Na itt a rész...lehet hogy lesznek benne olyan részek,amik kicsit értelmetlenek....de nézzétek el...mert a nagyrészét éjszaka irtam...

-Sajnálom...-mondta halkan

-De hát mit?-Én

-Mindent…amivel megbántottalak…-Bill

-De te nem is csináltál semmit.-Én

-De…elrángattalak ide.-hajtja le a fejét Bill

-Ugyan ez semmiség,sőt,akkor haragudtam volna ha nem hivsz.-húztam mosolyra szám,és ezen ő is elmosolyodott

-Most pedig arról szeretnék beszélni amiért igazából jöttem.-kezdek bele…-szóval reggel nagyon elvetettem a súlykot,nem ugy értettem.-mondom

-Akkor hogy?-néz szomorúan

-Össze voltam zavarodva.-hajtom le a fejem-én tényleg nemtudom mi ütött belém.Soha nem mondanék neked ilyet…örülök hogy eddig ennyit törődtél velem,még annak is hogy dühöngtél amikor Daviddal voltam-mosolygok kicsit-….persze hogy szükségem van rád…nagyon haragszol?-pillantok fel rá félve-..áhh..hülye kérdés…tudod mit?én megyek… -indulnék el

-Hé,várj…Ez komoly?-kapja el a kezem Bill

-Mi?-Én

-De hát Ugyan Nóri…én nem haragudtam….csak bántott amit mondtál.. …-ölel meg-…örülök.-mondja végül

-Örülsz?Miért?-tolom el magamtól

-Jajj…te kis lökött.-ad egy kisebb barackot a fejemre

-Héé.ezt meg most miért?-fogom a fejem

Nem válaszol.Mostmár mosolyogva és csillogó szemekkel figyel.Fura…ilyen könnyen megbékélt?Nemértem miért kell mindig összevesznünk,ha folyton ugyis kibékülünk… Énis eleresztettem felé egy mosolyt. 

-Oké…hát akkor én most megyek.-állok fel

-Naa…Itt is maradhatsz.-húz vigyorogva az ágyára

-Hehh…na jóéjt.-nyomok egy puszit az arcára és elindulok

-Neked is jóéjt Tom.-ütögetem meg Tom lábát,mivel végig tudtam hogy fenn volt

-Öhh izéé szia.-Tom

Halkan nevetve mentem ki a folyosóra…

-Na mondtam én.-fordul Bill felé Tom

Bill vigyorogva dől vissza a párnájára…

…

Én már a szobánk felé tartottam….aztán rájöttem hogy fölösleges visszamennem…hisz ugyse tudnék elaludni.Háhá…rettegj hotel!
Először lassan elindultam a folyosón.Majd pár perc séta után elkezdtem futni.Amilyen gyorsan csak tudtam,közbe minden második ajtón bekopogtam.Még visszahallottam ahogy páran káromkodva sétálnak vissza,de én csak nevetve futottam tovább.
Hihetetlen hogy el tudom magam szórakoztatni…De ez van ha sokat alszom…nem tudok magammal mit kezdeni és muszáj valamit csinálnom…ilyenkor általában a legnagyobb baromságok jutnak az eszembe és elég szórakozott leszek…Ezzel elvoltam elég sokáig….aztán mikor kellő embert idegesítettem fel….visszavonultam a szobánkba…és egy kis zenehallgatás után nyugovóra tértem…

…

Reggel persze nem csodálom hogy én keltem fel legelőször…fél 8.
Lilla még aludt…ez evidens(?).Felvettem egy aránylag nyárias cuccot,és átmentem Kittyékhez,vajon őkis alszanak e.Egyértelmű volt hogy igen.Az ikrekkel meg se próbálkoztam,oda be se mentem.Egyetlen reményem maradt,Gustav.Csak tudnám melyik szobába vannak.A 3. próbálkozásomra betaláltam a jó szobába. Viszont ott csak Georg volt az ágyban…Aztán megpillantom Gustavot is,az erkélyen ül,és olvas valamit.
Halkan odaosonok mellé.
-BU.-bököm meg a vállát
-Te jó ég!-ugrik fel-Nóri,a frászt hoztad rám!

-Neked is jó reggelt.-huppanok le az egyik székre

-Haa…hogy hogy ilyen korán?-Gustav

-Sokat aludtam.-mondom

-És hogy vagy?-ül le ujra a székébe,ahonnan pár másodperce pattant fel
-Ha arra cézol Billel minden oké.-Én

-Ja,akkor oké.-bólogat
Gustavval beszélgettünk egy darabig.Meglepett hogy milyen komoly dolgokról tud őszintén beszélni.Talán csak ő egyedül az egész bandában…kezdem érteni mit is szeret benne Kitty annyira.

