Sárlás: a párzási időszak

 Kivételesen magával ragadó élmény megfigyelni a vadlovakat a párzási időszak, az úgynevezett sárlás idején. A csődör ilyenkor megmutatja, valójában mire képes, és körbeudvarolja a kancát.

Tavszi érzelmek

Amikor vége a télnek, ember és állat egyaránt elmerül a tavazsi érzelmekben. Az ivarérett kancák először sárlanak az év során. A napok hosszabbodásával a fény bizonyos hormonok képződősét váltja ki, amelynek mind a csődört, mind pedig kancát az utódnemzésre ösztönzik. A sárló kanca az úgynevezett feromonok kiválasztásával jelni, hogy kész a párzásra. A feromonok a lányégk és a far mmagasságában árasztják illatukat, amelyet a csődör már több mint egy kilóméternyi távolságból megérez.

Fontos a türelem!

Ivarzás idején a kanca ingerlékeny és nyugtalanul viselkedik, és szívesebben van más lovak társaságában, mint egyébként. A sárló kancát észlelő csődör felemeli a fejét, kitágulnak az orrlyukai, hegyezi a fülét, és mélyen beszívja a kanca szagát. Büszkén ívelő nyakkal rázza meg a fejét, és elegánsan megemelt farokkal közeledik a szíve hülgyéhez. Aztán megint többször körbefut, vagy éppen követi a kancát., meszaglássza, megharapdálja a lágyékát és a farát. Minden csődör tudja, hogy a kanca valószínüleg ki fog törni feléje, és ezért óvatosan, oldalról közelíti meg. Ha a kanca kész í párzásra, elfogadja a csődört, és megengedi, hogy fedezze. Megtermékenyülésre ritkán kerül sor már az első alkalommal. Ha mégis sikerült, tizeneggy hónap múlva világra jön a csikó.

Csődörök közötti rivalizálás

Szabad terepen minden csődörnek meghatározott helye van a ménesben. A vezérmén nem tűr meg más termékeny korben lévő csődört maga körül, ezeket elűzi a ménesből. A kitaszított fiatal mének -ezek mintagy kétévesek - csapatokba verődnek. A nemi érettség elérése után azonban elválnak sorstársaiktól, és magányosan élnek. Mindegyikük megpróbál saját ménest alapítani, ezért azoknak az egyedülálló kancáknak udvarolnak, amelyeket korábbi ménesük ugyancsak kitaszított, vagy pedig a régi ménesből próbálnak meg kancákat elcsábítani. A fiatal csődörök némelyike késöbb párbajra hívja a régi ménes vezérménjét,, megkérdőjelzi annak  vezető szerepét a csapatban. Csak a legerősebb, legbátrabb csődöröknek sikerül kiszorítaniuk a vezérmént a ménes éléről. Az öreg, legyőzött csődöröknek ezután nincs más választásuk, mint hogy életüket félrevonultan, magányosan fejezzék be.

**Két mindenre elszánt, rivalizáló csődör harca veszélyessé válhat

A foggal, patával védelmezett rang

Amint a méneshez fiatal csődör közeledi, a vezérmén fenyegetően útját állja. Ha nem hagyja magát elrettenteni, összecsapásra kerül sor. Harapásokkal és rúgásokkal rontanak egymásra, de rendszerint gyorsan kiderül ki a győztes, és a másik fél feladja a harcot. Többnyire mindkét fél megússza kisebb karcolásokkal. Mindenre elszánt, egykorú riválos között azonban megtörténhet, hogy az egyik fél belehal a sérüléseibe.

Az ellés ideje

Hogy a csikó azonnal optimális körülmények között induljon az életbe, a természet a meleg évszak kezdetére, a tavszi hónapokra időzitette a születését. A kanca a tavsz kezdetén sárlik először, akkor fedeztettik, tizeneggy hónapig vemhes, és csikóját a következő tavasszal hozza a világra. lyenkor elég meleg van és bőséges friss fű nő a legelőn...

Ha a csikó túl korán születik, el kell viselnie az időjárás viszontagságait, szeszélyeit, ráadásul az anya is sokkal kevesebb tejet termeé, mivel odakint még nem talál elegendő ennivalót. A késő nyáron született lovacskának, pedig előreláthatóak a következő télen lesznek nehézségei, mivel még túl gyenge ahhoz, hogy a zord hidegben is boldoguljon. A vemhes kanca nem engedi magához a csődöröket. A csikózás előtt nyugalomra van szüksége, és eltávolodik a ménestől. Csupán néhány héttel a csikó születése után sárlik ismét.