Hát, elöször is, bocsi hoyg töröltem a Maldív-szigetes sztoryt, de nem nagyon tetszett, meg amúgy is nagyon hasonlított Nóri nyaras sztoryjához... Ezért is kezdetm bele ebbe az új sztoryba, rem. tetszeni fog!

8. osztály évvégi bulin
- Kár hogy mindeki szétszakad... De legalább mi együtt leszünk :) - Fanni
- Aha... De te miért nem jössz egyből Németbe? - én (Klaudia)
- Hát... Ki akarom használni azt a kis időt... Többet leszek a családdal, meg tudod... - Fanni
- Jahh, értem... - én
Később vége lett a bulinak, mindenki elbúcsozott egymástól... Valaki örökre... Sokan még sírtak is... De ez van...

...
Na akkor. Fanni és én nagyon jó barátnők vagyunk. Egy gimibe megyünk Németországba, Berlinbe. Nyár végén leszünk 16 évesek. Most június 20.-a van. Én már 22-én repülök  Németbe, már nagyon vártam. Fanni csak augusztus 1-én repül hozzám, és azt már tudjátok hogy miért. A Tokio Hotelt nem igazán szerettük. Főlleg a külsejüket nem... A számaikat pedig nem szívesen hallgatuk, de nem fikáztuk őket meg ilyenekek. Szerintem ennyi amit kb. tudni kell.

Júni. 21.
- Ugye tudod hogy hiányozni fogsz?! - Fanni
- Igen. Te is nekem! Főlleg a botrányos pasiügyeid... - én mosolyogva
- Jajj nekem... most ki fog kiállni mellettem ha pasibaj van? - Fanni édesen - De amúgy én is kihúztalak már párszor (párszor?? xD) a csávából...
- Az igaz, de kibírod! Különben is... másfél hónap nem a világ vége! - én
- Az egy dolog. - Fanni
- De majd hívlak sokszor - én
- Én is és majd mesélsz nekem Németről, milyen az emberek..., milyen Berlin... - Fanni - milyenek a pasik... :D
- Jajj, te kis... Túl sok +18-as filmet nézel! - én nevetve és hozzávágok egy párnát
- Most úgy beszélsz mintha te nem szoktál olyanokat nézni - vág hozzám egy párnát vigyorogva :)
- De én nem annyit nézek mint te... Nem baj, majd keresek neked egy hozzádillő, botrányos német pasit - kacsintok
- Most meghallasz! - fanni és elkezd a párnákkal ütni
- Áhh! Úristen... megöl!!! De félek!! Most megkéne ijednem? De komolyan? - én komoly képet vágva
- De komoly valaki... - Fanni röhögve
Ebből lett egy kisebb... nagyobb párnacsata. Majd 10 perc után abbahagyjuk.
- Szerintem aludjunk, mert reggel 7-kor indul a géped, és fél 6-kor fel kell kelni. - Fanni
- Oké - én
Amúgy már 11 óra volt.
Hamar elnyomott minket az álom.