10 óra lehetett mikor visszamentem a szobába.Mostmár felkeltem Lillát.
-Ébresztő!!!-rázogatom

-Hagyjál már.-motyogja

-Már 10 óra,rajta kelj fel.-lökdösöm

-Majd egy óra múlva.-zárja le a vitát

-Hát jó…csak szólni akartam hogy Tom azt üzeni,ne keresd mert randija van.-mondom

-Mivan?-ül föl az ágyon
-Csak vicc volt.-Én nevetve

-Áhh…de gonosz vagy.-dobja nekem a kispárnát
-Hatásos volt,na gyere.-húzom ki az ágyából

-Héé várj,veled mivan?-Lilla,mostmár kicsit komolyabban

-Minden ok.-vágom rá
-És Bi..-kezdené
-Igen vele is.-Én

-Na és mi volt?Mesélj!-csillan fel a szeme
-Semmi különös…először azthittem majd ordítozni fog…de nem tette…megölelt…és azt mondta hogy örül…nem nagyon értettem.-Én gondolkozva
-Örül?-húzza fel a szemöldökét Lilla
-Ne tőlem kérdezd.-emelem fel a kezem-Na de a koncert milyen volt?
-Hát…úgy őszíntén Bill nem volt a legjobb…vagyis szerintem tudott volna jobban is…viszont mindenki meg volt őrülve…annyian voltak…hogy huhh…-Lilla

-Oké-oké!Szóval sokan.Na öltözz fel.-Én
-Jólvan….-Lilla és hamar rendbe kapja magát.
Már a folyosón megyünk.
Kittyéket nagy nehézségek árán sikerült kikeltenünk.
Így négyen mentünk le az étkezdébe.
Nagyban beszélgetünk…teljesen fölösleges dolgokról,mikor mellénk lép Bill és Gustav…
-Jó reggelt.-ülnek le közénk
-Hello.-mi egyszerre
-Mikor keltetek?-fordul felém Bill

-Úgy…8.-Én

-Ahham…Bill

-Tom még alszik?-Én

-3-at találhatsz,de nemsokára ugyis lejön.- Bill
Ezekután már csak ettünk…aztán ugy 10 perc múlva megjelent Georg…Kicsit idegesnek nézett ki…hát talán azért mert ahogy bejött rögtön belerugott egy székbe…
-Na miaz?Csak nem rosszul kezdődik a nap?-vigyorog Silvi
-Ha-ha….valami őrült marha állat rohangált éjszaka a folysón… cháá…az ilyen embereket be kéne záratni…-Georg
Éppen a teámat iszogattam,de mikor Georg ezt mondta…hát aszthiszem majdnem meg is fulladtam.
-Na  mivan?-ütögeti a hátam Lilla

-Kh…semmi…nem értem hogy lehetnek ilyen emberek.-csóválom a fejem
-Ahham.-néz sejtően Lilla
Aztán egyszercsak betoppan egy öltönyös,kissé ideges 40 körüli ember…krákog egyet,majd belekezd a mondanivalójába….
-Mindenkinek kellemes jó reggelt!Bár nem sikerült valamire kellemesre!-kezd bele-Reggel több bejelentést is kaptunk,hogy zavarják az éjszakai nyugalmat!De kérem,mi értelmes emberek vagyunk, nem tudnánk kultúráltan és civilizáltan aludni?Viszont az is lehet,hogy valaki kintről bejött és randalirozott….mindenesetre a folyosókon készített kamerás biztonságifelvétel,sokmindent elárul.-mondja,és mintha keresne valakit a szemeivel
Próbálok minnél jobban az asztal alá bújni…ugyhiszem ha erre rájön,akkor mi repülünk innen….
Hát nem is kellet sokat várnom.Az egyik öltönyös pasi felénk mutat,majd közelít.Oké…itt a vég.
-Kisasszony,velem jönne?-kérdezi tőlem,nem túl barátságosan
-Öhh…minek is?-teszem a hülyét
-Muszáj,óvintézkedés.-mondja és feltessékel a székről
-Hé,nem viheti magával.-szól közbe Bill
-De-de,és viszem is.-mondja
-De hát miért?Ugy néz ki mint egy bűnöző?-Lilla
-Nyugodjanak meg,pár perc és visszahozom.-mondja és elvisz
….
-Tehát,amiért idehívtuk,az ez.-mondja és bekapcsol egy TV-t,amin sikeresen rögzítették a tegnapi kis akciómat.
-Öhh…én megtudom magyarázni.-Én
-Semmi szükség,ami történt megtörtént.Most pedig megkérném hogy hagyja el a hotelt.Magafajta hétköznapi ember nem való egy ilyen hotelbe.-mondja lenézően
-Magamfajta?-kérdezek vissza dühösen
-Nem tartozik ide,kérem menjen.-mondja és a kezembe nyom egy papírt….

