|
22.fejezet
2008.08.18. 15:17
A karjait mély, vérző sebek borították. Ahogy felállt, láthatóvá vált a többi álombeli sérülése is. A fürdő felé tartott, hogy lemossa magáról a vért, hiszen a sebei többsége már be is gyógyult, mire kiért a szobából.
Ruhástól mászott be a zuhany alá. Megengedte a vizet, és elfeküdt a kádban. Hagyta, hogy a lehulló vízcseppek beborítsák, és leáztassák bőréről a vörös foltokat. Felhúzta a hasán a pólót. A vaskaró helye épp abban a pillanatban húzódott össze. Dühösen seperte le kezével az utána maradt vért.
Lassan visszadöntötte fejét, közben pedig mérgesen morgott valami, csak úgy magának. Valami olyasfélét, hogy súrolhat megint. Aztán lehunyta szemeit és élvezte a víz simogatását.
- Amy, minden rendben? - lépett Gerard bátortalanul az ajtón.
- Azt én is szeretném tudni. Amúgy.. ja.
Gee leült a kád szélére.
- De mi volt ez?
- Ez? Valami olyan, ami piros, és ami után moshatom az ágyneműt, meg a padlót. - felelt lassan, nem a megfelelően humoros lejtéssel. - Viccet félre téve nem tudom. Csak álmodtam. Rémálom volt, az igaz, de az ilyen reakció nem szokásos sem embernél, sem vámpírnál. Szóval, nem tudom.
- Hm.. Dúlszi biztos tudja.
- Eszedbe ne jusson megkérdezni. Az felér az árulkodással. Különben is, ő mindig mindent túlbonyolít. - szemeit még mindig csukva tartotta. Az arcán a lehullott vízcseppek csillogtak. És ezek közt érezte Gee figyelő tekintetét is. De jó esett neki, hogy ott volt. Vele könnyebben ment. Minden. Most a lehiggadás a felkavaróan valóságos álma után, a dolgok nem értése, és a menekülés saját túlszőtt gondolatai elől. Ez utóbbiak elmaradtak, egyelőre. Örült neki, hogy nem volt egyedül, mint annyi éven át. Örült annak, hogy jó döntést hozott: nem kergette el őt is, mint a többit, aki próbált közel kerülni hozzá. Talán létezik az élete a szeretteire leső halál árnyéka nélkül is? Gerard jelen léte ezt bizonyította. Nagyon szerette, ahogy a srác is őt, és tudta jól: soha nem hagyná magára. Hiszen ketten alkottak egy egészet. - Csodás érzés volt, jól választott magának vigasztaló gondolatokat. - A kapcsolatuk sosem volt az a rózsaszínködös hollywoodi nyali-fali szarság, mint amit az emberek többsége vár, de nagyon közel - néha túl közel is - álltak egymáshoz. Tűzön, vízen, golyózáporon át együtt. Talán ez számított a legigazabbnak. Számukra legalább is.
Gee még mindig ott ült, bár szótlanul. Sejtette, hogy valami nincs rendben, de azt nem, mit tehetne. Csak Amy fölé hajolt, és gyengéden végigsimította az arcát. Érezte, hogy az még mindig lángol. Felállt, majd feszültségét próbálva kiadni sóhajtott.
- Gyere édes. - zárta el a vizet, karját a nőnek nyújtotta. Ő felállt, aztán Gee kezét fogva kilépett a kádból. Csöpögött róla a víz, amit a férfi szelíden megmosolygott.
- Te kis ázott dhampír. - jegyezte meg huncutan, mégis kedvesen. A szekrényből kivet egy törölközőt. Ráterítette a lányra, majd átölelte.
- Nem tudom, mit csinálnék nélküled. - suttogta Amy fogai összekocogása ellen küszködve. Közben karjait Gerard dereka köré fonta, fejét pedig a vállára hajtotta.
Rendbe szedték magukat, aztán visszamentek aludni. Amy kihúzódott az ágy szélére, a fal felé fordult. Próbált rendet rakni a fejében és visszaaludni, de egyik sem ment. Csak bámulta a falat Gerard egyeletlen szuszogását hallgatva. Ő is ideges volt. Tehetetlennek érezte magát. Jól ismerte Amyt, tudta, hogy ha úgy érzi, elmeséli neki mi bántja, milyen gondolatokkal őrli magát. Addig meg… úgyis hasztalan minden. Viszont segíteni akart, és azt nem tehette meg, míg nem hallott a problémáról. Így hát türelemre intette magát, de rossz érzéssel a szívében nem tudott álomba merülni. Közelebb csúszott a nőhöz. És lassan átölelte.