...
Reggel fél 6-kor csörgött a telóm ébresztője
- Kelj fel! - rázogatom fannit - Reggel van, illetve hajnal... De mindegy, gyere már! :)
- Jól van na. - Fanni
Mindketten kikászálódtunk az ágyból. ekem már pakolni nem kellett, mert már tegnap bepakoltam 2 bőrömdbe. Szóval fannival igyekeztünk fél óra alatt kész lenni, ami szerencsére sikerült is.
- Indulhatunk? - jön be a szobába apa
- persze... - én
20 perc alatt beértünk a reptérre.
Bemondták az én gépemet.
- Hát, akkor én megyek... Sziasztok! - nyomok 1-1 puszit anyára, apára és persze Fannira is.
- Vigyázz magadra! - apa
- Ne csinálj semmi hülyeséget! - anya
És még kaptam egy adag szülői kiosztást...
- Hát... Másfél hónap múlva találkozunk. De addig is minden nap beszélünk! - Fanni szomorúan
- Oké-oké... Még a végén elérzékenyülök... - én szipogva
- Már elérzékenyültél... - Fanni
- Na jó. Sziasztok! - köszönök miközben egyre megyek a gépemhez közelebb.
- Szia! Jó utat! - kiabálják utánnam egyszerre
Én csak integetek, ők is. Majd felszállok a gépre.
5 perc múlva már mindenki felszállt. 10 perc múlva indult is a gép.
"Hm... Vajon milyen lesz Berliben? Lesznek barátaim? Befogadnak majd minket az új suliba? De a jó oldala: biztos lesznek király bulik, amikről én le nem maradhatok." - gondolkoztam
Mindféle hülyeség járt a fejemben. Az út felén viszont meguntam a gondolataimat és elkezdtem hallgatni az mp4-emet. Kb. 10 perc múlva mellém ült egy csaj. Elég letörtnek és szomorúnak tűnt... Azt se kérdezte hogy odaülhet-e, csak egyszerűen odaült. Kivettem a fülemből az mp4-emet és elraktam.
- Amúgy szia! - töröm meg a csendet
- Ohh, boccs. Szia! Nem baj hogy ideültem? - kérdezi
- Jajj dehogy. Mi a neved? - én
- Lilla. A tied?
- Klaudia. Klaudi, Klau, Dia... Ahogy tetszik. - mondom barátságoson
Erre ő nem válaszolt semmit. Majd kisebb csend után csak megtörte azt.
- Adnál egy p.zs-t? - Lilla
- Persze - és a kezébe adtam egyet
- Köszi - Lilla
- Mi a baj? - kérdezem meg végül nagy kíváncsiságomba
- A barátom... Most hívott... Szakított velem... - mondja és már sírt is
- Ohh, hát, nagyon sanálom - én
- De nem értem. És elutazok Angliába 3 napra, ő meg csak felhív és közli hogy már rég mással van!!! Csak nem akarta látni az arcomat!!!! - emelte fel a hangját - Olyan érzés, mintha csak kihasználna....
- Hát, sajnos vannak ilyen bunkó emberek, de nyugodj meg. Tegyél túl rajta, nem érdemel meg téged. Nem jár neked hogy egy ilyen bunkóval legyél! - én együttérzően
- Köszi, tényleg. Köszi - Lilla
- Nincs mit. És miért mész Angliába? - én
- Csak meglátogatok pár rokont - Lilla, mostmár vidámabban - És te hova mész?
- Berlinbe. Ott kezdem a gimit. - mondom
- Értem. Amúgy Berlin nagyon jó város. Sok ott a kedves ember. És sok helyes pasi van. Egy évig ott éltem - kacsint Lilla
- Hogy ennek a bnőm mennyire örülni fog... Mármint a helyes pasiknak. Mert hát, ő csak augusztus 1-én jön ide Berlinbe. Egy gimibe fogunk menni. És otthon híres a botrányos pasiügyeiről - nevetek
Lillának már nem volt ideje válaszolni, mert megcsörrent a telóm.
- Szia! - veszem fel
- Hello! Na mizu? Ott vagy már? Vannak helyes pasik? - Fanni
- Semmi kül. Nem vagyok ott és úgy tudom vannak helyes pasik - én
Erre Lilla és én felnevetünk.
- Ki az? - Fanni
- Ja, csak itt van Lilla. Most ismertem meg és mondta hogy sok helyes pasi van Berlinben. És említettem a botrányidat - én nevetve
- Áhh, te... Mindegy most mennem kell a plázába. Na hello! - és le is tette
- A kis ruhamániás... Nem mintha én nem az lennék - mondom nevetve Lillának :)
Ezután még jól elvoltunk. Telószámot cseréltünk, mikor sajna vége lett az útnak. Én leszálltam Berlinben, de Lilla repült egy másik géppel tovább Londonba.
Amíg nem jön meg fanni egy hotelban fogok lenni. Utánna a szülink közösen vesznek nekünk egy házat. A hotel neve: Hotel Palace. Elég jó kis Hotel volt.
Az én szobám a 3. emelten volt, a 110-es szoba.
A szobában volt egy nagy franciaágy is, ami persze jó kényelmes volt. XD
Gondoltam elmegyek felfedezni a várost. Szóval előbb bepakoltam a cuccaimat a szekrényekbe, meg az egészet otthonosítottam, szóval elég jól sikerült.
Délután 2 órakor elindam várostnézni.
Nagyon szép város volt. Szép épületek voltak, szép utcák, szép helyen. Aztán megálltam egy kávéző előtt.
- Mit adhatok? - kérdezte kedvesen a pultos csajszi
- Lesz egy vanília-csoki fagyi és egy sima kávé. - én
- Tessék - adta oda.
(Remélem nem kell mondanom hogy németül beszéltem.)
- Köszönöm - én
Fizettem és leültem az egyik üres asztalhoz. Csak néztem a többi asztalnál ülő párokat miközben a fagyimat nyaltam.
"Itt tényleg jók pasik" - gondoltam miközben egy írtó helyes pasit szemeltem ki.
"Ha ezt Fanni látná..." - gondoltam
Már le akartam szólítani, mikor egy csaj odament és megcsókolta, aztán kézen fogva mentek tovább.
"Ilyen az én szerencsém..." - nevettem magamban :S
Mikor a kévémat is megittam, sétáltam tovább.
Elkezdtem olvasni valami hatalmas táblát, amin ez ált: 'TOKIO HOTEL koncert júniús 30-án! A Félix-stadionban. A jegyek már kaphatóak! Itt a helyed! Ki ne hagyd!'
"Fúj..." - gondoltam magamban elfancsarodott képet vágva
Aztán hirtelen valaki nekem jött és majdnem elestem.
- Te nem látsz a szemedtől?? - mondom kicsit hangosabban
- Öh... Bocsi, véletlen volt... Tényleg! Bocsi - pasi
- Jól van na! Nem kell ennyire sajnálni... Csak én is elbambultam, miközben ezt a hülye Tokio Hotel koncert szart olvastam - én nevetve
Erre az illető már nem össze-vissza nézett, mint akit üldöznek, hanem rámszegezte a tekintetét és kérdő pillantásokat vettet rám.
Nem hittem a szememnek... De igen... Ő volt az... És előtte adtam be azt hogy a TH szar... Ő volt az, akit Fannival a legjobban utálunk: Bill Kaulitz
Én csak néztem nagyokat. Hogy nem vehettem észre az arcát???
- Biiiill Kaulitz? - én félve a következményektől
- Tokio Hotel koncert szart? - vet rám szúros pillantást
- Ohh... Öhm... Bocsi... csak... - én
- Csst! - Bill és a mutatóujjat a számra tette
- Miaz? - én kérdően
- Semmi. Csak nem szeretem ha magyarázkodnak... Szia! - azzal tovább is ment
"Jézusom, ezek itt lesznek még júni 30-ig?? Mégegyszer nem akarok összefutni velük. Főlleg nem Billel..." - járnak a fejemben a gondolatok
Eztután 'haza'mentem. Már 5 óra volt. Mikor bementem egyből ledőltem az óriási franciaágyamba.
Megszólalt a telefonom.
- Na szia csaj! - én
- Hello! Hogy vagy? - Fanni
- Hát egész jól, ahhoz képest hogy találkoztam azzal, akit te is utálsz... - én
- Kivel? - kíváncsiskodik Fanni
- Billel... - én unottan, szemforgatva
- Nem értem... - fanni értetlenkedve
- Bill Kaulitzzal! A TH énekesével! Rémlik? - én
- Ohhh, az szar... mesélj! - Fanni
- Oké. - én
Ezzel elmondtam neki az egész kis sztoryt.
- Ő ment neked és megi neki áll feljebb?! - Fanni dühösen
- Hát jah. Remélem nem futok össze mégegyszer vele... - én
- Hát abban csak reménykedhetsz... - Fanni
- Kössz, de most valamiért álmos vagyok, talán Bill fárasztott ki... - nevetek - leteszem. Szia!
- Hello! - Fanni és mindketten letettük

