A körkarám (round pen, round corral) hasznos segédeszköz a lovak kiképzésénél. Mielőtt azonban nekilátna a lovas a körkarámmunkának, érdemes kicsit foglalkozni e témakörrel, nehogy többet ártsunk, mint használjunk vele a lónak. A körkarámban történő munkával megkezdődik az a tevékenységi sorozat, melynek során lovunkat kontroll alá vonjuk, és megalapozzuk a jövő tréningjének sikerét.

A körkarám rendeltetése nem a futószárazás vagy a kondíciótréning, hanem ez egyike a kiképzés során igénybe vehető hasznos segédeszközöknek. Egyes tréningprogramok kevésbé preferálják a körkarám futószárazó célú használatát, helyette inkább a körkarám engedelmességre való oktatásban betöltött szerepét hangsúlyozzák. A körkarám ugyanis nem arra való, hogy abban körbe-körbe hajtva lefárasszuk a lovat. Ez úgy is egyre nehezebb, minél jobb kondícióba kerül a kiképzés során a ló. Ha valaki mégis ragaszkodik a futószárazáshoz, ennek sincs akadálya, később úgyis minden lónak szüksége lehet erre a tudásra is.

Nem fog elszaladni

A körkarám legfontosabb szerepe mégis inkább az, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy a lovat kontroll alá vonjuk anélkül, hogy közben egy 500 kg-os élősúlyba kapaszkodnánk futószáron, ami könnyen hátrányunkra Oválhat. A futószárnak ugyanis két vége van, az egyiken a lovas tartja a lovat, a másikon a ló a lovast. Mivel egy ilyen nagy állatot, ha bezárunk, megkötünk, vagy bármilyen más módon (pl. futószárral) korlátozunk, nagy valószínűséggel megpróbál majd ettől az érzéstől megszabadulni, ami a lovasra nézve nem jár sok haszonnal. A körkarámban folyó munka során biztosított számunkra a ló figyelme, ez az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán valamit taníthassunk neki. A körkarámban nem tud minket kiiktatni, így előbb-utóbb egy fokozott figyelmességgel járó pózt vesz fel. Ha a ló hallgat ránk, egyszerűbbé válik az idomítás, és meg fog próbálni ránk hangolódni, ha észreveszi, hogy ellenőrzésünk alatt tartjuk. A körkarám ezenkívül segítséget fog nyújtani abban, hogy kialakítsuk vagy felelevenítsük a lónak a tanuláshoz való pozitív hozzáállását. Ha meg tudjuk akadályozni, hogy megkérdőjelezzen minket, illetve pozíciónkat, lovunk azt fogja tenni, amit mi akarunk. Ha a körkarámban lovagolunk, nem tud velünk elrohanni. Nem kell azzal törődnünk, hová fut, ezért nem kell a szájánál fogva húznunk, és a tulajdonképpeni tréningre fordíthatjuk teljes figyelmünket.

Mindig működik

Az is igaz azonban, hogy a körkarámra lovunk életében nincs túl gyakran szükségünk. Csak az alapmunka és az első lovaglási kísérleteink zajlanak itt. Addig használjuk a körkarámot, amíg bizonyossá nem válik, hogy a ló figyelmet szentel nekünk, és amíg azt nem gondoljuk, hogy uraljuk őt. Ez három-öt napig fog tartani, attól függően, mennyire intenzíven tréningezünk. Egy vadló, vagy emberekkel nem sok kontaktust megélt négylábú számára a körkarámban folyó munka különösen fontos, mert ez – nem lehet eléggé hangsúlyozni   – a figyelem elnyerésének legbiztosabb módja. A körkarámlecke minden lónál működik fajtától, tenyészvonaltól, nemtől, temperamentumtól, az emberhez szokottság mértékétől vagy a megelőző tapasztalatoktól függetlenül. A körkarám ezenkívül hasznos segédeszköz új lovak ránk hangolásához, mégpedig úgy, hogy kezdettől fogva figyelmesek, nyitottak legyenek ránk, ahelyett, hogy veszekednének velünk, vagy kiiktatnának minket. Ha egy idősebb lónak rossz szokásai vannak, általában abból adódik, hogy megtanulta, lovasát nem kell komolyan vennie, és ismétlődően érvényesítette ezt a szándékát nemkívánatos viselkedéssel.

