Mandulagyulladás

Hideg téli időben, főként kutyáknál viszonylag gyakran találkozhatunk mandulagyulladással, ami sok esetben a garat gyulladásához társul. Leginkább a két évnél fiatalabb állatok betegszenek meg. Érdekes, hogy macskákban csak nagyon ritkán fordul elő ez a betegség. Előfordulhat, hogy a mandulák önálló megbetegedéséről van szó, de számos baktériumos vagy vírusos betegség kísérője is lehet.

A mandulák önálló megbetegedését a legtöbb esetben valamilyen hajlamosító tényező váltja ki. A téli hideg időben a fagyos víz és a hó fogyasztása, vagy a jeges, hideg levegő szájon át való belégzése idézheti elő, nyáron pedig például a fagylalt etetése.

A betegség többnyire heveny lefolyású, ritkán azonban idültté válik. A heveny formára jellemző, hogy a kutya bágyadt, étvágytalan, a betegség első időszakában magas láz is előfordulhat. Jellemző tünet még az öklendezés illetve a krákogás is, amelyet esetenként nyálzás kísérhet.

Az állatorvosi vizsgálat során a mandulák megnagyobbodása illetve kipirulása észlelhető. Ha a gyulladást baktériumos fertőzés okozta, akkor a mandulák felszínén gennyes, apró tüszők is láthatóak. Ilyenkor beszélünk gennyes mandulagyulladásról.

Kezelésként az állatorvos legtöbbször antibiotikum kúrát javasol, kiegészítve valamilyen helyileg alkalmazható fertőtlenítő oldat használatával. Ilyen például a humán vonalon is ismert torokfertőtlenítő, a Glycosept oldat. Mivel a mandulagyulladás a garattájék fájdalmával jár, ezért a betegség ideje alatt a pépes vagy folyékony eledelek adását részesítsük előnybe. Ebben az időszakban csontot és szárazeledelt semmiképp se kínáljunk beteg kedvencünknek.

A betegség a szakember számára könnyen felismerhető, és hatékonyan kezelhető a fentiek szerint. Elhúzódó, vagy rendszeresen visszatérő esetekben azonban az embergyógyászati gyakorlathoz hasonlóan a megoldást a mandulák műtéti úton történő eltávolítása jelenti.

Lyme-kór

A Lyme-kórt a nyolcvanas években diagnosztizálták először. Azóta emberekben a leggyakrabban megállapított kullancs által terjesztett betegség. A háziállatokon kívül lóban és szarvasmarhában is előfordul. Sajnos Magyarországon az utóbbi években nagyon elszaporodtak a kullancsok. Ennek oka valószínűleg az, hogy mostanában enyhék a telek és nem pusztulnak el a hideg idő miatt a kullancsok fejlődési alakjai. A betegséget a Borrelia burgdorferi nevű baktérium okozza, mind az emberben mind pedig az állatokban. A baktérium fenntartói a vadon élő rágcsálók és a nagyvadak. A kullancs ezekből az állatokból szív vért, és adja tovább a kórokozót.
A fertőzött kullancs okozta csípés helyén néhány nap elteltével bőrpír keletkezik, azonban ez a kutyák bundája miatt általában nem vehető észre.
A betegség diagnosztizálása nem egyszerű feladat, hiszen a klinikai tünetek nem mindig egyértelműek. A betegség megállapításához feltétlen szükséges a vérvizsgálat.

Tünetek

Láz, elesettség, a nyirokcsomók megnagyobbodása, szőrhullás, sántaság .
Gyakori a végtagízületek duzzanata, gyulladása is. Előfordulhat sokízületi gyulladás is.
Ritkábban szívizomgyulladás is jelentkezhet.

Kezelés

Legalább 6 hetes speciális antibiotikum kúra.
Ha a betegség korai stádiumban kerül felismerésre, és idejében elkezdődik a gyógykezelés, akkor jól kezelhető.
Ha viszont későn diagnosztizálják a betegséget, és a kóros folyamatok elfajulnak, akár halállal is végződhet.

Ezért is nagyon fontos a megelőzés. Az elsődleges cél a kullancs elleni védekezés. Itt is az általános kullancs elleni szerek alkalmazása ajánlott, amit már ismertettünk a babesiosis leírásakor.
Az ismertetett kullancs elleni szereket, az állatpatikákban illetve az állatorvosoknál lehet beszerezni.
A betegség ellen rendelkezésre áll vakcina is, ami 1 éves védettséget biztosít a betegség ellen. A vakcinázási programról az állatorvos tájékoztatást ad.