Pihenek...
Fél perc múlva...
- Háló? - én
- Szia! Lilla vagyok. - Lilla :)
- Na hello! - én - Mizu? Miért hívtál?
- Csak kíváncsi vagyok hogy vagy. velem semmi különös. Csak találkoztam egy nagyon jófej pasival.- mondja vidáman
- Igen? Az jó! Mondj el mindent! - én
- Oké. Szóval éppen mentem a rokonokhoz, mikor belefutottam Adambe. Nagyon édes srác. Egy ideig csak szemeztünk és aztán elkezdett bókolni hogy milyen szépek a szemeim, meg a szokásos... Aztán beültünk egy étterembe és kajáltunk. Most a rokonok idegesek hogy mikor megyek. Szóval most megyek oda, aztán megint találkozok Adammel, és beülünk egy romantikus vígjtékba. Majd holnap azt is elmondom - mondta izgatottan Lilla :DD
- Hát, gratulálok! :) Sok sikert! Hódíts! - nevetek - Bárcsak én is egy édes pasiba futottam volna bele...
- Ezt hogy érted? - Lilla
Neki is elmeséltem az egészet.
- Ez komoly? Te nem szereted a TH-t? Sztem Bill édes pasi, lányok tízezrei imádják, te meg... na mindegy... De amúgy én azt hittem hogy szereted őket... Mert olyan necsz (nem tom hogy kell írni) kesztű volt rajtad, meg a felsőd fekete volt... és azt hittem... - Lilla
- Nem, az csak a divat kedvéért van - vágok közbe
- Értem. Te tudod. - Lilla
- Most ha nembaj letszem mert fáradt vagyok. De a moziról és ami utánna lesz mindent tudni akarok! - mondom
- Miből gondolod hogy lesz valami utánna? - Lilla vigyorogva
- Csak mondtam... Na hello! - én
- Szia! - Lilla

