Eltelt 5 nap, amely szinte ugyan úgy kezdődött és végződött: Amy és Mark minden reggel együtt mentek és jöttek haza, minden nap átváltoztak és harcoltak, bár egymással soha nem találkoztak. Ám a hétvége első napján mind a ketten arra keltek, hogy baj van. Amy hamarabb elment és harcolt az ellenség ellen, de nem vette észre, hogy valaki figyeli. Használta jég varázs erejét majd íjjal próbálkozott több-kevesebb sikerrel. Végül csak sikerült legyőznie mire oda értek a többiek.

~Szia új lány! –köszönt az egyik lány, akinek hasonló ruhája volt, mint Amy-nek csak piros

~Üdv –köszönt vissza Amy

~Én Mayumi vagyok

~Én Yume

~Én Nayumi

~Én meg Natsuki –mondták mosolyogva a lányok

~Én A… -nem tudja befejezni, amikor újabb támadásokra lettek figyelmesek. Minden lány elment más irányba csak Amy maradt egy helyben és a jég nem volt elég nyilat kellett volna lőnie, de nem ment neki, már súrolta a kezét a támadás és majdnem eldobta az íját amikor valaki Amy mögé ugrott meg fogta a lány kezét és az íjat, célzott majd a mutánsra lőtt ami egyből megsemmisült.

~K-köszönöm! –bökte ki Amy

~Ááá nincs mit. Látom új vagy. Ügyesen használod az erőd, a szárnyad, de látom ez az egy csak nem megy. Ha gondolod, segítek

~Rendben. Köszi szépen –majd oda nyomta Mark kezébe az íját, mivel hát Mark állt ott csak nem ismerik fel egymást.

~De neked kell megtanulni használni szóval ezt most vissza is adom. Most pedig megtöbbszöröződöm, és mindegyik énemet el kell találnod. Persze én is köztük leszek. –majd kb. 50 van lett belőle, és össze-vissza mozogtak

~De-de és, ha téged is eltalállak. Ez így nem jó –majd elég ügyetlenül, de elkezdte lőni az emberkéket, akik egyre csak fogytak, mígnem 2 lett belőlük. Amy nyelt egy nagyot majd a két emberkére célzott és nem tudta melyikre is kéne lőni.

~Na, de ügyes vagy jégharcosnőm. De ne aggódj, ha rosszra lősz se lesz baj… egy gonddal kevesebb –mondta széles mosollyal Luna amint felbukkant

~De-de akkor is –mondta kétségbe esetten Amy

~Nézd meg őket jobban, jobban, erősen figyeld őket és bíz az ösztöneidben. Célozz és lőj –nyávogta Luna mostmár komolyan. Amy behunyta a szemét és úgy lőtt az egyik énre, amikor az egyből eltűnt

~Na látod. Semmi nehéz, félelmetes nem volt benne. De mond, miért tartod olyan idétlenül azt az íjat? Pedig hát nagyon jól csinálnád, ha bíznál magadba és tudnál célozni –mondta egy fáról Mark

~Jó, még soha nem használtam íjat és nem érted, hogy nem megy? Lehet neked ment előre, de nekem nem! –kiabálta hangosan és csalódottan Amy majd eldobta a nyilat és felrepült. Mark csodálkozva ült még mindig a fán

~Mire vársz? Menj már utána! –utasította Luna

~De… de… ááá mindegy –majd a lány után repült gyorsan és keresztezte az útját a levegőben. Amy rásem pillantott csak ment volna tovább szomorúan, könnyeket gyűjtve szemében.

~Mi a baj? Új lány… - kérdezte tágra nyílt szemekkel, csodálkozva. Erre semmi válasz nem jött. Mark gondolt egyet majd arrébb szállt engedve a lány útját, aki egyből ment volna, de nem számított arra, hogy a fiú hirtelen megfogja a kezét, és magához hozza, majd átöleli. Mind a ketten elpirultak majd lassan leszálltak, Mark lehajolt és Amy kezébe adta az íjat. Oda állt mögé szorosan, rátette egyik kezét Amy-ére a másikat, pedig az íjra majd céloztak együtt.

