És Bill megáll a 109-es szoba előtt, én meg a 110-es előtt.
- Ez nem lehet igaz - mondom nyavajogva - Tom is itt van?
- Nem, ő a 111-esben van - nevet Bill, amire Tom kijön
- Ez a nap életem legroszabb napja... - mondom és kezdem kinyitni az ajtómat
- Amúgy szia cica! - Tom
- Te... te... áhh! - ezzel be is mentem a szobámba és becsuktam az ajót.
- Ki ez? - Tom
- Klau - Bill
- Aha. Összejöttetek? - Tom
- Háát... Nem éppen... - Bill és elmesélte az egészet Tomnak aki nagyot röhögött rajtunk. xD

-Marha vicces! - mondom gúnyosan, mikor kinyitottam az ajtót... mert hát persze hogy hallgatóztam.. xD
- Nem szeretsz minket? - Tom bociszemekkel és közelít hozzám
- Nem, nem szeretlek titeket! És nem is foglak! - ezzel be is megyek a szobámba és levetem magam az ágyamra
- Az nem olyan biztos!! - kiabálja utánnam Bill
Ezután Bill és Tom is bement a saját szobáikba. Én nagyon unatkoztam egyedül, ezért gondoltam felhívok valakit.
- Szia! Mizu? - Fanni
- Tudod találkoztam Billel másodjára és most Tommal is.... És a szobáink egymás mellett vannak a hotelban! Érted?? Nekem ez lesz a halálos ítéletem!! - mondom teljes komolysággal xD
- Na várj... Előbb hadd fogjam fel... Ő... Ez komoly? - fanni
- Hát persze! Muszály hamarabb jönnöd, mert megőrülök... - én
- Ugyan már... Nem szólsz hozzájuk és kész - Fanni
- te ezt nem érted. Azt mondták hogy már nem olyan sokáig fogom őket utálni... - én
- Jajj, ne fárassz ezzel. Hiszen asszem lesz valami koncertjük ott és utánna mennek, nem? - Fanni
- De, de... Igaz... - én
- Na látod - Fanni
- De ez akkor is szörnyű... Légyszi ygere ide hamarabb. - én
- Oké-oké. meglátom mit tehetek :) - Fanni nevetve
- Köszi! Imádlak - ezzel le is raktam
- neked is szia! - mondja Fanni gúnyosan a telóbe, de már nem hallom :P

De még mindig untam magam. Ezért felhívtam még Ginát, meg Lillát is. Mivel TH fanok, nekik nem mondtam el ezt az egészet, nem akarom hogy összehívják a fan haverjaikat és a hotel előtt virasszanak... Szóval velük csak váltottam pár szót, mint normális emberek... xD Na olyat hogy hogy vagy, mi van veled meg a szokásos...
Már 9 volt, ezért megfürödtem. A pizsim kicsit hiányos volt: fekete-fehét Hello Kitty-s topp egy bugyival. Bekapcsoltam a TV-t és valami német vígjátékot néztem, nem volt valami értelmes..., szinte csak ebből állt: veszekedés, békülés, veszekedé, békülés... és így tovább. Szóval tiszta szappanopera volt. Aztán átkapcsoltam a vivára. Tök jó zenék mentek benne, eleinte... Aztán a TH-tól a Rette Michet kezdták adni, már éppen át akartam kapcsolni máshova, mikor kopogtak.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.
