Japán történelme (Saját cikk)

A civilizáció első jelei a japán szigetvilágban a Dzsómon korszakból származnak, és i. e. 10. évezredben jelentek meg, melyeknek jellemzői a mezolitikus és neolitikus, félig letelepedett, vadászó-gyűjtögető életmódra és a mezőgazdaság kezdetleges formáira utalnak. Az ebből az időszakból származó, agyagból készült edények, melyeket díszes mintázattal díszítettek, a fazekasság legidősebb darabjai közé tartoznak a világon

A Jajoi korszak i. e. 3. évszázadban kezdődött, amikor is először jelentkezett a rizstermesztés, a vas- és bronzművesség és az edénykészítés új formája, amelyet a Kínából és Koreából érkező bevándorlók hoztak magukkal. A Jajoi kultúra fejlődésével az megkezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése.

A kínai Han könyvben található az első írásos említés a japánokról. A három királyság feljegyzései szerint a legerősebb királyság a szigetvilágban a 3. század alatt a Jamataikoku volt.

A 6. században Korea királyságain keresztül a mahájána buddhizmus megkezdte terjedését Japánban. A korai ellenállások ellenére a buddhizmus az Aszakusza korszak vezető rétegének közbenjárásával egyre nagyobb elismerésnek kezdett örvendeni.

A 8. századi Nara korszakban jelentkezett egy egységes és erős vezetéssel rendelkező Japán állam, melynek központja a császári székhely, Heidzsó-kjó, vagy mai nevén Nara volt. A kínai adminisztrációs rendszer fokozatos átvétele után a Nara korszakban megjelent a kezdetleges írott irodalom. Ebben a korban keletkezett két jelentős krónika, a Kodzsiki (712) és a Nihonsoki (720).

784-ben Kammu császár áthelyezte székhelyét Nagaokakjóba, de mindössze egy rövid 10 éves időszakra. 794-ben a fővárost ismét átköltöztették. Új helye Heian-kjó, a mai Kiotó lett, ahonnan a császárok több mint 1000 évig irányították az országot. Az újonnani áthelyezéssel megkezdődött a Heian-korszak, mely során kialatkult a bennszülött japán irodalom, költészet és művészet. Ekkortájt született Sikibu Muraszaki Gendzsi monogatan című alkotása és a Kimi ga jo, a mai Japán nemzeti himnusza.

Japán feudalista korszakát egy új harcos uralkodó osztály, a szamuráj réteg kialakulása jellemezte. 1185-ben Minamoto no Joritomot, aki legyőzte az ellenséges Taira klánt, kinevezték sógunnak és az ország katonai központját Kamakurában hozták létre. Joritomo halála után a Hódzsó klán került hatalomra a sógunok kormányzójaként. A zen buddhizmus is Kamakura korszakban, 1185 és 1333 között kezdett terjedni és népszerűvé válni a szamurájok körében. 1274-ben és 1281-ben a Kamakura sógunátus mongol inváziókat vert vissza, igaz viharok segítségével. Ezeket a viharokat a japánok kamikadzéknak (magyarul isteni szél) nevezték el. A Kamakura sógunátusnak Go-Daigo császár vetett véget, ám őt 1336-ban Takaudzsi Asikaga sógun megölte. Az ezután következő Asikaga sógunátus a feudális hadurak birodalmainak (japánul daimjó) áldozata lett. Ekkor tört ki az Ónin háború.

A 16. század alatt misszionáriusok és kereskedők érkeztek Japánba Portugáliából, megindítva a Nanbant (magyarul déli barbárok), a Japán és a nyugat közötti virágzó gazgasági élet korszakát.

Nobunaga Oda számos hadúr területét hódította meg európai fegyverek segítségével, ám 1582-ben, amikor már majdnem az egész országot egyesítette, merénylet áldozata lett. Nobunagát Hidejosi Tojotomi követte, aki 1590-ben egy egyesítette a nemzetet. Hidejosi kétszer is elfoglalta Koreát, de a számos koreai és kínai vereség, valamint a vezér halála miatt 1598-ban a japán seregek Korea elhagyására kényszerültek.

Hidejosi halála után Iejaszu Tokugava megerősítette régensi hatalmát. Miután 1600-ban háború tört ki a Sekigaharai csatában legyőzte az ellenséges klánokat, és 1603-ban sógunná nevezte ki magát, megalapítva Edóban, a mai Tokióban a Tokugava sógunátust. Ez a sógunátus több féle rendeletet hozott, mint például a szankin-kotai, amellyel a daimiók hatalmát akarták korlátozni, és a szakoku, amely két és fél évszázadra elzárta a Japánt a külvilágtól. Az Edo korszakban fejlődött a kokugaku, amely egy tanulmány volt a Japán népről amit a japánok írtak, valamint a rangaku, ami a nyugati tudományok tanulmánya volt.

1854. március 31-én Matthew Perry sorhajókapitány vezetésévek az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének fekete hajói behajóznak Japánba, ráerőltetve a kanagavai egyezmlénnyel az országra azt, hogy megnyissa kikötőit a külvilág számára. A 1867 és 1868 közötti Boshin háború megbuktatta a sógunátust, és a Meidzsi reformok egy császárközpontú országot hoztak létre. Japán átvette a nyugati politikai, igazságügyi és katonai rendszereket és a Nagy Britanniáéhoz hasonló parlamentális rendszert. 1882-ben Hirobumi Ito lett Japán első miniszterelnöke. A Meidzsi korszak reformjai a Japán Birodalmat egy iparosított világhatalommá alakították át, amely a nyersanyagok megszerzése érdekében háborúkat indított szomszédai ellen. Az 1894 és 1895 közötti első kínai-japán háborúban és az 1904 és 1905 közötti orosz-japán háborúban aratott győzelmek után Japán meghódította Koreát, Tajvant és a Szahalin sziget déli részét.

A 20. század elején rövid ideig fennált Taisó demokrácia beárnyékolta Japán terjeszkedését és militarizálódását. Az első világháborúban az ország a győztes szövetségesek oldalán állt, ám két év elteltével kilépett a nemzetek ligájából. 1936-ban Japán aláírta az Antikomintern Paktumot az Adolf Hitler vezette Harmadik Birodalommal, ami végül ahhoz vezetett, hogy 1941-ben a Japán Birodalom csatlakozott a tengelyhatalmakhoz.

1937-ben Japán megtámadta Kína egyes részeit, elindítva ezzel a második kínai-japán háborút, ami után az Amerikai Egyesült Államok olaj embargót léptetett érvénybe a birodalommal szemben. 1941. december 7-én Japán megtámadta a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti bázist és hadiállapotott hirdetett ki az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Hollandia ellen (ezek az események sodorták bele az Egyesült Államokat a második világháborúba). Miután az USA 1945-ben atombombát dobott két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, és a Szovjetunió belépett az ország elleni háborúba, Japán augusztus 15-én feltétel nélkül megadta magát a szövetségeseknek. A háború Japánban több millió emberéletet követelt és elpusztította az ország gazdaságát és infrastruktúráját. A tokiói perben, amit a szövetségesek indítottak el a háborús bűnösök megbüntetésére 1946. május 3-án, több háborús japán vezetőt, köztük Todzsó Hideki miniszterelnököt, kivégeztek.

1947-ben Japán új pacifista alkotmányt fogadott el, megkezdve a liberális demokrácia korszakát. A hivatalos amerikai megszállás 1952-ig tartott. 1956-ban Japán belépett az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A hihetetlen gazdasági növekedés után Japán a világ második legnagyobb gazdasága lett a világban.