Napsütéses hétfő reggel van.A konyhában vidáman mosolygó idős asszony áll és nagy serényen ételt készít.

-Lányok készen van a reggeli.-erre három vidám lány fut le az emeletről és leülnek az asztal köré.Az asszony mosoylogva nézi lányait ,majd felemel egy csészét és iszik egy kortyot.Keze megremeg és leejti a csészét ami hangos koppanással ér földet és törik ripityára.

-Anya!Minden rendben?-pattan fel az idősebbik lány.Anya meginog.

-Semmi baj!Csak egy kicsit fáradt vagyok.Tudjátok,hogy van ez.Öregszem már.

-Pihenj le egy kicsit majd mi mindent elintézünk.-az asszony bólint majd kisétál a konyhából.Lányai még kis ideig követik aggódó tekintetükkel de végül visszaülnek reggelizni.Anyjuk a lépcső korlátjának támaszkodva lassan lépdelt felfelé és közben egyre jobban összemosódott szeme előtt a világ.Már nem tudott újabb lépést megtenni.Összeesett fulldokolva.A lányok felpattantak az asztaltól és ijedten futottak édesanyjukhoz.

-Anya!Anya mi a baj?-de az asszony nem tudott válaszolni.

-Keiko hívd a mentőket!-kiállt testvérének és az már rohan is a telefonhoz.

Sietve érkeznek a mentők.A hívás után 7 perc múlva már a helyszínre is értek.Bár igaz a kórház nagyon közel volt.A mentősöknek gyorsan kellett cselekedniük mert az asszony már a halálán volt.Mindent megtettek ami csak tőlük tellett de nem tudtak segíteni az asszonyon.Tagjai már ellazulatak és kiszállt belőle az élet.Lányai zokogva ölelték egymást mikor a hordágyon vitték ki édesanyjukat a lakásból.Számukra összetört a világ.Nekik egyetlen támaszuk édesanyjuk volt.Ottmaradtak tizenévesen egymagukban.

Két nap múlva temették az asszonyt.Szakadt az eső de mégis nagy fekete ruhás tömeg állt a sír köröl.Fehér márványsírtámla állt már a mély gödör felett rávésve az évszámokkal.Nagy virágkoszorúk árválkodtak egyhalomban várva ,hogy végre elfoglalhassák méltó helyüket a sírhalom fölött.Középen a tömeggel szemben egy pap állt égnek emelt karokkal.

-Uram fent a Mennyben!Fogadd be égi országodba megüdvözült gyermeked.Vigyázz rá oly szeretettel mint amellyel idelent ő vigyázott lányaira és minden szerettére.Nyújts neki megnyugvást a hosszú szenvedés után melyet életnek nevezünk.-majd összekülcsolta kezeit és mélyen a kiásott sírba nézett.Két férfi kötéllel elkezdte leengedni a sötétbarna, fényesen csillogó koporsót.Mikor leért egy dúsan kötött virágcsokrot dobtak a koporsó tetejére majd beásták.

-Miért halt meg?Miért nem maradt velünk?Miért?Miért?Miéééért?-a legkisebb lány összerogyott.

-Miya....-suttogta Keiko és átölelte kishugát.-Semmi baj.Mennie kellett.

A három lány még sokáig állt a sír felett.Közben a tömeg már lassan elszállingózott magukra hagyva a nővéreket.Az ég szürke fátyolja összekapcsolódott és már hatalmas égi tóból eredt az eső.

-Menjünk haza mert a véégn még jobban elázunk.-szól a legidősebb lány.Most minden teher az ő nyakába szakadt ,pedig még csak 19 éves volt.

-Rendben Shana.-Keiko megsimogatta Miya fejét és kedvesen rámosolygott.

-Ne félj minden rendbe jön.Hisz mi itt vagyunk hátman és vigyázunk egymásra.-erre Miya arcára erőltet egy mosolyt.

Éjjel van.Már alszik a nap a város ,csak Miya ül a számítógép előtt.Az órát nézi.Már csak pár másodperc és éjfél.Beírja a Pokoli Kapcsolat címét s amint éjfélt üt az óra elsötétedik a képernyő s egy apró lángocska gyúlik fel.

-Hát létezik.De remélem működik is.Pokolra juttatom azt aki megölte az édesanyám.-minden félelem és gondolkozás nélkül elkülde az üzenetet.

