Aug. 27. szombat, reggel 10: 46
Hello napló! Na végre megvagy! Illetve, hát ez a 2. naplóm, mert az első a költözésnél elkeveredett... sajnáltam is, nem tudom mi történhetett vele. De nem baj, legalább az új életemet új naplóval kezdhetem. Az egész nyaram a költözködéssel telt, de most már minden itt van az új házba. Ide azért költöztünk, mert nemrég született egy öcsém, így a régi házunkban már végképp nem fértünk el, mert ott élt a nagyim, a nagynéném, aki apa húga, apu, anyu, a bátyám, Tomi, az öcsém, Dani és az anyukám bátyja Árpi is néha ott lakott. Ebben az új házban most mindenkinek van külön szobája, és mindenki boldog. Őszintén szólva óriási ez a ház. A földszinten van egy nagy nappali, ahol mindig van valaki, a konyha, ott a nagyim szokott mindig tevékenykedni, ott az ebédlő is, meg ott a nagyim szobája meg 2 vendégszoba. Az első emeleten 2 folyosó van. Az egyiken van Tomi, Dani és az én szobám, a másikon a szüleim, Luca, a nagynéném, és Árpi, a nagybátyám szobája. Jah meg van 2 vendégszoba, és rengeteg fürdőszoba. Képzelhetitek… És a kedvenc helyem a padlás. Egyszerűen gyönyörű… 2 tetőtéri ablaka van, és az én szobám mellett van a feljárata. Igazából a családom mindig mindent megtart, így padlásra nincs is nagyon szükség, de azért néhány dolgot mégis kell itt tárolni. Mondjuk azt meg inkább a pincében, meg a garázsban tároljuk, így a padlás csakis kizárólag az én búvóhelyem. A másik kedvenc helyem a hátsókert, amire az én szobám ablakai néznek. A konyhából is ki lehet oda jutni, meg a bokrok alatt a „főbejárattól” is. Imádom. Van 2 nagy fűzfa, amik a szélben hajolgatnak, szinte már táncolnak, mint a mesebeli tündérek. A fák alatt sok kis színes virág, amik közé ha befekszünk senki nem lát meg, hacsak nagyon közel nem jön. De a konyhában folytatott beszélgetéseket is lehet hallani. Ezt onnan tudom, hogy egyszer halottam, mikor anyu és apu rólam beszélgettek.
- Nyugodj meg, Anna… szerintem, be tud majd illeszkedni…
- Tudom… de nem tudom… mármint, alig ismerem, pedig ő a lányom. Az egyetlen kicsi lányom…

- Pedig már nem is olyan kicsi…
- Alig törődtem vele, mindig elvonta a figyelmemet az, hogy szüljek még egy gyereket.
- De ez megtörtént. Megszületett Dani, szóval még nincs késő bepótolni a Lilivel elvesztegetett időt.

