy kicsit, ne akarjuk rögtön befogni. Kerüljük az érzékeny testtájak érintését, ellenkező esetben kirúghat a ló.

 *Ne szaladjunk az olyan ló után, amely nem hagyja magát befogni - ezzel csak zavarba hozzuk. A türelem és a nyugalom több eredménnyel jár.

 * Tegyük a vezetőszárat a ló nyaka köré. A másik kezünkkel húzzuk a kötőféket az orrára.

 * Ezután húzzuk a kötőféket a ló füle mögé, és kapcsoljuk be a csatot.

 * Mindig álljunk vállmagasságban a ló mellett. Jobb kézzel kapcsoljuk be a kötőfék csatját, miközben bal kézzel tartsuk a vezetőszárat. Utóbbit ne tartsuk túl feszesen, de túl lazán se.

 * Amikor indulni akarunk energikus „Gyere!” szóval utasítsuk a lovat.

 * Szükség esetén azzal is indulásra ösztökélhetjük a lovat, hogy a vezetőszár végével megérintjük a véknyát. Menet közben maradjunk a ló vállának magasságában: így könnyen ellenőrzés alatt tudjuk tartani.

 * Menet közben beszéljünk az állathoz, hogy ébren tartsuk a figyelmét.

 * Kapun, istállóajtón óvatosan menjünk át, nehogy az állat megüsse magát.

    Csípőhorzsolások igen lassan gyógyulnak.

 * A lóval együtt menjünk keresztül az istálló ajtón, nehogy visszacsapódjon és megsebezze a lovat.

 * A lovat megint fordítsuk arccal kapu/ajtó felé, mielőtt bezárnánk. Csak ezután eresszük el a lovat.