Na ennek a résznek az alapját Lilla találta ki…közre játszott az is hogy egész nap a Spring Nicht-et hallgattuk….nemtudom mennyire nyeri ez most el a tetszéseteket

-Köszönöm…köszönöm….köszönöm…-ölel át ujra
-Mit is?-Én
-Mindent….Szeretlek.-Ő
-Bill.-tolom el magatól
-Igen?-kérdezi bizonytalanul
-Menjünk haza.-Én
Elmosolyodik
-Menjünk.-húz magához, és lassan kezdünk sétálni kifelé a parkból
Olyan fura.Pár perce mint még barátok,most meg…
Eddig még úgy,most meg így.Ezután már minden más lesz közöttünk?Más lesz…egészen más….
Bill sokszor pillant rám mosolyogva az uton,amit énis egy mosollyal jutalmazok…
Megyünk és megyünk…megyünk a szálloda felé.Bill félkézzel mindvégig átkarol…de végig csöndbe vagyunk…Nem szólalunk meg,bár nem is kell most a szó…érezzük amit a másik…
….
Tom és Lilla beszélgetnek a szobánkba
-Szerinted most mit csinálnak?-ül le Lilla a fotelba
-Hát valami jót.-ül le mellé Tom
-És ha nem?Lehet hogy megint összekaptak.-Lilla
-Nem…nemhiszem.-Tom
-Akkor hol vannak már eddig?-Lilla
-Nemtudom,de ez most biztos jó.-Tom
-Honnan veszed?
-Érzem.-Tom
-Mit érzel?-Lilla
-Hogy Bill most boldog.-Tom
-Miért?Mit érez most Bill?-kiváncsiskodik tovább Lilla
Tom egy pár másodpercig tétován ül…majd
-Hát…azthiszem hogy…ezt.-ad egy puszit Lilla szájára
Lilla értetlenül ül a fotelba Tom mellett.
-Bocsi,izé…én nem akartam….-viharzik ki Tom a szobából

…
Már a folyosón sétálunk a szobáink felé….
-Az ott Tom volt?-nézek egy fiu után aki most száguldott be Billék szobájába
-Azthiszem.-Bill
-Miért gondolom azt hogy ennek köze van Lillához?-Én
-Mert köze is van…meg mert a te kis okos buksiddal mindenre rájössz.-ad egy puszit a homlokomra
-Ohh dejó nekem,viszont én most megyek Lillához.-indulok el a szobánk felé
-Neee.-kap a kezem után
-Miért is ne?-Én
-Maradj itt velem.-húz magához
-Majd…te most faggasd ki Tomot.-adok egy puszit az arcára
Nem hagyja…visszatolja a fejét és pár apró csókkal halmoz el…aprókkal,de mégis tele érzelmekkel
-Szeretlek.-mondja
-Énis.-mosolygok
Még egy csók,és elválnak utjaink.
Én bementem a mi szobánkba,Bill pedig a sajátjukba.
-Hát szia.-köszönök a fotelba vigyorgó Lillának
-Szia.-mondja
-Veled meg mi történt?-ülök le mellé
-Áhh…tiszta cuki ez a Tom.-dől hátra a fotelba
-Részletesebben?-Én,bár valahogy sejtem
-Hát…(elmeséli)….aztán meg kirohant…-Lilla
-Na..hát nem édes?-Én
-Dede…mondjuk egyet nem értek…mire célzott azzal a ”Bill is ezt érzi” puszival?-Néz sejtően Lilla
-Hát..én nem is tudom.-néztem vigyorogva a cipőimet
-Csak nem?-állt fel Lilla
-Hát..izéé…DE.-álltam fel én is

-ÁÁÁáááá de király!!-ölel át ugrálva Lilla-Én tudtam,mennyire éreztem!!Gratulálok Nóri!!Jajj én úgy örülök!!