- Mit akartok? - én unottan
- Jól nézel ki - néz rajtam végig Tom
- Kössz, de mi van már? - én
- Amúgy nem úgy nézel ki mint egy anti TH... És ha jól hallom a TV-ben a mi számunk megy... - Bill mosolyogva
- Most nektek is magyarázzam el? Na a mai necsz kesztyű a divat kedvéért volt, a fekete körmömről pedig annyit, hogy nem tudtam hogy neked is ilyen van... És a TV... éppen most akartam átkapcsolni, vcsak két hülye kopogott. Eddig olyan jó számok mentek a viván, most meg ez... na szörnyű... hogy a mai világ hova fejlődik - mondom fejcsóválva és csuknám be az ajtót, de mindketten megfogják
- Mi van már? - én
- Unatkozunk - Tom
- Ti bajotok... - én
- Bemehetünk? - Bill
- nem. - én
- mert? - ők
- Mert én nem fogom azokat beengedni akiket... akiket utálok - én
- Légyszi! csak most az egyszer - Bill
- Ha nem engedsz be, egész este a számainkat foguk a maxon hallgatni - Tom vigyorogva
- gyertek be - én megadóan
Ezzel bejöttek és levetették magukat az ágyamra... az ÉN ágyamra... mentőt...
- megőrükltem! - huppanok le közéjük és elkezdem kapcsolgatni a Tv-t
- Miért is? - Bill
- Azért amiért nem akartalak titeket beengedni. - én
- Hidd el, nem vagyunk mi rosszak. Se buzik... Se amiket az antik kitalálnak - Tom - De én nem TV-zni akarok
- Hát akkor mit? - én
- Üvegezzünk - Bill
- Felőlem... - én
Ezzel mindenki leültt a padlóra és elővettünk egy üveget.
- Én kezdek - Tom
Elkezdett pörgetni és Billre került a sor.
- felelsz vagy mersz? - Tom
- merek - Bill
- bioznyísd be neki hogy nem vagy buzi - Tom kaján vigyorral
- NA NEM! - Bill és én egyszerre
- Akkor vedd le valamidet - Tom
- Oké - Bill és levette a pólóját. Már csak a boxerje volt rajta
Bill pörgetett és rám jutott az üveg
- Merek - vágom rá
- Kiabáld ki az erkélyről, hogy imádod a Tokio Hotelt! - Bill
- Ha nem teszem nekem is vetkőznöm kell? -én
- Igen! - Bill és Tom vigyorogva
- Akkor inkább az előbbit
Ezzel kimentem az erkélyre
- IMÁDOM A TOKIO HOTELT!!! - ordibálom ki a teljes hangerőmmel
- Megfelel? - lépek a fiúkhoz
- meg! - ők
- De ez nem igaz és sose igaz - én
Így elvoltunk még egy darabig, semmi említésre méltó dolog nem történt.
3 perc múlva
- Merek - én
- Smárold le Billt! - Tom kajánul
- Mi? Bláá.... Soha! - fordulok el
- DE miért? - Bill
- Ti annyira hülyék vagytok! -  én
- Akkor vedd le a felsődet
Le is vettem. persze még volt rajtam fehérnemű.
A fiúk csak néztek.
- Most mibajotok? - én
- Semmi - ők
- Aha. De én már meguntam. - én
- Ilyen hamar? - Bill
- Igen. - én - És mostmár akár mehettek is.
- De félünk átmenni a szobánkba, olyan sötét van... - Bill bociszemekkel
- Akkor ti még biztos nem hallottatok a lámpáról... Tudjátok, amit ha felkapcsoltok világít... Rémlik? - én nevetve xD
- Nem, nem ismerjük. Tényleg nem. - Tom
- Mert hülyék vagytok - vágog hozzájuk egy párnát :)
Egyre jobban megőrültem volna? :S
- Na, már nem is utálsz minket annyira! - Bill
- Dehogynem - mosolygok
- Biztos... - mondják gúnyosan és lefeküdnek az ágyra.
- Aludni akarok - én
- és? - Bill
- és nincs helyem - én
- dehogynem - Tom és helyet csinál kettőjük között
- Tudod mikor! - én gúnyosan
- Igen, tudom. És most. - húz az ágyra
- Most boldogok vagytok? - én
- Igen! - Bill :D
Ez egyre jobb... :SSS
- Mostmár tényleg mehettek. Nem fogok veletek aludni. Majd holnap átjöttök ha annyira akartok. - én
- Tényleg? - Bill
- Tényleg. és most hess! - nyitom ki az ajtót
- Oké, jóéjt - mennek ki ajtón
- Bill! A pólód! - dobom utánna
- Kössz! - Bill
- Nem szívesen! xD - csukom be az ajtót és ledőlök az ágyra. Mindenféle gondolatok jártak a fejemben.
