És akkor a színpadon megjelent a TH. Hangos sikítozások közepette tomboltunk, táncoltunk (amennyire elfértünk :D), énekeltünk a koncerten! Nagyon jó élmény volt! :) A végén elérkezett az, amikor egy lányt szólítottak ki.
- Úúúristen!!!! - mondom elfancsarodott képet vágva - hogy lehet valaki ennyire ribancos, hogy tudták kihívni azt a kurvát??!!!!
- Hát ez hihetetlen..... - Fanni
A lány azt kérte hogy a Rette Michet játszák le. Le is játszották, és vége lett a koncinak. Aztán szép lassan ki kellett menni mindenkinek...
- Még autogrammot se tudtunk kérni - Fanni, szinte már a sírás határán
- Ez nem igazság... -én, szintén a sírás határán
Aztán elindultunk arra amerre vitt a lábunk.....

Nem is figyeltünk az útra. Végig csak beszélgettünk a koncertről.
- De miért nem adtak autogrammot??- Fanni szipogva
- Talán, mert már el voltak fáradva, és... és... ő... nem tudom... - én szintén szipogva
Aztán tovább folytatódott a beszélgetésünk.
Már egy órája csak sétáltunk..., aztán feleszméltünk.
- Klaudi! - Fanni
- Hmm? - én
- Hol a francban vagyunk? - Fanni
- Mi? Hogy? Ő... háát... télleg, hol vagyunk? - én
- Mi? Te nemtudod?????? - Fanni megijedve
- Háát, azt hittem te tudod....
- Szerinted miért kérdeztem? - Fanni
- Na ok, mindegy... de valahogy rá kéne jönni hogy hol vagyunk és haza kéne találni... - én
- Igen, de hogy? Az ilyen utcákon bármikor felbukkanhat egy rabló, vagy... rosszabb... én félek... - Fanni
- Én is - hajtom le a fejem
Leültünk egy elhagyatott nagy ház falához, a betonra. Ez egy sötét, kihalt utca volt. Nem voltak lámpák, teljesen sötét volt. Nem jártak arra emberek... De valahogy mégis azt éreztük hogy figyelnek...
- Most mi lesz? - én
- Nem tudom... én úgy érzem... mintha... mintha... - Fanni
Csend.
- Mintha?? - én megijedve
- Mintha figyelnének... - Fanni
- Ugyan, hisz nem látunk semmit... én már álmos vagyok - én ásítozva
- Én is. Szerintem aludjunk. Tudom, szar egy hely, de reggel majd hazatalálunk - Fanni
- Okéééé........ - én és el is aludtam
Fanni nézett egy ideig, aztán ő is elaludt. Ülve, a falhoz támaszkodva, egy másnak délve aludtunk.
Egyszer csak arra ment egy ember. De mi nem vettük észre, mivel aludtunk.
Az első ember rajtunk kívül ma este ezen az utcán... Már rég észrevett minket, azt hitte valami hajléktalanok vagyunk... De mikor egyre jött közelebb, egyre jobban gondolta azt hogy nem vagyunk azok... Ment, ment tovább.
Megállt előttünk. A ruházatunk alapján egyből tudta hogy egyáltalán nem vagyunk hajléktalanok. Nem tudta miért alszunk mi ott.
"Lehet eltévedtek... Szerintem el kéne őket vinnem a hotelbe, egy ilyen utca nem jó este, főlleg nem ilyen lányoknak... Elviszem őket, valahogy, de nem keltem fel..." - gondolta magában a férfi.
Aztán valahogy felemelt minket. Mindkettőnket a nyakába támasztott. Én voltam a jobb oldalán, Fanni a bal oldalán. Az a titokzatos idegen elvitt minket nagy nehezen egy hotelbe.
Elért egy szobaajtóhoz, mivel a kezében voltunk voltunk, nem tudta kinyitni, ezért ezért bekiabált, amire mi furcsak módon nem keltünk fel.
- Tom!!!!!! - mondja a mostmár nem titokzatos idegen, Bill
Tom ajtótnyit. De mikor meglátott minket Bill karjaiban, ledermett...
- Te...? Hoztál csajokat? Nekem??? Jajj de jó, nagyon köszi tesó! - Tom még mindig kicsit értetlenül
- Marha vicces.... Mindent elmondok, csak engedj már be. - Bill
- Jólvanna. - Tom
Tom beengedte és becsukta az ajtót. Bill egyből az ágyra rakott minket, szegénykémnek már fájt minden tagja... :S
- Huhh.... - ült le Bill a fotelbe
- Azta! Ezek kurva jó csajok! - Tom kaján vigyorral
- Mi? Tom!! Mit csinálsz??? Alszanak!! - Bill idegesen
- Jólvanna, de akkor is jó csajok, ráadául rajongók! Hmmm... - nézett Tom a ruházatunkra :D
- Akkor mondod? - Tom
- Sétáltam, és egy sötét utcán találtam őket, már aludtak... Gondoltam eltévedtek vagy valami... És, hááát...., valahogy úgy éreztem hogy el kell őket hoznom... nem tom miért... csak rámtört ez az érzés... - Bill, és felállt az fotelből és odajött hozzánk.