-Öhmm…köszi.-mondom fulladozva
-Ja bocsi.-enged el nevetve
-Nem gond.-intek
-Gyere mondjuk el Kittyéknek is!!-ráncigál kifelé az ajtón
-Mondjuk.-mosolygok
Elmondtuk,vagyis Lilla mondta,annyira örült,olyan hatalmas nagy akciónak állította be,mintha ez egy történelmi csoda lenne,vagy valami istentelen nagy és jó dolog.Örültem neki hogy ők is ilyen boldogok,Lilla,Kitty,igazó jó barátnők akik velem tudnak örülni,szivből örülni,és még Silvi is,annak ellenére hogy alig egy vagy két hete ismerem nagyon jóba lettünk…
Még Georg és Gustav is egy-egy öleléssel gratuláltak.
-Azért jó lenne ha már ti is lépnétek valamit az ügy érdekében.-mondtam a két fiunak miközbe Kittyre és Silvire sandítottam
Egy elpirult tarkóvakarászással léptek hátrébb.
-Lilla,azért te is mesélhetnél nem?-néztem Lillára
-Miről maradtunk le?-kiváncsiskodik Kitty
-Hát…azt majd Lilla elmondja.-sandítok Lilla felé,és kifele veszem az irányt.
A folyosón senki sincs.Bemegyek a szobánkba,és elfekszek az ágyon.Életem egyik legszebb napja a mai.Minden olyan jó… örülök Billnek is,a lányoknak is,Tomnak is hogy végre lépett valamit,már csak Davidra voltam kiváncsi hogy most haragszik rám,vagy egyáltalán miért jött?Nemtudom..de majd felhivom..majd…
Pár perc telt el,mióta fekszek az ágyon…a szemeim csukva,mikor nyitódik az ajtó,majd lefekszik mellém valaki
Az illető felé pillantok,Bill.
-Szia szerelmem.-ad egy csókot
-Hmm,szia…Tommal mivan?-karolom át a nyakát a csók után
-Csak egy kicsit zavarban van,sose volt a komoly kapcsoltaok hive,uj neki az érzés.-Bill
-Ajjálom is hogy komolyan gondolja-Én
-Majd teszünk róla….de most…-húz magához Bill
-Most?-Én
-Most maradjunk itt…együtt.-Bill
Mosolyogva fúrtam bele jobban magam Bill pulcsijába…
Kis csend.
-Emlékszel mikor az állatkertbe aztmondtam hogy nem vagy romantikus?-Én
-Emlékszek,akkor nagyot tévedtél.-Bill
-Tudom..igazad volt.-nevetek
-Tudtam hogy igy gondolod…szeretlek.-ad egy ujabb csókot
-Bill,én akkor is elhiszem hogyha nem mondod 2 percenként,és nem csókolgatsz 3 másodperc után.-vigyorgok
-De  én igy akarom…olyan régen vártam már erre,annyiszor akartam elmondani,és megtenni,de most hogy végre elmondtam,és tudom hogy te is igy érzel,nem titkolom tovább énsem,amikor csak lehet el fogom mondani hogy Szeretlek –csók-…Szeretlek…-csók-…Szeretlek...-csók  

-Énis,te kis kuka.-Én…
Egy kis ideig feküdtünk még ott,majd hirtelen felálltam.
-Én sétálok egyet jó?-Én
-De miért?-értetlenekedett Bill
-Csak ugy,csak egy picit egyedül…-Én
-Baj van?-kel fel Bill
-Nem,csak télleg egy kicsit…-Én
-Rendben…de ne menjek veled?-Bill
Istenem ,miért baj ha egyedül akarok valahova menni???
-Nem kell Bill.Na szia.-nyomok egy puszit az arcára
-Vigyázz ám magadra,és ha baj van hivj fel.-Bill
-Nem vagyok már kisgyerek.-állok ki a jogaimért
-De,olyan vagy mint egy kisgyerek,pont mint egy kisgyerek.-néz mélyen a szemembe
-Te meg se szólalhatsz.-intem e nevetve és kifelé indulok
-Héjj.-hallom a hangját a hátam mögül
-Most megint miaz?-fordulok meg
Közelebb jön.Ujra megcsókol.