-Tudja mit?Forduljon fel!Vén fasz.-mondom és behúzok neki egyet
-Áhh…Josef,vidd ki innen ezt az örültet.-mondja az orrát fogva
Engem elkap egy izomagyú marha és kirángat az irodából.
Az ajtó előtt ott állt mindenki.
-Mit képzel?Vegye le róla a kezét!-Bill,és szabályosan kirángat annak az ökörnek a kezéből,és közelebb húz magához-Mégis ez mire volt jó?-néz idegesen Bill az őrre
-Uram,csitítsa le a barátnőjét,és kérem menjenek innen.-mondja és elmegy
-Hát maga is egy…-kezdenék utánakiabálni,de Bill befogja a szám
-Nóri,mi a jó életet csináltál?-Bill
-Semmit.-szegezem le a fejem
-Nóri,megijesztessz?Talán bántott?-Bill
-Dehogyis…csak ideges mert rájött hogy…-és it megállok
-Hogy te randalíroztál a hotelban.-fejezi be Lilla
-Ezt valahogy gondoltam…de csak ennyi?-Bill
-Csak..csak…de most miattam nektek is el kell mennetek innen.-Én
-Ugyan az nem baj,ugyis szar itt a kaja.-int Tom
-Najó…akkor kéne menni pakolni…-áll elő az 5lettel Kitty
-Bocs skacok.-Én
-Nembaj,ilyen szemét hoteligazgatóval még ugyse találkoztam…amugy meg nemsokára indulunk is kell a következő koncerthelyszinre.-Georg
-Bizony,szóval már mehetünk is pakolni,egy percet se maradunk itt.-Tom
Mindenki felindult a szobájába….féluton elkapta a társaságot a röhögőgörcs,hogy ilyen kis pitiáner dolog miatt kell elmennünk…
Először kicsit énis nevettem,majd rájöttem….
-Héé,ti most rajtam röhögtök?-háborodok fel
-Mi?Ugyan,nem.Bááár…-Kitty de elröhögi
-Hogy juthatott ilyen eszedbe?-nevet Gustav
-Chö…kössz.-Én
-Na látod,mennyivel könnyeb lenne a mai nap ha este nálunk maradsz…-szól közbe Tom