Na ekkor elegem volt és felpattantam, hogy felfedjem magam a konyha ablakban, de úgy bevertem a fejem az ablak kinyitott szárnyába, hogy visszaestem a virágágyásba. Anyu meg apu odakapták a fejüket, de úgy döntöttem nem adom meg nekik azt az örömöt, hogy újra megcsodálhassák milyen szerencsétlen vagyok… Ezt a tulajdonságot apai ágon örökölhettem, mert csak Luca, a nagynéném ilyen szerencsétlen. Ettől elnézve imádom őt. 20 éves, és olyan mintha a nővérem lenne. Nem járta ki az egyetemet, mert nem tartotta fontosnak. Ebben teljesen egyetértek vele, most nem dolgozik, de azért elég sok mindent csinál. Ő vigyáz Danira, meg egy csomó emberke hordja át napközben a gyerekét, mert Luca kézséggel vigyáz rájuk. Imádja a gyerekeket. Imád nekik mesélni a tündérekről, a saját világáról. Amikor megláttam a 2 fűzfát, csak neki mondtam el, hogy én tündéreket látok a fákban, és ő nem nevetett ki, hanem hitt nekem, és másnap azt mondta őt is tündérekre emlékeztetik a fák. Az ő ablakai is a kertre néznek. Sajnos az ő szobája van a legtávolabb tőlem, de valahogy kibírom. Amúgy az öltözködése is elég egyedi olyan Lucás. Mindig szoknyát hord tornacipővel, és nagyon sok kiegészítőt. Jajj nagyon jó ruhái vannak, és hát Luca olyan jószívű, hogy ezeket a ruhadarabokat néha kölcsön is adja nekem. Mondjuk a ruhák színei… néha nem illenek össze, de ez teszi Luca stílusát annyira egyedivé. Luca hisz a tündérekben. Ezt már írtam, de nekem az is elmesélte miért hisz bennük. Amikor az anyukája meghalt (igen sajnos a másik nagyim már halott), ő még nagyon kicsi volt. Apukám meg már egy másik városban volt tanuló. 4-5 éves lehetett, de az anyukája mindent megadott neki, bár nem voltak valami gazdagok. Egyszer azt mondta neki az anyukája: Kicsikém, tudnod kell, hogyha a testem nem is, de a lelkem egy kis része mindig veled marad. Nem szabad elfelejtened engem, hanem hallgatnod kell rám… a szívedre! (mikor ezt mesélte mindketten könnyeztünk.) Így Luca tündér-kommandójának a vezetője az anyukája. Azt mondja, ha nagy bajban van, a tündérek segítenek neki, jeleket küldenek. Van is egy kis medálja, amit a mamájától kapott és mindig magánál hordja. Ilyen medálja apunak is van, de nála még soha nem láttam. Apa viccesen mindig azt mondja, hogyha valami vicceset, vagy hihetetlent, vagy csodásat lát: „Mintha Luca meg Lili találta volna ki” Meg győződése, hogy mi egyformák vagyunk, és hát igen… hasonlítunk… Ő a legjobb barátnőm. Meg hát Alex is az volt, de elköltöztünk, és ő el se búcsúzott. Megbeszéltük, hogy találkozunk, de ő nem jött el, mert azzal a hülye Zsófival találkozott, akit azelőtt közösen gyűlöltünk. De mindegy. Itt új barátaim lesznek, vagyis hát remélem, lesznek. Az egész család új életet kezdett. Ez Daninak nem nehéz, ő még csak 2 hónapos. Nagyit se nagyon érdekli, hol kell szeretnie minket, meg hol kell sütnie. (Ő amúgy ezt nagyon élvezi, szóval neki ezt nem kell, hanem ő… ő ezt szereti, nah.) Amúgy a nagyit is nagyon szeretem. El tudnám képzelni, hogy ő egy tündér. Igen: Luca egyik tündére. Olyan mintha Lucának is ő lenne az anyukája, nem csak anyunak meg Árpinak. Na szóval apu ugyanoda jár dolgozni, sőt neki még közelebb van, anyu meg megvárja, míg Dani 1 éves lesz, aztán munkát keres. Luca könnyen barátkozik, majd a játszótéren keres olyan anyukákat, akik rábízzák a csemetéiket. Árpi… Hát ő fura fazon. Raszta a haja, millió haverja van, Tomival nagyon bírják egymást, havonta elköltözik néhány hétre valami kis nőhöz, de már alig visz cuccot, mert ismeri magát. A nők úgyis mind kidobják. Vagyis ő mindig azt mondja, hogy ő szakított, de ismerem én a fajtáját J Már be se mutatja a nőit, legutóbb valami Anettet mutatott be teljesen bel volt zúgva, csak hát a csajról kiderült, hogy pénzre utazott. Szegény Árpi összetört, de Tomival együtt mentek csajozni utána. Tomi 18 éves most lesz végzős a gimiben. Be akar szállni Árpi kétes eredetű cégébe, ami külföldről behozott elektronikai eszközöket szállít. Árpi nem rég vett egy boltot, amit eddig csak Luca látott, és ő inkább nem ajánlotta anyunak, apunak meg nagyinak, hogy megnézzék. Meg biztos Tomi is volt már ott.
Tudod mire gondoltam, naplócskám? Leugrom ide a közeli parkba, hátha van valaki jó arc, aki talán osztálytársam lesz… na majd megírom a fejleményeket..
Lili

