|
Access Magazine
AM: Kikérdeztem az egyik barátod a meginterjúvolásodról, és ő jónak találta az ötletet. Ő azt érzi, hogy te egészséges és normális vagy. Ezeket nehéz betartani a munkádban?
KC: Nem gondolom azt, hogy voltaképpen olyan nehéz lenne. Azért gondolom azért, mert nem Hollywoodban élek. Texasban élek és van egy normális életem.
AM: Olvastam, hogy elutasítottad nagy dalszerzők segítségét az új albumoddal kapcsolatban. Miért?
KC: Ez nem teljesen igaz. Nem utasítottam el senkinek a szolgáltatását. Az emberek dalokat küldtek be nekem, volt amelyiknek nem volt vége, és volt amelyik hasonlított a Since U Been Gone-ra. Egy másik személy viszont egy olyan dalt küldött el, amelyet már Lindsay Lohan rögzített a lemezéhez. Olyan volnék, mint ő? Egy olyan anyagot sem küldtek, amely számomra is érdekes lett volna. Nem állt szándékomban megírni egy egész lemezrevalót, de így történt.
AM: Ez az album az előző lemezednél jóval "sötétebb". Mi alapján választottad ki a My December témáját?
KC: Nekiláttam egy olyan album készítésének, amely egy egész történet. A két előző albumom dalai is az enyémek, csak azokat 5 csapattal írtam. Ez nagyszerű, szeretem mind a két lemezt. De én azt akartam, hogy csak 1 csapattal dolgozhassak, így csak arról tudtak meggyőzni, hogy van 5 elsőszámú kislemezdalunk és egy nagyszerű nagylemezünk.
AM: Milyen történetet akartál elmondani?
KC: Velem nagyon sok dolog történt az elmúlt két évben, sok kemény dolog volt. Úgy gondolom, így igazságos, ha elmondom annak a történetét. Azt gondolom, hogy mindenki keresztülmegy tapasztalatokon, így ez egy ok, hogy megosszuk másokkal is.
AM: Az első kislemezdal, a Never Again, egy nagyon keserű dal. Azért késztett téged arra a megírása és felvétele, hogy ettől majd jobban érzed magad amiatt a kapcsolat miatt?
KC: Oh, határozottan. Már több, mint két évvel ezelőtt megírtam és felvettem ezt a dalt. Nagyon szeretem rögtön azután felvenni és megírni a dalokat, miután keresztülmegyek az adott dolgon. Mert később szerintem már nem lehet úgy visszaadni, ahogy akkor érzel, csak másképp.
AM: A Sober egy jó kis dal. A józanság metaforája mit jelent itt? Meg tudod állni, hogy csak néha igyál?
KC: Mindenkinek van valami az életében, aminek az ember a rabjává válik. Neked van valamid, ami visszatart téged, ez eléggé kényszerzóna, és talán nincs is jó út. Úgyhogy a dal pusztán arról szól, hogy át fogsz rajta jutni, abba fogod hagyni.
AM: Ez arról is szólhatna, hogy valakit elhagytak.
KC: Igen, ez egy kapcsolatról szól, szintén. Voltaképpen csak a Don't Waste Your Time, How I Feel, Never Again azok a dalok, amelyet egy férfival kapcsolatról szólnak. Az album nem egy férfiról szól. Ez egy nagyon narcisztikus album. Nagyon sok tudásról árulkodik. A dalok közül néhány "megüt" engem.
AM: A My December az utolsó két albumodról való radikális távozásként hat?
KC: Nem! Ez a legnagyobb vicc, amit mostanság hallok. A lemez annyira nem különböző. Ez egy természetes evolúció. Azt gondolom, hogy mindenki fújja ezt. Ez nem egy rocklemez. Talán azért mondják sokan ezt, mert a lemezen van pár rockos dal, mint a Hole, Judas, Never Again. Határozottan. De ott van még a Sober, Be Still, Maybe, Irvine... ezek nem rockdalok. Úgyhogy ez nem rocklemez, hanem inkább popalbum. Ez olyan, mint egy radikális indulás, nagyon sokat fejlődtem az utóbbi időben emiatt.
AM: Szerinted az új sötét dalok megijesztettek sok embert?
KC: Mindig, amikor készítek egy lemezt, megrémülnek. Amikor a Thankfullal és a Breakaway-jel is előálltam, mindeki ezt mondta: "Oh, nem halljuk a nagy ütéseket." Neked harcolnod és harcolnod kell, fel kell állnod, mert ilyenkor hiszel ebben az egészben. Minden lemezemmel nagy tortúrát tettem meg, hogy kiadják.
AM: Beszéltél a művészi irányításért folyó harcaidról. Mennyiben gondolod azt, hogy ez nőként és fiatalként sokkal nehezebb?
KC: Nem gondolom azt, hogy ez egy hím-női dolog. Te egy zöldfülű vagy, és akik körülötted dolgoznak mind sokkal több tapasztalattal rendelkezik. De szerintem az emberek hajlamosakk arra, hogy rádnézzenek és ezt mondják: "Oh, azt gondolod, hogy tudod ezt csinálni?" Ez jó számomra. Ez arra késztet engem, hogy még keményebben nyomulni akarjak valamiben, amiben hiszek.
AM: A kutatásom alatt találkoztam egy naplóíróval, amelyben azt kérte, hogy változtasd meg az albumod. Ezt írta. "Kezdem azt hinni Kellyről, hogy olyan ,mint Wu-Tang Clan, senkivel nem akar b*szni." (nevetés). Szerintem nagyon vicces egy mondatban lenni Wu-Tang Clan-nal.
KC: Én egy makacs, szándékos idióta vagyok, aki nem veszi számításba mások véleményét. Ezzel azt hiszem, hogy teszek is valamit. Én vagyok az első személy, aki kimondta: "Nem hiszek ebben a turnéban." Én voltam az, aki ezt mondta: "Tudod hogy? Visszavonom a turnét és és akkor fogunk elmenni turnézni, amikor én akarok." Én vagyok az első, akinek az ábrázolása nem valaki másé. Erről akarok meggyőződni. Mert ez a dolgom. Ha ez el fog romalni, azon leszek, hogy ne süllyedjek le. Ráadásul ne egy más valaki hülye ötlete miatt, amit nem is akartam megcsinálni. Most ezen túl vagyok. Whooo!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