"Megőrültem? DE most komolyan. Velük üvegeztem és azt mondtam hogy holnap nyugodtan átjöhetnek. Hülye vagyok. Lehet megárott a hirtelen tánc. Jujj tényleg. Holnap 8-kor tánc. De nézzük a jó oldalát: legalább nem találkozok a fiúkkal :)/:( Huhh... ennek most örüljek vagy nem? Én tényleg bediliztem."
Ezek után az álom nyomban elnyomott.

.............
Reggel 7
Csörög a telóm ébresztője.
Nagy nehezen felkeltem rá, kikapcsoltam, próbáltam kikászálódni az ágyból, ami nagy nehezen sikerült is. xD
Gyorsan rendeltem valami kaját. Addig elmentem a mosdóba rendbe hozni magamat. Az öltözékem így nézett ki: farmermini + egy fehér spagettipántos, csillogó feliratos topp. A fekete körömlakott lemostam és helyette egy francia manikűrt csináltam: világosrószaszín az alapja és a vége fehér. Ekőzben megérkezett a kajám, amit jóízűen megettem és elindultam a táncterembe. 8 óra előtt 10 perccel odaértem. Még csak Gina és Niki volt volt ott
- Hello! - én
- hello! - köszöntek
- Na mizu? - én
- Semmi érdekes - Gina
- Velem sincs semmi - Niki
- Várjátok a próbát? - én
- Nem igazán... - húzza el a száját Gina
- Gondoltam... - én
- Nem tudjátok mikor lesz versenyünk? - Niki
- Én nem, de szerintem még egy jó idő múlva - én
- Hát sztem is - Gina
- Menjünk öltözni, biztos mindjárt ittlesznek a többiek is - Niki
Ezzel be is mendtünk és elkezdtünk átöltözni egy melegítőbe. Fél perc múlva már a többilány is bejött: Brigitte és Olivia.
- hello! -köszöntek
- sziasztok - mi
- A fiúk már ittvannak? - Gina
- igen. És Erika is, azt mondta siessünk - Olivia
- Mi már készen vagyunk, de megvárunk titeket - én
- Ok, köszi - Brigitte
"Hopssz, Billék... teljesen kiment a fejemből... na de mit érdekelnek ők engem... nem értem..." -jut eszembe minden :S
- Na mehetünk - Olivia
Mikor kiértünk már a fiúk és Erika is készen állt előttünk.
- ha lehet, legközelebb gyorsabbak legyetek - pillant ránk szúrosan Erika
- Oké - mi
- Akkor kezdthetjük is -Erika
Mindenki a saját párjával táncolt. Eleinte mindenki tökéletesen csinálta, de mikor jöttek a nehezebb lépések, kaptunk pár (pár??? xD) leszidást...
- Jajj, nem, nem, nem! Olivia ne a jobb lábaddal, hanem a ballal lépj és a jobb kezedet emeld a fel, a balt tedd a csípődre. - Erika
- Oké, meglesz - Olivia halkan
10 perc múlva...
- Klaudia, a fejedet sose szegezd a padlóra, mindig egyenesen tartsd. Chris te pedig a bal kezeddel fogd át Klaudia csípőjét - Erika - na és akkor most megtanuljuk az emelésket és gyorsítunk
9-kor volt egy 10 perces szünet.
