A „kizsákolás” lasszóval

A következő részcélunk, hogy a ló egész testét megérinthessük egy lasszóval. Ha a ló fél a lasszótól, akkor minden bizonnyal félni fog a nyeregtől is. Használjunk egy puha kötelet erre a célra, amilyet a 2. fejezetben már ismertettem. Ne használjunk nagyon kemény, vagy merev kötelet. A pálca a lónak túl fenyegető, ezért nem igazán megfelelő erre a célra. Használhatunk egy törlőkendőt, puha gyapjú vagy nejlon kötőféket, vagy esetleg egy vezetőszárat is. A következő lépéseket lasszóval írom le, de ugyanígy kell eljárni más segédeszközökkel is.

Ugyanazzal a technikával kezdjük a kizsákolást, mint amit az első közeledésnél használtunk a körkarámban. Ha a lasszót feltekerjük, a lónak kisebbnek és kevésbé veszélyesnek fog tűnni.

Kezdhetjük azzal, hogy a ló nyakát megérintjük a lasszóval. Vegyük figyelembe, hogy a lovat úgy akarjuk megérinteni a lasszóval, hogy egy helyben maradjon! Ha megérintjük a ló nyakát a lasszóval, és érezzük, hogy 3 másodpercen belül el fogja hagyni a helyét, akkor 2 másodperc után vegyük el a lasszót a nyakától, és lépjünk pár lépést hátra.

Ha a ló elkezd elmozogni a helyéről, és érzem, hogy sikerülhet, akkor némely esetben vele együtt mozgok én is. Abban a pillanatban akarom elvenni a kötelet a lótól, amikor egy helyben marad, hogy ne tanulja meg, hogyan lehet a szituációból kihúzni magát. Felkínálom neki, hogy nem kell mennie. Néha ez nem sikerül, és a ló elmenekül. Ha ez megtörténik, hagyjunk időt a lónak, hogy mozogjon egy kicsit, mielőtt lehetőséget adunk neki a megállásra.

A játékot, hogy közeledünk – dolgozunk a lasszóval –, távolodunk, csináljuk egy ideig. Érintsük meg a ló egész testét a lasszóval, kivétel a fej, a fülek és a végtagok. Mind a két oldalon csináljuk addig, míg a ló nyugodtan nem áll, akár kissé unottnak is tűnhet.

Amikor a lábait érintjük a lasszóval, letesszük az alapokat ahhoz, hogy később felkérjük a ló patáit. Erről bővebben a 9. fejezetben. Ha a lovat már az egész testén meg tudjuk úgy érinteni, hogy közben nyugodt maradjon, akkor elkezdhetjük egészen finoman paskolni a lovat a lasszóval. Ezt is addig csináljuk, míg nyugodt nem marad.

Hogy az előzőekben leírtakat elérjük, tizenöt-harminc perc kell. Ezután továbbléphetünk.

A nyeregalátét

A lovaimhoz én puha, Navajo nyeregalátéteket használok pamutból vagy gyapjúból. Persze nincs eredetim, amit a Navajo indiánok kézzel készítenek, de valami hasonló. Azért használom ezeket, mert átengedik a levegőt a ló hátához.

Egy vastagabb nyeregalátét segítségével egy nem teljesen passzoló nyereg fekvését is bizonyos fokig javítani lehet. Persze sokkal jobb, ha a nyereg passzol a lóra, és nem szükséges a különleges tömés alá. Minél közelebb ülünk a lóhoz, annál erősebb a kontaktusunk, és annál jobb a reakciója.

A nyeregalátétnél legfontosabb dolog a tisztaság. Egy tiszta nyeregalátét kellemesebb a lónak, mert meggátolja a nyomást vagy feltörést.

Néha kérdeznek az ortopédiai alátétekről is. Én személy szerint nem kedvelem őket túlságosan, mert szerintem túl melegek a ló hátának. Ennyit a nyeregalátétről magáról, most pedig következzen a következő részcélunk – tegyük fel az alátétet a ló hátára.

Mint mindent az egész procedúra alatt, ezt is csinálhatjuk kisebb lépésekben. Először ismételjük meg a kéz érintését, aztán a lasszóét. Ezután hajtsuk a Navajo alátétet kb. 30 négyzetcentiméteres négyzetté. Itt az elején használhatunk törölközőt, pokrócot stb.

Közeledjünk a körkarám közepénél a lóhoz az alátéttel. Hagyjuk, hogy a ló megszagolja – hagyjunk neki időt, hogy alaposan szemügyre vehesse. Dörzsöljük meg az orrát az alátéttel, később a fejét, füleit, nyakát, vállait és a lábait is. Az egészet persze mind a két oldalon.

Ha a ló elhagyja a helyét, küldjük el „büntetésképpen”, hogy nem tartotta kontroll alatt a félelmét, és mozgassuk egy ideig, mire újra engedélyt adunk a megállásra. A következő alkalommal meg fogja gondolni, hogy elszaladjon-e, ha közelítünk a nyeregalátéttel. Figyeljünk arra, hogy értsük a ló viselkedését, nehogy azt tanítsuk meg neki ezzel, hogy el kell rohannia, ha jövünk az alátéttel. Ha az az érzésünk, hogy a ló így félreértette a dolgot, akkor állítsuk meg, és fordítsuk meg néhányszor, mielőtt hagyjuk bejönni középre.

Amikor a ló elszalad a feladat közben, ez azt mutatja nekünk, hogy nem érzi magát jól, amikor csinálunk vele valamit. Többet kell dolgoznunk addig, míg a ló el tud lazulni mellettünk. Ez a viselkedés meggátolja, hogy ló vagy ember sérüljön a folyamat alatt.

Ha a ló a „büntetőkörök” után megállhat, lépjünk egy-két lépést hátra, hajtsuk az alátétet még kisebbre, és kezdjük elölről. Ha közel tudunk menni a lóhoz az alátéttel anélkül, hogy ideges lenne, akkor kezdjük dörzsölni az egész testét. Ezután újra hajtsuk ketté az alátétet az előző méretre, közelítsük meg a lovat, és kezdjük a gyakorlatot újra. Ha a nyeregalátétet újra széthajtjuk, akkor távolodjunk el egy kissé a lótól közben.

A következőkben hajtsuk egyre széjjelebb az alátétet, míg a tényleges méretét el nem érjük. Közben persze minden mérettel dörzsöljük a lovat. Akkor jó, ha a végén mind a két oldalról közeledni tudunk a lóhoz úgy, hogy csak az alátét egyik sarkát fogjuk. Tegyük a nyakára, a füleire is, és mind a két oldalról dobjuk is fel a hátára. Hagyjuk a hátán egy kicsit, és közben a kezünkkel dörzsöljük a ló hasát ott, ahol később a heveder lesz majd, hogy hozzászokjon ott a nyomáshoz. Érintsük meg a mellső lábak belső felét is, mert a heveder majd azokhoz is hozzáérhet.

Paskoljuk meg a nyeregalátétet. Mozgassuk meg a ló hátán. Vegyük le, majd fektessük ismét fel. Ezt addig ismételjük, míg a ló teljesen ellazult nem marad közben. Az előkészítés miatt a ló nyugodt marad akkor is, ha több alátétet teszünk fel rá.

Figyeljünk rá, hogy a ló végig jól érezze magát a nyeregalátétes játékok közben, mielőtt először nyergelnénk.