Gyerekekre gyakorolt hatás

A Daily Telegraph című angol lap 2000 novemberében jelentetett meg cikket arról, hogy a gyermekek életében a hobbiállatok mennyire fontos szerepet játszanak. Kutatások kimutatták, hogy a kisgyerekek szemében a családi kedvencek (kutyák és macskák) olyan szerepet töltenek be, mint a barátok, bizalmasok, vagy családtagok. A kutatásban hét éves gyermekeket kérdeztek meg arról, hogy ki mellett éreznék leginkább biztonságban magukat egy sötét utcán. A gyerekek az édesapjuk után a kutyájukat említették meg. Ugyanígy, az édesanyjuk mellett a macskájukat jelölték meg, akikkel legszívesebben vannak együtt, ha betegek, vagy idegesek.
Arra a kérdésre, hogy kihez fordulnának, ha nehéz helyzetekbe kerülnének, a hobbiállatokat a fiatalok és gyerekek minden esetben az első tíz között jelölték meg. A megkérdezettek közül sokan mondták azt is, hogy szüleik, nagyszüleik, tanáraik, legjobb barátaik mellett a hobbiállatuk fontos igazán számukra.
A kutatás készítői szerint a gyerekek csaknem annyira stresszes életet élnek, mint szüleik. Az állatok azért fontosak az életükben, mert ők nem foglalkoznak azzal, hogy a gyerek jó jegyet kapott-e az iskolában, rosszalkodik, vagy csak rossz napja van. A hobbiállatok mindentől függetlenül feltétel nélkül és odaadóan szeretik a gyerekeket (gazdáikat), és ezzel segíthetnek abban, hogy a gyerek önbecsülése helyreálljon. Ugyanakkor a gyermekek szemében nem hátrány, hogy bizonyos dolgokra az állatok nem képesek, jól érzik magukat akkor, ha megoszthatják kedvenceikkel a problémáikat.
A gyerekek életében a hobbiállatok csaknem olyan fontos szerepet játszanak, mint a szüleik

A Daily Telegraph című angol lap 2000 novemberében jelentetett meg cikket arról, hogy a gyermekek életében a hobbiállatok mennyire fontos szerepet játszanak. Kutatások kimutatták, hogy a kisgyerekek szemében a családi kedvencek (kutyák és macskák) olyan szerepet töltenek be, mint a barátok, bizalmasok, vagy családtagok. A kutatásban hét éves gyermekeket kérdeztek meg arról, hogy ki mellett éreznék leginkább biztonságban magukat egy sötét utcán. A gyerekek az édesapjuk után a kutyájukat említették meg. Ugyanígy, az édesanyjuk mellett a macskájukat jelölték meg, akikkel legszívesebben vannak együtt, ha betegek, vagy idegesek.
Arra a kérdésre, hogy kihez fordulnának, ha nehéz helyzetekbe kerülnének, a hobbiállatokat a fiatalok és gyerekek minden esetben az első tíz között jelölték meg. A megkérdezettek közül sokan mondták azt is, hogy szüleik, nagyszüleik, tanáraik, legjobb barátaik mellett a hobbiállatuk fontos igazán számukra.
A kutatás készítői szerint a gyerekek csaknem annyira stresszes életet élnek, mint szüleik. Az állatok azért fontosak az életükben, mert ők nem foglalkoznak azzal, hogy a gyerek jó jegyet kapott-e az iskolában, rosszalkodik, vagy csak rossz napja van. A hobbiállatok mindentől függetlenül feltétel nélkül és odaadóan szeretik a gyerekeket (gazdáikat), és ezzel segíthetnek abban, hogy a gyerek önbecsülése helyreálljon. Ugyanakkor a gyermekek szemében nem hátrány, hogy bizonyos dolgokra az állatok nem képesek, jól érzik magukat akkor, ha megoszthatják kedvenceikkel a problémáikat.

