December 27., Vasárnap

Csend. Hóesés. Nyugalom…
- Vigyázz! – ordítja öcsém, mikor már tele van a fülem hóval.
- ÁÁÁÁÁÁ! - Ugrottam be az asztal alá, majd dühösen ki is másztam alóla, ahogy tudatosult bennem, hogy ez csak Sebastian. – Nem úgy volt, hogy hóembert építesz? – ugrottam oda hozzá.
- De.
- És mióta repül a hóember feje? – néztem a majdnem kész hóemberre.
- Amióta a többi része is – mondta, s már rám is dobta Mr. Hóember további gömbjeit.

Mire kikászálódtam, természetesen a kis hülye már elmenekült anya szoknyája mögé. Na várjon csak. Nem tudja még, hogy a Roxfort legbénább végzős diákjával kezdett ki… De majd este, ha alszik… MUHAH... EH… Ezt még gyakorolni kell.

December 31., Csütörtök

Jelentem, vasárnap este az egész ház hangos volt Sebastian üvöltéseitől. És mikor rájött, hogy kedden még fogkrémet is nyomtam az orrába… Fülsüketítő élmény volt, de megérte.

Kedves Lulu!

Apámék nem lesznek ma este otthon, és gondoltam, te is átjöhetnél este.

Ana

Wow, ez aztán a kilométer hosszú pergamen! Ja… hogy egy matrica hátuljára írta, amit a baglya homlokára ragasztott. Nem szóltam.

Január 1., Péntek

- Szia, Lu! – ugrott a nyakamba Ana.
- Hello – köszöntem neki vigyorogva tegnap este.
- Csak néhány haver lesz itt. Lily még nem érkezett meg, de szívszerelmed éppen ott trónol – bökött a folyosóról nyíló ajtók egyik felé.
- Aha, ez egy öröm, egy boldogság.
Sirius Black aztán jól feladta a leckét a szünetre. Most komolyan! Lekap, aztán meg csak úgy otthagy, és semmi? És mi az, hogy mindenre emlékszik? Hát az agyam eldobom a sráctól.
- Emellett itt van már James, Remus, meg Petert is elhozták. A többieket nem hiszem, hogy ismernéd – mosolygott rám. Aztán lökött rajtam egyet a szoba irányába. – Aztán nehogy elcsessz bármit is – mondta nem túl meggyőzően. Biztos csak képzelődtem.

Ahogy beléptem az ajtón, rögtön rájöttem, hogy ez nem ’csak néhány haver lesz itt’ típusú buli lesz. A szobából – nem elég, hogy ez is bazi nagy volt – egy kétszárnyú ajtón át be lehetett lépni egy másikba. Annyi gondolom elég is, hogy mindkettő dugig volt.
Félénken néztem szét, mintha most dobtak volna be egy csapat cápával teli akváriumba. Hoppá, ahogy az a pattanásos, szarukeretes szemüvegű srác rám nézett… nem sokat tévedhettem.
Elindultam, s a szoba közepe felé nyomorogtam át a tömegen – bár nem tudom, miért törtem magam: Peter valószínűleg most sem nyújt más látványt. Az se biztos, hogy egyáltalán ebben a szobában vannak.

Ám ahogy éreztem, hogy egy kéz nehezedik a vállamra, úgy gondoltam, hogy oké, itt lesznek. Odafordultam az ölelgetős felé és…
Brr… Biztos le akarom ezt írni? Elfog a hányinger.
… és egyszerűen beleböfögött a képembe. Amennyi pia érződött a leheletén, kissé én is beálltam tőle.
Gyorsan lefejtettem magamról a kezét, és pánikszerűen kezdtem magamnak utat törni.

- Lulu! – ugrott hirtelen elém Sirius, aminek hatására kis híján hátravágódtam az előző incidensnek köszönhetően, de még idejében megragadta a kezem.
- Ilyet. Többé. Ne. Csinálj – tagoltam, s újratanultam lélegezni.
Miért, miért vigyorog mindig?!
- Na, hiányoztam? – rántott magához.
- Most inkább nem mondok semmit, oké? – néztem rá, pedig igencsak kikívánkozott belőlem erre az önelégült képére, hogy ’mint seggemre a pattanás’.
Zavartan megköszörültem a torkom, és a minket bámulók felé intettem. Mintha nem is ezen a bolygón élne, s nem értené, mit próbálok mutogatni, lehelt a számra egy csókot, majd a kezemet el nem engedve elkezdett húzni maga után a tömegen keresztül.