Kalapács és szög

A körkarám egy biztos hely a lovas számára, hogy benne is bizalom alakuljon ki a ló iránt, miközben az lassan felé fordítja figyelmét. Ha a földről sikerült elérni a lóban egy alapvető hajlandóságot a személyünkre való reagálásra, sokkal nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy akkor is kívánatos formában működik együtt velünk, amikor nyeregbe szállunk. Érdekes téma a lovak vadménesen belüli szociális kapcsolatrendszere, illetve a rangsor kérdése. Nos, vegyük hasznát ezen ismereteknek a körkarámon belüli foglalkozásnál. E szerint fontos tehát, hogy a tréner (a ló szemszögéből nézve) rangsorban felette álljon. Általánosságban kijelenthető, hogy mikor két lény, két ember vagy két állat, vagy egy ember és egy állat találkozik, egyik kalapács lesz, a másik a szög. A kalapács fogja mindig a végső döntéseket hozni. Vagy mi kontrolláljuk a lovat, vagy ő bennünket. Hogy melyikünk a kalapács, nem titok, mert ahogy mi tudjuk, úgy a ló is, hogy kinek a szava döntő. Abban a pillanatban, ahogyan elvesztjük az irányító szerepet, megérzi a ló. Másrészről viszont a gondolat, hogy mienk a ló feletti kontroll, az emberben egy aprócska pillanattal előbb tudatosodik, mint a lovaknál. Tehát a mindenkori tréning alapja a ló feletti száz százalékos kontroll, vagyis mindig biztosnak kell lennünk benne, hogy mi vagyunk a „kalapács”. A körkarámmunka a legbiztosabb módja ezen kontroll megerősítésének.

A körkarám kialakítása

Ha saját körkarámot akarunk építeni, válasszunk 15–18 m átmérőt. A tapasztalat inkább a 18 m átmérőt részesíti előnyben. Ez elég kicsi ahhoz, hogy testhez álló legyen a földről végzett munka, és elég nagy ahhoz, hogy ne tegye kényelmetlenné egy nagyobb ló számára sem a vágtát. Ha 18 m-nél nagyobb átmérőt választunk, fennáll a veszélye annak, hogy elvesztjük az uralmat, mert a ló egyik oldalról a másikra tud szaladni, vagy megállhat. Ha a körkarám túl kicsi, szerencsétlen esetben a ló megpróbálhatja tesztelni a stabilitását. Különösen egy vadon felnőtt, emberekkel még keveset érintkezett ló érezheti magát fenyegetve, és előfordulhat, hogy a palánkon keresztül, vagy felette próbál elmenekülni. Ezenkívül a kicsi körkarámban nehéz a lovat mozgásba lendíteni, mert olyan érzete támadhat, hogy nincs hová mennie. 15 méteres átmérő esetén 48 méteres, 18 méteres átmérő esetén 57 méteres kerülettel rendelkezünk. A karám oldalának átláthatatlan kialakítása megfelelő anyagokból (az anyagnak nincs szerepe, fa, fém, tégla stb.), és főleg annak stabilitása fontos kritérium. Ha a ló egy zárt palánkot lát maga körül, nem lesz kedve kiugorni vagy kitörni a mögötte levő bizonytalanságba. A karám falai függőlegesek legyenek, ne ferdék, és 1 ,8 m magasságig masszívnak kell lenniük. Ló legyen a talpán, amelyik megpróbál ezen a magasságon is átjutni, kitörni. Az egybe függő fal további előnye abban rejlik, hogy a lovas lábára gyakorolt nyomás, ha véletlenül a ló és a fal közé szorulna, nagyobb területen egyenletesebben oszlik el. Vékony rudak esetén ez nyomáspontokra korlátozódik, és sokkal veszélyesebb. A farudaknak, vékony csöveknek további hátrányuk is van: a ló patája, vagy akár lovaglás közben a lovas lába is beszorulhat közéjük.

A talaj

A körkarám talaját ajánlatos 10-15 cm mély, laza és puha anyagból kialakítani. Ez lehet föld, homok és faforgács keveréke. A túl kötött, kemény vagy sáros talaj károsítja a ló lábait. A túl mély homokban hamar elfárad a ló, ezenkívül az inakat nagyon igénybe veszi, ínhúzódást, károsodást okozhat. Ezért a patanyomra különösen ne halmozzunk túl sok anyagot. Gyorsabb mozgásoknál, különösen vágtában figyeljünk arra, hogy a ló ne dőljön túlságosan a belső vállára, mert ezzel a belső lábait és annak ízületeit túlterhelheti!

Felszerelések a körkarámhoz

Nem kell felszerelési tárgyak özönét a körkarámba hordani. Ha első alkalommal dolgozunk a lovunkkal, elég csak a józan eszünket magunkkal vinni, ezenkívül legfontosabb eszközünk a karunk végén mindig „kéznél van”. Egy kényelmes viselet hozzájárul, hogy a munka során jó legyen a közérzetünk. Egy kötelet, lasszót, ostort vihetünk még magunkkal. A kötél puha legyen, erőssége, vastagsága olyan legyen, ami könnyen kezelhető számunkra (hossza kb. 10 m legyen). Legjobb, ha a ló lábát ínvédőkkel és pataharangokkal védjük. Ezek a biztonsági óvintézkedések megakadályozzák az inak, csontok, szalagok akár életre szóló sérüléseit. A ló dolgozzon szabadon, kantár, kötőfék nélkül.