Délután 3: 37
Úgy volt, ahogy gondoltam a park tele volt emberekkel. Olyan fura fazonok is voltak, hogy csak na. Odabicajoztam egy fához, letámasztottam a biciklimet, és leültem az árnyékba nézelődni. Már épp azon voltam, hogy na jó, hazamegyek, és dumálok egyet Lucával mikor egy lány, vetődött el mellettem görkorival. Felpattantam, hogy segítsek neki.
- Jól vagy?
- Igen, kösz… Tudod, most tanulom, vagyis próbálom tanulni, de nem igazán megy…
- Megütötted magad?
- Áh, már megszoktam, hogy mindig elesek. Persze csak korival, amúgy nem vagyok annyira szerencsétlen…
- Szerencséd van, én ugyanis az vagyok…
- Megvagy Fanni? Minden rendben?- ezt egy fiú mondta, aki a lány után rohant. Hamarosan befutott még 2 fiú és egy kislány, aki legalább 5 évvel fiatalabb volt mindenkinél.
- Persze. Megvagyok. Majd holnap folytatjuk a gyakorlást.
- Rendben. - Ekkor vettem észre, hogy mindenki engem figyel. Kezdett zavarni a helyzet, de a lány oldotta a hangulatot.
- Ó bocsánat, be se mutatkoztam. Fanni vagyok. Ők pedig a barátaim: Bálint, Robi és Mika. Jah és ő Bálint húga Emese. – Végig mutatott a társaságon. Bálint egy magas fiú, barna kócos hajjal, Robinak szőke haja és a fogai olyan fehérek, hogy ragyogtak a napfényben, és ezt folyton mutogatta is, mert mindig mosolygott. Miku (vagy hogy a fenében hívják?) meg egy fekete göndör hajú fiú volt. Helyes volt. Ő volt a leghelyesebb. Ő beszélt Fannihoz. És Emese egy kis barna copfos kislány. Fanninak vörös a haja. Kicsit alacsonyabb, mint a fiuk, de nálam még így is magasabb. Mindannyian úgy öltöztek, mint valami utcagyerekek, kivéve Robit, mert ő kicsit rendezettebb formában jelent meg. És mindegyikőjük kezében gördeszka volt, vagy a lábukon görkori.
- Sziasztok én Lili vagyok.
- Melyik suliba jársz? – ezt Bálint kérdezte.

-Öhhh… ha eszembe jutna… valahol itt van a közelbe, bár még soha életemben nem voltam ott…

- Most mész elsőbe?
- Dehogyis, hülye vagy, Bálint? Legalább 14 éves.

- Persze. 14 vagyok, most megyek 9.-be valamelyik gimibe… Jajj segítsetek már..
- Kisegítő…
- Bálint…- Fanni egy nagyot csapott Bálint vállára – Hát lássuk csak itt a közelben 3 gimi van. A közgazdasági, a Mákonyi és a Víg, ahova mi is járunk.
- Igen azt hiszem a Vígbe fogok járni.
- Szerencséd, a Mákonyiban mindenki mindenkivel kavar és csak rapperek és plázacicák járnak oda. A közgaziba meg az idióták járnak…
- De akik a közgazdaságiba járnak legalább valamilyen képesítést szereznek már a középiskolában is…
- Úristen, Robi, ha csak egyszer is nem ilyen stílusban beszélnél, és nem okoskodnál folyton…- ezt a kicsi lány mondta, de a többiek is bőszen bólogattak. Ezután még velük maradtam, bár eléggé jól elvoltak így 5ösben is. De azért jól éreztem magamat. Msn-címet cseréltünk, és megbeszéltük, hogy holnap is találkozunk, illetve nekem azt mondták, hogy holnap mi találkozunk. Úgy beszéltek mintha ők még ma találkoznának. Elindultunk haza és kiderült, hogy Fanni, Muki meg én egy irányba lakunk, így sokáig mentünk együtt, sőt Mokával még egy utcában is lakunk csak én az elején, ő meg a végén. Mikor haza értem meg akartam keresni Lucát, hogy elújságoljam, hogy megismertem pár embert a leendő osztálytársaimból. Sehol nem találtam, úgyhogy még a padláson is megnéztem, és lám, ott volt.
- Hát te mit csinálsz itt?
- Szia. Én egy régi karos széket keresek.
- Minek? A szobádban van 2 fotel.
- Tudom, de hintát akarok a fűzfára. A bal oldali tündérnek van egy ága, amire pont jó lenne. Megtaláltam a régi hintám kötelét, de a deszkája széttört, és amúgy is kényelmetlen volt, én meg a kényelemre utazom, hát egy karosszék pont jó lenne.