-Ezt elfelejtetted.-teszi hozzá
-Bill,elindulhatok még ma?-Én
-Persze.-lép hátra mosolyogva
Végre már…
Tök cuki hogy igy viselkedik,de nem kellene túlzásba vinnie…
…
Már este 7 óra.Csak ugy sétálgatok erre-arra.Nem akartam túlságosan messzire menni,mert a várost nem ismerem.
Elmentem abba a parkba ahol életem egyik legszebb pillanatát éltem meg.Ahol Bill először csókolt meg..ahol először mondta hogy szeret…
Leültem az egyik üresen várakozó padra,és kényelmesen dőltem hátra.Néha néha elhaladt előttem egy kutyáját sétáltató ember,mikor egy pár idős hölgy,és volt mikor egy anyuka,aki babakocsival ,egy szépen hangzó dallamot dudorászva tologatta a gyermekét.Az idő is jó volt,semmi sem ronthatta el a tökéletesen nyugodt pillanatot…a telefonomra pillantottam,ami rezegni kezdett
”Hiányzol,siess haza.
Szeretlek:a te Billed”
….
Még üldögéltem ott egy kicsit és elindultam,de még nem haza,most csak ugy el…lehet hogy nem kellett volna,mert egy idő után nem nagyon tüntek ismerősnek az utcák,de nem törődtem különösebben vele.
Egy fura utcán sétáltam.Járókelők szinte egy kettő ha elhaladt mellettem.Nemmessze egy magas házat,talán egy kihalt lakás,vagy talán egy nem üzemelő szállodát pillantottam meg.
Az egész épület olyan fehér volt…koszosfehér…de volt valami a falnál.Egy fekete pont.Olyan messzi távolságból,ahol voltam,először azt gondoltam biztos egy kutya,aztán rájöttem hogy az nem lehet.Az a valami,sokkal inkább valaki.Egy lány,már ki lehetet venni.Már csak 2 méterre vagyok tőle…Fekete pulcsi,aminek a tutyija a fején van…alóla pedig 2 bánatos szempár tekint a régen elkopott cipőjére.Megálltam.A lány észre sem vett,maga elé meredve még mindig csak ugyanazt csinálta…
Nem tűnt se tolvajnak se ijesfaja embernek,talán inkább egy összetört lánynak.Nem tudom miért de leültem mellé.
-Szia.-mondtam
Félősen kapta fel a fejét,és hosszasan méregetett.
-Mit akar?-kérdezte pár pillanat után
-Csak beszélgetni…van kedved?-Én
A lány vállat vont és ujra a cipőit vette figyelembe.
-Tehát nincs?-álltam fel
-Nem…nem arról van szó.-mondja halkan
-Ohh…értem.-ülök vissza
-Neked mi a neved?-kérdezi
-Nóri vagyok.-nyújtom a kezem-És téged hogy hivnak?
-Stella…Stellának hivnak.-fog félősen kezet
Olyan furcsa volt…visszahúzódó,magábaforduló lánynak tűnt.Sötétbarna hajától alig látni az arcát,14-15 évesnek nézhetett ki.