Végül nem találjátok ki, hol kötöttünk ki…

Hello, Lily vagyok! Na, hol kötöttetek ki, Lu?
Ajj, Lil, úgyis mindjárt leírom, akkor meg minek dramatizálod túl.
Nem dramatizálom túl! Sziasztok! – már ha bárki is el fogja ezt a naplót olvasni… Lily Evans vagyok, tizenhét éves, Lulu barátnője, és idén végzek a Roxfortban. Van egy barátom, James Potter, s a szüleimmel élek…

*harc a naplóért*

Kár, hogy a lábméretedet nem írtad bele.
Na, most, hogy győztem a hálószobai csatában, folytatnám is. Egyébként Lily azért van itt, mert a kis 17vagyokJamesbarátnőjevégzős barátnőm tegnap úgy beállt, hogy nekem kellett elrugdosnom nálunk, nehogy a szülei megtudják.

Ezt minek írtad le? Most majd az unokáid azt fogják hinni, hogy egy hülye, részeg idióta vagyok.
Bocs, de tegnap az is voltál… Na, de most már tényleg folytatnám, Lil.
Szerintem Sirius egy hálóba rángatott be.
Ja, én is ezt gondolnám, ha tegnap James övébe kapaszkodva, térdelve könyörögtem volna neki, hogy hadd ugráljak rajta ruhában.
Hé, ez nem volt szép tőled! Most már nimfomániásnak is fognak hinni!
Hah, beleszakad a szívem. Tűnés, Lily!
Akkor biztos a kocsija hátsó ülésén bukkantatok fel!
Nincs is kocsija… és miért pont ott? Túl sok szappanoperát néztél?
Dehogy, abban a kádban, meg szállodákban szokták csinálni.
Mit szoktak csinálni?
Hát tudoooood!
Nem, nem tudom.
Na, Lulu, ne csináld már! Tudod te.

Oké, az exkluzív beszámolót folytatódik innen, a fürdőből, azon belül a kádból. Jelentem, az ajtó bezárva!

Szóval, nem, nem egy hálóba, és még csak nem is a nem létező kocsijába rángatott be. Tényleg kezd Lily nimfomániás lenni. Rossz hatással van rá James.
Mi a Tekergőknél kötöttünk ki. Tudom, az előzőkhöz képest halál uncsi, lelombozó, satöbbi, satöbbi. Nekem inkább az volt lelombozó, hogy Peter a nadrágja fölé húzta az alsógatyáját. Ki ez, kérem, Superman?
Hát nem mondom, hogy a megszokott látvány fogadott volna. Teljesen leeresztettek. Unalom és Tekergők? Minimum három különböző dolog.
- Ne legyetek ennyire boldogak! – kiáltottam, és megpróbáltam Remus arcát úgy húzni, hogy mosolyra hasonlítson. Valahogy nem jött össze. Így hát leültem melléjük, s unatkozva bámultam ki a fejemből. A szótárban a mi képünk áll az unalom mellett. Ezt a napot is megértük.

- Most komolyan! – szólalok meg kábé két perc múlva (eddig bírtam). – Mi a fene van veletek?
- Nézz szét! – intett kezével körbe James. – Nem ismerünk itt senkit.
- Érdekes, ez régebben nem volt akadály. És nyugi, hamarosan itt lesz Lil is.
S mintha az említett személy csak erre várt volna, fel is bukkant előttünk égővörös hajzuhatagával.
- Huh, ez nagyon durva volt – nézett hátra a válla fölött, aztán amint visszafordult, már James a szájára is tapasztotta sajátját.
- James esti elfoglaltsága már meg is van. És veletek mi lesz? – néztem a megmaradt két Tekergőre: Remusra és Peterre. – Azt ne mondjátok, hogy majd együtt elszórakoztok.
Peter úgy nézett rám, mint aki beteg. Nem is sokat tévedhetett… Remus csak megvonta a vállát.
- Amúgy nektek sem ismerős itt senki? – nézett szét Lily.
- Ezek, kérlek, azok a sznobok, akikkel Ana a bálokon szokott találkozni – nézett szét Siri.
- Akkor biztos ismersz közülük pár arcot – fordulok hozzá.
- Ja, látod például azt a szarukeretest? – mutatott a túlontúl ismerős srácra. – Az például Hatalmas Lúzer Vagyok Anthony. Ő meg – mutatott egy szőke, beszárított hajú csajra, aki felhúzott orral mászkált – Anyám Egy Limuzinban Csinált Stacy. A többiekről már ne is beszéljünk. Mind el van telve magától.
- Gondolom, Ana szülei csak úgy engedték meg ezt az egészet, ha őket is meghívja – szólt közbe halkan Lily, mire Sirius csak horkantott egyet.
- Tök mindegy, minek vannak itt. Attól még kevésbé lesz unott a fejetek – vágok rá Sirius buksijára. – Ana is jöhetne már. Mindenki csak áll, mint egy szerencsétlen.
- Kellene valami zene – gondolkodott el Lil.
Amúgy érdekes. Ez most a mi bulink, vagy Anáé?

