Embrióátültetés - Hatásfoka, előnyei, alkalmazása
E havi sorainkból egy újabb, a jövő lehetőségeit rejtő szaporítási módszert ismertetünk meg az olvasókkal. A biotechnológia egyéb módszereire a következő számban térek ki. Ebben a számban csak az ebrióátültetést (embrio transfer = ET) ismertetem részletesebben, mivel ez az, amely jelenleg a mesterséges termékenyítés (AI) után a legnagyobb gyakorlati jelentőséggel bír. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, ezért mindig fogékonyaknak kell lenni az új, vagy még kísérleti stádiumban lévő megoldásokra. Még akkor is így kell tenni, ha az először használatos protokolok (kivitelezési formulák) nem hozzák meg azt az eredményt, amelyet a gyakorlat megkívánna.
Először is nézzük meg, mi az oka annak, hogy foglalkozunk a biotechnológia mesterséges termékenyítésen kívüli, egyéb szaporítási módszereivel:
• a jó kancáktól nagyobb számú utód nyerhető
• a sportban aktív kancákat is be lehet vonni a tenyésztésbe
• az idősebb, méhproblémáktól szenvedő kancákat nem kell leselejtezni
• a jó csikónevelő, de gyenge genetikai képességekkel rendelkező kancák hasznosíthatók anélkül, hogy a tenyészcél elérését hátráltatnák
A biotechnológiai módszerekre általában igaz, hogy az emberi beavatkozás a tüsző ovulációja és a vehem kihordása között történik. Csak emlékeztetőül vázolnám a vehem megtapadásáig történő eseményeket.
1) Tüszőérés: A petefészken növekvő tüsző tartalmazza a petesejtet. A tüsző egy bizonyos méret felett érett tüsző (Graaf-tüsző), amely érett petesejtet tartalmaz. Ez a petesejt alkalmas a megtermékenyülésre.
2) Ovuláció: A tüsző fölreped, a petesejt a petevezetőbe kerül, ahol vándorol a méh felé.
3) Maturáció: A petesejt az ovuláció után vándorlása közben még további érési folyamaton megy keresztül.
4) Fertilizáció (termékenyülés): A hímivarsejtek körülveszik a petesejtet, és egy közülük megtermékenyíti azt. Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, a természetes viszonyok között nem elegendő egy spermium. A „szerencsés” egy bejutását az teszi lehetővé, hogy a spermiumok speciális anyagot hordoznak, amely akkor szabadul fel, amikor a petesejt külső rétegéhez érnek. Amikor a felszabadult anyag elér egy meghatározott mennyiséget, egy hímivarsejt genetikai információja bejut.
5) Barázdálódás: A megtermékenyülés után egy bonyolult irányítás révén elkezdődik a sejtek sorozatos osztódása, majd a diferenciálódás, és végül kialakul a magzat. A lóban a barázdálódás a petevezetőben kezdődik, és a zigóta az 5. napon ér le a méh üregébe, ahol megtapad és kialakul a magzat.
Néhány állatnál, (pl.: szarvasmarha), a fent említett folyamatok mindegyikét létre lehet hozni mesterséges környezetben is. A lónál ez még nem működik.
Az ET-re a 6.-8. nap között kerülhet sor. Előtte az embrió még nem ér le a méh üregébe, utána túl nagy, ezért sérülékeny. Általánosságban igaz, hogy minél fiatalabb az embrió, annál kevésbé sérülékeny. Ennek oka valószínűleg részben az is, hogy az egyedfejlődés során az osztódó sejtek későbbi feladata egyre jobban meghatározott, így egyre kevésbé tudják helyettesíteni egymást. Ez adhat némi biztonságot azoknak, akik félnek a módszer kipróbálásától. Amennyibe ugyanis sérül az embrió a procedúra során, akkor azt vagy képes teljesen kijavítani, vagy elpusztul. Ezért az ET mechanikai beavatkozásai okozta fejlődési rendellenesség kialakulásának esélye gyakorlatilag elhanyagolható. Az ET során a zigótát a donor (adó) kanca méhéből kimossák, bírálják, majd a recipiens (kapó, vemhet kihordó) kancába beültetik.
A fejlettebb lótenyésztéssel rendelkező országokban (USA, Franciaország, Németország és nem utlsó sorban Brazília, illetve Argentína) jelenleg az ET használata sokkal elterjedtebb, mint Magyarországon. Ezt Dél-Amerikában az indokolja, hogy a legjobb pólólovakat fiatalon adják el. Ahhoz, hogy a tenyészetek fejlődhessenek, szükség van az eladott kancák genetikai értékének megőrzésére, amit az ET széleskörű használatával érnek el. Franciaországban egy egész ménest üzemeltetnek, ahol csak recipiens kancákat tartanak. A termékenyítést és az embriómosást alvállalkozók végzik. A mosadékot gyorspostán küldik el az ET-centrumba, ahol az embriót megkeresik és valamelyik előre „beállított” recipiensbe beültetik. A rendszer előnye, hogy a kb. 200 recipiens kancát tartó ET-centrumban mindig könnyen biztosítható a ciklus megfelelő stádiumában lévő kanca.
Az embrió beültetése történhet transcervikálisan (méhnyakon keresztül), illetve véres úton (műtéttel). Utóbbi eredményessége jóval meghaladja az előzőét. Ennek az oka az, hogy a transcervikális beültetés kevésbé steril, mint a sebészi megoldás. Ugyanakkor az is igaz, hogy a hasfalon keresztül a műtéttel végzett beültetés nyilvánvalóan nagyobb kockázatú. Mivel a recipiens kancák többnyire nem képviselnek akkora értéket, mint a donorok, az eredményességi esélyek miatt Európában egyre inkább a véres beültetési mód terjed.
