Ron álma
Hermron 2007.07.25. 17:30
a Ron naplója folytatása
Első fejezet : Ron álma
- Mi értelme volt eljönni? – nyavalygott Ron – Tiszta tömeg, lépni sem lehet!
- Ne add fel kicsiszivem, mindjárt odaverekszünk a szállóhoz – sóhajtotta Hermione.
- Harry bezzeg óriáshintóval furikázik.
- Hagyd már abba, meg is jöttünk.
A zsúfolt utca mellett állt egy szép nagy márvány szálloda. Bementek. Olyan jó hűvös volt a kinti meleghez képest, hogy Ron le is heveredett a társalgóban az egyik fotelbe.
- Jó napot. Hermione Granger és Ron Weasley. Itt vannak szobák lefoglalva nekünk.
- Jó napot. Igen, meg is van. Azaz egy szoba van csak lefoglalva.
- Nem lehet, én két szobát foglaltam.
- Sajnálom, kisasszony, de valaki visszamondta a foglalást.
- Akkor...?
- Harmadik emelet, balra, 113 –mas szoba, Mr. Potter mellett.
- Köszönjük. Ron! - Jövök már.
Elindultak fölfelé a lépcsőn a csomagjaikkal.
- Csak tudnám ki mondta le a foglalást. Milyen okkal? Kinek az érdeke? És ha má... RONALD WEASLEY! TE VOLTÁL?
- Éééééén?
- Teeeeee....
- Igen, én voltam.
- Miért? Megbeszéltük, hogy külön leszünk.
- Mert összeházasodtunk, láttuk egymást ruha nélkül, sőt, még le is feküdtünk! Akkor miért nem lehet egy szobánk?
- Mert nem vagyok rá kész, Ron, de ezt nem lehetne a szobában megbeszélni?
Azzal beléptek a szobába. Egyből le is esett az álluk. (Nem szó szerint) Ugyanis a szoba közepén egy szökőkutas medence díszelgett, volt bent minikonyha, franciaágy, erkély.
- Huh. – nyögte Hermione.
- Ilyen lett volna a szobánk? Vagy ezt valaki olyan foglalta le neked, aki a legdrágább és leghelyesebb pasi a világon? – Ron átkarolta a ledermedt lányt.
- Én.. nem.... vagyis – Hermione nagyon zavarban volt.
- Elég annyi, köszönöm. – vigyorgott a fiú.
- Ez nagyon szép és jó, de – a lány végre szóhoz jutott. – Nem azért nem akartam volna veled egy szobában lenni, vagy, hogy mondjam? Én nem vagyok kész, hogy veled együtt éljek, aludjak, fürödjek. Nem azért, mert nem szeretlek, csak...magamtól félek. Utoljára 3 hete olvastam könyvet, és másra sem gondolok, csak rád. Mi van, ha nem vagyok jó feleség? És nem leszek jó anya? És...
- Hermione, te csodálatos vagy és hidd el, tökéletes. Nekem az...
- Biztos?
- Persze! Hazudtam én valaha? – Ron egy pillanatra zavarba jött – na jó ezt a kérdést visszavonom.
- Akkor...
- Próbáljuk ki a szobát! Mit szólnál a medencéhez? Vagy az ágyhoz? Esetleg a kanapé...?
- Medence. Ott még úgysem csináltuk.
- Te mondtad – azzal Ron ledobta magáról az atlétapólót és a sortját, majd belevetette magát a vízbe.
- Gyors volt – nevetett Hermione.
- Nem jössz?
- Ruhástól? Átveszem a fürdőruhám.
- Én nem ruhástól gondoltam... Csak mi vagyunk itt... És úgyis leveszem a furdőruhád, miért bajlódnál vele...
- Azért átveszem.
- Kimegyek érted – Ron lebukott a víz alá és kiúszott a medence széléhez, de mire feljött a lány már nem volt ott. – Hermione! Ezt megbánod – kiáltotta a szobák felé. De még nagyobbat kiáltott volna, mert érezte hogy valaki átöleli hátulról. Lassan lebontotta magáról támadóját és szembefordult vele.
- Hogyhogy bejöttél? – húzta száját egy csalafinta vigyorra.
- A víz hívott és rájöttem, hogy nem is hoztam fürdőruhát – mosolygott a másik.
- Te...- Ron magához húzta és megcsókolta Hermionét.
- Ron! Herm! Miért nem szóltatok, hogy megjöttetek? Hahó! Hol vagytok?
Harry rontott a lakosztályba. Két barátja éppen most bukott elő a habbal teli medencéből.
- Megzavartam valamit – Harry zavarban volt – ha kell, kimegyek.
- Most már mindegy – sóhajtotta Ron – Hermione csak ritkán kapható mindenre, de majd megfűzöm este is. Tényleg, mikor kezdődik a futam?
- Ma este 9-kor. Csak köszönni akartam. Milyen volt a nászút?
- Nem mentünk.
- Hogy mi?
- Nem tudtunk, Angelina beteg lett, Fred nem tud elbánni a kicsivel. Segíteni kellett neki, mert George a boltban van, Ginny is elvan, anyu és apu meg Fleur szüleinél vannak.
- Sajnálom...
- Semmi.
- Nem jöttök sétálni? Vagy ki a vízből? Meddig akartok ott lenni?
- Amíg ki nem mész, mert nem vagyok szégyellős, de azért most nem mutatnám meg...
Harrynek leesett a helyzet.
- Oh, bocsi, el is megyek, tényleg csak köszönni jöttem. Na majd este. Sziasztok.
- Szia.
- Szia.
Ron kimászott a medencéből. Hermione ugyan így tett.
- Ez így nem fair – Ron átölelte Hermionét – végre volt egy kis izgalom, erre meg...
A lány kibontakozott az ölelésből.
- Sandius megobilus! – pálcájával a medence mellé mutatott. Az erkély előtt 3 pálmafa nőtt, homok borította a földet a medencéig. A pálmák eltakarták a belátást.
A lány megfogta Ron kezét és odahúzta a fákhoz. Leterítette a törölközőjét, leült rá és csábítóan „napozni” kezdett. Ron nem bírta tovább ezért lehuppant mellé, illetve fölé és már nem is emlékezett Harryre...
|