Amy megfordult. Nem mondott semmit, csak nyűgösen mosolygott, majd hozzásimult, és arcát Gee mellkasába temette. Ő pedig szorosan tartotta, biztonságot, együttérzést, és nyugalmat nyújtva neki. A terve bevált, és most már a lelke is megnyugodhatott, hiszen megtette, ami tőle telhetett.
Másnap, korán reggel Bob nyitott be hozzájuk.
- Gee, alszol? - suttogott.
- Igen.
- De tudod, mennünk kéne a rádióba
- Meg a stúdióba. Tudom. De menjetek nélkülem. Kérlek, hadd maradjak itthon. Hidd el nem ok nélkül csinálom, de most nem magyarázkodnék.
- De Gerard…
- Bob, légy szíves. Ismersz, nem viccből mondom.
- Rendben.
- Boldogulni fogtok nélkülem.
- Remélem is. Szia. - halkan becsukta az ajtót, és le is ment a többiekhez.
10 körül járt az idő, mikor Gerard megint felébredt. Kinn szikrázón sütött a nap, de a novemberi sugarak már nem adtak meleget. Fényben úszott a világ, mégis átlagos szürkeség borította. Az utcán az emberek már jócskán kabátban mászkáltak, a gyerekek pedig már a hóesést, és a karácsonyt várták. Az év egyik újabb sablonos része közelgett. Viszont az egyik házban az élet kicsit máshogy működött.
Ez a ház most teljesen üresnek látszott. Hiszen Bobbyék a dolgaikat intézték, Tomi éppen boltba ment, Amy és Gerard pedig még aludt. Egészen pontosan már csak Amy. Még mindig Gee karjaiban feküdt, de ő most mocorogni kezdett, majd óvatosan felült. Észrevétlenül akart lesurranni az első kávéjára, viszont mikor felkelt a nő is ébredezni kezdett.
- Szia. - köszönt Amy széles mosollyal az arcán.
- Szia kicsim. - ült vissza az ágyra. Megcirógatta a nő arcát, kezét a homlokához érintette. - Lement a lázad. - állapította meg.
- Nem is volt. Csak elég forró volt a helyzet az álmomban. Mert a tűz… az meleg. - nyújtózkodott. - Arcáról nem lehetett letörölni a vigyort. - Majd megdörzsölte Gee combját.
- Amy, hogy a fenébe tudsz úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. És miért? Oké, szereted leszarni a veled történő rossz dolgokat, de előttem nem kell megjátszanod magad.
- Nem játszom meg magam, de jól esik ha egy kicsit leszarhatom. Utána fogok nézni, persze, hiszen engem is nyugtalanít, de most egy kicsit pihentetem, nem hagyom, hogy elcsessze a napunkat. Egyébként, neked nem a rádióban kéne lenned?
- De igen. De nem lényeges. Gyere, csináljunk valami reggelit.
Reggeli közben Amy végre mindent elmesélt az idegen lénnyel való találkozástól a rémálmáig, teóriáit mindenféléről, persze Mikey&Aminát sehol sem emlegette. Gerard pedig beszélt a rádiós ügyről, amiből sikeresen kimaradt, és a bandával kapcsolatos aggodalmairól. Nem álltak valami fényesen: a sok lemondott koncert, került nyilvánosság…
Délután 1-2óra körül kimentek sétálni a városba. Kihasználták a viszonylag jó időt, és hogy nem voltak olyan sokan.
Egy parkban, az egyik padon ültek.
… és az MCR miatt meg ne aggódj. Egy héten belül kipucoljuk Philadelphiát, az után pedig minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
- Philadelphia? De az egy semmi.
- Igen, de ha azzal végeztünk, ti visszamentek koncertezni. Nem vonlak bele titeket a további akciókba. Egyrészt, mert veszélyes, másrészt, pedig nem adhatod fel az álmaidat, a bandát az én hülyeségeim miatt.
- Nem adom fel őket. És.. csináltam már veszélyes dolgokat.
