2004. július 2. A doki néni azt mondja, ügyesen tartom a fejemet, és még nem is tudja, milyen régóta. Jelenlegi súlyom 5450 g. Éjjel egyre hosszabbakat alszom, anyu 12-kor megetet, és alszom 7-fél 8-ig. Néha anyunak kell felköltenie.Most már nem alszom annyit a babakocsiban, hanem kacagok, nézelődöm, mondigálok.

               2004. július 14. Anyu fülcsit lövetett a fülembe. A jobb fülem volt az első áldozat, épp csak egy picit sírtam. Hanem amikor a balt is kilyukasztották, nagyon megsértődtem, és éktelen sírásba kezdtem. Bánatomban elaludtam a babakocsiban. 

Amúgy egyre huncutabb vagyok, próbálgatom a magas és a mély hangokat, zsörtölök, ha nem foglalkoznak vekem. Már oldalra tudok fordulni, főleg pelenkázás közben gyakorolok, anyu ezért alig tudja, rám tenni a pelust.

               2004. július 20. Anyu kengurut vett nekem, bele is rakott, megfogta a kezeimet, és énekelt . Nekem ez annyira tetszett, hogy hangosan nevetni kezdtem, anyu meg nevette, hogy nevetek.

                   2004. július 21. Anyu tegnap óta midi pelust vesz nekem, mert már szinte 6 kiló vagyok, és nem férek bele a minibe. A napokban felfedeztem, hogy vannak kezecskéim. Véletlenül, mert ha mérges vagyok, kiabálok és hadonászom velük. Meglepődtem, hogy valami mozog az arcom előtt kiabálás közben, elhallgattam, és tanulmányozni kezdtem a kezeimet. Az nem vitás, hogy hozzám tartoznak, arra mozdulnak amerre akarom, lehet őket forgatni, meg is lehet rágcsálni. Már nem szeretem, ha anyuék vízszintesen tartanak, kiharcoltam, hogy tartsanak függőlegesen, mert imádok nézelődni. Anyu mostanában hasra fordít, ezt is nagyon szeretem, mert  ide-oda forgatom a fejem, és többet látok a körülöttem levő dolgokból. És kezedek beszélgetni a játékaimmal, nem tudom, ők vajon miért nem válaszolnak...

             2004. július 26. Képzeljétek, ma hasra fordultam. Anyu borzasztóan csodálkozik, hogy még 3 hós sem vagyok, és már miket produkálok, pláne, hogy először jobbra fordultam. Pedig pont a jobb kulcscsontom volt eltörve. Igaz még nem tudom kihúzni magam alól a jobb karomat, és ezért rettentő dühös vagyok.

              2004. július 28.  Sikerült kihúzni a karomat magam alól. Egész nap a hasra fordulás művészetét tökéletesítettem.

               2004. július 29. Eddig csak anyut örvendeztettem meg a hangos nevetéssel, ma este pedig apu is hallotta. Szüleimnek nagyon tetszett, hogy én nevetek, ők is kacagni kezdtek. Ez meg nekem volt nagyon a kedvemre, és még jobban nevettem. Szóval jót röhögtünk hármasban.