- Ott egy lila mintás.
- Az pont jó. Na mi volt a parkban?
Elmeséltem neki mindent, majd felszereltük a hintát. Mindjárt indulunk hirdetéseket ragasztgatni, amiben Luca a bébiszitteri képességeit hirdeti.
Lili

7: 15
Hát ez mókás volt. Mármint a plakátolás az utcákon. Először a parkba mentünk, ahol a hirdetőtáblára raktuk a plakátot, majd befutott Fanni, hogy látott minket és szívesen segít. Luca elmondta mi a célja, és Fanni rögtön ajánlott pár helyet…
- Hát van a park, ahonnan jövünk: ott már voltatok. Van itt egy tér a Lepke. Illetve eredetileg Lepkényi Adolf tér, de mi csak Lepkének hívjuk. Ott van egy kávézó, amiben mindig rengeteg ember van, meg ott laknak Bálinték. Oda is sokat járunk… meg hát még sok más ember is. Akkor a buszmegállókba is kéne.

Úgy is lett, ahogy Fanni mondta. A téren lévő kávézóban rengeteg ember volt. De mintha mindenki ismerne mindenkit: ha valaki belépett az ajtón közösen köszöntek neki, néhányan felpattantak puszit adni. Így volt mikor mi is bementünk. Főleg fiatalok voltak, és együtt köszöntötték Fannit. Fanni néhány lánynak, 2 fiúnak és Emesének meg Bálintnak is adott puszit (Bálinttól meg Emesétől én is kaptam J) akik 1 másik fiúval voltak. Lucát közben ellepték a korabeliek. Mikor elmesélte, hogy most költözött ide, legalább 4 pasi elkérte a számát, mire Luca nemes egyszerűséggel ennyit mondott: Naná, hogy megadom… a bankkártya számom nem érdekli, ne nézzen így, nincsen bankkártyám…
Nevethetnékem támadt. Úgy látszik nem csak nekem, mert a Luca körül tolongók is így tettek (nevettek). Aztán Luca reklámozni kezdte magát: Na jó. Nem azért jöttem, hogy itt csacsogjak, mert azt otthon is megtehetem, hanem hogy elmondjam itt mindenkinek, – és tényleg mindenki figyelt rá, de az volt a legfurcsább, hogy senki nem úgy, hogy: Jajj nem igaz! Nem lehet itt nyugodtan kávézni… hanem úgy hogy: Jajj de édes az a lány, hogy ilyen lelkes…- hogy nem kell most már otthon ücsörögni a gyerekeikkel, hanem mehetnek, amerre akarnak, mert én szívesen vállalom, hogy vigyázok rájuk napközben… Itt a szórólapom nézzék meg, adják tovább… - a szórólap terjedt, mindenki kapott. Úgy, hogy nekünk már csak 3 maradt. Azokat felragasztgattuk még a villanyoszlopokra, majd hazamentünk. Otthon aztán Luca, Fanni és én leültünk a konyhában és a nagyi rögtön hozott limonádét. Megittuk, mire Fanni megkérdezte mennyi az idő. Luca mondta, hogy 7, erre elrohant, hogy már rég ott kéne lennie. Hogy hol azt nem mondta csak azt, hogy holnap találkozunk. De nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk együtt Fannival. Igazán helyes kis csajszi, bár úgy elrohant, hogy csak na, csak az ajtóból dobott egy puszit. Amúgy azt mondta egyáltalán nem ügyetlen, ami nem igaz, mert míg azt a pár szórólapot ragaszgattuk ki Lucával meg Fannival, legalább 6× kellett papírok után rohangásznunk, mert a szélben mindig kirepültek a kezünkből… Hát ez van, ha 3 ügyetlen kisleány találkozik J. Na felpillantok MSN-re. Ez ritka pillanat, mivel nem sokat MSN-ezek.

