A népszerű házi kedvenc

A csincsilla Dél-Amerikából származik, ahol a teljes kipusztulástól csak a kitartó tenyésztői munka mentette meg ezt a fajt. A kipusztulás veszélye főként a prémvadászat elterjedése miatt fenyegette a csincsillákat. Házi kedvencként csak mintegy négy évtizede tartják, de a faj népszerűsége azóta is folyamatosan növekszik. A nagy kereslet eredményeképp a kisállat kereskedésekben egyre több színváltozattal találkozhatunk.

A csincsillák természetes élőhelyükön (Andok hegység) a sziklák hasadékaiban, üregeiben, élnek. Nappal a menedéket jelentő kopár sziklák repedéseiben húzódnak meg, de éjjel kimerészkednek, és táplálék után néznek. A sötétben való tájékozódásukat az érzékeny bajusz szálaik és nagy szemeik is segítik.

A csincsillák szoros társas kapcsolatban, családokban élnek A tenyészpárok együtt tartása mellett az egynemű párok tartása is problémamentes, főleg ha kiskoruktól kezdve együtt vannak. A természetben gyakran előfordul, hogy a hímek verekednek és sok nőstény is elkergeti a hímet fialása előtt.
Ezek a kisrágcsálók sokszor nagyon változatos, érdekes viselkedést mutatnak, főleg, ha több állatot tartunk együtt. Az állatok megfigyelése a szemlélő számára nagyon érdekes és hasznos időtöltés lehet.
Ahhoz, hogy eldöntsük, illik e hozzánk és életvitelünkhöz a csincsilla, meg kell ismerni néhány jellemző tulajdonságát is.

Ha egyedül tartjuk a csincsillát, nagyon hamar megszelídül. Ilyenkor azonban nagyon sok időt kell szentelnünk kedvencünkre, hogy érezze, nincs egyedül, hiszen ezek a kisrágcsálók eredendően társas állatok. Más kisállatokkal, például nyúllal való együtt tartása az eltérő takarmányozási és tartási elvek miatt nem ideális.
A csincsillák éjszaki életmódot folytatnak, csak estefelé merészkednek ki odújukból, napközben általában alszanak. Fontos számukra, hogy meleg, száraz helyet biztosítsunk nekik. A csincsillák igen tiszta állatok, hangot ritkán adnak, általában teljesen csendesek.
Az automata etető és itató berendezésekkel egy-két napra egyedül lehet őket hagyni. Eledelnek ideális a kisállat üzletekben kapható, csincsilláknak való száraztáp, melyet réti szénával érdemes kiegészíteni.

A csincsillák kiváló társai az egyedül élő embereknek, de ideális társai lehetnek az elfoglalt szülők gyermekeinek is. A gyerekek nagyon élvezik a csincsillák játékosságát, de ne feledjük, az aktív élet számukra csak naplemente után kezdődik.
Az éjjeli bóklászásuk során gyakran zajt csapnak, ami felébresztheti a család tagjait.

Azoknak, akik nincsenek esténként otthon, nem ajánlható jó szívvel a csincsilla tartása. Azok az állatok, amelyeket gyakran hagynak egyedül, kezelhetetlenné, "bosszúállóvá" válhatnak.

A csincsilla felelős tartása

Ha egy kedves, barátságos, simogatható, szép, könnyen gondozható állatkára vágyunk, sokféle lehetőség közül választhatunk. Mi most a csincsillát ajánljuk.

A csincsilla nagyon mókás állatka: tömött, fényes, simogatnivaló szürke bundája van, fekete, csillogó szeme, nagy fülei és bozontos farka. Ideális háziállat lehet, kézhez szoktatható, kicsi, puha, barátságos, viszonylag könnyen tartható. Megfelelő körülmények között tartva a csincsilla várható élettartama 10-15 év. Nem agresszív állat, kis odafigyeléssel megelőzhetők a véletlen harapások is. Az almot rendszeresen cserélve nincs szaga.
A csincsilla Dél-Amerikából származik, ahol eredetileg az Andok hegyeiben élt csapatokba verődve éjszakai életet. Már az őslakóság is vadászott rá húsa és nagyon finom tapintású bundája miatt, de amikor hódítók is érdekeltté váltak a bundakészítésben, a fajta a kihalás szélére került. Később a prémjükért tenyésztették, de a csincsillák népszerűek lettek a hobbitartók körében is.