- Ez hihetetlen... Én így meghalok - Brigitte
- Ki nem? - Gina gúnyosan
- mi nem. Ugyan lányok, mintha élnétek xD - nevetnek a fiúk
- na kössz szépen, nektek van a legtöbb hibáitok - én
- ez nem igaz - Eric
- Dehogynem. Egy csomószor elrontottátok és annak mi ittuk meg a levét - Niki
- Ez a csajok sorsa - nevet mark
- Hogy ti miylen kedvesek tudtok lenni... - Olivia
- Szünetnek vége! - Erika
- Ez is miattatok van - Gina  gúnyosan :S
- Hát persze - Oliver
- DE most komolyan, élettel táncoljatok! - David
- FOGD BE! - mi lányok egyszerre :D
- Nem szóltam - David halkan
- na, ne veszekedjetek, mindenki egyforma teljesítményt nyújtott, különben is, még egy csomó idő hátravan.
Ezután táncoltunk sokat... Voltak 5 perces szünetek, számszerint 2 szünet volt még. Egyre jobban táncoltunk, szinte már ránk se kellett szólnia Erikának. Elég gyors szám volt, aminek jól követtük a ritmusait, ezért eléggé meg volt velünk elégedve drágalátos tánctanárunk. XP
11 órakor abbahagytuk a táncot, mindenki elment az öltözőbe (persze külön volt fiú és lány öltöző :)) és mindenki le is zuhanyozott. Majd fél 12 fele mindenki indult a maga útjátra. Mivel én hullafáradt voltam, fogtam egy taxit ami hamar hazavitt... vagyis a hotelba. Mikor bementem a lakosztályomba egyből ledőltem az ágyamra, de aludni nem tudtam. Gondoltam ebédelnem kéne, de nem volt hozzá kedvem, meg amúgy sem voltam éhes. Nem lesz baj ha most az egyszer kihagyom. vagy fél óráig csendesen pihentem, olyan jó volt... de ezt valaki megtörte...
- Na végre hogy itt vagy! Mégis hol voltál? - ront be Bill és leült az ágyam szélére
- Miért? - én fáradtan
- mert azt mondtad hogy majd reggel jöhetünk, de nem voltál itt... - Bill
- Jajj, csak táncon voltam. Elfelejtettem mondani. Még tegnap iratkoztam be, szóval boccs. És most ha nem baj kimennél? Mert hullafáradt vagyok - én
- Oké, de ha kipihented magadat gyere át - Bill
- Jó-jó - én
Mikor Bill kiment az ajtón átfordultam a másik oldalamra. Nagy örömömre sikeült hamar elaludnom. Azt álmodtam, hogy egy szép nagy házban, egy fotelban csókolóztam Billel. Közben Tom, Gustav és Georg pedig tévéztek. nem figyeltek ránk, mintha ez természetes lenne. És csak tovább csókolóztunk... Hát ezen kívül nem történt semmi. Aztán hirtelen megjelnet Fanni, Lilla és Gina is. Fanni Tom ölébe ugrott, Lilla Georgéba, Gina pedig Gustavéba. Ők is lesmárolták egymást, mikor mi már abbahagytuk. Nagyon boldogok voltunk, mint egy szép, nagy család. És ekor végeszakadt nem tudom milyen álmomnak, mivel felkeltem.
Már délután 3 óra volt.
- Ezek a rémálmok... - motyogtam - vagy mégsem? áhh... hülye vagyok
Mivel unatkoztam átmentem Billhez. Kopogtam.
- Szia! Azt hittem már nem jössz át. Kipihented magad? - Bill
- Persze. Aludtam is... - én
- Látszik rajatd - mosolyog
- Mit csináljunk? - ülök le az ágyára
- Háát... Nem tudom. - Bill
- Az nem jó. Tom? - én
- Aaalszik... - Bill bizonytalanúl
- Hm? - én szúrosan
- Illetve csajjal van - Bill
- Ilyen korán? Még csak három óra - nevetek
- nem is zavar? - Bill
- Dehogy. Miért zavarna? - én
- Semmiért... - Bill
- Na, de csináljunk már vmit! - nyűglődik - meghalok ebben a hotelban
- Sétáljunk - Bill
- Oké. Kicsit rendbe szedem magam, és jövök. - ezzel ki is mentem.