Gyakori probléma az ízületgyulladás

Az ízületi bántalmak a felnőtt kutyák közel 20%-át érintik. Az ízületek gyulladása bármelyik ízületen jelentkezhet, ami az ízületi porcok és a csontok károsodásával járhat.
A betegség kiváltó oka lehet fertőzés, elhízás, a nem megfelelő táplálás, örökletes tényezők (csípőízületi diszplázia) illetve az idős kor.
Az elváltozás, egyes nagytestű fajtáknál, növendékkorban szerzett sérülés következménye is lehet.
A betegség bármely kutyafajtánál kialakulhat, azonban a nagyobb aktivitású, őrző-védő munkakutyáknál jóval gyakrabban fordul elő.

Reumás jellegű ízületi elváltozások gyakorta jelentkeznek idősebb kutyán és macskán is. A betegség első tünete a merev, kötött mozgás, főleg felkelés után, ami egyértelmű ízületi fájdalommal párosul.
Az elváltozás előrehaladtával további tünetek is jelentkezhetnek.
Ilyenkor az állat nem szívesen mozog, az ízület érintésre fájdalmas, bicegés, esetleg sántítás, étvágytalanság jelentkezik.
Ezek a tünetek időjárásváltozáskor, illetve a hideg, téli hónapokban erősödhetnek. A reggeli nehézkes felkelés után, ha az ízületek bejáratódnak a tünetek általában enyhülnek.

Ha arra gyanakszol, hogy kedvencednek ízületgyulladása van, azonnal keresd fel állatorvosod, aki megvizsgálja, esetleg röntgen felvételt is készít róla, és felállítja a pontos diagnózist.
Ha beigazolódott a feltételezésed, és kutyád valóban ízületgyulladásban szenved, az állatorvos előírja a megfelelő kezelést, amitől kedvenced fájdalmai csökkenni fognak és mozgása sem lesz korlátozott.
Szerencsére manapság már olyan gyógyszerek állnak az orvosok rendelkezésére, amelyek az állat egész életén keresztül hatásos kezelést biztosíthatnak, mellékhatások nélkül.
A reumát véglegesen megszüntető gyógyszer nincs, viszont megfelelő kezeléssel jelentősen javíthatjuk kedvenceink életkörülményeit.

Természetesen a reumás állatoknak is szükségük van mozgásra, de mivel ez fájdalommal is járhat, nem szabad megerőltetni őket.
Errre a betegségre a téli hónapokban külön figyelmet kell fordítani, hiszen a hideg idő súlyosbíthatja a tüneteket.

Téli veszélyek

A télen is kint tartott házi kedvenceket különösen nagy figyelemmel kell ellátnunk. Nagyon fontos, hogy száraz, meleg kuckót biztosítsunk nekik, hiszen ennek hiányában egészségügyi problémák jelentkezhetnek a hideg időjárás következményeként.
Egy felelős állattartónak mondani sem kell, hogy a kutya- és macskaházat szalmával, vagy valamilyen jó szigetelőképességű anyaggal bélelje ki, és a bejárathoz erősítsen valamilyen szélfogó anyagot. Ezek a gondoskodó műveletek sokszor az állat életét menthetik meg. Ilyenkor láthatja a gazdi, hogy milyen fontos a kedvenc méretéhez megfelelő háznagyság, hiszen ha az arány ideális, az állat teljesen be tudja "fűteni" éjszakára a fekhelyét. Nem kell tehát aggódnunk! Ha kedvencünknek megfelelő felépítésű a bundája és a tartási körülmények is megfelelőek, remekül érzi majd magát a helyén, még akkor is, ha kemény fagyok vannak.
Más a helyzet, ha az állat valamilyen betegségben szenved. Hideg időben gyakorta fordul elő meghűlés, mely a felső légutak hurutjában nyilvánul meg, és általában lázzal is jár.
Ilyenkor a meleg a gyógyulás szempontjából kulcsfontosságú lehet, ezért ha megoldható, akkor fűtött helyen - akár a garázs is megfelelő - helyezzük el az állatot, amíg fel nem épül.

Hideg időben a kedvencek helyes táplálására is oda kell figyelni. Ilyenkor a testhőmérsékletük fenntartásához több energiára van szükségük, ezért több, vagy magasabb energiatartalmú kutyatáppal etessük kedvenceinket. Ha házi kosztot kapnak, akkor pedig próbáljunk a megszokottnál táplálóbb, mennyiségileg is több eledelt adni az állatoknak.
A kertben tartott házi kedvenceknél arról sem szabad megfeledkezni, hogy télen az állatok vize hamar megfagy. Sűrűn ellenőrizzük, és ha kell, cseréljük!

