|
2007. augusztus - Reader's Digest: Céltudatos
"Single Minded"
Egy American Idol kemény útja
By: Alanna Nash
A toplisták csillaga, Kelly Clarkson a földön jár. Szó szerint. Egy órával ezelőtt még a Johnny Carson Parkban volt 4000 visító rajongójával.
Most meg az öltözőből jött ki, miközben evett.
"Sajnálom, hogy eszek. Nem volt eddig alkalmam erre" - mondja csekély texasi beszédmóddal.
Clarksonnak az élet úgy látszik, nagyon bejött. Megnyerte a 2002-es American Idolt, két Grammy-díjat kapott és eladott 15 millió albumot. A legújab CD-je, a My December felfed egy élesebb, sötétebb oldalt. Amikor a lemezkiadója csökönyösködött, ő harcolt azért, hogy a hangja legyen meghatározó. Viszont a jegyeladások nem voltak épp kedvezőek, így Clarkson a My December hivatalos megjelenése előtt pár nappal lefújta a turnét. Azzal magyarázta, hogy ez egyszerre túl sok neki ez az egész.
Clarkson nagyon eltökéltnek bizonyult. Amikor ő 6 éves volt, szülei elváltak, és a zene volt az egyetlen menedéke. Ez volt addig, amíg a tinédzserkorba nem lépett. Ezután jött az, hogy mindent megvalósíott, amit szeretett volna. A hangja, mint az acél kötelei. Sok zeneoktató neki adta az egész életét, amiről Kelly sohasem mert álmodni.
Simon Cowell, az American Idol egyik szervezője azt mondta, hogy Clarkson az egyik olyan popelőadó, akinek a legjobb hangja van. "Én nem vagyok érdekes" - mondta Kelly.
Amikor az RD leült vele beszélgetni, ez másképp volt.
RD: Azt mondtad, hogy az American Idol egyben a legjobb és a legrosszabb idők közül az egyik az életben.
KC: Ez határozottan az egyik legjobb volt az életemben, mert annyira sok mókás dolog volt itt. De ugyanakkor soha életemben nem voltam annyira fáradt, mint akkor.
RD: Szintén azt mondtad, hogy ebben az időkben voltál nagyon depressziós.
KC: Volt egy pont, amikor kiütődtem. Nem akartam lenni olyan bolygón, ahol az emberek ismernek. Két éven keresztül mentem, utazgattam, ami nagyban előléptető volt. Akkor kezdett el rajtam elhatalmasodni a depresszió. Nagyon jó emberek voltak körülöttem, de a világban lévő sok jó ember közül mindegyik nem tud segíteni neked, amikor "lent" vagy. Úgyhogy egy kis vakációt vettem ki, elmentem a családommal és a barátaimmal nyaralni, ami nagyon jöt tett nekem, ugyanis kilábaltam a depresszióból. Nekem nincs olyan vágyam, hogy én legyek az egyik legjobb csillag a földön, mint például Madonna.
RD: Az új albumod dalai nagyon különbőzőek.
KC: Az első kislemezdal és még kettő kissé ideges számok, a többi lágyabb és jóval poposabb. A CD egy jó keverék, mert szeretem a kemény és a lágy zenéket is. És elegem van azokból az emberekből, akik azt mondják, hogy maradjak egy adott hangnál.
RD: Szóbeszédek voltak arról is, hogy az RCA Records vezetője, Clive Davis nem kedveli az albumot.
KC: Van 3 nagy ember az albumom körül, akik mindenáron csak a sikerre hajtanak. Így ez elég zsúfolttá válik. Utálták a Miss Independent-emet az első albumomról. Ez hat héten keresztül a toplisták első helyén állt. Utálták a Breakawayt és a Because Of You-t is. Harcoltam és harcoltam ezekért a dalért, és sikeresek lettek. Nem panaszkodom. Ezt addig mondom, amíg az én utamat járhatom.
RD: Az új album úgy jött, ahogyan te akartad?
KC: Tökéletesen úgy, ahogy akartam. Ez a legjobb dolog eddig, amit csináltam. Akár 2 millió, akár 12 millió fogy el belőle, nem érdekel. Én azt akarom az emberektől, hogy hallják azt, amik jó döntések voltak, és ne azt, amit 100 éves kiadók akartnak. Ezért nincs semmilyen lelkiismeretfurdalásom.
RD: Te dühös vagy azért, mert a 2. helyen végeztél az első héten a lemezeddel?
KC: A szüleim nem szerették, ha panaszkodtam. A mostohaapám mindig azt mondta, hogy add önmagad. Úgyhogy ez most így jó, ahogy van.
RD: Beszélgessünk a gyerekkorodról. Te fiús lány voltál.
KC: Nagyon utáltam a ruhákat, a sminket, ez mind olyan lányos volt.
RD: Sokat meztelenkedtél.
KC: Anyum zavarban volna most. 1-2 évesen levettem a ruháimat és meztelenül szaladgáltam az emberek és az udvarok között. Most is utálom a ruhákat. A fotózások és a ruhaszerelvények... ezek az én végzeteim. Engem nem érdekelnek, ez nem az én műfajom.
RD: Hogy élted meg a szüleid válását, amikor kicsi voltál?
KC: Először nyugisan fogtam fel. Mi amerikai család vagyunk. Volt két válás. A második akkor volt, amikor 19 éves voltam.
