 : Túl a hatodik X-en |
Túl a hatodik X-en
Letschow 2007.08.30. 01:09
Idén lett 60 éves sokunk kedvenc 2500$-os befektetése, az AK-47-es. Ámde a világ leghíresebb (hírhedtebb) kézifegyverének megszületése közel sem volt sétagalopp. Hogy hogyan készült, miben rejlik a tényleg példa nélküli sikere, és hogy milyen, néha már-már vicces magasságokig jutott ez a fegyver, azt próbáltam meg összeszedni néhány gondoltaban.Érdekel a történelem egy darabkája?!
A XXI. századra a harcászati események már hihetetlen gyorsasággal történnek. 100 éve egy katonai osztag naponta 35-50 kilométert haladhatott, ma pedig, hála a légi szállításnak, 12 óra alatt a bolygó másik felén vannak – harcra készen. A technikai fejlődés következtében a hadi mérnökök már csak a saját területüknek szakértői, olyanná válik a “háború-szakma”, mint az orvostudomány. Az 5-10 éves konstrukciók ma már elavultak, csak komoly és folyamatos felújítás árán tarthatók hadrendben. Ezért is kiemelkedő az AK-47, melyet 60 éve rendszeresítettek, és rengeteg, nem csak “másodvonalbeli” országban ma is rendszerben (esetleg tartalékban) van.
Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 1919. november 10-én született az orosz-mongol határ mellett. Az egyszerű parasztcsaládnak sok gondot okozott a ritka élénk gyermek, aki szabadidejében robbanóelegyet és puskát barkácsolt. Sorkötelesként a harckocsizókhoz került, a második világháború kezdetén már harckocsiparancsnok. 1941 szeptemberében lövik ki a tankját, ekkor keze súlyosan megsérül, és a kórházban hallja a gyalogság tagjainak panaszait, miszerint a minden képzeletet felülmúló szovjet emberveszteség oka az, hogy nincsen sorozatlövő fegyverük, és a nácik ólomesővel áztatják az állásaikat, valamint rohamaikat, amiket nem tudnak viszonozni. Ami igaz is volt, hiszen a Szovjet „taktika” lényege nem az élőerő-veszteség minimalizálására volt sarkítva – úgy is mondhatnánk, hogy vágóhídra küldték millió számra a katonáikat, mert volt honnan sorozni.
A gyógyulás után az fiatal szakaszvezető régi kollégáival (vasutasokkal) kezdett egy prototípus tervezésébe, majd pedig legyártásába. A kész darabbal el akart utazni Alma-Atába, de a szovjetunióra annyira jellemző módon, útközben letartóztatták dezertálás vádjával. Ám kalandosan, 1-2 jóakaró közbenjárására tisztázta magát, és bebocsájtást nyert Blagonrarov tábornokhoz, az automata fegyverek egyik elismert szovjet szakértőjéhez. A kémény bírálat mellett kiemelték az eredeti megoldásait, és a kivételes alkotókészségét, ezekre tekintettel átvezényelték egy kísérleti lőtérre, technikusnak.
1944 és 46 között készítette itt azt a rohamgépkarabélyt, mely a vörös hadseregben 1943-ban rendszeresített 7,62 mm-es acélmagvas lőszert alkalmazta. A kész fegyver ötvözte a puskák pontosságát egy automata tűzfegyver gyorsaságával. Legmeggyőzőbb ismérve azonban a megbízhatóság: csapatpróbákon, tábori körülmények között, olyan extrém próbákon állt maradéktalanul helyt, mint a betonra ejtés, vízbe merítés, porral beszórás, vagy épp a karbantartás nélküli 1000 lövéses szórásvizsgálat. Mindezen tesztek után a fegyvert 1947, mintájú 7,62 mm-es Kalasnyikov-géppisztoly (az orosz besorolás szerint géppisztoly) néven rendszeresítették.
Alapadatok:
Űrméret, mm 7.62
hossz, szuronnyal, mm 1070
hossz, szurony nélkül, mm 870
huzagolás hossza, mm 369
huzagok száma, db 4
tömegadatok (szurony nélkül)
üres tárral, kg 3,8
töltött tárral, kg 4,3
tár űrtartalma, lőszer db 30
lövedék kezdősebessége, m/s 713
tűzgyorsaság, lövés/min
-elméleti 600
-gyakorlati, egyes lövéssel 40-ig
-gyakorlati, sorozatlövéssel 100-ig
irányzóvonal hossza, mm 378
hatásos lőtávolsága, m 800
ölőhatár távolsága, m 1500
Az AK alapján egységesítették a szovjet lövészfegyvereket, így készült hét géppisztoly, öt golyószóró, három állványos és egy harckocsi-géppuska is. Hazai pályán elért sikerei után, az AK útra kelt a világhírnév felé. 55 országban rendszeresítették, 20 országban licenc alapján gyártották (köztük Magyarországon is), és nem csak a szocialista blokkban! Gyártottak AK-kat többek közt Svédországban, Izraelben, Olaszországban, de még a híresen békés Hollandiában is.
A Newsweek a vietnami háború alatt így nyilatkozott: “A vietkongoknak a rakétáknál és az aknavetőknél is állandóbb társa a szovjet gyártmányú AK-47 gépkarabély, mely megbízhatóbbnak bizonyult a szeszélyes amerikai M-16-nál...” A fegyver annyira jó volt, hogy azok az amerikai katonák, akiknek sikerült zsákmányolni ilyet, később is használták, már ha akadt zsákmányolt lőszer.
Töretlen népszerűségének a következő pár példa csak egy részét villantja fel:
-Szudáni népdal: “egy fityiszt sem érsz Kalaska géppisztoly nélkül...”,
-A Burkina Faso-i határőrség hivatalos bélyegzőjén 1 AK-47 díszeleg,
-A Mozambiki címerben is megtalálható,
-Az afgánok a faliszőnyegeken gyakran használják központi motívumnak,
-Mozambikban a Kalas nevet adják fiaiknak az állhatatosság és a megbízhatóság jelképeként.
Az egykori Kalasnyikov szakaszvezető szépen lassan vezérőrnagy lett, számos állami és nemzeti díj birtokosa, 1994-ben ő lett Oroszországban az év embere. Katonai szakértők szerint a kreálmánya anno az innovativitásával, majd a sokrétűségével, manapság az olcsóságával hódít, de legnagyobb előnye mindvégig a megbízhatóság maradt. Azt prognosztizálják, hogy 2025-ig az AK-47 szerves része lesz a harctereknek.
Néhány humanitárius újságíró az idén tavasszal tartott hivatalos ünnepségen megkérdezte az alkotót, nem alszik-e rosszul amiatt, hogy az ő fegyvere 60 év alatt, pesszimista becslések szerint is 300.000-500.000 emberrel végett, illetve nem bántja-e, hogy olyan újítást adott a fegyverek világának (a gépkarabély osztály megalkotásával), amely még az előzőnél is több áldozatot szedett. A tábornok igen hosszasan érvelve válaszolt, miszerint akkoriban neki mindennél fontosabb volt 3 dolog: elsőként a családja és a hátrahagyott szerettei biztonsága, de ezt csak a másik kettőn keresztül érhette el – ha a katonatársai nem esnek el tömegesen, és így nem hagyják az országukat a fasiszta Németország kezére jutni. Ha ő emiatt bárki szemében bűnös ember, hát együtt él ezzel a szégyennel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