Hideg, havas időben nem árt, ha kedvencünket időnként átvizsgáljuk. Kiemelten figyeljünk a tappancsokra. A kutya tappancsa nem szereti a sót! Sajnos még napjainkban is igen elterjedt fagyás- és csúszásgátló a só. Téli latyakos időszakban sokszor láthatunk sántító, talpukat nyalogató kutyákat az utcán. Ennek oka, hogy a só kimarja a kutyák érzékeny talppárnájának bőrét, amely kisebesedve, kirepedezve komoly fájdalmakat okozhat az állatnak.
A kerten belül, ha lehetséges, használjunk homokot a csúszás megakadályozására, de ha kénytelenek vagyunk kivinni az állatot az utcára kenjük be a talpát valamilyen védőkrémmel. Ilyen krémet az állatpatikákban lehet kapni, de a vazelin is megteszi. Ha hazaértünk, langyos vizes ruhával töröljük át a lábakat és az alhasi tájékot, amelyekkel érintkezett a hólé.

A zord hidegben főleg a felelőtlen gazdák által eltaszított kóbor kutyák, de néha a hosszabb időre elszökött, vagy mostoha körülmények között tartott kedvencek is különböző fokú fagyási sérüléseket szenvedhetnek.
A túlságosan hideg, nedves és szeles időben az állati szervezet hőszabályozása felborulhat. Ilyenkor az állat hőleadása olyan mértékű lehet, hogy bekövetkezhet a test általános lehűlése.
Ennek jeleként az állat testének belső hőmérséklete lecsökken, ami az életjelenségek csökkenésével, extrém esetekben pedig a megszűnésükkel járhat.
A hideg idő helyi kedvezőtlen hatása leggyakrabban a nagy hőveszteségnek kitett, kiálló testrészek (orr, fül, farok) fagyását okozza.
A hidegnek kitett testrészekben először a vérkeringés lelassul, a bőr kipirul, szederjessé válik, majd enyhén megduzzad, ezt nevezik elsőfokú fagyási sérülésnek. Ha a duzzanat növekszik és a bőrön savóval telt hólyagok keletkeznek, akkor beszélünk másodfokú fagyásról. A fagyás legsúlyosabb formájánál, a harmadfokú fagyási sérülésnél az érintett bőrfelület elüszkösödik és elhal. Nagyon fontos, hogy a fagyott testrészt nem szabad hirtelen felmelegíteni! Elsőfokú fagyásnál, amennyiben hólyagok még nincsenek(!), elsősegély céljából puha ruhával enyhén dörzsöljük a bőrfelületet. Fagyási sérülésnél minden esetben mielőbb forduljunk állatorvoshoz.

Télen nemcsak a hideg idő veszélyeztetheti kedvenceinket. Nagyon óvatosan kell bánnunk például a fagyálló folyadékkal is. A fagyálló folyadék (amely etilén-glikolt tartalmaz) nem körültekintő cseréjekor kedvenceink hozzájuthatnak ehhez az édeskés ízű, mérgező folyadékhoz. Bár a macskák érzékenyebben reagálnak az etilén-glikol mérgezésre, mint a kutyák, mindkét fajnál súlyos tünetek jelentkezhetnek, és akár elhullás is bekövetkezhet.
A mérgezés tünetei az elfogyasztott mennyiségtől függően már 1-2 órán belül jelentkezhetnek. A nyálzás, hányás, bágyadtság, dülöngélés, tudatzavar, majd pedig a súlyos vesekárosodás mind a mérgezés velejárói lehetnek.
Mint minden mérgezésnél, az etilén-glikol mérgezésnél is nagyon fontos a korai felismerés. Ahogy észrevesszük, vagy gyanítjuk, hogy kedvencünk fagyálló folyadékot ivott, mielőbb forduljunk állatorvoshoz, aki a megfelelő ellenszer alkalmazásával idejében végzett beavatkozás esetén megmentheti állatunkat.

Kutyák cukorbetegsége

A cukorbetegség (diabetes mellitus) kutyáknál is gyakorta előfordul. A betegség hátterében a szénhidrát anyagcsere zavara áll. Ennek következtében abszolút vagy relatív inzulinhiány alakul ki az állat szervezetében, melynek hatására a vércukor szintje jelentősen megnövekszik.

A betegség oktana nem teljesen tisztázott, de feltételezhetően egyes tényezők, mint az elhízás, immunrendszeri zavar, hormonális rendellenesség, illetve környezeti hatások is hajlamosíthatnak a betegség kialakulására. Vannak olyan kutyafajták, melyeknél halmozottan fordulhat elő cukorbetegség. Ilyenek az uszkárok, tacskók, terrierek, spitzek, illetve ezek keverékei. A betegség szuka kutyákban tapasztalatok szerint jóval gyakrabban fordul elő, mint kanokban.

