A kizsákolás

Régebben a cowboyok egy gabonatároló zsákot használtak arra, hogy hozzászoktassák a lovat a félelmének kezeléséhez. A zsákkal úgy dolgoztak, hogy könnyedén a teste felett lengették, ezzel hozzászoktatták, hogy hagyja magát megérinteni; ez volt a kizsákolás. Manapság is fontos gyakorlat ez,   mert hozzászoktatja a lovat, hogy a kezünket, a kötelet, a nyeregalátétet érezze a testén, és segít abban is, hogy megbízzon bennünk, ha rajta vagy vele dolgozunk.

Mielőtt a kizsákolást elkezdenénk, nagyon fontos, hogy a második leckében leírtakat ne csak elolvassuk, hanem meg is tanítsuk a lónak az ott leírt körkarámos gyakorlatokat. A kizsákolás a fejdörzsölés utáni logikus lépés. A gyakorlat célja, hogy a ló a hátán lévő nyeregalátéttel is el tudjon lazulni, és megszokja a nyerget.

Megérinteni a lovat

Mivel a gyakorlat során a legkevesebb agresszióval kell közeledni a ló felé, először a kezünket használjuk a kizsákoláshoz. A körkarámos gyakorlatok végén a ló fejét simogattuk a kezünkkel. Most erre építkezünk.

Az első részcélunk, hogy a lovat az egész testén dörzsölni tudjuk. Ezt a részcélt kisebb lépésekkel is elérhetjük. Dörzsöljük először a ló két nyakoldalát, aztán a szügyét, majd az elülső lábait és így tovább.

Ha érezzük, hogy a ló jól érzi magát, miközben előtte állunk, és dörzsöljük a fejét, akkor térhetünk át a nyakára, majd a szügyére, az oldalára és a hátára. Beszéljünk a lóhoz, miközben ezt csináljuk. Mondhatjuk például, hogy „jó fiú”, vagy hogy „minden rendben van”.

Fontos, hogy időről időre elforduljunk a lótól, eltávolodjunk tőle, majd visszatérjünk, és megérintsük mindenhol újra. A ló így megtanulja, hogy mindig nyugodtan álljon, ha közeledünk felé. A közeledésnek ki kell váltania egy olyan reakciót, hogy erre a ló nyugodtan állva maradjon. Ha mindig a ló mellett állunk, és csak így simogatjuk, akkor nem ismételjük elégszer a szignált. Ha közeledünk a nyeregalátéttel, és előtte csak néha közeledtünk a ló felé, akkor nagyobb problémánk is lehet, mint akkor, ha hússzor közeledtünk a lóhoz, hogy megérintsük. Ha eltávolodunk, akkor kitöröljük a ló fejéből, hogy valamit akartunk vele tenni.

Még egyszer: ha érezzük, hogy a ló el akar menni tőlünk, akkor távolodjunk el mi (mielőtt a ló mozdulna). Ezzel megválaszoljuk a kérdését. Ezt fogja gondolni: „Ó, hát csak ez minden, amit akart tőlem? Hát ez sokkal jobb, mint a hülye körkarámban körberohanni!”

Minél többet kérdez a ló, annál több bizalma lesz magában és bennünk. Megemeljük egy kissé a félelemszintjét azzal, hogy közeledünk, ezután megfordulunk és eltávolodunk. A ló megtanulja, hogy uralkodjon a félelmén. Ezenkívül azt is megtanulja, hogy mindig békén hagyjuk, ha nyugodtan, egy helyben áll.

Ha eljutunk oda, hogy öt vagy tíz percig is tudjuk egyfolytában simogatni, akkor egyre több bizalmat tudunk felépíteni. Így folytatjuk, de az orrot és a füleket egyelőre hagyjuk még ki.