Végül csak beindult az egész, bár Ana továbbra sem jött oda hozzánk. Nem mintha látszott volna rajta, hogy unatkozik a komolyan beszélgető barátai között. MOST AKKOR MI VAN?!
Jó, végül is az ő dolga, de hát mindig úgy beszélt azokról a bálokról, mintha az orrlyukán jönnének ki, közben meg milyen jól elvan már velük.
- Ne foglalkozz vele – követte pillantásomat Sirius, miközben táncolunk. Illetve… ő táncolt, én meg úgy vonaglottam, mint akibe áramot vezettek. De hát ha őt nem zavarta, hogy mekkorát égett velem...
Fejcsóválva néztem rá.
- Nem fog menni: ő az egyik legjobb barátom.
- Talán jobban meg kellene válogatnod a barátaidat – nézett el a fejem fölött.
He? Ezt meg milyen alapon mondta?
Inkább mellkasára hajtottam a fejem, és próbálta, nem gondolni semmire.

- James, na, kéééérleeeek! –pattogott Lily James előtt. – Na, csak egy kicsiiiiit!
Hah, ezt is megértük! Lily Evans könyörög James Potternek, hogy vonuljanak vissza. Pedig James sem ivott keveset, de mégis sikerült önuralmat tanúsítania, s inkább lerakta az öléből Lilyt, és kisétált a kertbe. Még józan-Lilynél is eltört volna a mécses, nemhogy alkesz-Lilynél.
- Engem senki sem szeret! – És akkor megpillantott engem. – Lulu, te sem szeretsz, ugye? Mondd meg őszintén? Miért utál engem mindenki? Mert okos vagyok? Vagy mert selymes a hajam? Nem utálhatnak, hisz nem vagyok sem egoista, sem önző, sőt! Még szerény is vagyok! – vetette a nyakamba magát, és ott sírt tovább, én meg simogattam a hátát, miközben nagyon csúnyán néztem a nevetését visszatartó Siriusra.
- Mi egy kicsit felmegyünk a fürdőbe – állítottam fel Lilyt. – Gyere – próbáltam támogatni, de ellökte a kezem.
- Tök józan vagyok, oké – heherészte a képembe, s ezt bizonyítva majdnem el is nyalt előttem a lépcsőn.

- 10…9…8…
- Na végre megvagy! – ugrott oda hozzám Sirius.
- …7…6…5…
- Bocs, csak…
- …4…3…
- Psszt…
- …2…1…
CUPP.
Mindenhonnan fülsüketítő sikoltás hallatszott, így inkább elengedtük egymást és csatlakoztunk a tömeghez.

- Gyere, Lily, már szinte csak mi vagyunk itt. Köszönj el szépen Jamestől – mondtam barátnőmnek hajnali kettőkor.
- Neeeeeeem! – nyafogta, s még jobban szorította a tehetetlenül álldogáló Jamest.
- Gyere szépen, nálunk alszol.
- De én Jamie-vel akarok aludni! – hisztizett tovább mint egy ötéves.
Hoppá.
- Lily! – szóltam rá erélyesebben, s ő megszeppenve nézett rám, nyomott egy apró puszit James arcára, majd meleg tenyerét az enyémbe csúsztatta, mintha az anyukája lennék.

Útközben csak annyit vettem észre, hogy ahogy ment előttem, egyszer csak volt Lily, nincs Lily…
- Nyugi! –ugrott ki az árokból nyakig sárosan. – Nincs semmi bajom.

LULU CARTER ÚJÉVI FOGADALMAI:

1. Több időt töltök Siriusszal.
2. Utánanézek Ana barátainak.
3. Nem fulladok bele a Fekete-tóba… legalábbis remélhetőleg nem…
4. Meggyőzőbben röhögök Peter viccein.
5. Megtanulni táncolni.
6. Többé nem fogadok meg semmit. Úgysem tartanám be.
7. Lehozni Lilyt az alkoholról.
8. Elkezdek hinni a babonákban.
9. Többször rakok rendet: legalább egyszer kidobom a csokispapírokat az asztalomról.
10. Igyekezni, hogy jövőre ne megint ezekből a pontokból álljon a lista.
11. Idén sem leszek kitűnő tanuló. Ez tuti összejön.
12. Megrugdosom Mrs. Norrist.
13. Legközelebb veszek Dumbly édességéből, ha megkínál.