A gazdi legtöbbször arra lesz figyelmes, hogy kutyája sokat iszik és ezáltal természetesen sokat is pisil. Ezen kívül a cukorbeteg kutya fáradékony lehet, a munkakutyák teljesítménye csökkenhet, és a betegség előrehaladtával testtömegvesztés is bekövetkezhet.
Sokszor bőrelváltozások is jelentkezhetnek a cukorbetegség tüneteként, mint a szőrhullás, a fénytelen szőrzet, a korpázás. Előrehaladott esetekben a szemlencse homálya is kialakulhat, amely látásromláshoz, sőt vaksághoz is vezethet.
Súlyos esetekben visszatérő hányás, kiszáradás, szapora légzés és eszméletvesztés is kialakulhat.

A betegség diagnosztikai meghatározása laboratóriumi vizsgálattal párosul, amely általánosságban a vér- és a vizeletminta elemzését jelenti. Egyes esetekben az állatorvos glükózterheléses vizsgálatot csináltathat, a humán gyakorlathoz hasonlóan.
A betegség megállapítása után az állatorvos a betegség súlyosságától függően diétát illetve inzulinkezelést ír elő.
Az időben elkezdett kezelés és a rendszeres állatorvosi ellenőrzés mellett a cukorbeteg kutyák hosszú ideig élhetnek gyakorlatilag teljes életet.

A cukorbetegség diétás kezelésében a rostdús táplálás a legfontosabb alapelv. A cukorbeteg kutya étrendje 2/3 részben húsból, 1/3 részben szénhidrát és zöldségfélékből álljon, amely jelentős mennyiségű rostot tartalmaz. Fontos az is, hogy az egy napra jutó eledel mennyiségét többszöri kisebb adagokban adjuk az állatnak.
Az állatpatikákban receptre kaphatók már speciálisan cukorbeteg állatoknak kifejlesztett diétás tápok konzerv és száraz kivitelben is, amelyek megkönnyítik a diétás étrend szakszerű, könnyű betartását.
Súlyos esetekben inzulin adása is indokolttá válhat, amely hatására a vércukorszint csökken. Segítségével az állat vércukorszintje az optimálishoz közeli tartományban tartható. Ehhez azonban, mivel pontos mennyiségeket kell adagolni, tudni kell az állat aktuális vércukorszintjét. Ehhez a humán vonalon is használatos automata cukormérők tökéletesen megfelelnek. Használatukkor 1 csepp vért kell az érzékelőre cseppenteni és pár másodperc múlva mmol/l-ben leolvashatjuk az eredményt. A pontos inzulinadagolást a vércukorszint ismeretében az állatorvos szigorú utasítása szerint hajtsuk végre.
A beteg állatot rendszeresen állatorvosi ellenőrző vizsgálatra kell vinni, a kezelés menetét érdemes időről-időre orvosunkkal megbeszélni.

Epilepszia

Az epilepszia alatt olyan idegrendszeri bántalmat értünk, amely jellegzetes, ismétlődő görcsrohamokban nyilvánul meg. Kutyák egyik leggyakoribb idegbetegsége, macskáknál jóval ritkábban találkozunk vele. Oka ismeretlen, feltételezhető a genetikai eredet. Egyes fajták (golden retriever, labrador retriever, uszkár, német juhász, tacskó) kifejezetten hajlamosak a betegségre, de bármely kutyánál jelentkezhet. Egyes esetekben a betegség kialakulása visszavezethető az agyvelő gyulladásos, esetleg traumás eredetű károsodására.

A görcsöket kiváltó hatások között szerepelhet többek között a stressz, a félelem, a kifáradás, erős fény vagy hanghatás, időjárás változás, de spontán, akár alvás közben is kialakulhat a roham.

Az epilepszia lefolyása különböző súlyosságú lehet. Enyhébb esetben a kutya hirtelen elveszti egyensúlyát, támolyogni kezd, lerogy, majd az oldalára dől. Rövid időn belül felkel, de mozgása bizonytalan, szeme ijedt, tekintete zavart. Súlyosabb esetben a roham szinte villámcsapásként éri a kutyát. Az állat az oldalára vágódik, teste megmerevedik, végtagjaival futó mozgásokat végez, pupillái kitágulnak, feje és nyaka teljesen hátrafeszül. A rágóizmok rángása miatt a kutya szája habzik, ajkait és nyelvét véresre haraphatja. A roham alatt nyöszörgő, vagy akár sikító hangot hallathat, bélsár- és vizeletürítés is előfordulhat. A roham pár másodperctől maximum néhány percig tart, de ez a gazdi számára jóval hosszabb időnek tűnhet.