- Dehogy csináltál. Néhány utcai bunyó, az, az a béka segge! Legalább is egy több ezres természetfeletti sereggel szemben tuti.
- Mintha Mikeyt hallanám. A beszélgetésetek óta ezt szajkózza.
- És nem csak ő, igaz?
- Hanem a többiek is. Mindenkivel beszéltél? Átmostad az agyukat?
- Nem. Ők csak azt mondják, amit gondolnak. Viszont igazuk van, és jó lenne, ha hallgatnál rájuk, ha már rám nem is.
- De
- Nincs de. Belevontalak az ügyeimbe, így ebbe a másik világba is. Talán hiba volt. De akkor is el kell fogadnod, hogy vannak határok, amiket nem érdemes átlépni. Ha mégis, az könnyem az életedbe kerülhet.
Gee sóhajtott. Kiengedte a gőzt. Nem akart összeveszni Amyvel, főleg nem ezen a témán. Előzékenyen elszámolt magában 10ig, és igyekezett lehiggadni. 10re belátta, nincs igaza.
- Oké, bocs.
- Ne kérj bocsánatot. Megértelek, de neked is meg kell értened engem.
- Nem, nem hiszem, hogy értenél… Mindegy. Ne vitatkozzunk. - nem nézett a nőre, tekintetét a park kis, kavicsos útja felé fordította, és az ott kapirgáló galambokat figyelte. Kicsit letörte a vitájuk, kicsit duzzogott. A belső hangja, a csökönyös még mindig nem hallgatott el. Dacolt a józan eszével.
Amy finoman maga felé fordította Gee fejét, hogy lássa a szemeit.
- Gee, ne haragudj rám. Ezért ne. Csak aggódom, és nem akarom, hogy bajod essen.
Gerard bólintott, majd átölelte.
- Tudom. De én is ugyan így vagyok. - súgta, és végigsimította a nő arcát. Halványan mosolygott rá.
- Engem ne félts! Nézd! – mondta a lány. Aztán a galambokra mutatott. - Buta lények, de van ösztönük. Mint minden állatnak. Megérzik a jót… - szemében gyönyörű, de sötét kékláng gyúlt. Lángoló tekintetét a madarakra emelte, majd ezt súgta hangtalanul: TAKARODJATOK!
Szinte a park összes madara felrebbent. Hirtelen és gyorsan. Mintha megijedtek volna.
-… és a rosszat is. - fejezte be a mondatot Amy a mutatvány után.
- Ezt te csináltad? - kérdezte Gerard tágra nyílt szemekkel.
- Igen. Egyre erősebb leszek, és olyan képességeket fedezek fel magamban, amilyenekről álmodni sem mertem volna. - mondta talán enyhén túlozva.
- Félelmetes. - hangzott a kissé közömbös válasz.
- Igazán? - gonosz kis ötlete támadt…
Amy Gee-re emelte tekintetét. Szemei a kéklángban izzottak. Az arca elkomorodott, majd őrült kis vigyor jelent meg az arcán. Lassan közeledett Gerard felé, ő pedig kezdett megijedni. Mert még sosem látta ilyennek Amyt. Még akkor sem ha dühös volt vagy harcolt. Ereiben megfagyott a vér, mikor a nő elérte és teljesen belemászott az ölébe. Az arckifejezése nem változott, egyre közelebb került Gee-hez. Már az orruk is összeért, mikor Amy hirtelen megindult a férfi nyaka felé. Egyik kezével a vállát, másikkal a fejét tartotta. Harapni készült, és ez feltűnt Gerardnak is. Odébb csusszant, aztán már szabadulni próbált, de Amy szorosan tartotta, és esze ágában sem volt leállni. Ajkai egyre közelebb kerültek kedvese nyakához, majd végül… adott rá egy puszit. Ez után gyorsan átölelte, mielőtt megszólalhatott volna.
- Bocsi. Ezt nem hagyhattam ki. - kacagott. - Nem hitted el, hogy félelmetes. De azért ugye tudod, hogy nem bántanálak? - mosolygott ártatlan szemekkel.
Gerard összeráncolta homlokát. Szólásra nyitotta a száját, de Amy megint közbeszólt.
- Nagyon haragszol?
- Nem… nagyon. De még egy ilyen, és szó nélkül… elrohanok. Vagy még jobb: temethetsz!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018