|
23.fejezet
2008.08.19. 15:28
Hideg, ködös estét választottak az első nagy lépés megtételére. Mindent hó borított, és a hideg csontig hatoló volt. De a tél, hosszú éjszakáival, mindig is kedvezett a fajtánknak. Pláne ha nagy csaták megvívásáról volt szó. Erre még visszatérünk…
E hűvös, decemberi éjszaka alkonyán indult útnak a Philadelphia felé csapatával és a szövetséges erőkkel karöltve. Ám ekkor még nem sejtette, hogy…
- részlet egy öreg, kopott bőrkötéses könyvből.
A szoba sötétjében kattogó falióra 10et mutatott. Csend honolt a szobában, a ház táján az élet parányi jele sem mutatkozott. Az épület teljesen üres volt.
Gerard és Amy a kedvenc helyükön szórakoztak, a többiek pedig két utcával távolabb söröztek. Mikey kivételével. Ő nem érezte túl jól magát, ezért inkább otthon maradt. Legalább is, mindenkinek ezt mondta. A valóság viszont az volt, hogy a város másik szélén, egy temetőben, egy padon ücsörgött fél rekesz sör, és Amina társaságában. A hangulat emelkedett volt…
- Oké, most én jövök. - mondta a lány mosolyogva, majd kisebb gondolkozásba kezdett. - Megvan! El kell mondanod egy titkod. Az egyik olyan igazán cikis, igazán féltettet.
- Fú! Hát… rendben. Nézzük csak, ööö
- Ugye most nem azon gondolkodsz, mivel verj át?
- Dehogy… Meg is van! - kicsit tétovázott.
- Halljam!
- Na jó. Megadom magam, de erről senkinek sem mesélhetsz.
- Ígérem.
- Hát… egyszer smaciztam Gerarddal. - hadarta.
- Mi? A tesóddal? - a nő először ledöbbent, aztán hatalmas nevetés tört ki belőle.
- Igen, full részegek voltunk, és valami hülye fogadás volt. De már nem emlékszem rá… szerencsére.
- Na persze! Hát, ez… ez nagyon jó. Aranyos. - csapkodta a térdét a nevetéstől, amint megjelent lelki szemei előtt a testvérpár.
- De nem mondd el senkinek.
- Nem mondom.
- De tényleg ne.
- Hé, nem megígértem?
- De.
- Akkor? Bízzál bennem, ez a játék épp arról szól, éss… - adott egy puszit a szájára. - te jössz. Kérdezz. Kérdezz mondjuk olyat… amit ha tudnál, engem tutira kinyírnának.
Mikey nem válaszolt, csak tágra nyílt szemekkel figyelt.
- Komolyan. Itt a soha vissza nem térő alkalom. Ismersz, ha játszok, szeretem veszélyesen csinálni azt. Rizikó!
- Rendben. De muszáj válaszolnod.
Amina bólintott.
- Mikor mentek Philadelphia ellen, Az indulás pontos ideje, helye.
- Jézusom Mikey, miért pont ezt?
- Te mondtad: a rizikó… - a hangja komolyra váltott.
A nő sóhajtott, de végül beadta a derekát.
- Holnap, 18:10kor. A Fészektől két utcányira, a rozsdás kapunál leszünk… Most örülsz?
- Nem. Ez hülye játék.
- Mikey, ugye nem akarsz utánunk jönni?
De Mikey nem válaszolt.
- Hallod? Ne gyere utánunk! - emelte fel kissé a hangját Amina.
- Hallom.
- És úgy is teszel? - a srác most sem felelt. - Hm?
- Megígértem… hogy nem fog kitudódni. Nem mondom el senkinek.
- Nane! Ne csinálj hülyeséget, légyszi.
- Nem fogok… - viszont Mikeynak ekkor már eltökélt célja volt, hogy megjelenjen másnap a helyszínen.