Az epilepsziás görcsök jelentkezhetnek ritkán, havonta, esetleg félévente, lehetnek azonban akár naponta többszöriek is. Jelentkezhetnek a görcsök rendszertelenül, más kutyáknál azonban rendszeres időközökben lehet számítani a roham kialakulására.

A roham alatt a legfontosabb, hogy a kutyát a sérülésektől megóvjuk, ezért óvatosan meg kell fogni a fejét, hogy ne ütődjön a földhöz, vagy a környezetében lévő tárgyakhoz. Soha ne nyúljunk ilyenkor a szájába, mert öntudatlan állapotában nekünk is komoly sérülést okozhat. Egy pár cm átmérőjű fadarabot, vagy egyéb alkalmas eszközt célszerű ilyenkor kedvencünk szájába tenni, megakadályozandó, hogy saját nyelvét elharapja. Roham után gondoskodni kell arról, hogy kedvencünk egy-két órát nyugodt, lehetőleg elsötétített helyen pihenhessen.

Ritkán jelentkező görcsök esetén nincs szükség gyógyszeres kezelésre. Gyakran jelentkező rohamok esetén csak a kutya élete végéig adott megfelelő gyógyszerek segítségével érhető el tünetmentesség, a betegség azonban nem gyógyítható. Általában az embergyógyászatban használt és jól bevált szerek kerülnek kutyák esetében is alkalmazásra.

A hőguta

Házikedvenceink eltérő módon reagálnak az igazán nagy melegre.
Általában az állatok a fölösleges hőtől izzadással próbálnak megszabadulni, azonban a macska és a kutya erre csak nagyon kis mértékben képes. Nekik főleg a kitartó lihegés és a gondos gazda marad.
Háziállataink közül a kutyákat viseli meg leginkább a nyári kánikula. Főleg a hosszúszőrű kutyákat fenyegeti a hőguta veszélye, különösen ha fekete színű a bunda.
A 30 Celsius fölötti külső hőmérséklet következtében a kutyák gyakran kapnak hőgutát.
Ilyenkor az állatok belső hőmérséklete meghaladja a 41 Celsius-t (a kutyák normál testhőmérséklete 38-39 Celsius), ami tüdőödémához valamint a szívizomzat és a központi idegrendszer károsodásához vezet. Ez súlyos esetben az állat elhullását is okozhatja.
A hőség hatására először az állatok ijedt tekintetűek lesznek, később izgatottak, nyálzanak esetleg hánynak, végül tudatvesztés és ájulás is bekövetkezhet.
Ha a fenti tünetek jelentkeznek, az állatot feltétlen árnyékba kell helyezni, és lehűteni. Ezt tehetjük bőséges vízitatással, lelocsolással, de amint lehet, állatorvoshoz kell vinni.
Az állatorvos a sokktalanítás után vízhajtót, keringésjavítót esetleg infúziót ad a kutyának.

Legfőbb célunk azonban az legyen, hogy a megfelelő körülmények biztosításával megelőzzük a bajt.

Íme néhány jó tanács:

- Soha na hagyjuk kedvencünket a tűző napon kikötve vagy kocsiba zárva
- Kánikulában ne futtassuk kutyánkat, sétálni is csak a kora reggeli és esti órákban vigyük
- A szívbeteg és az idős kutyákra különös gondot kell fordítanunk hiszen ők érzékenyebbek a melegre
- Ha a kertben, szabadon tartjuk kutyánkat, mindig legyen számára árnyékos, hűvös hely ahol a hőség menedéket talál
- Mindig legyen előtte friss ívóvíz
- A nagy melegben a kutyák étvágya is lecsökken, ezért etetni több részletben az esti és a reggeli órákban célszerű
- A dús, hosszúszörű kutyák szőrét érdemes nyárra rövidre nyírni, így könnyebben átvészelik a meleg időszakot

A babesiosis

A kullancsok főként, fás, bokros területeken fordulnak elő, tavasztól őszig és az avarban telelnek át. A bokrok leveleiről illetve a fűszálakról másznak át az emberre, illetve az állatokra. Mivel a kullancscsípés nem fáj vagy viszket, legtöbbször már csak akkor vesszük észre kedvencünkben, amikor megszívta magát vérrel és jól kitapintható. Ilyenkor a kullancs mérete elérheti az 1 cm-t is. Ez általában 2-3 napot is igénybe vesz.