-Ha-ha…..-mondom mielőtt még befordulnék a szobába
Aránylag gyorsan összepakoltunk.Már a hotel hall-jában álltunk.
Az igazgató ott állt önelégült mosollyal(és bekötött orralXD)
Kicsi hiányzott hogy ne menjek neki…de Kitty és Lilla lefogott ugyhogy meguszta….egyenlőre…csak találjam meg még1szer.
A fiuk lerendeztek mindent,és már a kisbuszba ülünk…
Az egyik oldalon Silvi Georg Gustav Kitty,a másikon pedig,Én Bill,Tom és Lilla…Fél perce indultunk el,de Tom máris kiöntötte az üditőjét…jellemző…valamin nagyon nevetgélnek..jó hangulat volt a kocsiban…de most iknább volt kedvem nézni az ablakból az utcákat…furcsák voltak a német utcák…tele volt emberrel,itt sose áll meg az élet,nem ugy mint Mo-n…ehhez képes az elég lapos…
Megpillantottam pár lányt,amint THs pólóban járkálnak…teleaggatva kitűzökkel és kiegészíítőkkel…elmosolyodtam…belegondolni hogy mennyi lány…hány ezer volna most a helyemben…mennyien zokognak otthon a szobájukban…mert nem mehetnek például THs koncira…
És eszembe jutottak a hoteligazgató szavai….”Egy magafajta ember nem való közénk…”.Igaza lehet.Én nem tudok semmit az ilyen életről….Eddig olyan életem volt,ahol bármint meglehetett csinálni…a legnagyobb marhaságot is…Nem kellett civilizáltan viselkedni…mert senki sem várta el tőled…Nem figyelték mikor mit kivel és hogyan csinálsz.De itt...Ilyen élet mellett alkalmazkodni kell mindenkihez.Nem mehetsz el csak ugy akárhova ha sztár vagy…nem járkálhatsz önfeledten az utcán…Vissza kell fognod magad…És én nem ilyen vagyok…És nem is akarok ilyen lenni…
Szabadabban szebb az élet…
-Min gondolkodsz?-Bill
-Mindenen…-mondom ,de be se nézek,végig az utcákat figyelem
-Az jó…én is szoktam.-mondja
-Ahham…-Én
-Bánt valami?-Bill
-Nem…-Én
-Na halljam.-húzódik közelebb,bár már igy is elég közel volt
-Mondom hogy nem.-fordulok felé meggyőzően
Igazából télleg nem bánott nagyon semmi…egyszerűen furcsa volt hogy itt vagyok….még bele kell szoknom a helyzetbe…
-Te tudod…-húzza fel a szemöldökét-de ha mégis…
-Bill,semmi nem bánt…csak furcsa hogy itt vagyok.-Én
-Ohh…majd megszokod.-mosolyog
Az út további részében csak hülyültünk…szegény sofőr sztem már idegbajt kaphatott…de hát ez van…
-Itt vagyunk.-mondja felszabadultan a sofőr
-Oké,páá.-mondjuk és kiszállunk
A hotel nem sokkal volt különbb mint az előző…de azért remélem a személyzet jobb lesz…
Várnunk kellett egy kicsit…mert nem számitottak ilyen hamar az érkezésünkre,de jól elütöttük az időt.20 perc várakozás után kiosztották a szobákat…Bill&Tom Lilla&Én Kitty&Silvi és Gustav&Georg.Egymás mellett lévő szobák voltak,elég tágasak,és még erkély is volt hozzá.(most ugy délután 3 óra)
-Na tök jó a szobátok.-lép be hozzánk Bill és Tom
-Ugye?-Lilla
-A többiek?-Én
-Gustav meg Georg átmentek Kittyékhez.-Tom
-Ja…értem.-Én
-És nektek mikorra kell menni?-Lilla
-Egy órával  a koncert előtt,tehát 5-re megyünk,de ti is jöttök.-Bill
-Ja,oké.-Lilla

-De szerintem az utána lévő bulit most kihaggyuk…-Bill
-Mi?Nemáááá.-Tom
-Na…Tomnak kangörcse van…-jegyezi meg Lilla
-Te!Te most meghalsz!-teperi le a lányt és csikizni kezdi
-Jhóólvanna csak viccheltem…-Lilla nevetve
Nem mintha Tom abbahagyta volna…annyira jól elvoltak,Billel ugy döntöttünk hogy inkább kipártolunk az erkélyre.
-Na,ezek nem normálisak.-csukja be az erkélyajtót Bill
-Ők igy élik ki magukat….-Én
-Igazad lehet.-Bill
-De azért jobbak mint mi…-Én
-Mi?-Bill
-Ők legalább szórakozva veszekednek…mi meg egymáshoz se szólunk,csak puffogunk egész nap…folyton marjuk egymást.-Én
-Hát nem én kezdem folyton.-Bill
-De mindig te vagy az oka.-Én
-Na persze…emlékszel a tegnapira?Akkor te voltál hibás.-mondja
-De az is miattad volt.-Én
-Ugyan miért?-néz rám
-Hát…mert….azért mert….-nyögdécselem,és mitha Isten is igy akarta volna elkezdett csörögni a telefonom
-Háhh telefon.-mondom megykönnyebültem
-Igen?-szólok bele vidáman
-Szia,David vagyok.-mondja
-Öhh szia.-mondom meglepetten-Mit szeretnél?
-Csak beszélni…hiányzott a hangod.-Ő
-…És miről akarsz beszélni?-Én
-Akármiről…egyedül vagy?-Ő
-Ami azt illeti…itt van Bill is.-pillantok rá
A ”Bill” szónál  is felkapta a fejét.Mert hát ugye eddig nem értette a beszélgetést,David félig magyar,akkor minek beszélnék vele németül?
-Ohh…akkor zavarok?-Ő
-Dehogy zavarsz.Bill már ugyis menni készült.-Én
Mondom és Billre néztem,aki valószínű felfogta…még ha magyarul is montam….mert felállt és bement a szobába.

