Na ez az utolsó rész…fogalmam sincs milyen lett,mert mint már mondtam elment a kedvem ettől a sztorytól…(Flóra(Vanda),téged az uj sztoryba tudlak csak beleírni ok?)
 

Eltelt 2 hét….két hét ugy hogy szinte észre se vettük milyen gyorsan repül az idő. A fiuk fantasztikusan teljesítették a koncerteket,mondhatni lenyűgözőek voltak.
Nem nagy meglepetés hogy Tom végre bevallotta Lillának,mit is érez iránta….tehát már ők is együtt vannak…Stellát,nem láttam már többé,felszivódott,és van egy olyan érzésem hogy már nem is fogunk hallani róla többet…A napok folyamán,felmerült az ötlet,hogy egy pár napra haza kéne mennünk…nem csak mert az otthoniak nagyon akarták már,hanem azért is,mert hiányzott az otthoni környezet,a régi barátok,a magyar levegő,és régi jól ismert vidék.El is határoztuk hogy 2 nap múlva hazamegyünk 1-2 napra,és talán van esély arra is hogy megbeszéljük hogy kin maradjunk németbe,az év folyamán is.….Viszont most már ujra a faházakban vagyunk….itt a tó,az erdő,a rét…ehhez a helyhez nagyon sok szép emlék kötődik…
2 napja vagyunk ujra itt,Billéknek megint adtak egy kis pihenőt….

…Aug.12.…..
nagy unalmukban a TV kötött le minket.Nem értettem a műsor lényegét,hisz olyan gyorsan beszéltek,ráadásul németül(mert hogy máshogy).
-Nem csinálhatnánk valami értelmeset?-veti fel az ötletet Lilla
-Mégis mit szeretnél kisszivem?-vigyorog Tom Lilla felé fodulva
-A piszkos fantáziád tartogasd máskorra….-Lilla
-Én semmi rosszra nem gondoltam.-tartja védelmzően maga elé a kezeit Tom
-Ha nem bánjátok én már mennék aludni…-áll föl Kitty

-Csatlakozok…már 9 óra.-Áll fel Gustav
-Egyetértek,fárasztó volt a mai nap.-Silvi

-Akkor mi megyünk is.-állok fel
-Miért nem alszotok itt?-Tom
-Télleg miért is nem?-csatlakozik a többi fiú is
-Mert…mert télleg miért nem?-Lilla
-Nalátjátok…akkor ez megbeszélve.-mosolyog Tom
-De nem zavarunk?-Kitty
-Ugyanmár,ti?-karolja át Gustav
-Hát…-pirul el Kitty

-Na,ez letudva,itt alszotok és kész.-Bill
-Nem akarok beleszólni,de akkor hol alszunk?-Én
-Hát,szerintem ez egyérelmű.-Bill mosolyogva
-Lilla velem.-stoppol Tom
-Kitty az enyém.-Gustav
-És Silvi pedig nálam.-Georg
-Válasz a kérdésedre,szóval édes te pedig velem.-karol át-Örülsz?-Bill
-Hát persze.-adok egy puszit neki
-Akkor elkéne kezdeni fürödni,mert mire mindenki végez…huhh……-Lilla
…..
Mindenki szépen megfürdött…és már lassan lefekvéshez készülődtünk…
-Oké,azthiszem én megyek.-áll fel Kitty a kanapéról
-Vagyis megyünk.-Gustav
-Oké,jóéjt.-mi
-Jóéjt.-Ők
Így nemsokára mindenki elszállingózott a nappaliból….
-Már csak mi maradtunk.-néz rám Bill
-Akkor mennünk kéne.-Én
-Álmos vagy?-simítja meg az arcom
-Nem,de mi mást csinálhatnánk?-Én