-Valami baj van?-fordulok felé kis idő után
-Baj?Baj az mindig van.-nevet fel keserűen
-El akarod mondani?-Én
-Ugyse érdekel…senkit se érdekel.-von vállat ujból
-Ugyan miért ne érdekelne?-Én
-Nem is ismersz.-Stella
-Épp ezért lesz könnyű…ha egy ismeretlennek mondod el…lehet hogy tudok segíteni.-Én
-Senki sem tud.-Ő
-A szüleid se?-Én
-Ők nem élnek.-mondja
-Bocsi..nem akartam,sajnálom.-Én
-Nem a te hibád,nem tudhattad.-Stella
-De…-Én
-Hagyjuk…nem fontos.Inkább beszélgessünk jó?-erőltet egy mosolyt az arcára
-Persze,oké.-Én
-Tudod ez az egész már nagyon nagyon régen kezdődött,nem is emlékszem már rá.A szüleimet szinte sohasem láttam…nagyon régóta vagyok már árvaházban.-nyel egyet keserűen-Se testvérem,senki aki megértene,senki aki próbálna megvígasztalni, nem tudják mennyire rossz az egész életem,nem törődnek velem,az árvaházban sem…ott is csak lenéztek,senki sem figylet rám,talán ezért is volt olyan egyszerű megszöknöm..-hajta le a fejét
-Hallottál már arról a mondásról hogy ”Csak az látja igazán az életet akinek a szemét tisztára mosták a könnyek?”Van benne valami…Nem mondhatom magam túl érettnek még,de azt tudom,hogy én már ilyen fiatalon is sokat kaptam az élettől…rosszat..jó sok rosszat.-néz rám komolyan
-Figyelj lehet hogy most minden rossz,de jó lesz majd,hidd el.-Én
Nagyon megsajnáltam szegényt…tényleg olyan fiatal még…és ahogy igy elnézem,amit kiveszek a szavaiból,cseppet sem volt könnyű neki eddig.
-Ez már sose lesz jobb…csak rosszabb lesz.-áll fel és indulna
-Ne,várj.-állok fel én is
-Nagyon köszönöm Nóri hogy meghallgattál,te voltál az első aki nem lenézően viselkedett,nagyon hálás vagyok.De nem tartalak fel,biztos sok dolgod van.Csak remélni tudom hogy még talákozunk valahol.-Stella
-Én…várj akkor legalább had adjam meg a számom…ha társaságra vágysz,hijv fel,szivesen meghallgatlak ,és segítek.-Én,és a kezébe nyomok egy cetlit
-Köszi.Olyan jó volt kiadni magamból.-ölel meg hálásan
-Tényleg semmiség.-Én
…
Próbáltam hivni Billt hogy már elindultam,nem kell idegeskednie,de sajnos azt kellett tapasztalnom hogy a kátyámon 0 FT van…na nembaj…
Felfelé bakatok a lépcsőn,már a hotelba,mikor megszólal a telefonom.
-Igen?-szólok bele
-Szia Nóri,Bill vagyok,merre vagy?-hallom Bill hangját
-Szia,itt,már itt vagyok.-Én
-Hol az az itt?-Bill
Kicsit begyorsítok
-Itt a szobátok előtt.-szusszanok egyet mikor odaértem Bill szobája elé
-Ohh…-Bill
Kinyitja az ajtót,majd a telefont leteszi és zsebre vágja.
-Már hiányotál.-mondja majd a derekamat fogja körül
-Te is nekem.-Én
-De te nekem jobban.-csókol meg

-Találkoztam valakivel.-szólalok meg
-Igen?És kivel?-indul el a szobájukba engem is magával húzva
-Egy lánnyal…de mind1..nem fonos.-érünk be a szobába
-Ahogy gondolod.-húzza fel a szemöldökét
-És Tom?-nézek szét
-Fürdik.-Bill
Ebben a pillanatbab lépett ki Tom.
-Hát szia kismadár.-köszön mosolyogva
-Hello Tom.-Én
-Még nem is gratuláltam neked.-vigyorog
-Ohh izé köszi.-Én
-Na,gyere ide Tom bácsihoz.-jön közelebb és jól megszorongat
-Khm.khm.-Bill
-Nugyi tesó,nem nyúlom le.-enged el feltett kezekkel Tom
-Nem is ajjálom.-néz szúrósan
-Huhú…kismadár…részvétem… vigyázz vele.-súgja oda nekem Tom
-Hallottam ám.-Bill
-Jólvanna.-bújok oda hozzá
-Ez már jobb.-karol át hátulról ás a fejét a vállamra dönti
Tom egy ideig érdekesen figyelt minket.