Hajnali 4-5 körül ért haza. Még elkísérte Aminát - őt nem zavarta a közönség - vadászni. Eddig még nem látott ilyet és kíváncsi volt, meg szeretett volna minél tovább a lánnyal lenni. Szerette őt, akkor is, ha vámpír volt, ás az után is, hogy végignézte, ahogy „megvacsorázik”. Szerette, hisz’ szép volt, kedves, aranyos, jófej, és kicsit hiperaktív csaj. Viszont a kellő komolysággal is rendelkezett, ha a helyzet, vagy a kedve úgy kívánta. Ezen felül sokszor képezte a társaság középpontját. Ezzel kompenzálta Mikey visszahúzódását, mert magával rántotta a legnagyobb nyüzsgésekbe is, de azért ügyelt arra, hogy ő se érezze magát kellemetlenül, sőt, jól szórakozzon.
A házba érve a srác felakasztotta a kabátját a fogasra, majd halk léptekkel elindult a szobája felé, remélve, hogy mindenki alszik, és róla is ezt hiszik. Éppen elhagyta a kanapét a nappaliban, mikor egy női hang szólt hozzá a sötétből.
- Hol voltál? Azt hittem, rosszul érzed magad.
Először összerezzent, de megnyugodott, amint felismerte Amy hangját. Viszont még mindig nem látta. Körbe nézett, kereste. A nő segítségül egy pillanatra átváltotta szemeit a másik „üzemmódba”. Mikey látta a kékes fénnyel felizzó, majd kihunyó szempárt. Méghozzá a lépcsőnél, így odament. Köszönt, és leült ő is, a lány mellé.
- Csak kimentem levegőzni. – hazudta.
- Ja, persze… Én meg az angol királynő vagyok. Abban maradtunk, hogy nincs hazudozás, nem?
A srác hallgatott, és a lány lábánál fekvő Táltosra meredt.
- Lehet tudom, lehet, hogy nem tudom, hol jártál. Vagy mit csináltál. És most, ezen információk ismeretében válaszolj, légy szíves!
- Mára elegem van a bizalmi játékokból. – mondta kicsit ingerülten, aztán felállt, és elindult felfelé.
- Rendben… De ne csinálj hülyeséget, oké? Pláne ne holnap este. Mindkettőtöknek baja származhat ebből.
A fiú ezt hallva megtorpant.
- Na mi az? Nem mész aludni? – kérdezte enyhén cinikusan Amy.
De… - válaszolta halkan, és felballagott.
Amy is felment a szobájukba. Visszafeküdt Gee mellé, és fejét a férfi karjára hajtotta. Még mindig érezte rajta az alkohol szagát. Az éjjel kicsit kirúgtak a hámból. Az egész banda, Tomi is, akárcsak több mint fél éve szinte mindig, ha a többiek is. Rossz társaságba keveredett volna? Dehogy…
A kivétel Mikey volt, mert ő ugye „nem érezte jól magát”. Így viszont mázlija volt, hisz’ senki sem volt elég józan ahhoz, hogy akármiért is bemenjen az üres szobájába. Amy viszont képben volt. Mondhatni: az ő szemem mindent látott, füle mindent hallott. Azokban az időkben nem lehetett elég óvatos…
Kicsit hátrébb húzódott, az oldalára feküdt, és kezével megtámasztotta fejét. Nézte a piától kiütött, de így is édesen alvó Gerardot. Azon gondolkodott, hogy mit fog neki mondani másnap este, hogy miért marad ki egész éjjel, és miért megy egyedül. Furcsa volt, még magának is, hogy az imént ő szajkózott Mikeynak az őszinteségről, most meg azon gondolkozik, hogyan verje át a szerelmét. De muszáj volt. Még utána mentek volna, pedig az ügy komolyabb volt annál, hogy a srácok súlycsoportjába tartozhatott volna. És valószínűleg ők nem így látták.