~Most pedig… nézd erősen a kiszemelt tárgyat vagy bármit. Ne remegjen a kezed, ne félj. Célozz! És lőj! – és együtt elengedték a nyilat, ami pontosan talált. Amy megfordult és átölelte a fiút:

~Köszönöm a segítséged! Ne haragudj most mennem kell. Ha baj van, jövök és akkor kipróbálom amit tanultam – majd felszállt és kezét a vállán szerzett sebre tette és hazament. Mark még ott álldogált pár percig majd ő is elment

~Hát lányok, nem tudom ti, mit mondtok, de szerintem ezek úgy egymásba zúgtak máris, mint annak a rendje –mondta mosolyogva Nayumi

~Igazad van! –mondta a többi 4 lány

~Gondoltam… ti már egyből fantáziáltok, bár… -mondta ismét széles vigyorral Luna

~Na látod. De mi is a nevem az új lánynak? És megkéne keresni rendes emberként is–ezt már Yume mondta

~Én tudom… de szerintetek ismerik egymást a valóságban is? –kérdezte Luna gondolkodva

~Ááá kötve hiszem… de miért nem mondod el a nevét? –megint Yume szólt

Majd elmondom, de most utána kell járnom valaminek. Lányok… sziasztok –azzal egyből eltűnt Luna és a többiek is haza mentek, de ők már egyből találkoztak is és fantáziálgattak tovább.

-Délután, már este felé-

Amy az ablakában üldögélt és nézte a nagy vihart. Egyedül volt a nagy házukba, a nagy csendbe és néha meg-megijedt. Mark szintén egyedül volt és feküdt az ágyán majd Amy jutott az eszébe a szép mosolya és az, hogy vajon most mit csinálhat. Utána egyből a másik lány jutott eszébe, akit csak ’új lánynak’ hív, mivel még a nevét sem tudja és a ma történtetek gondolta végig. Az ég oda kint csak dörgött, amikor egyszer arra lett figyelmes, hogy valaki csengett. Kinézett az erkélyén és az akkor már szétázott Amy-t látta. Gyorsan lesietett és kinyitotta az ajtót, majd behívta a lányt gyorsan

~Hát te meg? Talán félsz otthon? –kérdezte mosolyogva Mark

~Hát tudod… egyedül vagyok meg minden és hát… gondoltam átnézek hozzád, gondolom még szüleid dolgoznak. –mondta elpirulva Amy

~Igen, ahogy mondod. De piros vagy… és hát gyere, beljebb ne álldogáljunk itt. Kereshetnénk valami száraz ruhát –majd felvezette a lányt a szobájába. Amy szétnézett majd meglátta saját ablakát, erkélyét mindent

~Innen jobb a kilátás. Nem tudtam, hogy ez a te ablakod. De jut eszembe amit az előbb mondtál, valami száraz ruha? Nem akarok összevizezni itt mindent.

~Azért ne aggódj. De anyám ruhái nem neked valóak, kicsit nagyok lennének. De mi lenne, ha levennél mindent, adok neked valami inget vagy valamit, mikor megszáradnak a cuccaid, visszaveheted őket –kérdezte elpirulva

~Hát… na jó. De akkor én választok és addig kimész. –majd elkezdett keresgélni Mark cuccai között mikor meg talált a tökéletest kitessékelte a fiút a szobájából

~Jó-jó már itt sem vagyok. –majd kiment vigyorogva és leült a lépcsőre addig

~Kész, jöhetsz –szólt ki Amy. Mark bement és elnevette magát

~De aranyos vagy ebbe. –mondta még mindig nevetve

~Nem vicces… na jó –majd oda dobta vizes cuccait a fiú fejének mosolyogva – Most pedig találj ki valamit mit csináljunk, míg eláll az eső, márha eláll még ma

~Először is ülj már le, ne álldogálj az ablaknál. Másodszor mondjuk, kártyázzunk –ajánlotta fel Mark

~Jó ötlet –majd leült az ágyra, amikor egyszer csak korom sötét lett

~Áramszünet… - mondták egyszerre