-Ti aztán…-csóválja a fejét mosolyogva majd kimegy
-Mi-mi?-nézünk egymásra Billel
Majd elnevettük…
-Mióta vagy te neki kismadár?-szólal meg egyszer csak Bill
-Amióta ilyen hülye szegény.-Én
-Ohh..értem.-nevet Bill
-Én lefekszem jó?-Én
-Ü-üm.-csóválja a fejét
-Nem hagysz itt…vagy itt alszol vagy nem mész el aludni.-mondja ”ellentmondást nemtűrő hangon”.
-Mégis ki vagy te hogy megmondd mit csináljak?-teszem keresztbe  kezem
-Bill Kaulitz vagyok..a világ legcukibb csajának a pasija.-Bill
-Ja,igy már más.-adok egy puszit neki-Na jóéjt Bill
Ezzel kifelé indultam a szobából.

Még benéztem Gustav szobájába,valahogy sejtettem hogy nála lesz mindenki.Nem voltam ott sokáig,elmentem inkább lefeküdni.
Megfürödtem és bebújtam az ágyba.Egy darabig még a mai napommon rágtam át magam mégegyszer,majd rászántam magam az alvásra,azaz rászántam volna,ha nem jön valaki be az ajtón.Tisztára azthittem hogy Lilla lesz az,de tévedtem.
-Bill?-pillantok a boxerban álldogáló fiúra
-Nem tudok aludni.-ül le az ágyamra
-És miért nem?-könyökölök fel az ágyban
-A többiek túl hangos zajt csinálnak.-mondja nagy szenvedően
-Hát…tudod ez van.-dölök vissza
Pár másodpercig még vártam,aztán azt veszem észre ogy Bill bebúj mellém
-Héka.-Én
-Ugye nembaj?-néz bociszemekkel
-Msot mondjam azt hogy baj?-kérdezem nevetve
-Ne.-ingatja a fejét
-Akkor nem baj.-Én
-Maradhatok?-Ő
-Persze,de kizárólag csak alszunk.-meresztettem rá szúros szemeket
-Mikre gondolsz?Én nem Tom vagyok.-mondja mentegetőzve
-Nem,te Bill vagy.-Én
-Igen,a te Billed.-ad egy csókot
-Igen, az én Billem.-bújok az ölelésébe
-Szeretlek kincsem.-Bill
-Tudom…és énis.-mondom,majd mind2en elalszunk

…
Reggel először kelek fel…Bill alszik még mellettem.
A szomszéd ágyban nagy meglepetés fogad,Lilla és Tom??
Na arről még számolunk Lilla.Még fekszek…átfordulok a kisszekrény felé,és megnézem mennyi az idő.Ahogy ránézek a telefonomra rögtön le is zuhanok az ágyról.
-Áuu…-nyögök fel
Ugyanis fél 2.
Fél 2?????Hogy a jó francba aluttunk mi addig??
Ugy hallom valaki más is felkelt a zuhanásomra
Felállok.
-Nóri?-látom Lilla kómás fejét
-Khmm…-mutatok Tomra
-Félreérted.-ugrik ki az ágyból
-Dehogy értem.-vigyorgok
-De,ez nem ugy van ahogy gondolod…ő csak átjött az éjszaka közepén hogy túl magányos egyedül abban a szobában,én meg nagy kedvesen felajállottam neki hogy aludjon nálunk….Elvileg a földön aludt….elvileg.-vakarássza a fejét Lilla
-Értem én.-mosolygok
Megcsörren a mobilom,gyorsan próbálom felenni,hogy a két fiu ne keljen fel a csörgésre.
-Hallo?-szólok bele
-Szia…David vagyok.-David
-Öhh szia David.-,mondom és elindulok az ajtó felé,hogy a többiek fel ne keljenek.