Lépésről lépésre közelítsük meg a lovat, szisztematikusan. Ahhoz, hogy rávegyük arra, hogy feladja a patáját, meg kell tudnunk érinteni először a vállát. Érintsük meg a vállat, majd távolodjunk el. Közeledjünk újra, és érintsük meg a mellső lábát, majd forduljunk meg, és hagyjuk ott. Ha a ló ideges lesz, vagy rúgással fenyeget, hagyjuk abba. Emlékeztessük magunkat, hogy nem az a cél, hogy a lovat mozgásra, menekülésre vagy rúgásra késztessük – tehát fontos, hogy ne tegyünk olyat, ami ezeket kiváltja, vagy ráveszi a lovat, hogy harcoljon ellenünk.

A mozdulatainknak természetesnek kell lennie. Ne legyenek túl gyorsak vagy tétovák. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy hagyja a csípőjét megérinteni, akkor töltsünk inkább több időt az oldalánál. Ha a hastájék érintésére a ló felhúzza a hasát, vagy hátrafelé kitér, akkor reagáljunk a problémára úgy, hogy ezt a területet óvatosan megdolgozzuk egészen addig, míg meg nem nyugszik, és el nem lazul.

Dolgozzuk így meg az egész testet, beleértve a farkat, a sörényt és a has alsó oldalát is. A ló mindkét oldalát egyformán érintsük, dörzsöljük. Ha a kezünket a háta fölött átvezetve a másik oldalát is simogatjuk, hozzászoktathatjuk a nyeregalátéthez. Készüljünk fel arra is, hogy a ló erre esetleg egy ugrással megpróbál megszökni, és átgázol rajtunk, hogy megszabaduljon a kezünktől.

Ha mind a két oldalát átdolgozzuk, és váltogatjuk az oldalakat, sőt a háta felett átnyúlva is dörzsölgetjük, akkor elkerülhetjük, hogy a ló „egyoldalas” legyen, és egyszer csak meglepődjön, hogy mit is keresünk a másik oldalán. Ha csak egy oldalával foglalkozunk, akkor a ló hozzá fog szokni, hogy azt az oldalát kínálja fel nekünk, és lehet, hogy bizonyos körülmények között nem is fog odaengedni minket a másik oldalára.

A ló fülei

A ló fülének érintése több szempontból is fontos a tréning során. Ha lovagolni akarunk a lovon, és nem szoktattuk rá a fül érintésére, lehet, hogy megijed, és bakolni is fog, ha a füléhez érünk. Ezenkívül a kantárt vagy fejzőt is át kell valahogy húznunk a fülén. Egy olyan lónál, amelyik félti a fejét, ez probléma lehet. Ha a ló a kantározásnál rázza a fejét, akkor további problémáink is adódhatnak, mert előfordulhat, hogy a zabla a fogának ütődik. Veszélyes egy olyan ló mellett állni, ami vagdal a fejével. Ha odavág nekünk a fejével, fel is boríthat minket, vagy eltörheti az orrunkat.

Hogy megszokja a ló a fül érintését, kezdjük megint a homlok dörzsölésével a két szem között. Húzzuk át röviden a kezünket a fülén a tarkójára, majd a nyakára. Ha ezt elérjük anélkül, hogy a ló mozdítaná a fejét, akkor lassítsuk le a kézmozdulatot a fülek felett.   Ha a ló már megszokta, hogy megérintjük a fülét, akkor egyre tovább időzhetünk ott.

Ha a ló megijed a kézmozdulattól, és felkapja a fejét, akkor ne akarjunk a füle vagy a feje után kapni. Ne akarjuk a fejét erőszakkal tartani. Ugyanúgy sose akarjuk kezünkkel megtartani a lovat, ha nem akar mellettünk maradni.

Ehelyett ismételjük a gyakorlatot egy egész gyors, lágy érintéssel a fül tájékán addig, míg a ló ezt hagyja, és már nem veszi el a fejét, ha hozzáérünk a füléhez.

Ezt a szisztémát használjuk minden olyan lónál, amelyik félti a fejét vagy a fülét.