| 10.rész
Myles Tara-val együtt ellátogatott a virágüzletbe. Nem jutottak sokkal többre. Telefonon rendelték a virágokat. Arra emlékezett az eladó, hogy nagyon ragaszkodott a férfi a feketetulipánokhoz. Igaz, készpénzben fizette ki, de személyleírást nem tudott adni róla. Fekete kabát, fekete sapka volt rajta.
- Megvan a lista. – lépett Bobby asztalához Carol késő délután. – Az összes szóba jöhető. 37 db. Van benne fekete, kék, zöld, bordó. – nyújtotta át a papírokat.
- Kösz. – a férfi keze mintegy véletlenül hozzáért a lányéhoz. Mindketten megremegtek.
- Mrs. Gavino barátnője említett egy nevet: Bryan. Szerepel ilyen nevű a listán? – állt meg Jack Bobby asztala mellett.
- Még nem tudom. – válaszolta Bobby.
- Add csak ide, végig futom. – nyúlt a papírokért Jack.
– Tara, - fordult Bobby munkatársához – hogy állsz a telefonhívásokkal?
- Igyekszem. – nézett fel Tara. – A három hívás közül kettő titkosított. A harmadikról egyelőre annyi, hogy egy klinika száma. Dolgozom rajtuk.
Hat óra körül, mikor Carol hazafelé indult Demetrius kukkantott ki az iroda ajtón és csípte el a lányt még mielőtt az a liftbe lépett volna.
- Carol, de jó, hogy még itt vagy. Beszélni szeretnék veled.
- Megyek – sóhajtott fel a lány. Alig várta már, hogy végre otthon legyen. Hosszú és fárasztó volt a mai nap. – Hallgatlak. – huppant le a székre. – De ugye nem a munkáról van szó?
- Voltaképpen nem. Arról, majd később. Lucy, a lány, akit helyettesítesz telefonált, hogy holnap már ismét munkába áll. Így..
- Akkor ennyi volt. – sóhajtott egy nagyot Carol. – Holnap ismét a személyzetin kezdek.
- Nem kell, hogy vége legyen. – nézett rá komolyan D. – Nem akarsz újra munkába állni? – kérdezte bizonytalanul a férfi.
- De hisz dolgozom. – válaszolta a lány, mintha nem értené a férfi kérdését.
- Tudod, hogy gondolom.
- Igen, tudom. Szeretnék, de…– rázta meg fejét.
- Beadom a kérelmet, aztán majd meglátjuk. – mondta Demetrius.
- Rendben.
- Örülök, hogy itt vagy. Egyébként hogy érzed magad?
- Jól. – D kérdőn nézett rá. – Hidd el! Tényleg jól vagyok. Igaz először nem akartam ide jönni, de ismered Markot és Dave-t. Nem lehet ellenkezi velük.
- Igen. Hallottam, hogy Adam is az áthelyezését kérte. – közben a férfi felállt és megkerülte az asztalt. – Figyelj, vasárnap gyere át vacsorára. Akkor már Donna is itthon lesz. Beszélgetünk.
- Ott leszek.
- Nem tartalak fel tovább. Hosszú volt a mai napod.
- Viszlát.
A lány kisétált az ajtón. Demetrius a csukott ajtót nézve arra gondolt, hogy nagyon reméli, hogy belemennek, hogy Carol újra beálljon a „csatasorba”. Nem szabad veszni hagyni egy ilyen tehetséget. Ha pozitív választ kap, beszél a csapattal és magukhoz kéri a lányt. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
