Például a 2003-as Maláj GP időmérő edzésén, ahol Michael Schumacher nagy bánatára megszakította a német világbajnok pole sorozatát. Tudva lévő, hogy a maláj pálya 1999-es startja óta csak Schumacher indulhatott az első kockából.

A futam aztán nem alakult túl jól Alonso számára, hiszen több mint 1 perces hátránnyal a harmadik helyen ért célba. Ezek után volt még két dobogós helyezése, melyek közül az egyik a hazájában volt. Második lett Schumacher mögött, aki elismerően beszélt Alonso teljesítményéről. Valójában azt mondta, hogy „jól megkergetett ez a srác". Hat másodperces hátránnyal ért végül is célba, de az egész futamon keresztül valóban ott loholt a német bajnok nyakán.

Ezek után Alonso nem volt túlzottan versenyképes, s egészen a Magyar Nagydíjig nem is jutott a pole közelébe. Itt azonban meglehetősen nagy előnnyel hódította el az első helyet.

Az egész történethez érdemes tudni, hogy a Renault autója ekkor az egyik legjobban vezethető volt, mely a Hungaroringhez hasonló nagy leszorítóerőt igénylő pályákon mutatta meg, mire is képes igazán. Mindezeken túl a gyár egy új fejlesztésű motort is hozott erre a futamra, ami után talán nem meglepő, hogy a csapat nagy reményekkel érkezett a magyar pályára.

Alonso a pole-t gyakorlatilag a pálya középső szakaszában nyerte meg, ahol mindenkinél jóval gyorsabb tudott lenni. Remekelt az utolsó részen is, ám a döntő fölény a technikás részen ütközött ki. A pálya elején a spanyol versenyző meglehetősen szerényen szerepelt, tehát a csapat a szárnyállásoknál még egy lapáttal rátett az autó amúgy is kiváló aerodinamikai tulajdonságaira.

A csapat vélhetően arra játszott, hogy Alonso szokásosan remekül rajtol majd, hiszen amennyiben valakinek sikerül megelőzni, az biztos, hogy a gyenge végsebesség miatt nehéz helyzetbe került volna. Az időmérő edzésen a célegyenesben Ralf Schumacherhez képest -aki a második kockából rajtolt- Alonso hátránya a végsebességet tekintve 13 km/óra volt, ami testvérek között is tetemes különbség.

„Ez egy nehéz pálya, és piszkos is, de mi kezdetektől fogva gyorsak voltunk itt a hétvégén. Jarno tegnap a leggyorsabb volt, ma pedig én állok az első helyen, ami remek helyzet számunkra."

„Ami a rajtot illeti, bízom az autómban, úgy vélem minden esélyem megvan arra, hogy az első kanyarban elsőként forduljak be." -mondta Alonso az időmérőt követően, amire Ralf Schumacher a következőkkel reagált: „A pálya koszos oldaláról indulok, ami nem ideális helyzet, de bízom abban, hogy Fernando kedves lesz hozzám és elenged."

Nos, ahogy aztán vasárnap kiderült, Alonso egy csöppet sem volt kedves, és úgy faképénél hagyott mindenkit a rajtnál, hogy mire ő már az első kanyart abszolválta, a többiek még csak a fékezéssel és az egyensúly megtartásával bajlódtak.

Valahol ez is volt az egyetlen pont, amikor a többiek még láthatták a Renault autó hátulját, mert ezek után Alonso olyan módon a gázba taposott, hogy hét kör után már 15 másodperc volt az előnye Mark Webberrel szemben.

Most erre mondhatnánk, hogy könnyű neki Mark Webber és a Jaguar ellen, de ha hozzávesszük, hogy a futam végére saját csapattársát és Michael Schumachert is lekörözte, az már sokmindent elmond a vasárnapi teljesítményéről.

A „ragadós" beállítás ellenére Alonso a futam végéig rendkívüli módon taposta a gázpedált. Még a verseny előtt is felszabadult volt, s ez meglátszott a vezetési stílusán is. A kanyarokat, melyek talán a szokásosnál is csúszósabbak voltak -lévén, hogy az Aquapark felől a por ellepte a pályát- ő tudta a leginkább kontrollálni. Nem volt minden hiba nélküli a vezetése, de könnyedén korrigálta az autó minden egyes engedetlenségét.

Schumacher eközben túl óvatosnak, míg Montoya inkább görcsösnek tűnt. Előbbi le is maradt, utóbbi pedig pár körrel a futam vége előtt majdnem kirepült a pályáról. A kolumbiai a harmadik helyen autózott a futam utolsó felében, amikor az autója fara kimozdult, s az ellenkormányzás ezúttal hiábavalónak bizonyult. Az autó megperdült, de Montoya jól feltalálta magát és éppen meg tudta tartani a dobogós helyezését. Az igazsághoz hozzátartozik, ha nem a csapattársa jön mögötte, akkor elbúcsúzhatott volna a harmadik helyétől. Ralf fülére biztosan rászóltak: „Öreg, te nem vagy harcban a címért, fékezz." Schumacher meg fékezett, méghozzá akkorát, hogy Montoyának hirtelen fél célegyenesnyi előnye lett. Aztán ebben is maradtak. Alonsóék is.

A spanyol versenyző 22 évesen és 26 naposan megszerezte élete első Forma-1-es győzelmét. Mondhatni ő avatta fel az új Hungaroringet, hiszen ekkor kapta meg azt a formát a pályánk, amelyet azóta is tart. A hosszabb és élesebb kanyarral megáldott célegyenest, s a hátsó kinyújtott pályaszakaszt.

Hogy Alonso történelmet írt, ahhoz nem fér kétség. Ő lett ugyanis a legfiatalabb futamgyőztes, de ha jobban belegondolunk, egyrészről mi magyarok is benne vagyunk az ő kis történelemkönyvében, hiszen az ember általában az elsőt soha nem feledi. Alonso nálunk lett „nagykorú", nálunk élhette át, milyen is az, ha valakit először int le a kockás zászló. Aztán alig másfél év múlva már ő volt a Forma-1 egyik legjobbja, majd képletesen el is foglalta Michael Schumacher trónját is.

Nálunk kezdődött a sikersztori, ami a mai napig tart!