István, a király Pesten:

A Társulat

     Az indulás: Nagyon vártam már ezt a napot, mivel ilyen élményben még nem igazán volt részem.
     2007. június 20-a volt. Gondoltam egy nappal előbb felmegyek Pestre és akkor egy kis városnézés is belefér, ha már rokonoknál töltöm az éjszakát!

     Útban Pest felé már volt egy rossz előérzetem, de nem tudtam, hogy mire véljem. Ugyan lassan, de ez a nap is eltelt.

     Végre eljött a várva-várt nap és a nagy izgalomban azt se tudtam hogy hova tegyem magam! Kis készülődés után elindultam.

     A Társulat: Amikor odaértem a pesthidegkúti Kulturális Központba csak azt láttam, hogy rengeteg ember, nagyon szomorúan jön kifelé. Akkor az jutott egyembe, hogy mi lesz, ha én is így jövök ki. Regisztrációkor mindenki kapott egy kis ajándékot. A táskában egy „Társulat”-os póló volt. (én XL-eset kaptam) és Szebeni András Illés jelentés ’96 című albumát. De most rátérek a lényegre. A délutáni válogatásban az eső nyolcas csoportban voltam. Mielőtt elkezdtem énekelni, kérdezgettek. Nagyon megörültek, mikor mondtam, hogy Gizellának jelentkeztem, de mikor megemlítettem a hegyeshalmi István, a királyt, azonnal azt kérdezgették, hogy mekkora volt az István, és hogy megy-e a Társulatba, valamint, hogy a Réka milyen volt és hogy mekkora. De ez még semmi. Megkértem őket regisztrációkor, hogy a zenei alapba két és fél percet tekerjenek bele, és mégse tették. Alföldi Róbert a bevezetés felénél cinikus megjegyzéssel leállította az alapot és ezt mondta: „ Ez idáig nagyon szép és jó, de lesz ének is?!” Hogy mit reagáltam erre, nem akarom ecsetelni, s mint utólag kiderült karaktereket kerestek, nem tehetségeket!
    Hazaút: Mikor hazafelé mentem az út gyorsabbnak tűnt, és talán így volt a legjobb. Pár könnycsepp elhagyta a szemem, de minden okkal történik, és ha nem nyerek, annak is oka van!

Élménybeszámoló:

                            Snóbli Zita Mária

 http://www.tarsulat.hu