| 5.rész
Myles elégedett arckifejezéssel sétált végig a folyóson. Az a nő nem fog még egyszer az őrületbe kergetni. Az a nő nem fog még egyszer az őrületbe kergetni. – gondolta. Az irodába lépve látta, hogy a csoport minden tagja lázasan a jelentéseken dolgozik. Ekkor megpillantotta az ismeretlen gesztenyebarna hajú nőt Lucy asztalánál. Vagyis nem is volt ismeretlen, a folyóson már szó szerint egymásba botlottak.
- Ez gyorsan ment. – jegyezte meg.
Carol meglátva a belépő férfit gyorsan Bobby-ra pillantott, aki alig észrevehetően bólintott, erre elkezdte összeszedni holmiját.
- Mi folyik itt? – nézett szét Myles zavartan. – Nem maga helyettesíti Lucy-t?
- Hát 5 perccel ezelőttig ez így is volt…. – felelte a lány komolyan, ami elég nehezére esett Myles arckifejezését látva. – de az előbb szóltak a személyzetiről, hogy más valakit küldenek. Nem sokára megérkezik az új lány, azt hiszem Elise-nek hívják.
- Miért? Hisz… én az előbb… - hebegte Myles. A többiek azt sem tudták, hogyan fojtsák el kuncogásukat a férfi vergődését látva.
- Maga volt? – kérdezte Carol, mutatóujjával határozottan Myles felé bökött, majd csípőre tette a kezét, zöld szemei szikrákat szórtak. – Azt mondták valaki közölte, hogy nem tud együtt dolgozni velem. Ez csak azért furcsa, mert én ma vagyok itt először, még soha nem dolgoztunk együtt, sőt ma reggelig még nem is találkoztunk! Ezt nem értem!
- Ez….. egy félreértés. Én… azt hittem…,hogy… mondták… - Myles, úgy érezte, hogy egyre melegebb van a szobába, hol elvörösödött, hol elsápadt. – Megyek intézke….- és az ajtó felé indult. Ekkor a többiek nem bírták tovább és mindenkiből kirobbant a nevetés. Myles egyikről a másikra nézett teljesen összezavarodva, míg végül tekintete az új lányon állapodott meg, aki szintén együtt nevetett a többiekkel.
- Szép volt Carol. – állt fel Bobby és odasétált hozzájuk. – Ha nem tudnám, hogy én találtam ki, még én is bevettem volna. - Carol rámosolygott.
- Bobby!! – kiáltott Myles. Hirtelen eszébe jutott az a furcsa telefonhívás, amit a személyzeti osztályvezetője kapott, mikor nála járt. – Te voltál!!
- Nem hagyhattuk ki. – vigyorgott munkatársára az ötlet kiagyalója. – És ha már ilyen jól összejöttünk. Myles, Carol McKay ő helyettesíti Lucy-t. Carol ő Myles Leland.
- Ma már összefutottunk egyszer.- jegyezte meg Carol barátságosan a férfira mosolyogva, miközben kezet fogtak. – Remélem nem haragszik?
- Magára nem. – felelte és rosszalló pillantást vetett a többiekre. – Hogy tudta rávenni?– mutatott Bobby-ra vádlón.
- Hát….egyszerűen nem tudtam nemet mondani neki.
Mindenki ismét nevetni kezdett, még Myles ajkán is megjelent egy halvány mosoly.
- Mi ez a vidámság emberek? – lépett be Demetrius az ajtón. – Remélem annak szól, hogy készen vannak a jelentések? Randy az előbb kapott el a fo….. – hirtelen megtorpant és a Myles melletti lányra meredt.
- Demetrius – mondta komoly hangon Carol.
- Caroline – mondta ugyanúgy D és furcsa pillantással méregették egymást.
A többiek értetlenül néztek egymásra, nem értve a dolgot. Pár pillanattal később D arcán széles vigyor jelent meg, a lányhoz lépett és átölelte.
- Carol! Ezer éve nem láttalak. – nevetett. – Jól vagy?
- Igen, köszönöm. És csak 2 év telt el. – mosolyogott a lány. – Donna és a gyerekek, hogy vannak?
- Jól. Donna oda lesz a boldogságtól, ha megtudja, hogy itt vagy. Éppen valamelyik nap emlegetett. – Demetrius hirtelen elkomorodott. – Annyira sajnálom, ami… - Carol megrázta a fejét, Demetrius-ba fojtva a szót.
- És hogy kerülsz ide? – váltott gyorsan témát D.
- Áthelyeztek. – felelte a nő.
- Hova? Melyik csoporthoz?
- Lucy-t helyettesíti. – lépett közelebb Bobby.
- Irodai munka! – vonta fel szemöldökét D. – Hiszen…
- Egyelőre. – vágott a szavába Carol, tekintetéből az sugárzott, hogy „később mindent elmagyarázok”.
- Ezek szerint ti ismerik egymást? – kérdezte Sue.
- Igen, először egy munka kapcsán találkoztunk. – válaszolta D., az órájára pillantott. – De most munkára emberek. Ma délutánig meg kell lenniük a jelentéseknek.
Mindenki kelletlenül ült vissza asztalához. D Carolhoz fordult:
- Gyere át valamelyik este. Beszélgetünk.
- Természetesen. – mosolygott rá Carol, majd ő is neki állt a papírmunkának. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