A babesiosis a házikedvenceknél, a leggyakrabban előforduló kullancs terjesztette betegség. A betegséget a Babesia canis nevű, körte alakú, 4,5-5 m hosszú egysejtű okozza. A kórokozó a vörösvérsejteket károsítja, és azok széteséséhez vezet. A fertőzött állatban a tünetek pár nap múlva jelentkeznek. Érdekesség, hogy egyes fajták, például a dobermann vagy a yorkshire terrier érzékenyebbek a betegségre, a beagle vagy a foxterrier viszont kevésbé fogékony rá.

Tünetek

Láz (magasabb, mint 40°C), bágyadtság, étvágytalanság, vérvizelés, vérfogyottság, sárgaság, ritkábban idegrendszeri tünetek.
A betegség kimenetele igen változatos lehet. Gyógykezelés hiányában, az állat 1 hét alatt elpusztulhat. Egyes esetekben azonban, előfordulhat öngyógyulás is.

Kezelés

Imizol injekció, melyet az állatorvos a betegség diagnosztizálása után ad az állatnak.
A betegség előfordulhat egész évben, de a tavaszi (május-június) és az őszi (október-novemberi) időszakban gyakrabban találkozhatunk a betegséggel.

A kullancs eltávolítása

Nagyon fontos, hogy ha észrevesszük a kullancsot kedvencünkben, azt azonnal távolítsuk el. Ezzel kapcsolatban érdemes egy-két tévhitet eloszlatni. Ne kenjük be olajjal, krémmel vagy fertőtlenítőszerrel, mert ilyenkor a fertőző váladékot biztosan kiüríti a szervezetbe a fuldokló kullancs. Az sem igaz, hogy a kullancs jobb vagy balmenetes, tehát valamelyik irányba kell kicsavarnunk. Sőt jobb megoldás, ha nem tekerjük, hanem függőlegesen húzzuk ki úgy, hogy a potrohát nem nyomjuk össze. Ilyenkor ugyanis kipréselhetjük belőle a fertőző nedvet.
Ajánlatos kullancseltávolító csipesszel végezni a műveletet, ami egy magyar állatorvos szabadalma. Az eszköz a patikákban beszerezhető. Az eltávolítás után a kullancs helyét fertőtlenítőszerrel kenjük be.
Minden séta után érdemes átsimogatni kedvencünk szőrét, így a kullancsokat még a vérszívás előtt eltávolíthatjuk. Ez azért is olyan fontos, mert a kullancsnak 1 napra van szüksége ahhoz, hogy megkapaszkodjon a bőrben, és a fertőző anyagokat az állatba juttassa.

Megelőzés, védekezés

A gyógyszergyártó cégek, különböző készítményeket fejlesztettek ki (nyakörv, spray, cseppek) a külső élősködők távoltartása érdekében. Praktikus megoldást jelenthet a bolhanyakörv (Kiltix, Bolfo), amely az egész kullancsszezonra (7 hónap) nyújt védelmet.
Hasonlóan jó eredmény érhető el a spot-on (Frontline, Advantage) használatával is, ami 1 hónapig tartja távol a kullancsokat és 3 hónapig a bolhákat.
Többféle kullancs és bolhaírtó spray (Biokill, Insecticid 2000, Frontline) is kapható, amikkel be kell fújni, illetve dörzsölni az állat bőrfelületét, vigyázva, hogy a szemébe ne kerüljön.
B-vitamin adásával is megpróbálhatjuk távol tartani a vérszívókat, azonban ennek hatása nem 100%-os.
A megelőzés másik lehetősége az Imizol nevű injekciós készítmény beadása, ami nem csak a betegség kezelésében, de a betegség elleni védelemben is kiválóan alkalmazható. Az Imizol injekció 1 hónapig véd a betegség ellen. Hátránya, hogy a beadás helyén gyakran duzzanat keletkezik, illetve érzékenyebb állatoknál hányás, hasmenés fordulhat elő.

Égési sérülések

Az égési sérülések rendszerint hő, vegyi anyag vagy elektromos áram következtében keletkeznek. Kutyán a leforrázásból eredő sebek megjelenése eltér az embernél tapasztalt hólyagos elváltozástól. Általában a szőr az égés helyén ott marad, de ha meghúzzuk a szőrt, akkor súlyos esetben az könnyen kijön, esetleg ledörzsölhető. Elsősegélynyújtásként az égett területre hideg vizes borogatást vagy jégpakolást kell helyezni, miközben a test többi részét melegen kell tartani. A mély vagy nagy felületű égési sebekkel mielőbb forduljunk állatorvoshoz, aki szakszerűen ellátja az állatot. Amennyiben kötést helyezünk az égett területre, kenjük előtte azt be megfelelő kenőccsel, hogy a kötés ne tapadjon rá. A kialakult bőrhiányok lassan gyógyulnak, de egyes helyeken van már lehetőség bőrátültetéssel gyorsítani a folyamatot.

