Felismerés (1. rész)
Most Adam visszatérése után 2 hónappal járunk! Ezalatt sokat változott a csapat. Jó példa erre, hogy Bren és Lexa azután a bizonyos eset után tisztázták a dolgaikat, és mára szinte a legjobb barátok lettek. Valamint Bren Shalimarral is megbeszélt mindent. rendezték a kapcsolatukat. Abban maradtak, hogy az ő kaőcsolatuk, egy nagyon erős barátság. De Bren épp a lány kezének megkérésére készül. Ez lett volna a meglepetés, úgy is tudta hogy belemegy.
A mai nap úgy kezdődött mint az összes többi. Minden nap kisorsolták ki főz aznap, ezúttal Jesse volt a soros. Már reggel 7 óta keringett össze-vissza a konyhában, míg végre elkészült a reggeli.
- Ébresztő hétalvók!! - szólt a többieknek
- Nem lehetne halkabban? - mondta Adam még félálomban
- Oké Jesse, megyünk már! - mondta Shal
Felkeltek, összedték magukat aztán kimentek az étkezőbe.
- Na, főszakács úr, ma mit eszünk? - kérdezte mosolyogva Lexa
- Nagyon vicces. Amúgy palacsintát. - válaszolt Jesse
Evés közben beszélgettek. Már mindenki a napi programját tervezte. Shalimat például el akart menni vásárolni. Talán csak állati ösztönből, de érezte hogy kell vennie valami szép ruhát magának (mármint az eljegyzés miatt), igaz nem szeretett vásárolni. Nem volt az a rózsaszín, tipikus plázacica, egyátalán nem! Az első gondolata egy piros koktélruha volt, de inkább meggondolta magát. ,,Ez túl kihívó lenne" - gondolta. Úgy döntött először is szétnéz majd az áruházban, és ha ott nem talál kedvére valót, továbbmegy máshova...
Mitán befejezték a reggelizést, Bren félrehívta Lexát.
- Lexa, szeretnék tőled kérni egy nagy szivességet! - kezdte Bren
- Mond! - mondta Lexa
- Háát..., arról lenne szó, öm... hogy meg akarom kérni Shal kezét. És mert te ugye nő vagy, és őt is jól ismered, szóval..., eljönnél-e velem gyűrűt venni neki? Én nem tudnék dönteni... - mondta Bren
- Ez fantaztikus!! Persze, elmegyek veled!! Mikor indulunk? - kérdezte izgatottan Lexa
- Tőlem most is mehetünk! - mondta megkönnyebbülten Bren. Azt gondolta Lexa nemet fog mondani...
- Várj egy percet, mindjárt jövök! - mondta Lexa és elindult a szobája felé
Felvette a kabátját, felkapta a táskáját és már ment is vissza..
A város felé egész úton az járt az eszében, hogy ez vajon miért csak most jutott Bren eszébe? Már nagyon régóta ismeri Shallt és akár már 2 hónapja megtehette volna, akár azon a napon, mikor befejezták, mikor megölték a Teremtőt, de miért most? És miért pont őt kérte meg, hogy elkísérje? Már régen elásták a csatabárdot, és egyrészről ez érthető is, de valami más a baj... Még a legeslegelején, mikor abban a kaszinóban voltak és Lexa megcsókolta Brent, még mindig érzi azt a valamit, amiért ezt annak idején megtette... ,,De mindegy hagyjuk ezt, már régen volt, nincs semmi jelentősége..." - próbálta győzködni magát Lexa
- Hát akkor megérkeztünk. - mondta Bren
- Tessék...? Jah, igen, rendben menyjünk! - eszmélt fel Lexa
Bent a központban találtak egy csomó ékszerészt, de mindegyiknél volt valami baj a gyűrűvel amit szerettek volna. Az egyik helyen le volt törve egy kis darab a kőből, a másiknál nem fénylett eléggé, a harmadiknál túl drága volt... De egyszer aztán rátaláltak a megfelelőre. Szép nagy krizolit (egy zöld, gyönyörűen fénylő ásvány) volt benne, körberakva nagyon kicsi rubinokkal.
- Ez tökéletes lesz!! - mondta Lexa
- Úgy gondolod? Nem lesz túl nagy? - kérdezte Bren
- Nem, pont jó!! Tetszeni fog Shallnak!! - nyugtatta Lexa
Hallatszott a hangjában egy kis ellentmodás is. Ez azért lehetett, mert még mindig az járt az eszébe mint az úton. De ügyes színésznő volt, jól titkolta :p
- Akkor mehetünk is, nem? - kérdezte Bren
- Nem, várj még! Nem véseted bele a neveteket? Úgy sokkal romantikusabb lenne!!
