Megnyerte a 2002-es American Idolt, Kelly Clarkson folytatta a világ meghódítását! Kiadott két hatalmas sikerű albumot, a Thankfult és a Breakawayt, és Gramy-díjakat is nyert. Mostanában sokat küzdött az új albuma miatt, piszkálták a súlyingadozása és a szerelmi élete miatt. Most, az NW-nek mesél a 25 híresség a hamis pletykákról és a hírnévről...
NW: A My December egy ingyenes terápia...
KC: Oh, határozottan! Nincsenek szűrőim, amik a fejemben és a szívemben vannak, azonnal leírom. Mindegyik albumomra írtam dalokat, de a My December dalai valamivel bizalmasabbak és nyersebbek. Ez a lemez rólam nagyon sokat elmond, vannak benne önzőbb dalok, ez is én vagyok.
NW: Amiket ezekben a dalokban leírtál, a mostani életedre is igazak?
KC: Én rendkívül boldog vagyok... Most gondolkozok, de nem az életemről, hanem a munkámról. Most minden igazán jól megy.
NW: A pasikat megfélemlíti a sikered?
KC: Igen, ezt mindig megkapom. Viszont nem érzem magam annak. Nagyon barátságos vagyok, de inkább az a megfélemlítő, hogy állandóan szerepelek. Ezért vagyok ilyen szempontból lent a létra fokán.
NW: Ha egy pasi fel akarja hívni magára a figyelemedet, hogy kaphatja meg?
NW: Érd el, hogy nevessek. :D
NW: Hírességként jó az, hogyha egy másik ismert emberrel jár?
KC: Soha nem jártam igazán hírességgel. Én amondó vagyok, hogy eleget vagyok a reflektorfényben, nagyon sok időt fordítanak rám, és ez meghatározó. Nem kell még a másik reflektorfénye is. Én a normális fickókat szeretem.
NW: Te most egyedül élsz...
KC: Nem vagyok kapcsolatban, mert időm nagy részét a munkával töltöm. Munkamániás vagyok. És a pasik nem szeretik a munkamániásokat (nevet).
NW: Te sikerorientált vagy?
KC: Határozottan. De nem szeretem, ha ezt ki is hangsúlyozzák. Csak szeretek dolgozni.
NW: Voltál hírességbe fülig szerelmes?
KC: Valószínűleg Steven Tyler-be, az Aerosmith énekesébe, amikor gyerek voltam.
NW: Mi a legjobb dolog a szerelemben?
KC: Az adrenalin, ahogy siet a kapcsolat kezdetén. De én igazán soha nem voltam szerelmes. Szerettem a pasikat, de igazán nem voltam szerelmes.
NW: Honnan tudod?
KC: Soha nem akartam még elhatározni azt, hogy egy férfivel éljem le az életemet.
NW: Amúgy is túl fiatal vagy ehhez!
KC: Köszönöm!
NW: Melyik helyre mennél el egy romantikus kirándulásra? Párizs vagy Nepál?
KC: Oh, Nepálba! Azt gondolom, hogy Párizs nagyon szép, de nem vagyok senkivel sem romantikus viszonyban, úgyhogy ez nem igazán mókás nekem (nevet). Én inkább barangolni szeretnék.
NW: Mi tesz egy embert szexivé?
KC: Szerintem a bizalom.
NW: Veled általában szakítanak vagy te szakítasz az illetővel?
KC: Utálom ezt mondani, de nagyrészt engem dobnak. Ez általában nem rossz dolog, mert mindenki tudja, hogy előbb utóbb ez fog történni, amikor nem működik egy kapcsolat.
NW: Adsz célzást ez ügyben az illetőnek?
KC: Nos, tudod, hogy én egy nyitott könyv vagyok. Tudni fogod, hogyan és mikor mit érzek.
NW: Azt hallotuk, hogy nem szereted, ha úgy említenek: egy lány a szomszédból.
KC: Nem, nem arról van szó, hogy nem szeretem ezt, csak nem bírom, ha azt akarják, hogy tökéletes legyek, mert egyáltalán nem vagyok az. Egy lány a szomszédban? Attól függ, hogy hol élsz. Nem állok készen úgy kapcsolatra, de nagyon beszédes vagyok. Ugyanakkor nagyon barátságos, és így keresgélek.
NW: Hogyan kerülted el a dívaságot?