Az ET gyakorlatiasságát az embrió mélyhűtése tudná növelni. Az embriók mélyhűtése a sperma mélyhűtéséhez hasonlóan lehetővé teszi a nagy távolságokra történő szállítást, a tetszés szerinti felhasználást. A módszer alkalmazása révén nem kell figyelembe venni azt, hogy a donor és a recipiens a ciklus azonos stádiumában van-e, mert a fölolvasztást csak akkor kell elvégezni, ha a recipiens elérte a kívánt állapotot. Így, nincs szükég arra, hogy a donor- és recipiens kancákat gyógyszeres szinkronizálással „együtt sárló”-vá tegyék. Az embrió mélyhűtés már működik a lóban is, de sikerességéről eltérő adatokat hallani.
Az ET során az egészséges, középkorú vagy fiatal donoroktól kb. 60-70 %-ban mosható embrió. (100 mosásból kb. 65 embrió). 14 napos korban a beültetettek kb. 70-75 %-a vemhes, (65 beültetettből kb. 46), 50 naposan kb. 60-65 % (65 beültetettből kb. 41). Tehát, 10 termékenyítésből kb. 4 csikónak kellene születni. Másképpen fogalmazva, minden 3. mosás eredményez egy csikót. Ez nem is olyan rossz eredmény, de a fogadó és a donor kancák szinkronizálása nem mindig úgy alakul, ahogy azt szeretnénk, ezért a fenti számok csak akkor igazak, ha megfelelő számú recipiens áll rendelkezésre. (Egy donorhoz (2)-3 recipiens kell). Az embrió mélyhűtése – érthető módon – a szükséges recipiensek számát is tudja csökkenteni.
Az ET protokoll során mind a donor, mind a recipiens kancákat gyakori (minimum napi egyszeri) vizsgálat alá kell vetni. A mosás nem igényel speciálisan felszerelt labort, de a keresés, a bírálat és a beültetés igen. A friss embriót csak speciális szállító táptalajban lehet tárolni, szállítani és 24 órán belül be kell ültetni. A szállított embriók beültetésére mindenképp célszerű a véres módot használni.
A sok vizsgálat, az esetleges mélyhűtés, a több recipiens, a panziós, illetve a távolság miatt keletkező költségek révén a módszer jóval drágább, mint a mesterséges termékenyítés. (Franciaországban egy embrióátültetett vemhes kanca ára kb. 5000-6000 Euro.) Valószínűleg a jövőben is csak a jobb kancákat fogják bevonni az ilyen programokba, de azok körében akár a mesterséges termékenyítéshez hasonló elterjedséggel alkalmazhatják. (Gondoljuk csak meg, hogy Magyarországon mennyire volt elterjedt a lovak mesterséges termékenyítése 15-20 éve.) Tudomásom szerint az ET-t Magyarországon a Balaton mellett, Budapesten, Kecskeméten és Nyíregyházán végzik szolgáltatásszerűen.
Végül még néhány – tudományosan nem megalapozott – megfigyelésre szeretném felhívni a figyelmet. Az ET legalább 20 éve megvalósítható a ló esetében is, de még sincs igazán elterjedve. Ennek a költségek és a „macera” mellett részben az az oka, hogy a csikók nem hozzák a várt teljesítményt. Az ok felderítéséhez több dolgot kell figyelembe venni. (Még egyszer hangsúlyoznám, hogy az alábbiak csak a saját véleményemet tükrözik. Céljuk inkább csak elgondolkodtatás, mint tényközlés.)
• Az ET nem klónozás, tehát nem az anyát sokszorosítjuk. Az, hogy az anyának milyen az átörökítő-képessége, ugyanúgy változik, mint a mének esetében. Nem várhatjuk el, hogy a csikó teljesen olyan is legyen, mint a mén, meg olyan is, mint a kanca.
• El kell dönteni, hogy a kanca csikói azért jók-e, mert jó csikónevelő, (az ilyen inkább recipiensnek való), vagy azért, mert saját genetikai értékeit megbízhatóan örökíti. Ez utóbbi azonban sokszor nem nagyon adja át a mén örökölhető tulajdonságait. Ebből következően a mént is nagyon gondosan kell kiválasztani. Véleményem szerint úgy, hogy annak „átütőképessége” azonos legyen a kancáéval. Ha a kanca „átütő ereje” kicsi a méné nagy, akkor inkább a mén tulajdonságait sokszorosítjuk. Ez is lehet cél, de a költségek miatt itt különösen oda kell figyelni a mén minőségére.
• A kanca és a környezet fél éves koráig együtt befolyásolja a csikó fejlődését. Ebben az időszakban a környezet ingereire adott választ a csikó az anyjától látja. Ha figyelembe veszzük egy hidegvérű és egy telivér kanca reakcióit „életstílusát”, akkor azonnal érthetővé válik, hogy mi a különbség a két kanca csikónevelése között. A tej mennyisége és összetétele szintén más lehet a különböző kancatípusoknál. Nem biztos, hogy egy puha szervezetű, túlméretes csikó a cél. A javaslatom ezért általában az, hogy a csikó típusától lehetőleg ne nagyon térjen el a recipiens kanca típusa. Félvér donorok esetében inkább nyugodt, jó csikónevelő félvér vagy könnyű hidegvérű recipiens kancákat válasszunk, mint hidegvérűt.
Összegezve tehát, az ET egy jó lehetőség a tenyésztés gyorsabb haladásához, de körültekintő használat szükséges ahhoz, hogy ne csak fölösleges költséget, hanem eredményt is hozzon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