Hobbiállatok társaságában kevésbé érzékenyen reagálunk a stresszre - új kutatási eredmények támasztják alá a hobbiállat-tartás jótékony hatásait.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a hobbiállatok jelenlétekor a kutatásban résztvevő személyek kevésbé hevesen reagálnak a stressz-hatásokra. Egy új tanulmány azt vizsgálta, hogy a hobbiállatok jelenléte milyen hatással van olyan személyek vérnyomására és szívverésére, akik súlyos agykárosodásban szenvedő házastársukat ápolják. Hordozható vérnyomásmérő segítségével lehetőség nyílt a kutatás során arra, hogy a laboratóriumon kívül, természetes napi stressz-helyzetekben vizsgálják a vérnyomást és a szívverést.

A kutatás menete

A kutatásban 60 önként jelentkező (30-30 férfi és nő, a nők átlagéletkora 55 év, a férfiaké 50 év volt) vett részt, akik magas vérnyomásukra gyógyszert szedtek. A résztvevők egyik csoportja a kísérleti csoportba, a másik 30 fő pedig a kontroll csoportba került.
A kutatás kezdetekor a résztvevők vérnyomását 48 órán keresztül mérték, ők pedig ez idő alatt részletesen leírták, hogy mikor mit csináltak. Az első 24 órában egy órán át a résztvevők természetes stressz-helyzetbe kerültek (együtt voltak agykárosodásban szenvedő házastársukkal), majd a második napon mesterséges stressz-helyzetet hoztak létre (előadást kellett tartaniuk házastársuk ápolásáról, illetve két percre jeges vízbe tették a kezüket). A kapott eredményeket a további elemzésekhez használták fel.
A tanulmány első szakaszát követően a kísérleti csoport tagjai kutyát fogadtak magukhoz. Hat hónap múlva mindkét csoportban újra végrehajtották az első 48 órában végzett vizsgálatokat, majd a kontrollcsoport tagjai is kutyát vettek magukhoz. A kísérlet végén, a 12. hónapban ismét sor került a vizsgálatok megismétlésére.

Eredmények

A kutatás kezdetén nem volt kimutatható különbség a kísérleti- és a kontroll csoport tagjainak vérnyomása és szívverése között, sem a természetes, sem pedig a mesterséges stressz-helyzetben. Megfigyelhető volt azonban, hogy bár a beszéd és a jeges víz miatti stressz jelentősen megnövelte a vérnyomást és meggyorsította a szívverést, az értékek még nagyobb mértékű növekedése volt jellemző a természetes stressz-helyzetben, a házastárssal való kommunikáció során.
A hatodik hónapban sorra kerülő mérések alkalmával megállapítható volt, hogy a kísérleti csoport kutyát magukhoz vevő tagjainál a természetes és mesterséges stressz-helyzetben is kisebb mértékben nőtt a vérnyomás és kevésbé lett szapora a szívverés, mint a kontroll csoport tagjai esetében.
A 12. hónapban megismételt vizsgálatoknál (amikor már mindkét csoport tagjai rendelkeztek kutyával) ismét nem volt jelentős eltérés a két csoport eredményei között, a kontroll csoport tehát "felzárkózott" a kísérleti csoporthoz, és hasonló javulást tapasztaltak az ő esetükben is.
A kutatás végére mindkét csoport vérnyomás- és szívverés-értékei sokkal jobbak voltak a stressz-helyzetekben, mint az első vizsgálatok során. A kutatás ugyancsak kimutatta, hogy a súlyos agykárosodásban szenvedő házastárs ápolása komolyabb stressz-hatást jelent, és ezáltal magasabb vérnyomással és szaporább szívveréssel jár, mint a laboratóriumi, mesterségesen előidézett stressz-helyzetek. A kutatás legfontosabb eredménye pedig, hogy kimutathatóvá vált, hogy a hobbiállatok jelenléte jelentősen csökkenti a stresszre adott reakciókat a mindennapi stressz-helyzetekben. Az eredmények tükrében elmondható, hogy a kutyatartás nagyon jó hatással van azon magas vérnyomásos személyekre, akik rendszeres stressz-helyzetnek vannak kitéve.