KC: Nem Los Angelesben, hanem Texasban lakom. Megvannak ugyanazok a barátaim, akiket akkor ismertem meg, amikor gyerek voltam. Most nagyon dolgozom, és nincs rájuk elég időm. Én nem igazán vágyok a hírnévdologra. Szeretek énekelni és dalokat írni.
NW: És a fehérneműk?
KC: Most és ezután is lesznek. Mindennapra van (nevet).
NW: Mi a véleményed Britney Spears, Lindsay Lohan és Paris Hilton hollywoodi botrányairól?
KC: Azt gondolom, hogy nagyon különböző az, hogyan növünk fel ebben az iparban. Én normálisan felnőttem. Most ugyan minden jól megy, de keresztülmentem esetlenül középiskolai színpadokon, stb... Én igazán azt gondolom, hogy nekik ez nagyon kemény, sokkal keményebb, mint amiken én mentem/megyek keresztül, ugyanis kaptam normális állapotot és stabilitást az élettől. Őszintén nem tudom miért, de egész idő alatt ezekért az emberkért imádkozom. Annak a kulcsa, hogy jó sokáig benne legyünk az iparban, normális emberekkel kell körülvenni magunkat - akik tudnak igent mondani, tehát meg tudják állni a helyüket.
NW: Neked szükséged van azokra a bizonyos "Igen-emberek"-re, hogy körülötted legyeneket?
KC: Eltávolítom őket. Egy napon beszéltem egy baráttal, és úgy viselkedtem, mint Dude, ez néha annyira kemény. Nem akarok megcsömörlött lenni, de szintén nem akarom megvakítani magamat ezeknek az embereknek, akiket bérbe adok az életemben. Ez mind azért van, mert jó ember vagyok, ez olyasmi, mint a Soberből ez a szöveg: "Well everyone has to pick the weeds and keep the flowers". Ezért írtam a Sobert. Ez pusztán arról szól, hogy elég csak annyi, ha túlél az ember valamit. Neked jó emberekkel kell körülvenned magadat. Nem épp a zeneiparhoz méltó, de muszáj, mert egyébként utálni fogod az életed. Az élet túl rövid, hogy ennyire nyomorult legyen.
NW: A Sober nem a függőségekről, az alkoholról és a gyógyszerekről szól?
KC: Nem. Ez szigorúan egy metafora. Mindenkinek van függősége, nem kell ahhoz se alkohol se gyógyszer. Rabjává válhatsz rossz embereknek vagy rabjává válhatsz annak, hogy soha nem próbálsz ki lehetőségeket. Ha történik valami, kivágod az első ablakon, miközben ez visszatart téged.
NW: Neked van függőséged? Mi?
KC: Rabjává válok annak, hogy látom a sok jót az emberek között, ami nem egy rossz függőség, de néha megrúgja a fenekemet, mert néha az emberek nem élnek asszerint, ahogy kéne. Párszor cserbenhagynak, de nem akarok elcsömörlött lenni. Ugyanakkor nem akarom, hogy állandóan az legyen, amit ők akarnak.
NW: Az ingadozó súlyod miatt mostanság mindig a központban vagy...
KC: De ez nem normális egy lánynak? Mindent összekuszálnak. A nők testsúlya mindig ingadozik, sok olyan lányt ismerek a zeneiparban, akiknek hasonlóan ingadozik a súlyuk. Az a vicces ebben, hogy nem ezzel foglalkozunk, mint mindenki más. Néha annyira sokat dolgozom, hogy hajlamos vagyok súlyt veszteni. Amikor pedig vakációzom, sok bort iszom, a családommal, a barátaimmal jól érezzük magunkat, így súlyt veszek fel. Amikor egy ember boldog a saját testében, az a jó.
NW: Szóval téged akkor nem idegesítenek ezek a dolgok és feltételezések?
KC: Nem. Ilyenkor arra gondolok, hogy egy normális lány vagyok. Vannak olyan napok, amikor kicsit nagyobb farmert kell felvennem és egy nagyobb inget (nevet). De amit mások mondanak, nem hangol le engem. Én átlagos vagyok és ez nem tesz engem szomorúvá.
NW: A világ miért szeret(ne) rólad rosszat hallani?
KC: Nem hiszem, hogy kapnának bármi rosszat is. Én elég szókimondó és erős egyén vagyok. Ugyanakkor nagyon független is, ezt mindenki tudja. Itt most ugyanaz az ember beszélget veled, aki a barátaival is szokott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
