: A fegyverek szava: FAMAS

A Famas F-1, mint a francia fegyveres erőknél rendszeresített egyéni lőfegyver ízig-vérig gall különlegesség. Nemzetközileg sosem aratott komolyabb sikert (ennek okát lásd lentebb), így nem is közismert típus, de már csak a játékban való szerepeltetés okán is érdemes vele részletesebben foglalkozni. Kialakítása és működése is sok olyan egyedi megoldást tartalmaz, melyek csak elvétve köszönnek vissza más lőfegyvereken. És akkor gyorsan essünk is túl a legnagyobb rejtvényen: a fegyver neve a Fusil d'Assault de Manufacture d'Armes St. Etienne szavak rövidítéséből adódik. Néhány forrás az Assault helyett az Automatique szót használja. Az előbbi fordítása: a St. Etienne fegyvergyár rohamfegyvere.

Tervezői szinte általános rendeltetésű fegyvert kívántak létrehozni, amely képes betölteni a géppisztoly (közelharc), a gépkarabély (célzott, távolsági lövések), és a golyószóró (hadműveleti feladatok) feladatát is. Azt hiszem mondanom se kell, hogy eme nemes célkitűzést nem sikerült megvalósítaniuk, szinte utópisztikus gondolat, hogy a gyalogság majd minden feladatára egy féle fegyvert alkalmazzanak (a Dredd-bírónak volt ilyen csúzlija, nem?). Egy komoly felismerésük azonban mindenképp szót érdemel – a fejlesztők rájöttek, hogy bármilyen fegyver csak akkor tölti be a szerepét, ha eltalálja a célt! Evidenciának tűnik, de a fegyvertervezők és konstruktőrök sokszor kényszerülnek megalkuvásokra a későbbi típus eladhatósága miatt, és nem ritkán ezek a paktumok a pontosság rovására mennek. A franciák makacsul ragaszkodtak a pontossághoz a Famas kifejlesztése közben, ennek köszönhető, hogy minden karabélyt kihajtható lábakkal láttak el. Lőszernek a NATO-szabvány szerinti 5,56x45 milliméteres M-193-ast választották, amelyet az amerikai M-16A1 is használ. Viszont az azóta megjelent újabb típusú töltény (jele SS-190) nem kompatibilis a Famas-al, így a koalíciós hadgyakorlatokon hiába van közös ellátási rendszer, külön lőszerjavadalmazást kell biztosítani a franciáknak és az amerikaiaknak (akik az SS-190-est már az M-16A2-ből pufogtatják). Szintén fájó pont itt, hogy a belga Minimi golyószórók ugyanilyen űrméretű lövedéke se jó a Famas-ba, pedig a Minimi rendszerben van a francia gyalogságnál. Extrém esetben egy gyalogos századon belül is többféle lőszer javadalmazását kell megoldani, ami felesleges harctéri kockázat.
A Famas úgynevezett késleltetett tömegzáras fegyver, de a megszokott görgős késleltetés helyett itt emelőkaros tömegzár található (ezt a megoldást elsőként egy magyar úriember, Király Pál alkalmazta automata fegyveren, méghozzá az M39 jelű géppisztolyon). A külső megjelenés formabontó, első ránézésre szembetűnik a műanyagok széles körű használata. Kihasználja a fegyverek történetében még frissnek számító bull-pup rendszert, melynek lényege, hogy a tár a markolat mögött helyezkedik el, így a fegyver hosszának csökkentése mellett lehet elérni a cső meghosszabbodását (az AK rendszerű karabélyoknál 73 mm-el hosszabb a Famas csöve). Ez a csekély hossz teszi lehetővé, hogy vállhoz szorítva, folyamatos célzás mellett lehessen mozogni – ez helységharcban elsődleges fontosságú. Biztos láttatok már videót az Agfanisztánban/Irakban épületeket megtisztító, M-16-osokkal felszerelt amerikai csapatokról. Mindig csak az első ember tudja beszorítani a fegyvert és célozni a lépcsőkön vagy a helységekben, a többi pedig lejeberesztett fegyverrel oldal-támogatást nyújt. Ha mindenki célozna széthúznák a sort, így meg a meglepetésszerű támadás esetére nincs meg a tűzerő (ez is egy kompromisszum, csak azért, mert hosszú a fegyver).