Főleg a villanyvezetéket elrágó kölyköknél gyakran alakulnak ki elektromos égési sebek. Ez komoly sérülést okozhat a száj nyálkahártyáján, de sokkal veszélyesebb a következményesen kialakuló tüdőödéma. Erre utal a légzési nehézség és a köhögés, súlyos esetben a száj nyálkahártyájának kékes elszíneződése is megfigyelhető. Amennyiben a kutya az áramütés következtében eszméletét veszti és nem lélegzik, mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni. Áramütés esetén minden esetben célszerű a kutyát mielőbb állatorvosnak megmutatni.

A kémiai anyagok (savak, lúgok stb.) okozta égési sebeket bő vízzel kell öblögetni, majd az állattal mielőbb állatorvoshoz kell fordulni.

A "tacskóbénulás"

A köznyelvben tacskóbénulásnak nevezett betegség tulajdonképpen porckorongsérvet jelent.
A nevével ellentétben nem csak tacskóknál fordul elő, hanem gyakori más hosszú gerincoszlopú, rövid lábú fajtáknál is. Ilyen a francia bulldog, a törpe uszkár, a pekingi palotakutya, vagy a cocker spániel. Ezeknél a fajtáknál a gerinccsigolyák közötti porckorong hamar kezd öregedni és a nagy igénybevétel miatt a porc egy része becsúszik a gerinccsatornába és a gerincvelőt összenyomja.
A leggyakrabban valóban tacskóknál fordul elő, szinte minden tacskónál enyhébb vagy súlyosabb fokban jelentkezik ez a probléma.

A csigolyák közti porckorong a gerincoszlop rugalmasságáért felelős, de fontos szerepe van a csont nedv-és tápanyagkeringésének fenntartásában is.
A kutyák korának előrehaladtával a gerincoszlop haránt irányú mozgatása (farokcsóválás) illetve hajlítása (lépcsőzés, ugrálás) miatt károsodik a porc. Ezeknél a mozdulatoknál a csigolyákra nagy nyomás hárul, ez okozza a porc sérülését.
A porc veszít nedvességtartalmából, ezért tömörré válik és később apró darabokra mállik szét.
A sérv leggyakrabban az utolsó mellkasi és az első ágyéki csigolya között alakul ki. Ritkábban a nyaki csigolyáknál is előfordul.
A betegség jelentkezhet hirtelen, de lassan, fokozatosan is kialakulhat. A hideg idő, a sok lépcsőzés, az ágyra való felugrálás, megnöveli a betegség kialakulásának valószínűségét.

Tünetek

A betegség első fázisában a kutya kerüli az ugrálást, a hátsó lábakra való támaszkodást, a lépcsőzést. Később, nagyfokú fájdalom, a végtagok merevsége, részleges illetve teljes bénulás léphet fel. Ha a hátulsó gerincszakaszon alakul ki a sérv, vizelet és bélsárürítési nehézségek jelentkezhetnek. Súlyos esetben az állat a hátulsó lábait bénultan, fókaszerűen húzza maga után. A nyaki sérvnél az állat nyaka és feje válik merevvé, fejét a földhöz közelíti, és úgy tartja. Az elülső lábak elgyengülnek, majd lebénulnak. A bénult végtagok teljesen érzéketlenné válhatnak. A fájdalom miatt a kutyák általában étvágytalanok, bágyadtak lesznek.

Teendők

Amint a tacskóbénulás tüneteit észleljük, helyezzük az állatot meleg, nyugodt helyre. A kutya hasa köré tekert törölköző csökkenti a gerincoszlop terhelését, így csökkentjük az állat fájdalmát és elősegítjük a mozgást. Nyugtató tabletta adása is szükségessé válhat.
A bénulás időtartama alatt gondoskodni kell a húgyhólyag rendszeres kiürítéséről és a bélsár eltávolításáról.

Gyógykezelés

Az állat pihentetése, a bénult testrészek masszírozása sokat javíthatnak a kutya állapotán, de végleges megoldást csak a műtét jelenthet.
Műtétet csak friss elváltozás esetén ajánlanak az állatorvosok, mert csak ekkor számíthatunk lényeges javulásra.
A beteg állatok fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt és vitamininjekciót kapnak. A gyógyszeres kezelés kiegészíthető fizikoterápiával (meleg vizes fürdetés, ultrahangkezelés) is.
A beteg kutya állapota, a sérv súlyosságától függően, a gyógykezelés hatására pár héten belül javulni kezd. Amennyiben a kezelésekre az állat nem reagál, úgy egyedüli humánus megoldás a beteg kutya elaltatása.