-Na mostmár csak ketten vagyunk.-Én
-Igen…ketten…-mondja a telefonba…
Nem sokat beszéltem vele,de mire bementem a fiuk már nem voltak ott.Visszamentek a szobájukba,gondolom.
-Kivel beszéltél?-néz rám Lilla
-Csak Daviddal…miért?-Én és elmennék előtte
-Ugyan Nóri…miért húzod Bill agyát?-jön utánam
-Én nem húzom.-mondom és becsukom a fürdő ajtaját…
Megfürödtem,rendesen összekaptam magam.
16:13.szalonképesen lépek ki a fürdőből
-Ajj azthittem sose jössz ki.-mondja Lilla és beviharozik ő is a fürdőbe
-De sietős.-nézek utána ,miután berohant
Csak ekkor vettem észre hogy már negyed 5.
Lilla most gondolom benn lesz egy darabig,addig átmentem Silviékhez.
-Hello.-nyitottam be
-Szia.Látom te már kész vagy-néz végig rajtam elismerően-És Lilla?
-Kitty
-Köszi,de te se panaszkodhatsz…Lilla meg még csinálja magát,gondolom Silvi is.-Én
-Jah…átnézünk a fiukhoz?-áll fel
-Menjünk.-vonom meg a vállam
Először Gustavékhoz mentünk.
Mondjuk nekik nem is kellet nagyon készülni,mert ugyis ott csinálják meg őket.Dehát már indulásra készen álltak.
Kitty ott maradt náluk,viszon én átnézek az ikrekhez.
-Hello,bejöhetek?-kopogok
-Persze,gyere.-hallom valaki hangját
Beléptem.Bill volt csak bent,az ágyán feküdt és figyelte a plafont.
-Na mivan?-fekszek le mellé,ugyanolyan helyzetbe
Nem válaszol.
-Daviddal beszéltél?-hajol fölém pár másodperc múlva
-Mi?-Én értetlenül
-Daviddal beszéltél,ugye?-kérdezi
A hangja most nem mérges,mint általában.Láttam a szemeiben hogy ha most az igazat is mondanám,akkor se lenne dühös.Nem tudtam kivenni hogy mire gondol…de nem kockáztattam..
-Nem,a bátyámmal.Miért?-én teljesen nyugodtan,és félvállról
-Igen?-kérdezi reménykedve
-Igen..mi ebben olyan hihetetlen?-Én értetlenül nézve
-Tehát ezért beszéltél magyarul…én meg már azt hittem…-Bill
-Azt hitted Daviddel…-fejezem be(jól hitted-gonoltam magamban)
-Igen.-hajtja le a fejét vigyorogva

-Nyugi,nem az a szándékom hogy kikészítselek.-Én
-Hát remélem is.-mosolyog
-És Tom?-nézek körül
-Fürdik.-mutat a fürdő felé
-Ohh…akkor én megyek is…még a végén kijön és akkor…moshatom ki szappanal a szemem….meg még Lilla is kinyír-nevetek
-Oké,menj csak…de ha kész vagytok gyertek vissza.-Bill
-Oks.-mondom és kilépek a szobából…
….
Már a kisbuszban ülünk…
Kitty félig Gustav ölében ül.Igazából csak azért mert nem volt elég hely a hangszerek miatt….de látszott rajtuk hogy mindketten élvezték és zavarban is voltak kicsit.
Georg félősen tette az egyik kezét Silvi térdére,ő pedig a sajátját Georgéra…Tom félig ,kicsit bizonytalanul karolja át Lilla egyik vállát…míg Lilla biztató mosolyokat küld felé..
Bill  3 másodpercenként pillantgat rám…Nem nagyon tudtam kezelni a helyzetet…Felhúztam a térdeimet az ülésre,és nekidőltem Bill vállának…
Kirázott a hideg…nem értettem….de nem is akartam…Bill meglepődött egy kicsit…tudtam hogy élvezi…énis élveztem…majd már megszokva a helyzetet a hajammal kezdett játszadozni…
Jól látjátok…Ez azon kevés pillanatok egyike,mikor nem veszekszünk,nem nyúzzuk egymást.A legnagyobb békében voltunk.
Mindannyian…mint akik ezer éves barátok.Talán mindenki azt akarta hogy ez most sose érjen véget.
De ezt a meghitt pillanatot csak egyvalami zavarhatta meg.Mégpedig a soför hangja…megérkeztünk….
Mindenki nehezen akart elindulni,de muszáj.
Lekászálodunk a kocsiról,a hátsó bejáraton megyünk be.
A fiukat még sminkelik.A székükben az összes mosolyog…
Elkezdődik a koncert.Az első sorba vezettek be minket.Nagyon élveztem az egészet.A fiuk tekintete többször felénk jött,majd biztató vigyorral jeleztük hogy szuperül csinálják.Eljött az utlosó szám…most fel fog hivni valakit a színpadra.Megbeszéltük hogy ne minket,az túl feltünő lett volna…
Eddig nem is lett volna baj…de ami ezután következett…

Folyt.köv.