Newsweek: Gratula a vizsgáidhoz! Te aztán szépen túlteljesítettél.
Emma Watson: Ó, köszönöm. Olyan boldog vagyok. El sem tudom hinni.

NW: Még mindig szereted ezeket a filmeket csinálni, ennyi év után is?
EM: Ja, igen. Klassz minden alkalommal új rendezővel dolgozni. Egyre jobb munkára ösztönöznek, és új kihívásokkal kell szembenéznem, ez nagyon tetszik.

NW: Daniel Radcliffe azt mondta David Yatesről, a sorozat legújabb rendezőjéről, hogy nagyon sokat fejlődött színészként az irányítása alatt. Ez igaz rád is?
EM: Persze. David nem éri be azzal, ami színészkedésnek tűnik. [nevet] Mostanában sokszor visszaköszön az a téma, hogy David a karakterek és megformálásuk valódiságát kutatja. Ez az egyik leghőbb vágya. A negyedik film [Harry Potter és a Tűz Serlege] a feladatokról szólt, Harrynek sárkányokkal kellett megküzdenie, meg ilyesmik. Most leginkább önmagával küzd. Ebben a filmben Harry érzelmi utazásra indul. Szerintem David tökéletes választás volt erre a feladatra. Ráadásul előtte olyan filmeket készített mint a Sex Traffic, a The Girl in the Café, és ebben a filmben sokkal többet fogunk a Roxforton túli világból látni. [A könyvben és a filmben részben láthatjuk, ahogy a Mágiaügyi Minisztérium elkezdi korlátozni az egyéni szabadságot és a civil jogokat az első támadás után.] Úgy gondolom nagyon érdekes, hiszen mi is hasonló dolgokon megyünk most keresztül a terrortámadások miatt. A film kísértetiesen hasonlít életünk ezen részére.
NW: Amikor hat évvel ezelőtt az első film forgatásakor meginterjúvoltalak, azt mondtad Dan és Rupert állandóan piszkálnak téged.
EW: [nevet] Igen.

NW: Mostanában milyen a viszonyotok?
EW: Állandóan megnevettetnek. Már nem piszkálnak annyit, ami igazán kedves tőlük. Nagyon jó, és bolondos barátság alakult ki közöttünk.

NW: Olyanok mintha a bátyáid lennének?
EW: Mondhatjuk így is. Vicces. Nagyon régóta ismerem őket, már vagy hat éve, és szinte minden áldott nap látjuk egymást. Szóval már mindenféle állapotban láttak engem: legcsinosabb pillanataimban, és smink nélkül is reggel hatkor. Tényleg olyanok mintha a testvéreim lennének. Együtt éltük át ezt az egészet.

NW: Szeretnéd folytatni a színészkedést?
EW: Még nem tudom. Daniel és Rupert olyan biztosnak tűnnek. Nem tudom. De azt nem szeretném, hogy ez legyen az utolsó szerepem. Persze a Harry Potter után már semmmi sem lesz ilyen nagystílű munka. Ezt jól tudom. Ráadásul olyan furcsán kezdtem a színészkedést. A legtöbb embernek rengeteget kell meghallgatásra járnia, és lassan haladnak végig a szamárlétrán, én meg a legfelső fokon kezdtem, bármiféle tapasztalat nélkül. Fura helyzet, de egyben csodálatos is, hiszen rengeteg lehetőséget kaptam ettől. Mindenképp szeretném magam más filmekben is kipróbálni, hogy lássam, milyen. Aztán a színházat is nagyon kipróbálnám, szerintem nagyon tetszene nekem, hogy rögtön láthatom a közönség reakcióját. Szeretem megnevettetni az embereket. Imádok szerepelni, de emellett még olyan sokmindent szeretek csinálni. [Rövid szünet] Talán ez hálátlanságnaktűnik. Olyan csodálatos lehetőséget kaptam, de azt hiszem egyelőre úszom az árral, és majd meglátom mi lesz. NW: Nem muszáj, hogy mindenre tudd a választ 16 évesen.
EW: Tudom, de mindenki folyton ezt kérdezgeti, így az az érzésem támad, hogy ezt már tudnom kéne. [Nevet] Mindenki azzal jön, hogy "Szóval mit akarsz kezdeni az életeddel?" Én meg, [sóhajt], "Ööö".
NW: Tetszik a munka csillogó-villogó része?
EW: A csillogó-villogó része?

NW: Hát a premierek, a szép ruhák, a frizura, smink...
EW: egy évben körülbelül két hétig érzem azt, hogy híres vagyok. [nevet] Tudom, furán hangzik, de így van. Az a bizonyos csillogó-villogó része olyan mint valami őrült szürreális álom. De ha úgy vesszük, azt hiszem, igen, tetszik az a része. Amikor megérkezik az ember egy városba [premierre] kicsit tompának érzi az ember magát az időeltolódástól, a sikoltozó emberektől és attól, hogy egyfolytában ide-oda kell rohangálni, de egyszercsak gyönyörű ruhákban találja magát az ember. Kicsit bolondokháza szokott lenni ilyenkor, de azért jó móka. Talán az tetszik az egészben a legjobban, hogy utazhattam. A Harry Potter filmek nélkül nem jutottam volna el Amerikába, Európába - legalábbis nem ilyen fiatalon. Láthattam New Yorkot, voltam Kínában, Tokyoban, Los Angelesben, Chicagoban, és még sok gyönyörű helyen. Ez a része nagyon klassz. Ja, és első osztályon utazni sem semmi.

NW: Irtó jó, nem?
EW: Hú, jesszus! Imádom azokat a kis repülős táskákat, amiket adnak, amiben a krémek, meg mini fogkefe van. És a hátrahajtható székek! Számomra az a csúcs.

NW: Nos, Emma, egész biztos vagyok benne, hogy neked sosem kell már fapados géppel repülnöd.
EW: [nevet] Köszönöm.

NW: És mi van a randizással és a fiúkkal? Sokan tüntetnek ki a figyelmükkel?
EW: Néha ezzel jönnek az emberek "Ó, neked biztos olyan könnyű. Biztos sorbanállnak az ajtód előtt". Hát nem könnyű. Nagyon nem. A srácok általában vagy megijednek tőlem és félénkek, vagy megpróbálnak jól megbántani. [hosszú szünet. sóhaj] Hogy őszinte legyek, kész rémálom. De tényleg. Uff. Nagyon stresszes dolog.

NW: Akkor is stresszes, ha nem vagy híres.
EW: Hát ez az! És ha azt is belevegyítjük, az elég érdekes új dimenziókat hoz létre. Szeretem barátként a fiúkat, körülbelül annyi fiú barátom van, mint lány, azt hiszem ez egy kicsit szokatlan. De mivel szerepelek ezekben a filmekben, valahogy több fiú lebzsel körülöttem mint lány. Ráadásul, elég sok időt töltök itt. 11 hónapig itt vagyok, a maradék egy hónap pedig a családtagjaim és a már meglévő barátaim közötti rohangálással telik. Úgyhogy, ez van. Talán majd egyszer rámtalál valaki. Meglátjuk.

NW: Elég sok jóképű srác dolgozik itt a forgatáson. De gondolom ők túl idősek hozzád.
EW: Igen. Ez a baj. Vannak itt helyes srácok, de mégsem járhatok egy 25 évessel. Úgyhogy ez így nem működik. [nevet]