Narancssárgás csillogás ragyog a tájon.A vörös , szétágazó pókliliomok lengedeznek a lágy szélben.A kis tú tükrén mint játékos halak fickándozása ,úgy csillog a fény.

-Ai!Egy újabb.-szól egy kedves hang.

-Köszönöm Nagymama.-áll fel egy hosszú hajú lány a vízben.Hófehér köntöse rátapad testére.

-már megint egy feladat.-ásít nagyon egy igencsak jóképű fiú.

-Te sosem szeretsz dolgozni.Lusta alak avgy tudod e Ichimoku Ren?!-böki meg Rent egy nő.

-Jajj Honne-Onna mért kell mindig felhozni ezt.Mindig csak engem piszkálsz.Ott van Wanyuudou is.-ekkor előlép egy öreg bácsi.Nagy füstfelhőt fúj majd újra beleszív cigarettájába.

-Ne most vitatkozzunk.Indulnunk kell.

Másnap Miya szomorkás arckifejezéssel indult iskolába.

-A Pokoli Kapcsolat nem is igazi!-suttogta és felszállt a buszra.Minden úgy ment ahogy szokott egészen addig míg a suliba nem ért.Ott egy nő lépett elé.

-Miya-san?!Jó reggelt.-mosolyodott el a nő.

-Jó reggel!-köszön kissé félénken mivel még sosem látta a nő arcát.

-Kérlek gyere velem.-mondta a nő és már el is indult.

-De hová?Mit szeretne?És tulajdonképpen kinek tetszik lenni?

-Aki kíváncsi hamar megöregszik.-szólt hátra a nő és még mindig csak mosolygott.

Felértek az iskola második emeletére és megálltak a biológiai labor előtt.A nő kinyitotta az ajtót majd Miyára nézett.

-Menj be!

-De miért?-kérdezett vissza kis félelemmel a hangjában.A nő már nem válaszolt csak belépett a laborba.

-Várjon!-kapott utánna és ő is belépett.Döbbenten vette észre ,hogy egy nagy mezőn van hatalmas fa alatt állva.A környék vörös fényben izzik és minden furcsa.

-Hol vagyok?-majd ránézett az előtte álló négy alakra.

-Hívtál.-mondta csöndben a hosszú fekete hajú lány.

-Ki vagy te?

-Enma Ai.

-A Pokoli Lány?!-erre Ai csak bólintott.

-Wanyuudou!-az öreg úr átdobta vállán vörös sálját majd fekete szalmabábuvá változott.Ai felvette a földről és Miya felé nyújtotta.A lány kezei megremegtek de elvette a babát.

-Ha valóban Pokolra akarod küldeni utálatod tárgyát csak old ki a vörös madzagot.De vigyázz !Másokra kimondott átok a te fejedre is visszahull.Halálod után te is Pokolra kerülsz.-ezt hallva Miya összerezzent.Válaszra nyitotta száját de ahogy felnézett a biológia labor előtt találta magát egyedül kezében a bábuval.Becsöngettek.Miya gyorsan becsusztatta táskájába a bábut majd futott is osztálya felé.

Keiko a nem rég történtekhez képes vidáman mosogatott.Dúdolgatott egy dalt amit még anyjával hallgatott annakidején.A dúdolgatásban egy telefoncsörgés zavarta meg.

-Halló!-szól bele a telefonba

-Keiko.....

-Shana?Valami baj van?Olyan furcsa a hangod.

-Követ!Meg akar ölni.-hallatszott ahogy kétségbeesetten elsírja magát.

-Hol vagy?

-A folyóparton futok a raktárépületek között és......ááááááááá.-egy sikoly majd reccsenés ahogy a mobil földet ért végül közeledő léptek zaja.

-Shana!Shana!Ott vagy még?Mi történt?Shana!-mikor rájött nővére már nem válaszol eldobott mindent,felkapta kabátját és már futott is a folyó felé.Eszébe sem jutott,hogy az a valaki akár őt is megtámadthatja.Nem érdekelte más csak az ,hogy segítsen nővérén.

* * * * * * * *

Sötétségbe borult a város.Néma csönd lepett be mindent.Egy futó árnyék mozzanata sem suhant át az éjszakában.Csak egy alak állt ,de az is mozdulatlanul.Pillája se rezzent pedig vadul támadt fel a szél s tömör porfelhőket sodort rezzenéstelen szemébe.De az az alak többé nem is moccant.Szemeire a halál hályoga kúszott ,megvakítva őt örökre.

