Vitán felül áll, hogy a Ferrari a leghíresebb Forma1-es csapat. Bárhol rendezzenek is nagydíjat, a lelátókon több Ferraris zászló lobog, mint az összes együttvéve. A második világháború elött az Alfa Rómeóval közös konstrukcióikkal álltak rajthoz. De 1951-ben Enzo Ferrari már saját csapatával szállt szembe az Alfák ellen. Ebben az évben hozta Jose Florian Gonzalez a csapat első győzelmét a Brit nagydíjon. 1952-től a FIA bevezette a 2 literes formulát. Alberto Ascari uralta az 1952-es és az 1953-as világbajnokságot is. Az 1954-ben életbe lépett, 2,5 literes szabály letaszította a Ferrarit a trónról, helyette a Maserati és a Mercedes vette át a hatalmat, annak ellenére, hogy a Ferrari pilótái: Gonzalez, Hawthorn, Maurice Tringnant, Luigi Musso, Fangio és Collins mind-mind nyertek egy-egy futamot. Az 1957-ben az 1950 óta tartó sikerszéria megtörni látszott. A 146-os 1958-ban ismét visszavarázsolta a Ferrarit a térképre. A versenyautóit Dino-nak keresztelték Enzo Ferrari fia után. Az 1959- és 1960-as években a középmotoros Cooper versenygépek bizonyultak a legjobbnak, de a Ferrari 1961-ben ismét az élmezőnybe került. 1964-ben John Surtees szintén besöpörte a világbajnoki címet. 1966-ban bevezették a 3 literes szabályt, amellyel feladták a leckét a Ferrarinak, hiszen a Ford motorja úgy tűnt, hogy igencsak átrendezi az erőviszonyokat. Bár 1970-ben Jacky Ickx hozott némi reményt a Ferrarinak, egészen 1974-ig kellett várni, amíg előbukkant 1-2 igazán tehetséges versenyző. Niki Lauda gyors volt, de tapasztalatlan, ezért veszített a McLarenes Fittipaldival szemben. 1979-ben Jody Scheckter fiatal és tehetséges csapattársát, Gilles Villeneuve-t fosztotta meg az első helytől. A következő szezon T5-öse katasztrofális idényt hozott. Ekkor a 3 literes szívómotorokat a 1,5 literes, turbófeltöltéses motorok váltották fel. Villeneuve ennek ellenére emlékezetes győzelmeket aratott 1981-ben. Villeneuve edzés közben halálos balesetett szenvedett Zolderben. Michael Schumacher 1996-os színrelépése, valamint Alesi és berger átigazolása a Benettonhoz nem volt a szurkolók kedvére. Ahogy az sem, hogy Eddie Irvine igazolt át a Jordan-től másodpilótának. Schumacher mégis felélesztette a csapatot, mindjárt az első évben 3 győzelemmel zárt, összetettben 3. lett. 1997-ben Villeneuve-vel folytatott csatája nem tetszett mindenkinek. 1998-ban a finn Mika Häkkinen- nel küzdött, ezzel végleg kivívta csapata szeretetét. 1999-ben Schumacher nem győzhetett, mert a Brit nagydíjon a lábát törte. Irvine vette át a vezető pilóta szerepét, mellette a beugró Mika Salo versenyzett. Felépülése után Schumacher 2000-ben legyőzte Häkkinent. A 2002-es év egyedülálló volt, Schumacher már júliusban megszerezte a világbajnoki címet. A 2003-as évben a Williams és a McLaren is magához tért, és Schumacher csak 2 ponttal előzte meg az összetettben Kimi Räikkönent. Hogy a Ferrari meddig marad a trónon, azt nem tudni, hiszen a Schumacher-Todt-Brawn-Bryne tengely nyilván nem tart örökké.