A ló háziasítása kb. 5000 évvel ezelőtt kezdődött, a Távol-Keleten.
Kezdetben a primitív törzsek azért követték a vadlovak csapatait, hogy levadásszák őket húsukért. A fiatal lovak, akiket befogtak, és akiknek istállót készítettek, fokozatosan hozzászoktak az ember közelségéhez. A nomád lótartók rájöttek, hogy a lovak nem csak táplálék szempontjából értékes állatok, hanem szállításra is alkalmasak. Elkezdték hát málháslovakként használni őket.
A ló, amióta csak az ember közelében él, a legkülönfélébb "munkakörökben" tűnik fel. De egy biztos: minden lónak keményen meg kell dolgoznia a kenyeréért, legyen hátas-vagy versenyló, igásló, stb.
Kezdetben tehát a lovakat csak szállításra használták. A régmúlt korokban a kistestű lovakat fogták be e célra, a nagyobb testűek pedig harci feladatokat láttak el. A lőfegyverek megjelenése a korábbi vértezet feleslegessé válását eredményezte, a ló harci jellege is megváltozott. Ezáltal a nagy testű lovakat más munkákra irányították.
Amikor az ipari forradalom beköszöntött, egyre nagyobb tömegű árut kellett mozgatni, egyre nagyobb távolságra. Kialakultak a hidegvérű fajták, melyek erre a feladatra alkalmasak voltak. A 19. században a lovakat telepeken és bányákban használták anyagmozgatásra. A lovak fontos szerepet játszottak a mezőgazdaságban is. A kistestű lófajtáknak ez túl nehéz feladatnak bizonyult. A 18. században terjedtek el a különböző mezőgazdasági eszközök, melyek vontatásához gyorsaság, erő és bizonyos intelligencia is szükségeltetett, így a hidegvérű fajták hamarosan helyükre találtak a földeken.
Ahogy az utak minősége a 19. században egyre javult, és a fogatkészítés kifinomultabbá vált, szükség volt olyan lovakra, amelyek elegánsak és gyorsak voltak. Ilyen ló például a hackney.
A vasút, majd a gépjárművek megjelenésével a lónak mind a szállításban, mind a mezőgazdaságban halványult a jelentősége. Úgy tűnt, a hidegvérű fajták napjai meg vannak számlálva, de ma egyre többen ismerik fel, hogy kis távolságok esetében a lóvontatás sokkal gazdaságosabb, mint a teherautó