Átmentem a saját szobám fürdőjébe, és felvettem másik ruhát: farmer minirövidgatya egy fekete feliratos topp párosításával + kartkötők, nyaklánc, hajráf.
Visszamentem Bill szobájához és kopogás nélkül bementem. Bill már készen várt.
- Gyönyörű vagy - Bill
- Hát, köszi. - én mosolyogva - Akkor mehetünk?
- persze - Bill
Kimentünk sétálni. 5 percig néma csend volt, csak néztünk magunk elé. Sétáltunk egymás mellett. Mikor Bill megszólalt:
- Amúgy te miért is utálsz minket?
- Hááát... Már nem is tudom... - nevetek
- A számainkat hallottad már? - Bill
- nem éppen... - én
- Akkor nincs okod arra hogy utálj minket... - nevet Bill
- Ez igaz - én
- Ugye! nekem mindig igazam van! - karol át a derekamnál Bill
- Igen, Mr. EGO Nagyúrnak mindig igaza van - nevetek
- Nevess csak... - Bill vigyorogva
- ne vigyorogj! - én
- Mert?
- Mert mert.
- Értem. Jól tudsz magyrázni. - Bill
- Hát ja - én é ezzel én is átkaroltam a derekát
- Látom megadtad magad - Bill
- Miért is? - én
- Mert hagyod hogy így menjünk. Mint... mint egy pár... Szerintem már nem is vagy anti TH... - mosolyog Bill
- Hát azért hagyom, mert... mert... mert... na mindegy... És nem vagyunk egy pár. És talán tényleg nem vagyok anti TH... vagy csak megőrültem... - én
- Te tudod - Bill
- És a konci után mentek máshova? - én
- nem. ma reggel hívott David hogy egész nyáron maradunk - Bill mosolyogva
- Na de jó - én gúnyosan
- Most mi a baj? Olyan jól elvagyunk. Te is tudod. megkedveltél minket! - Bill
- Nem is. - én mosolyogva
- Dehogynem! Már mosolyogsz is. Tudom hogy megkedveltél minket. - Bill
- Lehetetlen eset vagy, ugye tudod?! - én
- Nem, nem vagyok lehetetlen. Csak ki kell ismerni. De ha egyszer igazam van... - Bill mosolyogva
- Muszály neked mindig mosolyognod? - én
- ne tereld a témát! És szeretek mosolyogni, nem mondthatod meg hogy mennyit mosolyogjak - Bill mosolyogva xD
- Na elegem van mostmár - engedem el - te... te...
- Én? - Bill
- Jól van! Igazad van! Jófejek vagytok! Megkedveletelek titeket! És tényleg jól elvagyunk most is. És mosolyogj csak, nem zavar! Sőt! Édes vagy, aranyos, imádnivaló! Na! Ezt akartad hallani??? Most boldog vagy? - kicsit hangosabban
Bill csak dermedten állt előttem, kérdő pillantásokat vetve rám.
- Oppsz... - teszem a kezem a szám elé és megyek tovább egyedül
- Várj! - Bill és sétál velem tovább - Ezt most komolyan mondtad?
- nem! - vágom rá
- Ne hiszem! - Bill
- Akkor ne hidd! - állok meg
- Na, nem kell ennyire mérgesnek lenni, hiszen az igazat mondtad. Mi ebben a rossz? - Bill
- Az hogy... hogy... nem tudom... -hajtom le a fejem
- na gyere - fogja meg újra a derekamat és én is az ő derekát. Így mentünk tovább, végig csendben voltunk. Csak néztünk magunk elé. Éreztem hogy Bill sokszor pillant rám. Néha én is ránéztem, de próbáltam kerülni a tekintetét. Ami párzsor nem nagyon sikerült. Olyankor hosszú idelyig néztük egymást. De én hamar elhajtottam a fejemet, már amennyira az 5 percet ebben az esetben hamarnak lehet mondani...