Első csincsillánkat hobbitenyésztőtől érdemes beszerezni, mivel ilyen helyen megismerkedhetünk az állatka szüleivel, környezetével, tartási körülményeivel is, ez sokat elárul várható viselkedéséről és egészségi állapotáról. A tenyésztő születésüktől kezdve sokat foglalkozik a csinbébikkel, kézhez szoktatja őket, eléri, hogy az állat ne rémüljön meg, amikor meglát minket.

Az egészséges csincsilla szeme csillogó, fényes, fogai narancssárgák, bundája szép, sűrű, puha tapintású, csomóktól mentes. Fülei nem sérültek. Mozgása fürge, jó ugró, általános kondíciója jó, az állat nem túl sovány. Általában élénk, egészséges benyomást kelt.
A csincsilla nem nevelhető szobatisztaságra, alomba végzi a dolgát (megfelelő a forgács, csutkaalom, macskaalom, de ne legyen poros). Tágas ketrecben tartható, de szüksége van rá, hogy kiengedjék, hogy kedvére mozoghasson (legalább fél órát naponta). Rágcsálhat, ezért felügyelettel engedjük ki, ne tegyen kárt a tárgyainkban vagy magában: a vezetékeket, konnektorokat zárjuk el, kedvenc könyveink, cipőink pakoljuk magasra, az ablakokat zárjuk be, a számunkra megközelíthetetlen réseket takarjuk el.

A ketrec mérete (1-2 állatkára számolva) minimum 60×40 alapterületű, 80 cm-s magassággal. Ennél nagyobb még jobb, főleg ha a magassága nagyobb. A csincsilla szeret mászkálni fel és le, ügyesen mászik a ketrec falain. Jó ugró, a szintek között biztos ugrásokkal közlekedik. A polcok lehetőleg fából készüljenek, de számítsunk rá, hogy állatkánk rágni fogja. (ne használjunk olyan anyagokat, ragasztót, lakkot, festéket, pácot, ami káros az egészségre.)
A rács anyagát úgy válasszuk meg, hogy ne rozsdásodjon a rákerülő víztől vagy nedvességtől, és a csincsilla se tudja szétrágni. A csincsilla érzékeny a huzatra, és nem szereti a túlzott meleget, ezért a ketrec ne kerüljön fűtőtest mellé vagy közvetlen napra. Számítsunk rá, hogy éjszakai állatként éjjel fog tevékenykedni, elég hangos lehet, ahogy ugrál, játszik vagy rág. Lehetőleg ne az ágyunk mellé telepítsük a ketrecet.

Búvóhelynek odú-szerű tárgyból alakíthatunk ki (nagyméretű befőttesüveg, kerámia váza, pvc-cső darab, műanyag cső, házikó, stb.), rögzítsük a ketrec egy magas pontjára. A ketrec falára szerelhető fém etetőtálat a ráülő csincsilla nem tudja sem felborítani, sem szétrágni. Itatóként használhatjuk a golyós itatókat vagy tálkába is tehetjük a vizet, akkor gyakrabban kell cserélni, hogy a belehulló eledel, stb. ne szennyezze.

Ha a csincsillának van rágófája (esetleg több is), nem kényszerül arra, hogy a berendezési tárgyain (vagy a mieinken) koptassa gyorsan növő fogait. A fadarab származhat a kertünkből is, ha nem szennyezett permetezőszerrel vagy mással. Adható fafajták: alma, szilva, barack, gyertyán, mogyoró. Jó még a szépia, meg a boltokban kapható vitaminos, ízesített rágókő.

A csincsilla eredeti környezetében változatosan táplálkozott, jó, ha mi is ezt követjük. