Egy újabb hét kezdődik. Tokió városba már nagyban megy az élet reggel. Egy új lakó… a 16 éves Amy és családja költözött ide pár napja.

~Máris reggel van? Nem akarom! Új év, első hét, új suli, új osztály. Azt sem tudom, hogy fogok én oda találni. –mondta Amy álmosan majd kiment az erkélyére szétnézni, amikor hirtelen egy boldogan integető fiút látott meg a velük szembe lévő házból
~Üdv új lány! Aranyos a pizsamád. –mondta széles vigyorral a fiú
~Ömm… köszi. Mond, nem tudod véletlen, merre van a Shichitai középsuli? –kérdezte kicsit elpirulva
~De éppenséggel pont tudom, mivel én is abba a gimibe járok. Ha akarod, megyek veled és megmutatom merre a legegyszerűbb oda jutni. 10 perc múlva a házak előtt találkozunk. –mondta a fiú majd beviharzott a házba, felöltözött, reggelizett és ő már kint várt. Amy is beballagott eközbe és felvette egyenruháját majd a tükörbe furcsállta.
˝ Jaj már kint kéne lennem én, meg még itt bámulom magam a tükörbe ˝
~Bocsi itt vagyok. És köszi, hogy elkísérsz. Még nem nagyon tudom mi merre felé, van, mert pár napja költözünk ide. –mondta lihegve Amy ahogy kiesett a fiú mellé a házukból-
~Semmi. Igen látom, hogy új vagy. Láttam, ahogy költöztetek, jó kis környék ez bár a suli kicsit messzebb van. Sok érdekes látni való van itt nálunk szóval, majd lehet felfedezőútra indulni. Egyébként én Mark vagyok. Téged, hogy hívnak? –kérdezte mosolyogva közbe elindultak az utcájukból a város középpontja felé-
~Igen, kíváncsi vagyok már a városra. Én Amy vagyok.
~Szép neved van, Amy. Véletlen nem a 10. k. osztályba kerültél?
~De-de oda kerültem. Kémia szak. Csak nem osztálytársak leszünk?
~De azok leszünk. Szerencséd, hogy ebbe az osztályba kerültél… hmm de lehet mégsem –gondolkozott el Mark
~Mi-miért? –nézett furcsán a fiúra
~Van pár bunkó osztálytársunk, akik főleg az ilyen új lányokat piszkálják. Az évfolyamtársaink meg szó szerint rátok másznak. De nyugi annyira nem veszélyes. Na, de siessünk, elmegy a metró
˝ Hűha Mark, köszi˝ gondolta magába Amy majd a fiú után sietett majd feltömörültek a metróra. Az első megállónál a fél sereg leszállt, de annál többen fel és elkeveredtek egymástól.
~Héé Amy, hol vagy? –szólongatta a lányt
~Itt vagyok Mark –szólt vissza a hang a tömegből kezét nyújtva a fiú felé jelezve, hogy itt van. Mark megfogta a lány kezét, és magához húzta óvatosan a tömegen keresztül.
~Hát megvagy. Ilyen ez a metró, de jobb, ha itt maradsz mellettem –mondta mosolyogva még mindig a lány kezét fogva. Amy eközbe már teljesen elpirult. Amikor végre lejutottak sóhajtott egy nagyot és a kezükre nézett.
~Na látod ott a suli, gyere. –majd elengedte a lány kezét és beértek a suliba. – Első óránk itt lesz a 12-es terembe. Gyere, nem soká jön a tanárnő
Beballagtak az osztályba, ahol Amy bemutatkozott és mindenhol csak mosolygós, kedves arcokat látott majd leült hátra egyedül egy padhoz és kipakolt.
~Gyerekek a helyeteken vagytok már? –lépett be a tanárnő majd egyből kiszúrta Amy-t
~Jó napot tanárnő, Amy vagyok az új tanuló.
~Üdvözlünk Amy itt a 10. k-ban. De miért ülsz te annyira nagyon hátul? Ülj, mondjuk ide Mark mellé. De ott van Josh mellett is egy hely
~Rendben. Jó lesz Kris mellett –majd átpakolt mellé
~Te mázlista. Megúsztad Josh-t, tudod ő az, akiről beszéltem út közbe…