-Menjünk ki sétálni.-Bill
-Ilyenkor?-Én

-Hát már nem is hiányoznak a csillagok?-Bill
-Dehogynem.-nevetek
-Akkor gyere.-húz fel a fotelról
…..
Kiléptünk a házból,és gyönyörű látvány fogadott minket.
Az ég telis tele volt világító pontokkal ,amik beragyogták az egész égboltot.Billel a házaktól kicsit távolabb fekvő tisztásra feküdtünk ki,miközben tekintetünk hol egymásra,hol pedig az égre tévedt.
-Ez olyan gyönyörű.-Én
-Pont mint te.-néz rám
-A nyomukba se érek.-nevetek
-Ne vitatozz velem.-nevet
-Nem is akarok.-Én
-Azért.-húz magához
Kis csend…az éget figyeljük…talán most otthon is ugyanezeket a csillagokat látják,ott is ugyanigy ragyognak,ott is ilyen varázslatos minden?
-Én nem akarom hogy elmenj.-szólal meg Bill
-Hogy?-Én
-Nem akarom hogy elmejn,nem akarom hogy itthagyj….-néz mélyen a szemembe
-Én sem…én sem akarom…-bújok szorosabban hozzá
-Akkor ne menj,ne menjetek el…maradjatok itt,örökre,majd kiköltöztök ide Németországba,velünk fogtok élni,összeházasodunk…és gyerekein is lesznek….  Minden olyan jó lesz….-Bill
-Ez mind szép és jó Bill….de,nem rajtunk múlik.-Én
-Muszáj meggyőzni a szüleiteket…olyan kevés időnk maradt…nem lehet vége…kell hogy legyen valami megoldás.-Bill
-Bill…mikor kijöttünk ide,jól tudtuk hogy egyszer haza is kell mennünk…mikor összejöttünk,akkor is tudtuk hogy ugyis el kel válnunk…ilyen felelősség mellett,mégis együtt vagyunk,és ha hazamegyünk,elmondhatjuk hogy ez volt életünk legeslegcsodálatosabb nyara…az időt ami még hátravan ,ki kell élveznünk…-Én
-De ezt máshogy is meg lehet oldalni…most ugyis hazamentek két napra…akkor meggyőzitek a szüleiteket, magántanárhoz jártok majd,minden megoldható.-Bill
-Megpróbáljuk…-Én
-Szeretlek…nagyon…-Bill
-Énis…énis szeretlek.-Én
Bill fölámhajol,és megcsókol,semmi erőszak,csak érzékien és lassan…..
A csókok felgyorsulnk,már azon kapom magam hogy a pólóm sincs rajtam….
-Bill ezt nem itt kéne.-suttogom két csók között
-De…ez pont jó.-súgja vissza halkan
Kis puszikkal halmoz el…kicsikkel,de pont elegek ahoz,hogy tudjam mit is érez…a nyakamat célozza meg,ahogy az ajka a nyakamhoz tapad,szinte hideg is kiráz…
-Megörjítessz.-Bill halkan
-Kivánlak….-beszélek csendben
Hagytam magam…felkészültem rá….mindenre…Bill érintése,minden mozdulata,az össze csókja,átjárta az egész testem.a melegség elöntött,majd ujracsak a hideg rázott….A ruháink lassan lekerültek rólunk…és már semmi sem állított meg minket…Az elején bizonytalan voltam,de Bill végig éreztette velem,hogy semmitől sem kell tartanom…gyengéd volt,vigyázott rám,odafigyelt mindenre, végig ugy csinálta hogy nekem is jó legyen…nem érdekelt hogy a réten vagyunk…a fű kicsit vizes volt,mégis csak csodálatosabbá tett mindent…senki nem hallot minket,senki nem tudtam mi zajlik idekinn az éjszakába…senki kivéve miket….és nem érdekelt hogy akárki arra jöhet,hisz bár mért is jött volna….az óra lassan éjfélt üt…a kutya se jár ilyenkor erre... Az a csodálatos este, életem egy olyan napja,amit soha nem fogok elfelejteni…Csak mi vagyunk itt…csak mi ketten ….csak mi….

….

Bill szuszogva dőlt le mellém a fűbe,és bár nem látom az arcát a sötétben,mégis látom hogy engem figyel…
-Köszönöm.-suttogja halkan
-Mit?-ugyancsak suttogva beszélünk
-Mindent…hogy itt vagy…hogy szeretsz….ezt a gyönyörű estét…mindet…-ölel meg
-Szeretlek.-mondom
-Szeretlek…mindennél jobban.-Bill
….
Reggel már Bill ágyában keltem.Tegnap hang nélkül vissza tudtunk osonni a házba….
-Ezt mivel érdemeltem ki?-nézek a Bill kezében lévő tálcára ,amin történetesen egy halom tök finom kaja volt,amit ő csinált,mellé pedig egy nagyon szép virág

-Remélem szereted.-mosolyogva teszi le az ágyra a tálcát és miután visszafeküdt mellém,egy puszi után ketten elfogyasztjuk a remekművet….