Megelőzés

A betegségre hajlamos fajták egyedeit óvni kell az erőltetett mozgásoktól, a hirtelen helyzetváltoztatásoktól.
Lépcsőn mindig kézben vigyük az állatot, ne hagyjuk föl-le szaladgálni, főleg ha rendszeresen járunk emeletre. Ha kutyánkon az elváltozás kezdeti tüneteit észleljük, feltétlen mutassuk meg állatorvosnak, aki a megfelelő kezelést elő fogja írni.

Veszettség

Állatokban és emberben egyaránt előforduló, ritka kivételektől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta betegség. A betegség világszerte előfordul, kivéve Ausztráliát, Új-Zélandot és Japánt. Európában a brit szigetek, Skandinávia, az Ibériai-félsziget és Görögország mentes a veszettségtől. Minden melegvérű állat fogékony a vírus iránt, de a madarak jóval ellenállóbbak, mint az emlősök. A kutya és a macska közvetítette városi veszettség a kutyák rendszeres oltása, nyilvántartása, a kóbor állatok befogása következtében a világ fejlett országaiból csaknem teljesen eltűnt. Európa országaiban, így nálunk is a róka, illetve más húsevő ragadozók közvetítette erdei veszettség fordul elő. A vadon élő állatok a betegség kezdeti szakaszában elvesztik a természetes menekülési és rejtőzködési reflexüket. A barátságosan viselkedő róka biztosan veszett!

A vírus a beteg állatok nyálában különösen nagy mennyiségben van jelen, és harapás, marás útján terjed. A harapás helyétől az idegpályák mentén éri el az agyvelőt, és a tünetek csak ezután jelentkeznek. A fertőzés és a tünetek jelentkezése között eltelt lappangási idő átlagosan 2-8 hét, attól függően, hogy melyik testrészt érte a veszett állat harapása. Megfigyeltek azonban már ennél rövidebb, de jóval hosszabb lappangási időt is.

A veszettség tünetei kutyán igen jellegzetesek. A betegséget pár napig tartó kedvetlenség, bágyadtság, étvágytalanság vezeti be. Ezután következik a dühöngésig fokozódó nyugtalanság, amikor az állat támadóvá válik, a közelében található tárgyakat széttépi, ha teheti, elkóborol. Ezután jelentkeznek azok a tipikus bénulások, amelyek biztossá teszik a diagnózist: a gégeizmok bénulása következtében a kutya ugatása rekedtté válik, a szemmozgató izmok működésképtelensége miatt kialakul a kancsalság, a rágóizmok és a torok izmainak bénulása miatt lóg az állkapocs és az állat nem tud nyelni, emiatt folyik a nyála. A beteg állat nem eszik és nem iszik, majd néhány nap múlva elfekszik és a légzőizmok bénulása miatt rövidesen elpusztul. Főleg a lakásban tartott és idomított kutyák között fordul elő a csendes veszettség, melynek során kimarad a dühöngési szakasz, és a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át. A veszett macskák nagyon veszélyesek lehetnek, mert a fokozott támadó magatartás miatt ráugranak az emberre, súlyos fejközeli sebeket ejtve rajta. Mind az emlősállatokon, mind az emberen a tünetekben megnyilvánuló veszettség következetesen halálos kimenetelű, a betegségből való felgyógyulás a kivételes ritkaságok közé tartozik.

A veszettség gyógyíthatatlan betegség, a veszett állatokat a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében el kell pusztítani. A veszett állat által megmart kutya leölésétől a tulajdonos kérésére el lehet tekinteni, ha a marás olyan kutyát ért, amelyik egy éven belül igazoltan be volt oltva veszettség ellen, és a kutya 90 napos megfigyelése biztonságosan megoldható. Ha a kutya ez idő alatt tünetmentes marad, célszerű veszettség ellen ismételten beoltani.

A betegség megelőzése érdekében a kutyák oltása kötelező, a macskák oltása ajánlott. Minden 3 hónapos kort elért kutyát a tulajdonos köteles 30 napon belül beoltatni veszettség ellen. Az első oltást követően 6 hónapon belül, majd évente egyszer a vakcinázást meg kell ismételni.

Ha egy kutya embert mart, az esetet be kell jelenteni a hatósági állatorvosnak, aki a kutyát 14 napos megfigyelés alá vonja a sérült ember védőoltása szükségességének megítélése céljából.