Másnap reggel már 10 körül járt az idő, mikor Gerard ébredezett. Nagyot nyújtózott, majd a másik oldalára fordult, és karját Amy felé nyújtotta, hogy átölelje. De a nő helye üres volt. Gee pedig csak a takarót ölelgette. Kinyitotta szemét. Tekintetével hosszasan fürkészte a szobát, aztán pár másodperc késéssel eljutott tudatáig az információ. Rajta kívül nem volt bent senki. Felült. Ekkor megérezte az előző este elfogyasztott ital súlyát. Hirtelen szörnyű fájdalom hasított a fejébe. Eléggé másnapos volt, úgy is nézett ki.
- Jó reggelt koktél király! - libbent be Amy az ajtón kezében egy tálcával, és egy kis rántottával.
- Jajj.. Ne emlegesd a koktélokat légyszi.
- Oké, de te mondtad, hogy próbáljunk ki valami újat. - nevetett. - Fáj a fejed, mi?
- Ja. Eléggé. - húzta el a száját Gerard. - Azt hiszem kicsit másnapos vagyok.
Amy odanyújtotta a tálcát neki.
- Wooow, ágybareggeli? - vette el. - Minden este le kéne innom magam.
- Aha, de max. a ruhádat. Azt legalább ki tudom mosni. De téged… nem dughatlak bele a mosógépbe. Sajna.
- Miért? Ilyen szarul nézek ki?
- Igen! - válaszolt határozottan a lány.
- Ohh… hát, köszi. A bókok csak növelik az egóm. - vigyorgott.
- Na egyél te kis egoista. - adta ki az utasítást közelebb hajolva hozzá. Beletúrt a hajába, és adott egy puszit a szájára. - Mindjárt hozom a kávédat is, aztán nekilátunk a kikúrálásodnak.
Ez alatt Frankie is felébredt. Felemelte a fejét, bár ez kemény feladat volt, mert ki kellett húznia a wcülőkéből. Úgy tűnt ott aludt, annak a következményeképp, hogy Tomival az éjjel felváltva mentek hányni.
Félkómásan kiballagott a konyhába. Bobby kávézott az asztalnál Tamással. Bob egészen tisztának tűnt, de a mellette ülő érdekesen nézett ki. Egyik kezében kiskanállal a kávéját kavargatta, a másikat csak lógatta, a fejét pedig az asztalon pihentette.
- Heló srácok! Látom mindenki csodásan aludt! - suhant be Amy a konyhába frissen és üdén, amiért a többi konyhában tartózkodó igencsak irigyelte. - És a kellő fejfájással ébredt. Frankie, mi az a csík az arcodon?
- Hátőőő… - odalépett az előszobatükör elé. Végre megláthatta az ülőke lenyomatát. - nem is tudom… - hangzott a bizonytalan válasz.
- Igen, persze… Nem lehet hogy a fürdőszobával áll kapcsolatban? - a srác kissé szúrósan nézett. -… De ne félj én nem mondom el senkinek. - mondta Amy hatalmas álbizalmassággal, megértéssel bólogatva. Közben már pukkadozott a nevetéstől. Majd megfogott egy teli bögrét és elviharzott.
Frank egy kis fáziskéséssel kinyújtotta a nyelvét, aztán csatlakozott a kávézókhoz.
- Frankie, mi van a képeden? - kérdezte Tomi, mikor egy fél pillanatra felemelte, és visszapottyantotta a fejét. Ennek hatására Bob is megnézte a pirosas csíkokat.
- Ne kezdjétek el.. - morogta durcásan Frank. - Egyébként, a dhampírok nem tudnak berúgni?! - kiáltott fel az emelet irányába.
Este 6 körül járt, de már bakacsin sötét volt. Amy a Fészek előtt állt. A hóban maradó lábnyomával szórakozott, és eszébe jutott, hogy milyen szépen mutatott két nappal ezelőtti áldozatának vére a ragyogó fehér hóban. Aztán elkergette a gondolatot. Kicsit elszégyellte magát miatta, de több ideje nem volt elmélkedésre, mert kijött végre Bulcsú és Samantha.
- Figyelj, akkor, ahogy megbeszéltük: 1 kocsi, és 4 kisteher. A többiek a város 3 pontjából 3 csapatban. - közben a garázsból kigördültek az említett járművek.
