|
Bevezető
2007.07.29. 12:06
Minden macska ókori egyiptomi őseikre tekint vissza.
Misztikus föld szülötte vagyok.
Sivatagok, ősi templomok, nagy királya
Titkait örzöm, a forró homokot, hol pacsirta sosem dalol.
Ford Madax - A ház macskája
A macska számára egészen kivételes helyzetet teremt a háziasított állatok között az a kettősség, amellyel az emberek viszonyulnak hozzá. Az első cica úgy négyezer évvel ezelőtt lett az akkori emberek társa, s attól fogva nappal boldogan élvezte a házias kényelmet, ám éjszakára továbbra is megmaradt vérszomjas vadásznak. Titokzatos jellemvonásai alkalmassá tették, hogy egyrészről a csodálat és az imádat tárgyává váljék, másrészről viszont folyamatos gyanakvás és üldözés áldozatává legyen. Talán e paradoxon megoldása abban rejlik, hogy a macska nagyon is gyakorlatiasan választott, amikor az ember mellé szegődött társként, ugyanakkor soha egyetlen pillanatra sem adta fel természetes jellemvonásait. Ez az emberek egy része számára igen vonzó, hisz valódi egyéniséget sejtet a szőrös kis fejecske mögött, mások viszont éppen emiatt megbízhatatlansággal vádolják őket. Azután, ahogy Ford Madox Rown is rámutat, minden macska - legyen közönséges házimacska, vagy a legjobb pedigrével büszkélkedő nemes fajmacska - magával hordozza a titokzatosság levegőjét, hűvös, tartózkodó pillantása mögött valóban ott lüktet a ,,forró homok" és a ,,misztikus göldek", az ősi egyiptomi elődök tekintete.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