A Famas elég sok, összesen 18 alkatrészre bontható szét, a tok, a tokfedél a hordfoganytúval, és a tus egy részének borítása is műanyag. A karabély alkalmas egyes, sorozat, és rögzített sorozat (3 lövés) leadására. Ez utóbbi eléréséhez (melynek harcászati neve magyarul tűzcsapás) az elsütőbillentyű előtti kart sorozatra, a tár mögötti sorozatmechanizmust pedig 3-ra kell állítani. Másik állása 0, ilyenkor a szokványos módon, az elsütőbillentyűvel lehet szabályozni a sorozat hosszát. A tűzváltó kar amúgy 3-állású: a középső S (Surteé) helyzetben a fegyver biztosítva van, 1-es állásban egyeslövést, R (Rafale) helyzetben pedig sorozatot lő. Jobbkezeseknek tehát a sorozatlövés elérése könnyebb, míg a balkezesek az egyeslövéshez férnek hozzá gyorsan. A fegyver amúgy abszolúte kétkezes (ez szükséges is, mivel a hüvelykivető nyílás célzott lövésnél pont a lövész arcánál van, és ha ez nem is zavarná, a szintén az arcnál mozgó tömegzár biztos furcsa elsőre), az átszerelés a hüvelykivető és betoló alkatrészek cseréjéből, az arctámasz másik oldalra helyezéséből (ha kifelejtjük elakad a kivetni való hüvely, keresztbefordul, mi meg szerelhetünk), és a hordszíj kívánt oldalra erősítéséből áll – az egész művelet nem vesz többet igénybe egy percnél.
Mivel francia tervezés, nem meglepő, hogy rekordszámú mozgatható alkatrész található a külső részén. Ezek nagy többsége a tényleg sokféle alkalmazáshoz külön-külön használatos célzóberendezések része. Alapesetben a diopteres irányzékot használják, a nézőke előtt és mögött két lehajtható koronggal. A hátsón egy kisebb, alig fél milliméteres furat van, aminek borzalmas hátránya, hogy beszűkíti a lövész figyelmét egy egészen kis területre, de majd ugyanekkora előnye, hogy értő kezekben elsőre is találatot eredményez egy fejméretű célon, 200 méterről! A másik korong nagyobb furata csak közelebbi célok leküzdésére alkalmas, mindkét segédet lehajtva pedig, bár a célterület nagy része láthatóvá válik, mégis csak közelharcra alkalmas a karabély. A szintén tervezési figyelmesség okán jelentkező rendkívül lapos röppálya 300 méterig majd biztos találatot eredményez egy térdelő alakon, de mivel sem a nézőkét, sem a célgömböt nem lehet a lőtávolság függvényében állítani, ezen a 300 méteren meg is torpan a hatásos lőtávolság. (a belövés és az újra-kalibráció is elvégezhető, a nézőkén magasságiránynak, a célgömbön az oldalszögnek van egy-egy kis kerék, ami 6 cm korrekciót eredményez egy kattintásra – a belövést 200 méterről kell végezni) Az éjjeli lövész segítsége a fogantyúban van – az AK-kon is rendszeresített fehér pontos éjjeli irányzék képében, de alkalmazás előtt a célgömbön még fel kell tolni a fehér pöttyöt (még egy mozgó ketyere). Mivel rém unalmas most nem megyek bele, de a fegyver alkalmas kumulatív páncéltörő és APAV (élőerő és jármű elleni) puskagránátok kilövésére, ezekhez külön célzóberendezés van, a fogantyúból kihajtható irányzékkal, célzórudakkal, a keresztirányú bordákon található akasztó-gyűrűvel, és külön elvégzendő matematikai számításokkal minden lövés előtt. Kis baki, hogy ha az irányzást tudták így részletesen ledefiniálni, akkor a kétféle gránát miért néz ki majdnem ugyanúgy? Ugyanis a páncéltörőt egy éleslőszerrel kell kilőni, míg a személy-ellenit egy erősített vaktöltény kell, hogy útjára bocsájtsa. És nem egy katona halt már meg amiatt, hogy élessel lőtte telibe a gyalogság elleni gránát seggét, mert azt hitte páncéltörő – ilyenkor az ugyanis ott a cső elején robban is nyomban.

Érdekes a fegyver, játékban semelyik fegyveren nem látott, hordhevedere. Egy jól átgondolt, hosszában könnyen állítható szíjról van szó, amin egy lecsatolható gyűrű a másodperc törtrésze alatt tudja alaphelyzetből tűzkész helyzetbe rántani a fegyvert, ezzel együtt a lövész testét is rákényszeríti a helyes tartásra. Ha a helyzet úgy kívánja, a fegyvert oldalra lehet ereszteni, így mindkét kéz szabaddá válik, a heveder maximális hosszát használva pedig mintegy felmálházhatjuk magunkra a karabélyt (mint egy hátizsák) – ami futás vagy mászás esetén biztonságos és kényelmes megoldás.
A tényleg kimagasló pontossága miatt a francia erőknél igen széles körben alkalmazzák, de sok hibája van. A nem tökéletes illesztések sok szennyeződést engednek bejutni a fegyver szerkezetébe, a páráról már nem is beszélve. Ez utóbbi veszélyesebb, mert a fém alkotóelemek rendkívül érzékenyek a korrózióra, igen hamar megjelennek a rozsdafoltok. Ezért a csövet folyamatosan olajozni kell, lövészet előtt azonban szárazra kell törölni (aztán a végén gyorsan újraolajozni – sok felesleges fegyverkarbantartásra szánt óra). A tisztítás amúgy is hazárdjáték, mert a tervezők egy csavaros, több darabból álló, műanyag tisztítóvesszőt gondoltak alkotni e célra, ami törik, a menet elenged, és mindezt csak fokozza a tisztítóvászon kis kaliberen történő áttuszakolásakor fellépő erő. Több alkatrész folyamatos pótlása szükséges, mert 1 gyors mozdulattal leszedhető; vagy egy véletlennel elhagyható. Ilyen az arctámasz, és a fegyver tokfedelét rögzítő csapszegek is. De ezek csak apróbb kellemetlenségek a 25 töltényt befogadni képes, pocsék minőségű tárhoz képest. A tárajak és a tárakasztó a rossz minőségű alapanyag miatt deformálódik (betöltöd a lőszert, de a csőbe már nem adogatja, felhúzáskor akad...). A tárakat folyamatosan cserélik, de így is sok a harc közben elakadó lövés, ami, azt hiszem nem kell mondanom mekkora gond.

A Famas F-1 néhány alapadata:

Gyártó: Franciaország
Űrméret, mm: 5,56x45
Hossz, mm: 757
Csőhossz, mm: 488
Irányzóvonal hossza, mm: 303
Huzagolás üteme, mm: 305
Huzagok száma: 6
Tömeg, tár nélkül, kg: 3,55
Elméleti tűzgyorsaság: 900 lövés/perc
Hatásos lőtávolság, m: 300