RD: Nagyon megviselt?
KC: Ez viccesnek fog hangzani, de nem voltam szomorú miatta. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy anyám és apám nem voltak boldogok együtt. Amikor te 6 éves vagy, még minden anyira egyszerű.
RD: Azt gondoltam, hogy neked a zene egy menedék volt, de most úgy látom, hogy mégsem volt erre igazán szükség.
KC: Elkezdtem írni, mert nem bírtam elfojtani. Az évből 1 vagy 2 napban biztos felrobbantam volna, miközben állandóan sírtam volna. Anyum mondta nekem, hogy sikerült belekerülni az írásommal egy folyóíratba. És most sokkal nyitottabb vagyok, amikor írok dalokat. Ez egyenesen belőlem jön. Azután ez zenévé és szöveggé vált.
RD: A családodnak régen mindig voltak pénzügyi gondjai. Sokszor vitatkoztak ezen.
KC: Ez mindig hatalmas kérdés volt. Tudom, hogy a pénz nem old meg mindent, de nálunk nagyon sok mindent megoldott.
RD: Te hogy vagy meg a saját pénzeddel?
KC: Spóroltam és spóroltam. Nem volt munkám. Amikor megnyertem az AI-t, a menedzserem megkérdezte: Mit akarsz?. Megmondtam neki, hogy soha akarok döntést hozni, nekem pénzre van szükségem. Két évvel ezelőtt véghez vittük azt, amikor engem beállítottak.
RD: Ez egy nagyon érett és gyakorlatias mód volt.
KC: Gyorsan felnőttem. Nagy felelősségek voltak a vállamon. Dolgozhattam volna, mert volt állásom. De jó, hogy így alakult, ugyanis megtanultam értekelni sok mindent.
RD: Miket dolgoztál régebben?
KC: Pázsitokat nyírtam le. Mostohaapám vállalkozó volt, vele dolgoztam, miközben tornácokat építettem. Amikor 16 éves voltam egy filmben szerepeltem, amíg el nem költöztem Los Angelesbe. Itt Papa Johnnál dolgoztam, ahol házakat kellett kiporszívózni.
RD: Igazán? Hogy volt ez?
KC: Szívás volt.
RD: Mikor döntötted el, hogy énekes szeretnél lenni?
KC: 13 éves voltam. Egy középiskolai előadáson énekeltem Mariah Carey Vision Of Love c. dalát. Amikor befejeztem az éneklést, egy öregember, nyilvánvalóan az egyik gyerek nagyapja közeledett hozzám, és ezt mondta: "Isten neked adta ezt az ajándékot. Neked sikerült elénekelned. Neked az a feladatod, hogy énekelj." Nekem soha senki nem mondott ilyeneket. Ez nagyon megrázott. Állandóan csak énekeltem. Nem volt sok pénzünk ahhoz, hogy főiskolára mehessek és ösztöndíjat kapjak. Végül ezekre jártam, de soha nem diplomáztam le: UT, UNT, Berklee.
RD: Miért nem?
KC: Amikor a diplomára került a sor, már annyi dalt írtam, hogy csak azokat akartam próbálni. Arra a döntésre jutottam, hogy soha nem vagy elég öreg a lediplomázáshoz.
RD: Ebben társadalomban a női popsztárok olyan véznák, mint egy bot, de téged ez nem érdekel.
KC: Igazodom, mint minden normális nő a földön. Utálom az olyan lányokat, akik csak a súlyukkal vannak elfoglalva. Én mindig nagyon hullámzó voltam ebben, de az a fontos, hogy egészséges legyek.
RD: Amikor az American Idol elkezdődött, úgy tünt, hogy amatőrön mutatják be azt, amit tudnak az emberek.
KC: Így volt! A saját hajamat és a sminkemet a bemutató első feléig én készítettem. Azt hordtuk, amit otthon is szoktunk. Azt gondolom, hogy itt nem a pénz számított. Hanem inkább a sok móka. Ezt éreztette az is, hogy a barátok egy csokrával voltál mindig együtt.
RD: Merre laksz mostanság?
KC: Texasban élek. A házam szentélyem. Amikor behajtok a garázsba, kikapcsolom a telefonomat. Így senki sem tudja, hogy vagyok. A testvéremmel élek, ő a legkúúlabb ember a földön, akit ismerek.
RD: Nem furcsa, hogy a testvéreddel élsz?
KC: Nem. Nagyon mókás. Mit olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek. Gokartjátékot veszünk, játékfaházakat építünk, elmegyünk tekézni. Szeretem a karaokebárokat is. Guitar Hero-t játszunk.
RD: Most a testvéreddel élsz, és a zenének szenteled az életed. Nincs valaki most az életben?
KC: Nekem nagyon sok jó barátom van. Igazán soha nem voltam szerelmes. Még nem akarok gyereket. Még nem akarok megházasodni. Nem száguldok, egyszer biztos elfog jönni az igazi.
RD: Mi a következő terved?
KC: A következő albummal kapcsolatban? Már a dalok közül nagyon sok megvan. Inkább countrys, blues-os és rockos lesz. Mindenkinek mindig számítania kell tőlem valami újra. Ki tudja, hogy még mi lesz? Biztosan én, én gondoskodom róla.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