-Na mizujs?-Én
-Nem sok,csak érdeklődni szeretnék.-David
-Miről is?-Én
-Mi van veled?Veletek?Billel?-kérdezi
-Nemsok…elvagyunk.-Én
-És Bill?-David
-Szerintem sejted.-Én
-Jól gondoltam…összejöttetek ugye?-David
-Igen,de részben a te érdemed is…köszönöm.-Én
-Áhh én csak rávezettem a lényegre.-David
-Hát igy is mondhatjuk.-Én
-Amúgy,azért is hivlak,hogy …tudod én még itt vagyok csak épp egy másik hotelba,ma késő este megyek is haza,de azt még azért tisztázni akarom hogy…tiszteletben tartom hogy Te is Bill,ezért mostantól békénhagylak téged ha te is ugy akarod.Billt választottad,hozzá húz a szived,nem hozzám…rendben…de azért a barátokként még megpróbálhatnánk nem?-kérdezi félősen
-De persze,akkor barátok.-mondom
-Azok,barátok.-ismétli meg.
….
Kittyék is már fenn vannak ők 4-en(Kitty,Silvi,Gustav,Georg) már régesrég a szállodai medencében fűrdőznek.
Minket fel se keltettek :(
No nembaj!
Elmentem hogy vegyek egy ujságot,amig Billék fel nem kelnek.
Lilla addig tartja a frontot.
Megvettem a lapot,de valahogy megint elkeveredtem a tegnap fehér ház felé…ott volt…Stella ott volt.
Megint ugyanott ült,Felé vettem az irányt.
-Szia.-köszöntem neki
Felnézett rám.Őszinén kicsit megijedtem…a szemei pirosak és üvegesek,a tekintete másabb mint a tegnapi,zavaros és bánatos egyzserre.A kezeit görcsösen tördelte maga előtt.Félősen csúszott messzebb tőlem.Nem értettem,talán valami történt tegnap óta?
-Baj van?-guggoltam le aggódóan
-Nem.-fordítja el a fejét,a kezeit keresztbe teszi,mintha őrizne valamit
-Stella?-Én
Ujra csak a kezeit figyeltem.Az erei kiduzzadtak a kezein…remegve tördelte még mindig őket…rossz érzésem volt..nagyon rossz…nem akartam a legroszabra gondolni,de folyton csak az jutott eszembe…
Ujra messzebb csúszott tőlem.Ekkor láttam meg amit nem akartam látni…injekcióstúk…
-Ugye nem?-egyenesedtem fel
Lehajtotta a fejét…nem nézett rám..
-Stella!-Én
-Mivan?-csattant fel
-Drogoztál?-kérdezem
-És ha igen?Mi közöd hozzá?-hördül fel
-Te normális vagy egyáltalán?-Én
-Nem nem vagyok,de érdekel ez valakit?Hmm?Senkit!Akkor meg?Azt csinálok amit akarok!- Vágja dühösem hozzám a szavait
-De érdekel.-mondom halkan
-Ja,és mégis kit?-Stella
-Mondjuk engem,nem kellet volna ezt,nagy nagy hülyeség volt!Ez veszélyes,főleg ilyen fiatalon!-Én
-Már mindegy.-Stella
-Egyáltalán nem,ennyire nem volt rossz a helyzet tegnap,mi történt?-kapom el a kezét
-Ne érj hozzám…senki sem érhet hozzám.-sziszegi
Félelmetes volt,pár évvel fiatalabb nálam,de mégis….
Ha a szemébe néztem az dühösen villant,ha hozzáértem, elkapta a kezét,habeszéltem mérgesen felelt vissza.Kiszámithatatlan.
Elérhetetlennek tűnt kedvességgel helyre tenni.
-Ahogy akarod.-engedem el-A számom meg van,ha még ugy gondolod hogy segíthetek akkor hivj,de csak akkor.-mondom
Elfut…fut,de egyszer még vissznéz
-Ne mondd el ezt Nóri,senkinek se,ne,kérlek,majd még jelentkezem.-mondja és eltűnik
….
Délután 4 óra mire hazaérek.Nem furcsa,mivel fél 3kor indultam.