- Amúgy Gustavék hol vannak? - én
- Mindketten Magdeburgban vannak, valami haverjuknál. - Bill
- Értem. és mikor jönnek? - én
- A koncert előtti napon. Mivel már ezerszer elpróbáltuk, csak egy utólsó próbára lesz szükségünk - Bill
- Aha. - én
Aztán hirtelen megpillantottam Ginát előttünk sétálni.
- Klaudi! - rohan oda hozzám - Szia!
- Hello! Mit csinálsz te itt? - én
- ... - Gina xD
- Baj van? - én
- Biiiill Kaulitz? - pillantja meg Gina Billt
- hello! - Bill
- Sziia! Gina vagyok. Klaudi barátnője és együtt járunk táncra - Gina
- Értem. - Bill
- Ti... ti együtt vagytok? - néz a derekunkra, amit még mindig átkaroltunk
- Öhm... neem... - veszem le Billről a kezemet
- Hát, akkor mit csináltok? - nevet Gina
- Sétálunk - Bill
- na ne mond!? - néz ránk Gina sejtően
- Tényleg nincs semmi - én
- Jó-jó. De te utálod őket, nem? - Gina
- Hát, csak utáltam... - én
- Tehát már szereted őket? - Gina boldogan
- Hát, nem éppen, inkább... ne mindegy... De veled mizu? - én
- a tánctól számítva nem történt semmi, de úgy látom veled igen - Gina kajánul
- jajj, ezt nem hiszem el. Tényleg nincs semmi - én
- Értem. Na de most nekem mennem kell. Öhm... nem kérek autogrammot, mert sztem még találkozunk... - Gina sejtően
- Hányszor mondjam még el hogy... - én
- Oké-oké. Értettem! - vág közbe Gina - Sziasztok!
- Szia! -mi
- Amúgy mit táncolsz? - Bill és újra átkaroljunk egymás derekát és megyünk tovább
- Fashion Dance - én
- Értem. És jó? Párokban vagytok? - Bill
- Jó. És igen párokban vagyunk. Fiú-lány. 5 pár van. Miért? - én
- Semmi, de neked van barátod? - Bill
- Nincs. DE miért kérdezel ilyeneket? - én értetlenkedve
- Milyeneket? - Bill mosolyogva
- Hát ilyen... hagyjuk... - én
- Szerintem menjünk vissza - én
- Oké - Bill
10 perc múlva vissza is értünk a hotelba. Bill szobájában már Tom várt minket
- Hát ti? - Tom kaján vigyorral mikor meglátja hogy átkaroltuk egymást
- ne gondolj semmi rosszra - én
- Így ismersz? - jön közelebb Tom
- Igen, így. És most menj innen - lököm arrébb
- Miért? - Tom
- Mert! Haggyál! Tudod, a barátnőm, Fanni, pont hozzádvaló. - én
- Tényleg? Hogy néz ki? Hány éves? Hol van? - Tom kíváncsian
- Tényleg. És jól néz ki (itt elmondtam neki hogy néz ki fanni pontosan). Ő is 15 éves. És Magyarban van. Augusztusban jön. Vagy hamarabb, nem tom. De ne hidd hogy szereti az futókalandokat. Szóval kezdhetsz tőlle búcsúzni. És persze ő is utál titeket - én
- Kár... - Tom
- Hogy érted hogy ő IS? - Bill
- Úgyértem, én már nem utállak titeket... asszem... de Fanni igen - én
- Na azért! - Bill
- Na mindegy. Ma bulizunk. - Tom
- Buli? - Bill és én
- Miért olyan hihetetlen? - Tom
- Semmi. De felőlem mehetünk - én
- Oké - Bill
- Szuper. 9-kor indulunk. Ismerek egy tök jó helyet! - megy a szobájába boldogan Tom

Hogy ezután mit történt, a kövi részből kiderül. ;)
Folyt.köv.