- Tényleg, köszi hogy szólsz!! Hogy is mehetett ki a fejemből...
Amikor mindennel kész voltak, Bren meghívta Lexát egy italra. A lány először tiltakozott, de aztán azt gondolta, miért is ne? Egy közeli bárba mentek, ahol a férfi már sokszor járt. Minden ismerősének elújságolta, hogy megkéri Shall kezét.
Miután a férfi már sokat ivott, Lexának hirtelen támadt egy őrült ötlete. Az a furcsa, erős érzés vezérelte mikor kikezdett Brennel.
Tudta hogy van egy bizonyos "kötelezettsége" Jessevel szemben, aki szereti őt, és akit nem árulhat el. ,,De végülis nem kell semmiről tudniuk, és Bren sem fog semmire emlékezni, annyit ivott" - gondolta
Futólag megcsókolta őt, aztán elment még egy italért magának. De ekkor történt a "baj". Bren ahogy felfogta mit tett Lexa, "válaszolt" neki.
Mélyen egymás szemébe néztek. A lány felfedezett valamit. Egy hasonló tüzet, ugyazazt az elnyomott, erős érzést látta a férfi szemében, amit ő maga is érzett. Ekkora azonban már ő is nyitott könyv volt Bren számára. Lexa ebben a pillanatban olyan vonzónak tűnt, hosszú fekete haja a vállára omlott, és a mosolya is sugárzott. A fekete, csipkés felsője elöl a köldökéig ki volt vágva. Nem bírta tovább tűrtőztetni magát. Hirtelen megcsókolta őt a férfi. Ez egy hosszú, szenvedélyes, forró csók volt, mintha Bren erre készült volna, mióta csak ismeri. Ezt élvezte is Lexa, de megpróbálta leállítani, mert tudta, ezt nem lenne szabad. De ahogy távolodni próbált, Bren még szorosabban magához húzta. Átkarolta a derekát, Lexa pedig a nyaka köré fonta akarjait. Ekkor már egyiküknek sem volt egy összefüggő gondolatuk sem, csak egymásnak, és a pillanatnak éltek. Szerencsére a menedékbe már mindenki aludt, ezért halkan belopóztak Lexa szobájába, és együtt töltötték az éjszakát. Mindeközben az eljegyzési gyűrű Bren zsebében volt...
Reggel korán felébredt, de még nem akart elmenni. Nézte Lexát, olyan volt mint egy angyal, még álmában is mosolygott. Nézte ahogy ott feküdt a karjaiban, a fejét a mellkasára tette úgy aludt. A puha bőre, a ragyogó haja, és az ajkai... Mind arra késztették hogy még maradjon. Megcsókolta a lány homlokát. Nem ébredt fel, de fordult egyet, és még jobban szorította Bren mellkasát.
Mindenre pontosan emlékezett a tegnap éjszakából, és tudta hogy ez nem helyes, de most csak Lexa érdekelte, és hogy együtt legyenek!
Később rápillantott az órájára, és látta hogy majdnem fél 8. A többiek 8-kor keltek, mert egy kávézóba mentek reggelizni.
Bren elkezte ébresztgeti Lexát. Gyengéd csókokat adott az arcára, a nyakára és a lapockájára. A lány fel is ébredt.
- Hé, jó reggelt angyalom! - monta neki Bren
Lexa felpillantott a felette lévő barna szempárba. Most neki is bevillantak az előző éjszaka képei, és mosolygott. Tudta hogy titkon mind a ketten erre vágytak, amióta csak megismerkedtek.
- Szia! - mondta, és lágyan megcsókolta Brent
- Na, hogy vagy?
- Jól, nagyon jól! - válaszolt Lexa mosolyogva és Brenre kacsintott
- A tegnap éjszaka...öm...
- Tudom őrültség volt, nem kellett volna megtennünk!
- Talán, de én arra céloztam hogy fantaztikus volt! Tudtad hogy erre vártam mióta csak ismelek?!
- Furcsa, velem is ez a helyzet!
- És most akkor mihez kezdjünk? Én nem igazán tudok tovább titkolózni...!
- Én sem, de már így is túl messzire mentünk, és mindjárt felébrednek a többiek, menned kéne!
- Komolyan ezt akarod? Hogy elmenjek? - kérdezte Bren és megfogta a lány tekintetét
- Nem, de most mit csináljak?
- Kérd hogy maradjak, és én itt maradok, veled!
- Igen, szeretném hogy maradj! De ott van Jesse és Shall, és a kötelezettségeink, meg a...
