Kelly Clarkson elkészítette harmadik nagylemezét, és bár kiadójának feje megpróbálta a teljes anyagat a kukába dobni, mert a számok nem volt eléggé hepik, a 24 éves texasi énekesnő nem volt hajlandó megalkudni. A My December című nagylemeze július közepén jelenik meg.
MŰVÉSZLEMEZ
Persze érthető volt a kiadó aggodalma: Kelly Clarkson jól eladható nevével nem lehet csak úgy játszadozni, elég csak arra gondolnunk, hogy a fiatal énekesnő előző, Breakaway c. lemezéből 10 millió példány ment el. Bár eddig sem úgy ismertük meg, mint aki hajlandó lenni más ízlését kiszolgálni, Kelly igyekezett elkerülni, hogy a zeneipar Jean D'Arcja legyen, és zárt ajtók mögött elintézni a BMG főnök, Clive Davisszel különbözőségüket. A lány, akire az American Idol (a Megasztárhoz hasonló tehetségkutató verseny) döntői alatt majd' annyian szavaztak, mint az amerikai elnökökre egy választás során, már második lemezének idején is a saját feje után ment.
"A kiadó azt mondta az új lemezre: 'Jó, de olyan negatív' - mesélte egy interjúban Kelly. - Mire én 'Hát, bocsánat, hogy az életemmel kellemetlen helyzetbe hoztalak titeket'. Tényleg nem arról szól, hogy mennyire hepi vagyok, remekül szórakozok egy sráccal, de legalább igaz. Tudom, hogy nem lesz annyira átütő sikere, mint a Breakawaynek, mert nem annyira populáris."
Kellyt még az sem érdekli, ha a lemez esetleg tényleg bukásra van ítélve. "És akkor mi van megbukik? Kit érdekel? Ez csak egy lemez egy karriernyi anyagból, amit ki fogok még adni. Nem aggódom miatta. Természetesen nem akarok belebukni - nem vagyok hülye, de ez egy művészlemez."
SOHA TÖBBET...
"Az egész album az elmúlt két évemről szól, a csúcspontjairól és mélypontjairól. Na jó, leginkább a mélypontokról. Különböző szituációkról a családommal, a barátaimmal, a kapcsolataimról, illetve szimplán csak magamról." Az első kislemez, az április vége óta hallható Alanis Morrissette-es, dühödt Never Again, amelynek első sora így szól "Remélem, a gyűrűtől, amit neki adtál, elzöldül tőle az ujja", a 8. helyen nyitott a Billboard listáján.
"Az összes kedvenc lemezemben - legyen az Alanis Morissette Jagged Little Pill-je, bármelyik U2 album vagy a No Boubt Tragic Kingdomja - azt szeretem, hogy olyan, mint egy történet, aminek van eleje és vége. Az utolsó szám a lemezen, az Irvine valószínűleg az életem legmélyebb pontjáról mesél. A kaliforniai Irvine-beli koncert után írtam az utolsó turnémon. Annyira ki voltam égve. Küzdöttem, hogy sikerüljön valakit kiiktatnom az életemből, és hogy olyan emberekkel találkozhassak, akiket valóban érdekel, hogy mi van velem. Lemondtam az összes interjút és találkozót a koncert után, és bezárkóztam a mosdóba. Életemben először és utoljára fordult ilyen elő velem" - mondta el Kelly, aki a turné után visszahúzodott szülővárosában, a texasi Fort Worth-ben található Viktória-korabeli házába (emellett van egy spanyol stílusú villája Los Angelesben), hogy egy kicsit ismét saját maga lehessen.
IDOLBÓL ROCKSZTÁR
Kelly egy texasi kisvárosban nőtt fel, és mindössze hat éves volt, mikor a szülei elváltak. Egy ideig tengerbiológus akart lenni, ám a felső tagozat alatt egy tanár meghallotta énekelni, és megkérte, hogy vegyen részt az iskolai kórusban. Leérettségizett, miközben megpróbált különböző munkákból pénzt összegyűjteni, hogy demó CD-jét finanszírozhassa.
Mivel a lemezcégek nem reagáltak anyagára, úgy döntött, hogy Hollywoodba költözik, ám kisebb tévés szerepek és néhány szerencsétlen esemény után kénytelen volt hazacuccolni Texasba, ahol koktélpincérnőként, telemarketingből, ügynökösködésből próbált megélni. 2002-ben barátai rábeszélésre jelentkezett az American Idol Show-ba tízezer másik jelölt társaságában.
Miután bekerült a 30 döntős közé, hétről hétre biztosította helyét olyan dalokkal, mint Aretha Franklin Respectje vagy a (You Make Me Feel Like) Natural Woman, vagy Celine Dion I Surrenderje. Első kislemeze, az A Moment Like This (az American Idol győztese számára írt dal) 2002 októberében jött ki, amit 2003 áprilisában követett első nagylemeze Thankful címmel. Bár a lemezből kétmillió példányt adtak el világszerte, a legtöbb kritikus szerint Clarkson nem igazán tudta önmagát adni, valószínűleg a kiadó és a producerei nyomására. A 2004-es Breakaway lemez idején sikerült nagyobb kreatív kontrollra szert tennie, és olyan zenészekkel/dalszerzőkkel együtt dolgozni, mint az evanescences Ben Moody és David Hodges, valamint a produceróriás, Max Martin. Az album 10 listavezető szerzeményt és két Grammy-díjat hozott neki.
Kelly sikerei ellenére sem lazított, sőt már 2006-os európai Addicted turnéja alatt elkezdte írni új lemezének számait, amelyek felvételei 2006 nyarán kezdődtek.
Az első kislemez, a Never Again idén április végén jött ki, és úgy tűnik, Kellyből végleg igazi rockelőadó lett, aki még kiadója főnökének is ellen mer szegülni, ha kreatív szabadságról van szó.
AJÁNLOM AZ OLDALT