Lili
8: 00

Hát MSN-eztem. Méghozzá Alexel, a VOLT legjobb barátnőmmel. Ez már biztos. Teljesen… hát ’elpicsásodott’…

Looloo üzenete:
Szia Alex, mi van veled?

LeXuS BabY cYcCa üzenete:
Cijóó, Lili. Semmi

Mondanom sem kell, hogy míg a barátnőm volt, soha nem lehetett Lexinek, vagy Alexának, netalán Alexandrának, de sehogy hívni, csak Alexnek. De most igazán szíven ütött ez a cicoma, mert azelőtt együtt utáltuk az olyan kiscsajokat, akik giccsben járnak, és olyanok, mint Zsófi. Erre meg mit csinál Alex:

Közös beszélgetés indítása vele: S0phY-[Gi®Ł]
Partnerek: LeXuS BabY cYcCa, S0phY-[Gi®Ł]

S0phY-[Gi®Ł] üzenete:
személyes üzenet: láwollak cicám, Lexum (L)(L)(L)

Hellóka. Cijja Lexum, mizújs?

LeXuS BabY cYcCa üzenete:
semmi külcsi. Itt van Lili is.

S0phY-[Gi®Ł] üzenete:
Szija Lili. Milyen az új házatok?

Nem volt kedvem bájcsevegni, inkább nyitottam egy új ablakot, amiben csal Alex-el beszélek (hogy ez hogyan sikerült, azt nem kérdezd, nem vagyok valamilyen technikai zseni)

Looloo üzenete:

Alex, hogy vagy képes ezzel a Fikával haverkodni.

Fikának együtt neveztük el, még elsőben, a ZsóFIKA után, és magunkban mindig a Fikának hívtuk J

LeXuS BabY cYcCa üzenete:
Figyi, Lilóm: tudod mikor bejelentetted, hogy elmentek, tökre kiborultam meg minden. Folyton pakoltál a dobozokba, sosem voltál ott a sulinál. Sophy viszont mindig ott lógott, és egy csomó jófej emberkével összespanoltam.

Lilóm. Először is. Hogy mer kisajátítani. Nem az ő Lilója vagyok. Főleg, hogy ő Zsófi Lexus baby akármicsodája. Nem bejelentettem, hanem leültünk egy kávézóban ő meg én és én lassan adagoltam a dolgot. Nem borult ki: átölelt, és azt mondta: Ugye azért mi még barátok maradunk, és sokat találkozunk? Nem pakoltam folyton. Mindig szakítottam rá időt. Akkoriban a suli előtt találkoztunk, de én meg Luca folyton máshová mentünk, ahová meghívtam volna Alexet, de ő flúgosnak tartotta Lucát. Sophy és a csomó ’tökjófejemberke’ pedig a plázacicák, a rappereek és a ’műímósok’. Akiket azelőtt együtt utáltunk. Na csak ennyi.

Looloo üzenete:

És mért nem jöttél el, mikor találkoztunk?

LeXuS BabY cYcCa üzenete:
Bocchy, Sophyval meg a spanokkal taliztunk. Képzeld voltam a Dokkban.

A Dokk egy rosszhírű szórakozóhely, ahová csak 18 éven felüliek mehetnek. Meg akik sokat mutatnak magukból. Itt kiléptem. Nem bírtam tovább hallgatni Alex elkorcsosodását.

Na most megyünk vacsizni. Már aki itthon van: Nagyi, Luca, Anyu, Dani meg én.

Lili

9: 00

Ezt el sem hiszem, még így, hogy alig néhányan ülünk asztalhoz is lehet balhé. Anya nyűgös, mert Dani nyafog, nő a foga, vagy mit tudom én, Dani visított míg ettünk, Luca le se jött vacsorázni délután óta nem láttam, a nagyi meg elfáradt, így felkaptam Danit, és kimentem vele a kertbe.

-Jajj kicsim, csak meg ne fázzon a baba.

- Anya éppen megdőlni látszik a 36 fokos melegrekord még hány pulcsit akarsz ráerőltetni szegény gyerekre, inkább egyetek nyugodtan majd én elintézem…

A nagyi a szemével próbálta megnyugtatni a mamát, amiért nagyon hálás voltam. Danit kihámoztam a pulcsijából, így már csak egy póló és egy atléta volt rajta. Nemtom mit aggódik itt anya, mit képzel, hogy egyszer csak eljön a jégkorszak és Dani 2 pulcsiban élve átvészeli. Amúgy tényleg nagyon meleg van. Na ki mentem Danival a kertbe beleültünk a hintába és hipphopp lenyugtattam a kiscsávót. Énekeltem meg meséltem neki, amikor hangokat hallottam.