Amy bólintott, majd beszállt az első autóba. A két vámpír követte.
- Azért örülök, hogy vetted a bátorságot velünk jönni. - mondta a kocsiban, hátra fordulva Samanthához.
- Hát, tehettem volna mást?
- Nem! - nevetett Bulcsú, aki a vezetéssel volt elfoglalva, de közben azért ellenőrizte a rádiókapcsolatot is.
Amy hátradöntötte fejét, és becsukta szemeit. Vibráló képességeire koncentrált, hogy uralma alatt tudja tartani azokat. Alig fél perc alatt átfésülte a környező utcákat, és megtalálta amit keresett. Az egyik konvojukat, velük Mikeyt. Amina mellett természetesen. De másik 3 ismerős embert is felfedezett: Frankiet, Bobot, és Tomit. Ekkor bevillant neki a délutáni beszélgetésük. Mindent elmesélt nekik Mikeyról és Amináról, Philadelphiáról, és a tervéről. Ray is hallotta, de ő inkább otthon maradt, hogy Táltos társaságában őrizze a házat, és Gerardot. Frankék feladata pedig az volt, hogy minél előbb hazacipeljék a kisebbik Wayt. Végső esetben, ha harcba kellene keverednie: vigyáznak rá, és nem hagyják egyedül – persze ez nem történhetett meg.
- Bulcsú, szólj Dúlszinak. - mondta, mikor látta, hogy a férfi még mindig rádiózik. Ő bólintott.
- Kettes vezér hívja hármas vezért. Vétel.
- Ne szórakozz, Bulcsú. - válaszolt Dúlszínea egy kis szigorral a hangjában. - Mi kéne, ha volna?
Bulcsú kérdőn nézett Amyre.
- Amina. - súgta a lány.
- Amina.
- Neked?.. Mindegy, intézkedem. - egy kis légköri zaj. - Tessék.
- Itt Amina a hármas csapat második kocsijából. Remélem sürgős, mert épp nagyon elfoglalt vagyok. - a hangja vidáman, heccesen csengett.
Amy intett a mellette ülőnek jelezve, hogy ő akar beszélni. Megkapta a szót.
- Hi Amina, itt Amy. Tudok a potyautasokról. Szeretném, ha kiraknád őket. Hárman már elboldogulnak ezen a környéken is. És… szerintem te se szeretnél gubancot.
- Én sem. Szóval, megoldjuk, ne parázz! Vége! - ez után már csak a recsegést lehetett hallani.
- Marha jó! Főleg az a rész, hogy megoldjuk. És ha még egyszer le meri csapni anélkül, hogy befejeztem volna, én… wááá - mérgelődött.
- Nem tudom miről van szó, de ha megoldják…akkor csak megoldják, na.
- Ez az, a többes szám. Vajon mit fog csinálni egy ilyen helyzetben 3ember és 1 vámpír. Meg akiket még ő bevon - húzta el a száját a nő.
Bulcsú mosolyogva vállat vont.
Megérkeztek, Egy háztömbnyire parkoltak le a démontanyától.
Még 20percet azzal töltöttek, hogy biztosították a környéket, arra az esetre, ha menekülni kéne, vagy ki tudja. Csak ne legyenek felrobbantva a kocsik, ne vágják ki a kerekeiket míg „férget hajtanak” a városból. És megvárták a többi csapatot is. Akkor indulhattak, ha minden és mindenki készen állt.
Mikeyék még mindig nem indultak el hazafelé. Amy is jól tudta, de abban a pillanatban jobban lekötötte figyelmét és érzékeit a démoni horda. Érezte erejüket, sokaságukat, a féktelen dühöt, gyűlöletet, és az ölés vágyát, amit ontott magából a rozzant üzemi épület. Igyekezett felmérni az erőviszonyokat, majd összehasonlítani őket. Ez alapján még változtathattak volna a támadás menetén, de úgy tűnt, nincs rá szükség. Tehát a terv a következő volt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018