Ezt a fanficet nem én írtam, hanem StarChibi, én csak fordítottam. Ez most nem sikerült annyira mint az előző de azért... . lehet, nem tökéletes, de ha kiszeretnétek rakni a honlapotokra azért elöbb kérjétek el!   

Xellos's Song

Soha nem gondoltam volna, hogy egyedül fogok meghalni

I never thought I’d die alone

I laughed the loudest who’d have known?

I traced the cord back to the wall

No wonder it was never plugged in at all

A többiek mind elmentek most egyedül volt. Először volt igazán és teljesen egyedül. Az úrnőjének volt egy új papja- azt mondta neki, hogy kezdjen új életet. Miközben bosszút keresett mindenért, amit tett a múltban, elfogta, egy ember, aki elkábította és kiszívta az energiáját. Most itt feküdt a semmi közepén. Azok az emberek, akik már majdnem a barátai voltak,- szintén távoztak. Lina és Gourry a világ másik oldalán voltak. Amelia elfoglalta a trónját a királyságában. Egy keserű mosoly villant véres ajkain, ahogy megpróbált megállni a lábán. Azok az idők, amikor együtt voltak, mókásak voltak.

I took my time, I hurried up

The choice was mine I didn’t think enough

I’m too depressed to go on

You’ll be sorry when I’m gone

Elfelejtették? Ráadásul észrevették egyáltalán, hogy elment? Valószínűleg nem. Csupán tolerálták, bár azt gyanította, hogy Gourryt nem zavarta, amíg nem sebezte meg a barátait, és Amelia, bár ő megvetette a fajtája természetét, úgy tűnt, hogy kedveli őt. Lina- tolerálta. Talán barátnak látta? Esetleg, de nem sok ember. Talán ha nem egy Mazoku lenne…és, volt az a sárkánylány, Filia.

Tudta érezni az életét miközben csúszott, és koncentrált az emlékekre. Filia- ingerlékeny sárkányex-papnő. Hol volt most? Nem tudta, szándékosan elkerülte ebben a pár hónapban. Őt határozottan nem érdekelné.

I never conquered, rarely came

Sixteen just held such better days

Days when I still felt alive

We couldn’t wait to get outside

Namagominak nevezte. Vicces- utálta ezt a nevet. Most mégis azon kapta magát, hogy mosolyog, miközben édeskeserűen emlékezett arra akit szeretett. Mi volt ez? Szeretet a papnő irányába? De Lina iránt ugyanazt érezte- és még Ameliánál is, és egy furcsafajta barátság a néma szőke kardforgatóval, Gourry -val nos szórakoztató volt.

Xelloss megragadott egy faágat és megpróbálta felhúzni magát és lábra állni, de a földre rogyott és vért köhögött fel. A fán nyomot hagyott a vér.

The world was wide, too late to try

The tour was over I’d survived

I couldn’t wait till I got home

To pass the time in my room alone

Tehát egyedül menne. Szerette volna őket még utoljára látni. Most csak emlékei voltak. Ez igaz… a fájdalom hihetetlen volt. Xelloss letörölte a szájáról a vért, de ez állandóan jött. A lila haját átáztatta az izzadsága és vére, a ruhái elszakadtak és véresek voltak. Vér. Ez egy új tapasztalat volt. Ember volt? Ez lehetséges. - Ezután úgy kezelhetnék, mint egy barátot, bízhatnának benne.

És ez megvalósodott a haldoklás tisztaságában- azt akarta, hogy bízzanak benne. Barát akart lenni, nem egy ismerős. Akkor jó- Xelloss lerogyott egy fa mellé és becsukta a szemeit miközben a szívébe zárta az elmúlt két év emlékeit, ez volt az egyetlen, ami megmaradt neki és ezt már senki nem tudta elvenni tőle.

I never thought I’d die alone

Another six months I’ll be unknown

Give all my things to all my friends

Xelloss érezte, hogy minden ellenállása elszállt. Hova tudna menni, mit tehetne? Nem volt semmi. Senki, aki ismerte őt, nem bízna benne senki, senkit nem érdekelne. Már nem érdekelte. Annyi dolgot szeretett volna még csinálni, ha megint örökké élne... Miért nem jön valaki?

Senki. Nincs senkije. Senkit nem érdekelne.

You’ll never set foot in my room again

You’ll close it off, board it up

Remember the time that I spilled the cup

Of apple juice in the hall

Please tell mum this is not her fault

Lépések, vagy ez a képzelete volt? Xelloss összerezzent, ahogy a fájdalom akkorára nőt, hogy ordítani tudott volna. Érezte, hogy összetörték a kezeit, az oldalát beborította a vére. Távoli hangok, egy gyerek, aggódott. Ártatlanság. Egy olyan dolog, ami neki soha nem volt,- Filiának volt, amikor először találkozott vele. De a világ dolgaiban való tapasztalata megváltoztatta a papnőt.

Filia kedves, figyelmes személy volt.

Lehet, hogy Filia képes lenne rá, hogy segítsen neki, de nem. Nem tudna. Hol volt?

I never conquered, rarely came

But tomorrow holds such better days

Days when I can still feel alive

When I can’t wait to get outside

Xelloss sóhajtott és lehajtotta a fejét a gyomra fölé, véráztatta haja, zárt szeme előtt lógott. Egyikben sem volt öröm, de fájdalom az igen. Istenek- ez fájt. Ez mind pokolian fájt. A futó lépések, elhalkultak.

Filia nem segíthetne neki. Készült meghalni. A sós könnyek kinyomozták az útjukat a piszkon és véren keresztül az arcán. Ez akkor ez volt. Mindennek vége. Öklendezett, mindenhol vér volt és sírt

- Fenébe!

 -Filia…- suttogta Xellos, vért ízlelt a nyelve végén. A lépések hangosak voltak.

The world is wide, too late to try

The tour is over, I’ve survived

- Xelloss? - Egy ismerős hang volt, és már majdnem kétségbeesetten hangzott. - Namagomi?

- Anya?

A gyerek. Grimaszolt Xelloss, azután egy érzett érintést a vállán, mint egy angyal tolla.

- Xelloss- mi történt veled?

A kezét az álla alá csúsztatta és felemelte a fejét. Belebámult azokba a kék szemekbe. Már nem érezhette az érzelmeit.

- Ember vagy. -Suttogott, és a tekintete mozgott a kétségbeeséstől. Xellos én…-'

- Anya? Ki ő?

Xelloss nem nézett félre az arcáról, a szép angyal- ez Filia volt! Igen. Tudta ezt. A nő itt volt.

Hiányzott neki, hogy ingerelje őt. Vagy ez… a jelenléte volt? Ellazult miközben beleesett a karjaiba és abba, hogy becsukta a szemeit. Megérintette, a próbaképpen átölelte a vállai körül, és elkezdett egy gyógyító varázslatot. A könnyek megérintették az arcát, nem a sajátja. Sírt fölötte? Lazán a vállára tette a kezét, és vett egy mély lélegzetet.

- Filia…

I can’t wait till I get home

To pass the time in my room alone…

Back