-Eddig tartott ujságot venni?Már ezerszer hivtalak.-áll Bill a szobánkba ahogy benyitok
-Hosszú volt az út.-mondom és ledobom az ujságot az ágyra
-Történt valami?-állit meg és maga felé fordít
-Nem,egyáltalán semmi.-mondom
-Látni rajtad Nóri,ne titkolózz,előttem ne.-néz a szemembe
-Majd elmondom.-adok egy puszit neki,és próbálok szabadulni a fogásából
-Tehát van valami ugye?-kérdezi
-És ha igen?-Én
-Akkor tudni akarom.-erősködik
-Legyen elég annyi hogy nem áll kettönk közé,megnyugodhatsz.-jegyezem meg gúnyosan
-Most miért vagy megint ilyen?-Bill
-Milyen?-Én
-Ellenséges….bizalmatlan..-lép már ujra közelebb.
-Nem tartozik rád,sőt úgy nagyon még rám se.-Én
-Kiről van szó?-Bill
-*sóhaj* Egy lányról,emlitettem tegnap.-adom meg magam
-Igen és?-Bill
-Árva,nincsenek szülei,se barátja,a kutya se szól hozzá,az életkedve egyenlő a semmivel,és most még kiderül hogy drogozik is,na.Örülsz?Most megszegtem az igéretem.-Én
Bill egy pár másodpercig mereven néz.
-Bocs,nem akartam ilyen erőszakosan,szörnyű lehet szegénynek.-Bill
-Nekem mondod…-karolom át,miközben Ő a hátamat simogatja
…
A következő két órában nem nagyon csináltunk semmit.Georg és Silvi az egyik szobában TV-nek,Gustav végre rászánta magát hogy elhivja Kittyt valahova,ezesetben egy pizzériába,Tom és Lilla valószinú ép halálra gyilkolják egymást…
Billnek a lelkére kötöttem hogy ne mondja el senkinek se a Stella-s dolgot,megigérte hogy nem fogja….épp az ágyon feküdtünk,Bill elaludt…
A plafont figyeltem,gondoltam rá hogy felhivok valakit,majd rájöttem hogy nincs pénz a kártyámon.
Na nembaj.Felkeltem Bill mellől,és elmentem a fürdőszoba felé,egy kicsit megfésültem a hajam,mert a fekvéstől kicsit furán állt,mikor visszaértem a telefonom rezgésére lettem figyelmes.
-Hallo?-szólok bele halkan miközben kifelé megyek
-Szia Nóri…Stella vagyok…figyelj én nagyon köszönök mindent amit tettél…nem érdemeltem meg…te voltál az első és az utolsó is aki megpróbált segíteni…mindent köszönök…de most már el kell mennem,te jó ember vagy Nóri,vigyázz magadra,viszlát…-végig remegve mondja és majd leteszi
Megszeppenve húzta el a telefont a fülemtől,elfogott a rosszérzés.
Mit akar csinálni?Hova kell mennie?Mivan?
Gyors léptekkel indultam ki a hotelből.Rögtön a nagy fehér ház felé vettem az irányt….nem tudtam mire véljem az előbbi telefonhivást,talán csak igy akarta közölni hogy nincs szüksége a segítségemre,Vagy talán búcsúzott?
Tíz perc alatt ott voltam a háznál,nem ült ott.Nem…de akkor hol?

Körbenéztem…egy pár ember ijedten mutat valamit felfelé…és csak ekkor láttam meg…a fehér ház tetjén…Ő áll ott…Stella?
-Jézusom.-suttogom magam elé
Egyszerűen nem birtam elképzelni…halucinálok?remélem…
De nem…ez nem halucináció volt…közel se…ott áll arra várva hogy mikor jön el a megfelelő pillanat hogy levesse magát…
Azt se tudtam mit csináljak,kezdjek el ordítani,fussak el,vagy menjek föl és próbáljam meg lekönyörögni a tetőről?