- Ne hízelegjen, mert elolvadok, és olyat teszek, amit később megbánnék, de nem akarom, hogy könnyűvérű nőcskének tartson. Inkább engedjen el, és találkozzunk… találkozzunk holnap a Lepkén. Viszlát…- ezután akkorát sóhajtott, mint még soha és bár a bokrok miatt nem láttam, de bizonyára becsukta a szemét és az ajkába harapott. A férfi elment, hallottam a lépteit, pedig kíváncsi lettem volna rá.
- Jajj, Luca mit tettél? Hogy lehettél ilyen ütődött csak úgy egy idegen férfival… mit gondolhat most rólam, jajj anya segíts, mondj valamit, küldj jelet…

És akkor teljesülni látszott ami azelőtt még soha… Luca akármit tett, akármi történt a délután, de nekem csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre láthatom Luca tündéreit. És valóban három kis fényes folt repült Luca felé, és valami érthetetlen éneklő hangon beszélt Lucához…
- Ezt most nem mondod komolyan… ilyet még sose mondtál… de én ezt nem érzem… nem, tévedsz, ez butaság…-

Én csak ezt hallottam, mikor Luca válaszolt a tündéreknek, majd Dani felsírt és a fények eltűntek, én felpattantam, hogy berohanjak Danival, de késő… hát, elestem a fűzfa gyökerébe, és elterültem kezembe Danival. Persze próbáltam úgy esni, hogy Dani ne üsse be magát, és ez sikerült is viszont Luca meglátott.
- Lili, te mit csinálsz itt? Mióta vagy itt? Mindent hallottál? Láttál valamit, Lili szólalj már meg, mondj valamit…

- Jó, csak melletted elég nehéz megszólalni, nos hát, igen hallottam, hogy egy férfivel voltál, és láttam...

- Láttál? Mit? Mit láttál?

- Három fényes foltot…
- És értetted őket?
Megráztam a fejem, és Luca arcáról már csak egy nagy széles mosoly láttam, mert abban a pillanatban magához ölelt.
- Ma megéltem életem legszebb napját, Lili… Fektessük le Danit, utána elmesélem, jó?
Szóval előbb fektettük le Danit, mindketten megfürödtünk, és most indulok az éjszakai traccspartira J

Lili

11: 43
Hát igen eddig beszélgettünk, de hát bőbeszédűek vagyunk… csak pár részletet emelnék ki.
- Na végre itt vagy Lili, gyere, ülj le, ülj le ide. Képzeld találkoztam valakivel… Egy férfival… egy nagyon helyes és aranyos férfival, aki igazán cuki, olyan jóképű, hm… Úgy volt, hogy a Lepkére mentem a biciklimmel, és akartam venni egy almát, de észrevettem, hogy valaki a biciklimnél matat, és odarohantam, de megvolt lazulva a tornacipőm, és leesett a lábamról, a pasi elfutott, én meg odamentem a biciklimért, aztán meg akartam keresni a cipőm, de már csak egy nagyon édes férfit láttam kezében a cipőmmel. Aztán odajött letérdelt és érzéki mély hangon így szólt: Segíthetek, kisasszony? Akkor azt hittem menten meghalok. Feladta a lábamra a cipőt és meghívott egy kávéra. De kifejtettem neki, hogy csak kakaót vagy teát iszom, így azt kaptam, és nagyon-nagyon sokat beszélgettünk...
- És hogy hívják a lovagot?
- Honnan tudjam, nem a neve érdekelt, a mosolyát néztem... Olyan édes, ennivaló. Látom is a kislányunkat gyönyörű fekete göndör haja van...
- Jajj ne is emlegesd a fekete göndör fürtöket. Van egy fiú, akinek ilyen a haja, és...
- És...
- És hát elég jól néz ki...
- Tetszik neked?
- Dehogyis- az az igazság, hogy nagyon is tetszik...
- Ühüm, és mi a neve....
- Valami Muka, Maki, akármicsoda...
Tudom, hogy ezt eddig nem írtam, én is meglepődtem, mikor ezt kimondtam. De tényleg helyes, csak hát hadilábon állok a nevekkel, de mindegy.... Viszont nem hagy nyugodni, hogy Fanni csak úgy elrohant, azt hiszem holnap vár ránk egy hosszú-hosszú beszélgetés. És egymást is meg kell ismernünk... Jó éjt!