-Nóri figyelj…-ront be Lilla boldogan a szobába
-Igen?-Én
-Ja,bocs ,látom zavarok.-Lilla
-Nem mondd csak.-Én
-Szóval most beszéltem anyuval,és rákérdeztem hogy mi lenne ha kinn maradnánk itt németbe még ebben az évben…és és…és azt mondta hogy ha hazamegyünk ,akkor megbeszélhetjük.-ujjong
-Huhh ez haladás.-Én
-De hát ez nagyszerű.-Bill csillogó szemekkel
-És ha már itt tartunk mikor megyünk haza?-Én
-Öhh…hát ez a másik….anyuék foglaltak már 3 jegyet holnapra…és aztán mégegyet 3 nap múlva vissza.-Lilla
-És mikor akartak szólni?-kelek ki az ágyból
-Nemtudom,de nem is lényeg,felfogtad hogy lehet hogy maradhatunk?-Lilla
-Hát asszem még nem.-ülök vissza az ágyra
-Áhh..pedig ideje lenne.-ugrik rám,és csikizni kezd
-Oké…nah elég.-nevetve tuszkolom le magamról
-Áhh ha ezt Tom megtudja.-Lilla
-Gyorsan tudasd vele.-Én nevetve
-Már megyek is.-Lilla és kifut
Bill a hátam mögött van az ágyon…én az ágyszélén ülök…nem látom hogy Bill most épp micsinál,aztán egyszercsak…hátulról megölel
-Én megmondtam…minden jó lesz…-Bill
-Bizony..te megmondtad…-adok egy puszit neki.
…..
Másnap….
Reggel frissen keltünk,a szél eléggé fujdogált,de ma van a nap,hogy hazamegyünk,és talán ma este már boldogan telefonálunk vissza a fiuknak hogy egész évre elengedtek minket…lehet….

-Gyertek már elkésünk.-Lilla
-Oké,várj egy kicsit.-Kitty
-A gép nem vár meg.-Lilla
-Kész vagyok na.-lép ki Kitty az ajtón
-Navégre,indulhatunk?-Lilla
-Mindenki kész van.-Én
-Akkor,Georg,egyenesen a reptérre.-adja az utasítást Silvi
-Igenis.-Georg és beletapos a gázba
A reptér felé tartunk…el se hiszem hogy tényleg beleegyeznének hogy visszajöhessünk ide.
Majd kiugrok a bőrömből..
-Meddgi lesztek ott?-kérdi Bill
-2 napig.-Én
-Az hosszú.-húzza el a száját Bill
-Ugyan,kell idő hogy meggyőzzük őket,és ha igent mondanak,képzeld csak el…egy egész év…együtt…-Én
-Jól hangzik.-mosolyogva ad egy csókot
Odaértünk a reptérre,a szél egyre jobban fújt,ezért a mi gépünk fél óra késéssel indul.
-Mi van ha vihar lesz?-aggodalmaskodnak a fiuk
-Ugyan,egy kis széllökés.-int Lilla
-De ha mégis…-kezdene bele Tom
-Nyugi drágaságom,ne gondolj már ilyen hülyeségekre,gondolj inkább arra hogy mennyi időnk lesz együtt ha visszajövünk.-puszilja meg Lilla Tomot.
-Hát persze…-mosolyog Tom
Lassan eltelt az idő.
-Megkérjük a 213-as Magyarországi járat utasait hogy sziveskedjenek felszállni,a gép 10 perc múlva indul-hanosbemondó
-Na ez a miénk.-áll fel Kitty
-Bizony.-csatlakozik Lilla
-Akkor mi megyünk is.-Én
-Hiányozni fogtok,ha csak 2 napra is.-Gustav
-Majd hivunk,hogy mi a helyzet.-Kitty
-Remélem is.-nagy ölelés.-Szeretlek Gusti.-Kitty
-Énis szivem.-Gustav
-Hát Tom majd jövünk.-Lilla
-Vigyázz magadra kicsim.-öleli meg Tom Lillát
-Fogok is,nem rázol ám le.-Lilla
-Nem is akarlak,tudod hogy imádlak-vigyorog Tom
-Énis te kis buta.-Lilla
-Felszólítjük a 213-as Magyaroszági járat utasait hogy legyen szivesek felszállni a gép 5 perc múlva indul.-hangosbemondó
-Akkor majd jelentkezünk,szia Bill.-ölelem meg
-Szia picúr.-szorít magához
-jajj nem kell igy dramatizálni 2 nap az egész.-mosolygok
-Csak olyan hosszúnak tűnik…siessetek vissza.-Bill
-Meglesz.Akkor mi megyünk,sziasztok!-Én
-Sziasztok!-mindenki
-Várj egy kicsit Nóri.-Bill
-Igen?-fordulom meg
-Szerethlek…-mondja magyarul(picit hibásan)
Elmosolyodok.
-Énis Bill,énis.-modom neki vissza
Integetve távolodunk a fiuktól és Silvitől(Silvi ugye ittmaradt mert ő itt lakik)
A 3 lány felszállt a gépre.Elhagyták a repteret,és izgulva várták hogy is folytatódik kalandos mesélyük…Egy csodálatos nyarat tölthettek itt,és most reménykedve és boldogan, alig várták hogy visszajöhessenek….de soha nem tették meg….
A 213-as járat soha nem érkezett meg a magyarországi reptérre…

Vége