~Akkor a kártyázást későbbre halasztjuk –mondta mosolyogva a sötétben Amy
~Hát azt igen. Keresni kéne gyertyát vagy lámpát. De hát semmit nem látni, míg nem villámlik. Még téged sem talállak
~Pedig itt ülök az ágyon – nyújtotta a kezét tapogatva a sötétben majd felállt és elindult valamerre míg Mark-ba nem ütközött egy nagyot
~Hát itt vagy! –mondta Mark közben átkarolta a lány nyakát
~ Jobb, ha indulunk és keresünk lámpát, illetve gyertyát -javasolta Amy
~Gyertyát hamarabb találunk. Itt van a másik szobában. Jösz te is vagy megvársz itt?
~Megyek veled, engem nem hagysz itt ebbe a viharba egy percre sem! –mondta kétségbe esetten Amy
~Jó-jó nyugi már nem akartalak itt hagyni! –majd megfogta a lány kezét és elindultak lassan, de biztosan ki a szobából a másik szobába, ahol pár perc keresése után találtak gyertyákat, amiből egyet máris meggyújtottak. Majd még mindig kézen fogva visszamentek Mark szobájába majd Amy leült újra az ágyra. Csend volt csak az eső kopogása hallatszott.
~Szóval ismerik egymást, de nem tudnak egymás titkáról ezért nem ismerik fel egymást átváltozva! Ez érdekes lesz… - gondolta Luna miután leugrott Mark ablakából
~Amy! Minden rendben? Olyan csendbe lettél –kérdezte furcsállva a lány hallatottságát Mark
~Persze minden oké! Csak elgondolkoztam pár percre –mondta mosolyogva majd hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról, amikor észre vette, hogy a nyakláncán a medál fényesen világít a ruha alatt jelezve, hogy veszély van közeledőben. – Ne haragudj, de valami eszembe jutott, hogy otthon hagytam meg az ablakok a hátsó szobákban. Kérlek, ne haragudj, de muszáj haza néznem. De jövök, ha még egyáltalán beengedsz majd
~Nem… nem baj! Persze, hogy beengedlek. –mondta mosolyogva
~Köszönöm! –majd egy puszit nyomott a fiú arcára és abba a pólóba, amit Mark-tól kapott haza futott beért a házba és máris átváltozott majd a szakadó esőbe felszállt és elindult a város felé
~Jaj te lány… még jó, hogy eszébe jutott ez mert különben, hogy mentem volna el –gondolta magában miközben átváltozott és útnak indult ő is
~Siess! –hallatszott már messziről Mayumi hangja. Amy mire oda ért a 4 lány már erejével tartotta vissza az ellenséget majd ő is használta jég varázs erejét, és mivel egyszerre használják erejüket a mutáns ereje egyre csak csökkent, míg az ő erejük lassú fokozatokban nőt egy kicsit. Mark is oda ért majd ő is használta erejét amivel végleg megsemmisült.
~Yume, Natsuki, Mayumi, Nayumi gyertek valamit, akarok még a reggeli beszélgetéssel kapcsolatban! –jelent meg Luna teljesen szétázva majd elhívta a lányokat egy száraz helyre
~Luna, már kíváncsiak vagyunk. Mond már –sürgette Natsuki
~Ismerik egymást… valóságban is ismerik egymást nagyon jó barátok, ha már az óta nem többek. Szóval ez elég érdekes lesz lányok, hiszen így átváltozva nem ismerik fel egymást, de láthatólag nagyonis elvannak.
~Bonyolult egy csöppet, de tiszta romantika lesz az egész. Már jobban érdekel mi lesz itt, mint otthon a kedvenc sorozatom –mondta széles vigyorral a száján Yume
-Eközben odakint-
~Új lány! Te megint megsérültél? –kérdezte Mark majd közelebb repült
~Semmiség. Csak egy karcolás az egész semmi több – tette kezét Amy a vállán hatalmasodó sebre majd leszállt és leült a földre
~Hagy nézzem! Jobb, ha bekötjük… seperc alatt – mondta kedvesen majd tépett egy kis darabot ruhájából, majd lehúzta óvatosan a lány válláról a ruhát és bekötötte sebét
~Köszönöm! – mondta elpirulva Amy nem törődve azzal, hogy a földön ülnek a szakadó esőben
~Igazán semmiség – majd észre vette, hogy Amy kissé elpirulva nézi őt, majd ő mélyen a lány szemébe nézett mélyen és mosolyogva. Amy közelebb ült hozzá majd megpuszilta és eszébe jutott, hogy Mark-ot meg ott hagyta.
