Tollhegy:
Verbum
Hová tűntek a csendes hajnalok,
A harmat cseppekben fürdő reggelek,
A délben is kedves napsugarak,
S a délutánt öntöző nyár-fellegek.
Hová tűntek a régi szép napok,
A grundon kacagva játszó gyermekek,
Csillogó szemmel sétáló lányok,
A boldog mosollyal járó emberek…
Mindent megöl a Ma kapzsisága,
Jövőnk végső falatját falja épp,
Már a csillagokig ér mohósága,
S ha holnap újra, újra enni kér,
Mi balgán-bambán tovább etetjük,
S hogy már rég minket fal, észre sem vesszük.
Tarpay Tamás:
Baj van
Baj van.
Nagy baj van.
Fehér holló fürdik éjfekete hóban,
s mi dagonyázunk öncélúan
felforgatott világunkban.
Rejtőznénk takaró szavakban,
lényeget kendőző,
szemfedő ál-igazakban,
de árnyékunk is hazudik.
Csalódott Istenünk
el is fordul tőlünk.
A telített gazság,
mint árulkodó izzadtság
csöppen ki belőlünk.
Íme, az útnak végére értünk.
De fel nem fogjuk, most sem értjük,
lelkünkig a való el nem hatolt;
a teremtés csak értünk
történt; miattunk volt.
S mi csupán játszottunk, mint vásott
gyermek a kenyérrel,
a Földdel, az Éggel.
az Atya örökével.
S most már harcolhatunk a felismeréssel,
lassanként eszmélve: baj van, jaj nagy baj!
Kifosztott házunkban mi vagyunk a tolvaj…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