A némaságot sietve dobogó léptek hangja töri meg.A város kihalt utcáin futva siet egy lány....Keiko.Arca kétségbeesett s még nedves a könnyektől melyeket nem rég törölt le.Közel a hullához megáll.Testének minden izma megfeszül ,s dermedten néz a halott felé.

-Nővérem....-suttogja alig hallhatóan de ebben a némaságban gyászos sikolynak hallatszik.Gyorsan Shana mellé fut.Lehaj hozzá és átkarolja.

-Nővérem!Nővé....rem..-suttogja és kiengedi kezei közül a már merev testet.

Hirtelen szirénak fülsüketítő zaja tölti be a teret ,majd kék és piros fénysugarak vakítják el a lányt.Sötét alakok szállnak ki a kocsikból és közelebb jönnek.

-Le van tartóztatva gyilkosság vádjával.-mondja egy mély és szinte már bántóan közönyös hang ,majd felrántja az elkeseredett lányt és az már csak a csuklójára csattanó hideg vasat érzi melyet bilincsnek vél.Betuszkolják egy rendőrautóba és elhajtanak.

A szirénáktól messze rejtőzve áll Ren és Honne-Onna.

-Szegény lány.Először az anyja ,majd a nővére és most őt vádolják mindenért.-suttogja Ren

-És ott van a huga.Vele most mi lesz?Egyedül marad.

-Menjünk és nézzük meg mi van vele.-eltűnnek a sötétéségben.

A lány már a rendőrörsön eszmél fel.Rozoga széken ül asztal előtt egy üres körbetükrözött szobában.

-Nos ,Keiko kisasszony maga megölte a nővérét.

-Nem is igaz!-kiállt fel.

-Dehogynem!Többet is látták amint a nővére menekül valaki elől majd nem sokkal később magát látták utánnafutni.Mivel magyarázza ezt?-csap az asztalra a férfi.

-Segíteni akartam neki.Meg akartam keresni.És ott találtam ..holtan.

-És higyjem is el ,hogy csak segíteni akart neki?

-Igen!A nővérem volt,szerettem.Sosem lettem volna képes megölni.

-Pedig a lakásán meg is tanáltuk a gyilkos fegyvert.Ami nem más mint az a méreg mely megölte a nővérét.

-Tessék?-néz döbbenten.

-Egy patkányméregféle végzett a nővérével.Megfertőzi a vért.Szétjut az egész testben és elöli a sejteket.Maga tette az italában.A méreg egy ritka mangós gyümölcslében volt amit találtunk a maga hűtőjében.

-Azt hiszi képes lennék megmérgezni a saját nővérem?!És mégis miért tettem volna?!Semmi okom nincs rá!-kiabál és felpattan a székről.

-Üljön vissza!-parancsolja a mogorva ábrázatú férfi.Hanyo lassan visszaül és kezeit térdeire ereszti.Tekintetében mélységes szomorúság rejlik.

-És mivel nem régiben halt meg az édesanyja ugyan ilyen módon,......így kétségtelenül ön ölte meg.

-Ez nem igaz.Sose lennék képes ölni.Főleg nem az anyámat és a nővéremet.-erre a férfi intett egyet ,mire két nagydarab egyenruhás férfi lépett be.

-Kérem vigyék a hölgyet a cellájába.

-Nem zárhatnak be!Ártatlan vagyok.És a nővérem temetésével mi lesz?És a hugommal?Nincs más rokonunk.-de ezt már csak visszakiabálta mert az egyetruhás férfiak karonragadták és kivonszolták.

Megnyílt az ajtó és Miya lépett be rajta.

-Itthon vagyok!-kiáltotta vidáman miközben levette cipőjét.-Shana!Keiko!Hol vagytok?-körbenéz de sehol sem találja őket.

-Valami baj volt!-a konyhában a földön a telefon az edények ott hagyva mosatlanul ráadásul a csap sem volt elzárva.Miya leül egy székre és előveszi a babát.De nem tud elméjedni gondolataiban mert a még mindig a földön heverő telefon csörögni kezd.Felveszi.

-Hallo!

-Miya kisasszony?

-Igen.

-Tudatni szeretném önnel ,hogy a nővére Shana sajnálatos módon meghalt.És mindezt Keikora kenik.Ugye milyen sajnálatos.-arra a gúnyos férfihang emlékezett ,de pontosan nem tudta honnan.

-Maga kicsoda?