~Sajnálom, de most itt kell, hogy hagyjalak –mondta kissé szomorúan Amy
~Oh semmi baj, menj csak nyugodtan, ne üldögélj itt az esőbe én is megyek. –álltak volna fel amikor nagy sötét köd került a szemük elé
~Ez meg micsoda? – kérdezte ijedten a lány
~Nem… nem lehet! – kiabálta Mark hangosan, amikor felismerte a ködből összeálló alakot- A Nagy Kékség…
~Lányok! Ez ő… - kapta fel a fejét Luna, majd egyből kirohant Amy-hez és Mark-hoz, majd a 4 lány is követte
~Visszatértem! Bár a szánalmas ki csapatotok tönkre tették a Földre küldött mutánsaimat, de ők csak a gyengébbek voltak. Én és társaim erőt gyűjtve visszatértünk! – mondta egy férfi a levegőben röpködve gonosz vigyorral. Amy és a többi lány nem ismerve a férfit csak csodálkozva, rosszat sejtve álltak
~Arius senki nem kíváncsi rád meg a fenyegetésedre, azt hiszed ti jobbak vagytok, mert… - kiabálta Luna
~Pontosan, azért mert ti még a hercegnőtöket sem ismeritek, míg az én csapatom ismeri az uralkodót. Engem!
~Elég! – kiabálta Mark majd támadást indított a Kékség ellen, de a támadás vissza verődött és saját magát találta el. Amy egyből oda sietett, leguggolt hozzá és megnézte súlyos-e. Majd hirtelen haragra kapott felállt, elővette az íját majd dühösen tudatán kívül valami fura varázsigét kiabált majd a nyíl amit kilőtt erős, vakító fehér fénnyel találta el Arius-t
~Ez nem lehet… ezt megbánod te lány! –majd megkettőződött, de a másik személy inkább csak egy szellemhez hasonlított majd Mark felé repült és bele majd a másik személy is eltűnt, köddel mindennel
~Ez meg mi volt? Amy mi volt az, amit mondtál és mi ez az egész? Luna! – kérdezték szinte egyszerre kétségbe esetten a lányok
~Ő a Nagy Kékség, más néven Arius a legfőbb ellenségünk. Eddig csak gyengébb csatlósait küldte, de úgy látszik valahonnan erőt gyűjtött és visszatért. Amy és a varázsige… nem tudom, különös. Ő pedig, eszméletlen – mondta komolyan Luna. Közben a lányok visszaváltoztak akaratuk ellenére és Amy is, aki még mindig a fiú mellett térdelt
~Hagyd. Menj mostmár haza, ne aggódj én magához térítem – szólalt meg Luna
~Rendben. Luna, lányok, sziasztok! –köszönt el majd hazafutott felment a szobájába és teljesen le volt lobozva. Nem tudta most mit tegyen, az egyik énje beleszeretett a fiúba, aki mindig csak ’új lányak’ hívja, mindig kedves és még a nevét sem tudja, de a másik énje pedig Mark-ot szereti. Mark! Jutott eszébe a fiú majd összeszedte magát és elindult át hozzá, bár az eső még mindig csak esett. Közben a többi 4 lány is haza indult, Luna pedig Mark-hoz ment, majd egy varázsszót mondott el amit szinte soha nem használt még, de most muszáj volt és így Mark visszaváltozott emberré és otthon találta magát, mintha mi sem történt volna vele. Újra arra lett figyelmes, hogy csengettnek, Amy tért vissza. Lement ajtót nyitni gyorsan a lánynak. Amy beljebb került mosolyogva majd egyszerre megszólaltak
~Mondanom kell valamit…!
folyt.köv. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