- Te és az érzéseid... De most az egyszer jó érzéseid voltak, jó csajokat hoztál! - Tom még mindig kajánul vigyorogva...
- Hééé, nem neked hoztam, nem azért!!! Érted?? - Bill
- Szerintem a koncertről jöttek - Tom
- Lehet, de aludjunk, mert holnap interjúkra meg pár fotózásra kell menni - ásítozik Bill
- Oké. Akkor én alszok is... - Tom, aki már rég egy szál boxerben volt. És befekszik közénk... :)
- Őő.. Tom! Mit csiálsz? nem ott alszol, hanem az én szobámban! - Bill
Mert hát mi Tom szobájában aludtunk egy hatalmas franciaágyon, amin 5-en is elférnek.
- Jajj, jöhetsz ide te is tesó - Tom
- Tom! - Bill karbatett kezekkel
- Jólvanna... - Tom
(Persze a fiúk németül beszéltek)
És befáradtak Bill szobájába. Nem nagyon voltak oda azért, hogy egymás mellett kell aludniuk, de muszály volt nekik.
Reggel 8 óra.
- Bill, Bill kelj má fel!!! Nem hallod? - rázogatja Tom testvérét
- Haggyá má... - Bill és jobban magára húzza a takarót
- Na, gyere már! Egy csomó dolgunk: interjúk, fotózások és a...- folytatta volna Tom, de testvére közbeszólt
- Nem érdekel... - Bill
- És a csajok - Tom
- Mi? Hogy? - pattan fel Bill
- Áhh, tudtam hogy erre fel fogsz kelni! - Tom vigyorogva - az előbb néztem meg őket, még alszanak.
- Ohh, értem. Én megyek a fürdőbe.. De, te mióta vagy fennt?? - Bill - már hogy fel vagy öltözve...
- hamar keltem, na menj - Tom
Bill egy negyed óra múlva frissen jött ki a fürdőből, és egyenesen felénk vette az irányt. Tom követte.
Bill halkan benyitott, de még aludtunk. Bejöttek mindketten és Tom becsukta az ajtót. Tom Fanni mellé ült az ágyon, Bill pedig mellém.
A takarót már lerugtuk, és ennek lett egy kis következménye... xD Na szóval, felkeltem, de a szememet még nem nyitottam ki, és fel se ültem csak feküdtem tovább.
- FANNI!!!! - ordibálok még mindig csukott szemmel, amire a fiúk meg is ijednek :)
- MIVAN MÁ????? (persze mi magyarul beszéltünk, szal a fiúk csak bámultak) - ordibált Fanni is csukott szemmel.
Öhm, nem írom mégegyszer hogy még csukva volt a szemünk, ok? Mert mindig csukva volt, nem nyitottuk ki. Ok?!
- Add már vissza a takarómat! - Én
- Én adjam vissza??? Hisz nállad van!! Nállam nincs, szal attad vissza!! - Fanni
- Nem érted hogy nincs nállam - mondom
És akkor elkezdtem nyújtózkodni. A kezem megakadt Bill puha pulcsiján. Persze hogy azt hittem hogy a takaróm! xD
- Áá, megvan a takaóm!!!! - kiabálom és elkezdem rángatni Bill pulcsiját, próbálom odahúzni magamhoz, de nem nagyon mágy. Jobban erőlködök, és sekür magamra rántani Billt... XD Szegényke nagyon meglepődött, nem tudta mit akarok, már azért se mert magyarul beszéltünk.
És nem tom miért, de elkezdtem angolul beszélni, mert ahhoz volt kedvem... ezt már a fiúk is értették
- Fannniiii nehéz vagy, szálltál le róllam (na akkor angolul) - ordítom
- Most mivan??? és mi a francanak beszélsz angolul?? - ordibálja Fanni angolul
Remélem nem kell mondanom hogy a szemünk még mindig csukva van. És akkkor Bill közénk esik, amit Fanni is észrevesz.
- A takaró!!! Az enyém (angolul) - mondtuk mindketten egyszerre.
Szegény Bill... Elkezdtük kétfelé húzni... XD Fanni húzta maga felé, én pedig magamfelé.
Tom már majdnem elröhögte magát.... :D
Egyszercsak hozzávágok egy párnát Fannihoz Billen kerszetül. Eerre egyszerre álltunk fel az ágyon, és kinyitottuk a szemünket (végre...). Mérgesen álltunk az ágyon egymás előtt. Bill még az ágyon feküdt, szóval nem vettük észre, Tomot se, mert őmeg az ágy végénél a padlón guggolt. Hogy csináltuk mi azt hogy egyiküket se vettük észre... Mivel nagy az ágy, én az egyik végében voltam, Fanni a másik végében állt. Elkezdtem hozzá közeledni. Hoppsz...
Bill az ágy közepén feküdt, még mindig..., tanácstalanul... de legalább értette hogy mit beszélünk...
és hát mikor közeledtem Fanni felé, elbuktam Bill lábában...
