2004. szept. 3. Anyu ismét elvitt a doki nénihez méretkezni, mert már 4 hónapos vagyok. Jelenleg 6900 g a súlyom. Napközben egyre kevesebbet alszom, anyunak alig van ideje főzni meg takarítani. Sokat visongok, szeretem recsegtetni a zacskókat, papírokat. Nagyon tetszik, ha szüleim pl. egy törülközőt lebegtetnek az arcom előtt, ilyenkor kezem -lában jár, és visííííítok. Borzasztóan anyás lettem mostanában, nem szeretem, ha anyu magamra hagy, éktelenül sírok, míg fel nem vesz. Ilyenkor aztán anyu körbesétál velem a lakásban, én meg mindent megtapizok. Alaposan kifárasztom estére. De akkor sincs nyugta, mikor apu hazajön munkából és átvesz, sírva nyújtom karocskáimat anyu fele.

             2004. szept. 17. A körülöttem levő világ egyre érdekesebbnek tűnik, ezért mostanában nyitott szemmel szopizom. Tudniillik eddig mindig csukva volt a szemem szopi közben. Csakhogy mély csend kell legyen ilyenkor, különben a legkisebb zajra is nyomban elkapom a fejem a ciciről, és lőttek az evésnek. Máskor meg evés közben eszembe jut, hogy anyunak mondani szertenék valamit, ránézek, kacagok, és magyarázni kezdek neki az én nyelvemen. És már gügyögöm, hogy mbe-mbe-mbe, bbe-bbe-be, mmá-mmá-mmá, főleg akkor, ha fel akarom magam vetetni.

             2004. szept. 23. Mivel hónap elején születtem, és oltóanyag csak hónap végére érkezik, csak ma kaptam meg a 4 hós oltást. Ügyi voltam, épp csak egy picit sírtam, utána meg csúnyán néztem a doki nénire. Anyu nagyon sajnált, pátyolgatni akart otthon, azt hitte nagyon megvisel az oltás. Én azonban feldobódtam, egész nap jó kedvem volt, és amikor anyu kilépett, hogy nedvesítse meg a zsebkendőt, amivel a lábikóm borogatta, perdültem-fordultam, és legurultam az ágyról. Szerencsére puha pelenkákon landoltam, de anyura alaposan ráijesztettem. Ja és  addig néztem anyu kezében az almát, míg kaptam egy kanálka almalevet.

              2004. szept. 21. Anyu egy érdekes fényes dolgot tett elém, képzeljétek egy babát láttam benne, aki utánoz engem. Velem egyszerre mozog, sír meg nevet. Hm, érdekes.

              2004. szept. 25. Anyu naponta megkínál egy kis almalével, egyelőre nem ad sokat, figyeli nem vagyok-e rá allergiás. A napokban egyre többet emelgetem a popsimat, és ha a lábamnál akadályt érzek, tolom magam előre. Ügyesen átteszem a játékokat egyik kezemből a másikba, forgatom őket, hogy minden oldalukról megfigyelhessem. Most már rövid ideig hajlandó vagyok egyedül is játszani, és ha megunom, mérgesen csapkodom a játékokat. Továbbra is nagy előszeretettel kóstolok minden elérhető dolgot, és észrevettem, hogy ha ujjaimat szétnyitom, a megfogott játék leesik, szüleim meg felveszik. Most hát azzal szórakozom, hogy a megkaparintott tárgyakat egy laza mozdulattal elengedem. Nem tudom, anyuék miért nem élvezik  ezt a játékot.

              2004.szept.29. Vééégre sikerült jó erősen megragadni a lábikóm pelenkázás közben. Annyira ízlik a csülköcském, hogy egyfolytában szopogatom, rágcsálom, ha mezítláb vagyok.

              2004.okt. 2. Rettenetes fenevad lettem, mindent megrácsálok mostanában, leginkább apu nóziját  marcangolom.