Pihizek.. :D Fél perc múlva... :SSS
Telócsörgés...
- Mi van má'??? - ordibálom
- Szia kicsim! - anya
"Ezt az égést..." - gondolom magamban
- Öhmm, szia anya. Bocsi! Tényleg! Csak fáradt vagyok és te vagy a 3. ember aki hív... - én
- Értem, de azért lehetnél kedvesebb is... - anya
- Jó, csak nem tudtam hogy te vagy. Amúgy miért hívtál? - én
- csak kíváncsi voltam hogy hogy vagy. - anya
- Hát, megvagyok. Jó a hotel, szép a város, és... semmi különös... - én
- Oké, akkor nem is zavarlak tovább. Szia! - anya
- Szia! - én
Vele nem közöltem a Bill sztoryt, nem láttam értelmét...
A sok telefonálástól elment a kedvem a pihizéstől... Főlleg Fannival és Lillával beszéltem sokat.
Elővettem hát az mp4-emet és hallgattam.
8 óra tájban ezt is meguntam és elmentem fürödni. Fél 9-kor kijöttem és bedőltem az ágyba. eraktam valami horrort és azt néztem. Egyedül kicsit félelmetes volt, de nem haltam bele... xD
Miutána filmnek vége lett, még valami német szórakozató műsort néztem a TV-ben, majd éjfél körül kikapcsoltam és azonnal be is aludtam.

Hogy a másik nap mi történt, a kövi részből megtudod. Tom, ez nem a legjobb, de az olyan bevezetőféle...
Folyt. Köv.