- ÁÁá... - mindketten
Fanninak dőltem de ő visszadöntött Billre, de sjaát magát már nem bírta megtartani, azért drága barátnőm leesett az ágyról, én meg Billen. Szemben voltam Billel, csukott szemmel, aztán hírtelen kinyitottam...
- Azta kurva! - mondom még mindig angolul és nézek nagyokat
- Neked is szia! - Bill angolul
- Jól vagy? - kérdezte Tom Fannit
Én ezt nem vettem észre, mert még mindig csak néztem nagyokat Billre...
- Basszus - néz Fanni nagyokat Tomra :)
- Csá! - Tom kaján vigyorral
Egyikünk se mozdult, nem tuduk hogy most csak álmodunk, vagy nem...
- Kényelmesen fekszel? - Bill olyan kaján vigyorral mint ahogy Tom vigyorgott, bár ezt tőlle nem vártam... :D
- Ohh, bocsi - én zavartan
- Nem harapok... - mondja nevetve - hogy hívnak?
- Öhhh... Klaudia - én
- Szia! - Bill
- Hello - én, és már nem voltam annyira zavart
- Semmi baj, de szerintem én nem úgy nézek ki mint egy takaró... - Bill nevetve xD
- Jajj, téged húzkáltunk?? és te estél rám?? - én
- Bizony - Bill
- Ó... hát.. bocsi... - én
- :D - Bill
- És téged hogy hívnak? - Tom fannitól
- Ő, Fanni
.....csend.....
- Most mi van? - kérdi Tom
- Mit keresünk mi itt? - fanni
A fiúk elmondták, vagyis csak Bill, mert ő hozott ide minket.
- Hát igen..., tudjátok a konci után fel voltunk háborodva hogy még autogrammot se kaptunk, és nem figyeltünk az útra, és hát..., eltévedtünk - mondom mosolyogva
- De most hál istennek itt vagytok velünk! - Tom vigyorogva
- Miért hál istennek? - én
- Hát, csak úgy..., amúgy ti nagyon szerettek minket? - Tom
- Háát, mondjuk. - én
- Hát igen..., engem már csak mindenki imád! - Tom kihúzva magát
- A kis EGO-s Mr. Tökéletes.... mi?! - én
- Ezt jól mondtad drága- Tom
- Én nem vagyok a drágád! - én, morcosan, de a végén elmosolyodok
Közben Bill meg Fanni csak bámúlt minket... Talán Fanni nem örült neki hogy Tommal úgy elvagyok...
- Má mé ne lennél a drágám? - Tom nagyon kaján vigyorral
- Na jó, ebből elég! Klau gyere egy kicsit. - Bill és merfogta a kezemet majd kihúzott a folyósóra
- Bill mit csinálsz? Engedj el! - én, mikor már a folyosón voltunk
- Nem bírom nézni ahogy Tommal bántok egymással!- Bill
- Mi? Ezt hogyérted? - menni akartam volna be, de Bill mégerősebben fogja a kezemet - Engedj már el!!!
- Nem. Ismerem Tomot, tudom mit akar tőlled...- Bill
- És mégis mit akarna?? - tetetem a hülyét
- Tudod te azt... - Bill
- Figyelj! Én Tomtól nem akarok semmit, az egy dolog hogy ő mit akar, de én nem akarok tőlle az ég-világon semmit!!! Különben is, Fanni  szereti Tomot, én a TH-ból mást szeretek. - csak most kaptam észbe hogy ezzel szinte elárultam hogy kit szeretek a legjobban
- Igen? És kit szeretsz? - Bill kíváncsian és csillogó szemekkel
- Öhm, nem, senkit... - én, ajd kihasználva hogy Bill nem fogja a kezemet, visszamentem a szobába.
Tom meg Fanni beszélgettek mikor beértünk.
- Mit csináltatok? - Fanni
- Semmit... - nézek Billre - és ti?
- Semmit - Fanni
- Ti tudtuk németül? - Tom
Ennél a kérdésnél Fanni és én egymásra néztünk. Ezzel tudtuk hogy ugyanarra gondolunk és válaszoltunk Tom kérdésére
- Nem! - vágtuk rá mindketten
Igazából tudtunk németül, csak kíváncsiak voltunk, hogy mondanak-e olyat, amit nem akarnának hogy meghalljunk... XD Gonoszak vagyunk... :)
- Amúgy ti hol laktok? - Bill
- Mi most együtt lakunk Klaudiék házában, és a szüleink még egy 1 hétig nem jönnek haza. - Fanni
- Huppssz... Elfelejtettem mondani, hogy anyáék még plussz 2 hétre mennek... És akkor még van 3 hetünk! :D - én
- Télleg?? Az nagyon jó! - Fanni
- Reggelizni kéne, nem? - Tom a hát simogatva
- Oké - én
Lementünk reggelizni, amivel hamar kész lettünk, majd jóllakva visszasétáltunk a hotelszobába.
- Nem megyünk valahova? - Bill
- De! - vágtuk rá 3-man (Tom, Fanni, én)
- ok, de hova? - Bill
- városnézés! - Tom - mutassátok be nekünk a várost, úgyis itt laktok, nem?
- de, oké - én

Hogy mi történt a városnézés során, a kövi részből megtudod.
Folyt köv.