(Na picit Én(Lilla) irom(Nórinak sürgős ügye vanXD)
Az utóbbinál maradtam…gyors léptekkel felfutottam ,csak egy lépcsőház volt a kihalt épületben,arra mentem…fel kellene valakit hivnom,segítség kéne…de kit?Nincs is pénz a kártyámon.Előkotortam a telefonom,de valaki megelőzött.az már rezgett,köszönés nélkül vettem fel.
-Nemtudom ki vagy,de most figyelj mert ez most nagyon fontos érted?-szólok bele
-Öhh..Nóri?-David hangja az
-David,figyelj rám oks?-Én
-Persze,de mi a baj?-David
-Hivd fel Billt,oké?Mondd meg neki,hogy jöjjön egy…egy ilyen régi szállodához…ami tök fehér és már nem üzemel,10 percre van a hotelünktől kb,jó?-Én
-Persze izé megmondom ,de…-kezdené
-Ne kérdezz,csak csináld lészives.-mondom és lerakom
Felértem,Stella ott áll,közelebb megyek,ott állok mellette
(Najó ez nekem nem megyXD Jöjjön inkább Nóri)
(köszi Lilla (L) J)
Na akkor folyt:
-Stella,ne csinálj hülyeséget.-szólalok meg mögötte
-Nóri,te ezt nem érted.-mondja bosszúsan
-De,figyelj gyere le.-mondom
Nem jön…ott áll a tető patkáján és néz lefelé…csodálom hogy nem szédül le…nemtudom mitévő legyek,
-Ha nem jössz le onnan komolyan mondom hogy én is leugrom.-lépek közelebb,de még nem megyek még föl a patkára
-Nem tennéd meg,értem senki sem tesz meg semmit.-mondja
Ott álltam tőle egy méterre…remegett…félt,tudtam hogy félt,láttam rajta hogy valamiért nem tud leugrani,nem mer.
-Ezt te se akarod.-modom halkan
-De.-válaszolja
Ekkor látom meg a kisbuszt,őrült sebességgel tart felénk ott lent az uton,majd hangod csikorgással lefékez.
Kiugrik belőle pár alak,
Ők azok,Billék.Először feléznek ránk,majd beszaladnak a lépcsőházba,pár ember kiséretében.Kicsit megkönnyebülök,talán mostmár jó lesz,de rosszul sejtettem.
-Nem megmondtam hogy ne szólj nekik?-villan dühösen a szeme
-Én csak..-kezdeném
-Azthittem benned bizhatok.-mondja és egyre előrébb csúszik
-Bizhatsz is,ha megölöd magad nem lesz jobb semmi,állj már szembe a problémákkal,nem futhatsz el minden elől,nem ugarhatsz le!-ezt már szinte kiabálom
Ekkor érnek fel Billék.
-Nóri.-szalad kétségbeesetten felénk Bill
-Állj.-üvölti el magát Stella
-Stella.-mondom csendesen
-Ha közelebb jöttök,esküszöm hogy őt is lehúzom.-kapja el a kezem és felhúz a patkára…
Kezdtem megrémülni.Az ő keze remegett,a lábai is.A hangja is…fujtatva szemezett Billékkel,akik kétségbeesve és értelenül ácsorogtak
-Ne tedd ezt.-beszéltem hozzá
-Szólj nekik hogy menjenek le.-válaszol nekem csendesen
-Mondd vagy komolyan lehúzlak.-húz közelebb magához
-Bill,menjetek le.-nézek a fiura aki azt se tudja mit csináljon
Nem figyel rám…elindul felénk…lassan elindul felénk
-Nóri,szólj rá.-remeg Stella hangja
-Bill,nemérted hogy komolyan gondolja?-kiáltok rá Billre
Megáll.Összerezzen.Elérhetetlenül néz rám…Ő is,de már én a sírás határán vagyok…a töbiek remegve figyelnek…Szinte mint egy film..vagy egy rossz álom,…már én sem tudom mi lesz…
És ekkor…