-Ha akarod elmesélem.Egyszer volt hol nem volt ,volt egyszer egy férfi aki egy irodaházban dolgozott.Minden jól ment de a férfinek volt egy gonosz főnöke ,gondolom sejted,hogy az az anyád volt.Az a nő megkeserítette a férfi életét.De ez nem volt elég.A férfi beleszeretett a gonosz főnöke lányába Shanába aki elcsábította majd elvette az összes pénzét és összetörte a szívét.Ezekután a férfi főnöke kirúgta őt.Szép kis estimese ugye?!

-Maga..maga ölte meg őket!Szemét állat.

-Az én helyzetemben te is ezt tetted volna.Most pedig szép álmokat.-és letette a telefont.

-Szemét..szemét..szemét...-mondta egyre hangosabban míg végül felkiálltott és kihúzta a vörös madzagot a baba nyakából.

-Kérésed meghallgattatott.-visszhangzott Wanyuudou hangja majd semmivé lett a baba Miya kezében.

-Most jövünk mi.-mondta Ren s ekkor megjelent mellette Wanyuudou

-Induljunk!-Honne-Onna hátat fordított és elindult.

* * * * * * * *

Az utcán baktat egy férfi.Cigarettabűz árad belőle.Farzsebében egy félig üres votkásüveg és egy doboz cigi.Befordul az egyik sarkon s meglát egy csinos nőt aki az út szélén várakozik valószínűleg egy újabb klienst várva.A férfi gonoszan elvigyorodik és a nőhöz sétál.

-Szijja bébi!Mibe egy fél óra?

-Az életedbe.-majd szembe fordul a férfivel aki csak ekkor veszi észre ,hogy a nő fél arca csonvázszerű úgyszintén jobb karja.

-Ááááá!Maga meg miféle szerzet?!-kiállt fel és hátrálna de beleütközik valakibe.

-Jóestét uram.Le van tartóztatva gyilkosság vádjával.Máris viszem....a Pokolba.-azzal a rendőr szájából lángnyelvek csaptak elő.

-Áááááááá!-üvöltötte a férfi és elrohant.A két alak azonnal átváltozott Honne-Onnává és Ichimoku Renné.

-Ez elég ...ijedős.-jegyezte meg Honne-Onna majd a férfi után indultak aki már jó messze futott.

-Óóó a fenébe is !Nem kellett volna annyit vedelnem.Biztos attól látok rémeket.-gondolta és lassan dülöngélni kezdett majd kiadott magából mindent.

-Uram!Jól van?-kérdezte egy mellé totyogó öreg bácsi.

-Minden rendben.-törölte meg száját

-Talán ettől jobban lesz.-és egy kulacsot nyújt felé amit a férfi el is vesz.

-Ez meg mi?-belekortyol

-Mi mi?!Hát finom...patkányméreg.

-Öáááááá....-kiköpi majd az öreg úrhoz csapja a kulacsot.-Meg akar ölni maga eszement?!-üvölt rá ingerülten.

-Ezt meg mégis mért mondja?Hiszen maga is előszeretettel használ patkánymérget.Vagy talán rosszult tudom?

-Nem tudom miről beszél maga vén dilis.Ajánlom,hogy tűnjön el de gyorsan vagy nem állok jót magamért.

-Ejnye ejnye még mindig ilyen agresszív.Nem szép dolog másokat fenyegetni.-sétál a férfi mögé Ren.

-Most már bevallod bűneidet?-kérdezi Honne-Onna

-Nem tudom miről zagyválnak itt de nem is érdekel.Én nem követtem el semmi rosszat.

-Hallotta ezt kisasszony?

-Höm?-azzal hátrakapja fejét.Mögötte ott áll Ai.

-Bűnben elmerült szánalmas árnyék,tetteiddel csak fájdalmat és szenvedést okozol.Kíváncsi vagy milyen a halál?-ekkor karját felemelve ,virágok tengerében elvitte a bűnöst.

A férfi már csak a csónakban ébredt fel ami félúton járt már a Pokol felé.

-Hé te!Hová viszel?Hallod!

-Ez az átok a Pokol felé hajt.-suttogta Ai és rezdületlenül evezett tovább.

Másnap reggel megtalálták a férfi hulláját zsebében a Miya édesanyjának és nővérének halált okozó patkányméreggel a zsebében.Keikot még aznap felmentették minden vád alól és hazaengedték.Habár Miya élete nem volt olyan mint réged ,de örült ,hogy legalább Kieko megmardat neki.