Lóbarátságok

Sokszor hall az ember elválaszthatatlan lovakról vagy más lóbarátságokról, és a velük való bánásmód során megállapíthatjuk. hogy a lovaknak van saját akaratuk. Egyesek láthatóan szeretik egymást, mások nem férnek össze.Emberi érzelmeket ugyan nem szabadna lovakra vonatkoztatni, de az bizonyos, hogy a lovak ki tudják fejezni vonzalmukat vagy ellenszenvüket. Egy vadménesben a csordaösztön még nagyon erős. Minden ló engedelmeskedik önnfentartó ösztönének, és beilleszkedik a csapatba. Aláveti magát a csoport szabályainak, hogy ne zárják ki. Ha ugyanis levállik a ménesről, és egyeül marad, könnyű zsákmányt jelent a vadállatok számára. A ménes összetartozását állandóan erősíteni kell. A lovak halk nyihogással, valamint többé vagy kevésbé barátságos horkantásokkal komunikálnak egymással. Ezekkel a világos testbeszéddel kísért jelzésekkel közlik egymással, milyen helyet foglalnak el a ménesben. A lovak megszaglásszák, nyalogatják, harapdálják egymást, és játszanak egymással. A kölcsönös harapdálás vagy tisztogatás megerősíti két ló kapcsolatát. Az istállóban tartott ló csordaösztöne is megmarad. A ló számára a többi ló a legfontosabb. Az istálló lesz úgymond a csordája. Ha visszatér sz istállóban smét biztonságban érzi majd magát. Annak ellenére, hogy a ló az istállóban csupán korlátozott kapcsolatokat tud fenntartani a többi lóval, ott is szilárd rangsor uralkodik. Egyes lovatól tartanak a többiek. Ezzek az állatok rendkívül dominánsak. Mások ezzel szemben nagyon barátságosan viselkednek társaikkal, nem hajlandók vetélytárs szerepére inkább behódolnak. Néha két egymás mellett álló ló barátkozik össze az istállóban. Ha pajtásuk ő nélküle megy ki az istállóbaól hangosan utána nyihog. Persze azok a lovak is gond nélkül összebarátkozhatnak akik nem állnak egymás mellett. Vannak azonban olyan állásszomszédok is akik ki nem állhatják egymást. Nem hagynak ki egyetlen alkalmat sem, hogy felmérgesítsék a másikat. Evés közben rendkívül gonoszan tudnak viselkedni egymással ezért jobb ha külön választjuk őket.