Lili

Aug. 28. vasárnap, 9: 25

Na megreggeliztem, gondoltam kinézek a parkba, kinyitom az ajtót mit látok? Egy margaréta csokor. Imádom a margarétát. Meg Luca is. Luca épp jött le a lépcsőn, én meg felemeltem a csokrot, megnéztem mi van ráírva: Titkos lovagodtól
- Luca, van itt valami, ami a tied!
- Ne viccelj, ezt én kaptam?- elvette a kezemből a csokrot és ő is megnézte a címkét....- o-o-óó, itt tévedés történt, csillagom – mosolygott rám Luca, mikor én már épp mentem- ezt a csokrot nem én kaptam... Hanem te!
Ez meglepett. Ezek szerint nem olvastam el mindent a címkén. És valóban ez állt a címkén: Lilinek, Titkos lovagodtól. Azon gondolkoztam, ki küldhette, és az arcom előtt folyton megjelent egy fej, fekete göndör tincsekkel. Csak aztán mindig kihessegettem a fejemből... Nem, ne is gondolj rá, Lili. Nem ő küldte...
Na szóval most itt vagyok a parkban. A többiekkel 10kor találkozunk... Olyan fura. Itt ülök a tegnapi fa alatt, és az egész emos csoport engem bámul. Nem tudom mit néznek. Nem is gyűlölködve néznek, hanem kíváncsian. Lehet, hogy csak azért, mert új vagyok? Vagy leettem magamat? Rajtam maradt a lekvár a kenyérről. Nem. Akkor meg mit bámultok

9:52
Nagyon, nagyon szégyellem magam, de kifakadt. Kifakadt, amit az előbb írtam. Hirtelen felpattantam és odaordítottam az emosoknak.
- Most meg mit bámultok? Mi a bajotok?
- Semmi bajunk, csak szemügyre vettünk. Nem igazán láttunk még itt errefelé téged. Én Marci vagyok, és téged hogy hívnak? –ahhoz képest, hogy emos nagyon kedvesnek tűnt...
- Lilinek
- Szép név.- ezt kicsit gyorsan vágta rá, reflexből, vagy nem tudom....
- Várjunk csak, én már láttalak téged....
- Bezony.... tegnap ott voltam a Lepkén Bálintékkal, már akkor be akartam mutatkozni, csak a barátnőd szónoklatba kezdett...
- Te honnan ismered Bálintot?
- Egy osztályba járunk, haverok vagyunk...
- De hát az emosok utálják azokat, akik nem emosok.- ooops, ez kiszaladt... Én nem akartam... Tényleg nem, csak kijött. Marci nevetni kezdett...
- Hát mi jóban vagyunk...

A többi emos viszont nem nevetett csak komor pofával ültek tovább, és húzogatták Marci pólóját, hogy üljön már le. Így Marci leült közéjük, de úgy kilógott a sorból. Nem volt fekete haja és frufruja, csak olyan cuccokat hordott, mint a többiek. Sőt emlékszem, hogy tegnap még nem is emos cucc volt rajta, hanem olyan, mint Bálinton. Nah itt vannak a többiek...

Pusz: Lili

19:29
Bocs, hogy nem írtam, de szuper napom volt. Reggel csak Fanni meg Emese jött, és hát kérdőre vontam Fannit, hogy hova rohant el tegnap, mire összenéztek Emesével, és ennyit mondott Emese.
- Neked ezt nem kéne megtudnod....
-. ...a fiúk nem bíznak benned...

-. ...azt hiszik, beárulsz....
- ...ja, hogy beköpsz.
- De kinek? Miért?
- Hát ez az, ezt nem kéne elmondanunk...
Nem is mondtak többet egészen ebédig... akkor mindent elmondtak...