Nem tudta folytatni, mert Bren az ajkaire tette a mutatóujját, és a fülébe súgta:
- Én is tudom, de ők ráérnek! De most együtt vagyunk, és csak ez számít.
Ekkor Lexa már nem tiltakozott tovább, átkarolta a férfi nyakát, és adott neki egy forró csókot, aztán a kezével végigsimította az arcát.
Felültek az ágyban, a lány ráhajtotta a fejét Bren mellkasára, és még mindig simogatta a bőrét.
- Lexa! Én már nem akarom elvenni Shallt, és el fogok neki mindent mondani! Úgy gondoltam ezt tudnod kell...!
- Rendben!
- Mond, mit szólnál egy zuhanyhoz?
A lány válaszképpen a nyakába ugrott, átfogta az egész testét a lábaival és az ajkát a féfiéra tapasztotta.
Észre sem vették hogy eltelt az idő...
Egyszer csak kopogtatnak
- Lexa, Shalimar vagyok!
- Szia, am... épp zuhanyzok. Nemsokára kész vagyok, és mehetünk!
- Rendben!
Már megfordult, mikor eszébe jutott valami. Ekkor már kiléptek a zuhanyból.
- Nem láttad Brennant? Már régóta keresem...
Lexa Brenre nézett, ő pedig bólintott. Tudta a szemeiből mire gondol a lány. Mindenkinél jobban értette.
- Öm... nem láttam!
- Oké, akkor majd gyere!
Shall elment. Még jó hogy nem halllota meg ahogy nevetgéltek, mert a férfi egész idő alatt csiklandozta Lexa hátát.
- Mostmár tényleg tényleg menned kell, gyorsan, öltözz!!
Mivel rájöttek, hogy már mindenki ébren van, egymás között is suttogtak.
Bren felkapta a ruhájit és indulni készült, de Lexa megállította.
- Várj, olyan helyre mejn, ahol valószínű még nem keresett.
Adott neki egy búcsúcsókot, és végül elengedte.
A kávézóban mind a ketten szótlanok voltak, néha egymásra mosolyogtak.
- Veletek mi történt? - kérdezte mosolyogva Adam
- Öm... semmi! - mondták miután egymásra néztek
- Pedig elég furák vagytok! - mondta Jesse
- Nem is tudom, talán a meleg... Am..., jó ez a palacsinta! - mondta Lexa
- Igen jó... - mondta Shall
Kezdett rájönni mi folyik itt. Reggel, Lexa szobájánál hallott egy egészen gyenge neszt, és érzett egy szagot, ami leginkább Brenre emlékeztette. Nem akart feltételezésekkel dobálózni, de erősen gyanakodott. Feltűnt neki hogy egymás társasgába zavarban vannak, viszont ha csak egyikükkel megy valahova, akkor minden rendben van. Az ösztönei megsúgták, "megsértették a vadászterületét".
Reggeli után nem mentek rögtön haza, még sétáltak egy keveset a városban. Mikor egy kirakathoz értek, ami mindenkit nagyon lekötött, mert gyönyörű kiegészítők, és más egyebek voltak benne, Lexa és Bren tett pár lépést a sarok felé. Rámentek a másik utcába vezető útra, és épp csak egy csókot váltottak. Lexa többet akart, mint egy csók, de most nem lehetett, egyenlőre ennyivel kellett megelégednie. Már reggel óta nem is szóltak egymáshoz, ezért nem bírták tovább.
De ez éppen elég volt. Senki másnak nem tűnt fel hogy elmentek, de Shall utánuk ment, mert nagyon kiváncs volt mi folyik itt. És meglátta őket. Az első gondolata az volt, hogy odamegy és agyoncsapja Lexát, de aztán lenyugodott, és úgy tett mintha nem is látott volna semmit. Ezután egész délután kerülte mindkettőjük tekintetét, mert a szeméből világosan látszott a harag. Nem akarta hogy tudomást szerezzenek róla.
Este aztán éjfél körül Bren megint átment Lexa szobájába és ismét együtt töltötték az éjszakát. Így ment ez hetekig, míg Shall nem bírta tovább és beavatta a többieket.
Egy délután, mikor Bren és Lexa elment a városaba ,,egy-két apróságot venni", Shall leültette Adamet és Jesset.
- Figyeljetek, tudnotok kell valamit! Tehát arról lenne szó..., szóval Brennan és Lexa együtt vannak!
- Tessék?? Ezt hogy érted?? - kérdezte Jesse zaklatottan
- Úgy ahogy mondom, szeretik egymást!
Ebben a pillanatban betoppantak Lexáék. Nem hallottak semmit, mégsem értették miért néznek rájuk ilyen furcsán...
Folyt. Köv. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