~Tanítás után~

~Mark! Mész haza? Mert, ha igen, akkor megyünk együtt?
~Igen haza felé indulok, persze menjünk –mondta mosolyogva
Út közbe sokat beszélgettek, egész sokat megtudtak a másikról. Mikor házuk elé értek mosolyogva váltak el egymástól. Mark bement a házukba, fel a szobájába becsukta az ajtót, elhúzta a függönyt és átváltozott. Átváltozott méghozzá szárnyai lettek, más lett a szem színe, maszk lett a szeménél és egy különleges ruha termett rajta, kiment az erélyre és észrevehetetlenül eltűnt. Közben Amy felment a szobájába és még megijedt, amikor egy cicát látott az ágyán
~De aranyos cica, de mégis, hogy került ide? –gondolkozott majd ölbe kapta
~Héé csak óvatosan. De te látsz engem?
~Mi te beszélsz? Jaj már képzelődöm is. De miért ne látnálak, köztudott, hogy nem vagyok vak. –mondta kissé lepődötten
~Szóval te lehetsz Amy. Én Luna vagyok, és nem képzelődsz, tényleg beszélek. –mondta közbe mancsával a fejét vakargatta
~De-de mégis miért kérdezted, hogy látlak-e? És mit keresel te itt?
~Mert engem nem mindenki láthat, csak azok, akik védők. És nem mit, hanem kit keresek. Téged kedvesem. Méghozzá azért mert te is a védők közé tartozol. Na de tudom, jön a kérdés kik azok a védők?! A védők, akik őrzik a várost, az országot, a Földet a támadásoktól, gonoszoktól, ellenségektől.
~Hehe én, mint őrző? Meg mégis milyen gonosz akarja megtámadni a Földet? –kérdezte nevetve mit sem értve
~Pontosan te, mint őrző. Földöntúli támadások, persze nem ufók, hanem… majd meglátod. Most, pedig tessék fogd a nyakláncod. Változz át –nyávogott közbe
~Mégis, hogy változzak át egy nyakláccal? Meg mivé? –nézte a láncot, amibe a neve volt vésve
~Ügyesen kedvesem, találd fel magad. –feküdt el az ágyon dorombolva
Amy leült mellé az ágyra majd nézte-nézte a láncot, de semmi. Csak egy átlagos szív alakú medált látott egy arany láncon.
~Hallgass a szívedre és gondolj az átváltozásra és a medálra erősen, elsőre nehéz belátom –mondta a cica
Amy azt tette, amit mondott, majd egyszer egy fényes fehér köd vette körül.
~Na, na látod. Nagyon szép őrző vagy –mondta, dorombolna Luna
~Gondolom… -majd felállt és a tükörhöz ment. Teljesen ledöbbent, mintha nem is magát látná. Angyalhoz hasonló szárnyai voltak, egy fehér földig érő ruha volt rajta, kezén fehér kesztyűk, arcána szeménél egy maszk.
~A te fegyvered a jég lesz. Nézd a kezed, gondolj erősen megint rá, és persze az íjad.
Amy a kezét nézte, amibe megjelent egy jég gömböcske, ami ott lebegett a kezébe
~Íj? De hát én nem tudok az íjjal lőni… -mondta döbbenten
~Majd megtanulsz, vagy majd kerítünk neked valakit, aki segít. Van még rajtad kívül 4 lány és egy fiúőrző. A víz, tűz, föld és levegő. A fiú barátunknak egy másik különleges fegyvere van. Ne lepődj meg, ha csak neked kell néha egyedül harcolnod egy sereg ellen. És a legfontosabb, ne nagyon híreszteld ki is vagy!
~Rendben Luna. És honnan tudom, ha mennem kell?
~A medálod jelzi, és máskor az átváltozás, visszaváltozás és a jég használta könnyebb lesz. Na, de mostmár változz vissza. Mára már nincs több feladat.
~Örülök neki, ennyi sokk egy napra éppen elég, sőt sok is. –majd visszaváltozott és leült tanulni közbe észrevette Luna elment
Közben Mark is hazaért újra és még átváltozva volt. Meglátta Luna-t aki nagyban újságolt az utolsó megtalált tagról. De persze nem szólt arról ki is ez a lány, mivel ő nem tudta, hogy ismerik egymást ilyen jól. Végül Luna újra eltűnt, Mark vissza változott és neki állt tanulni.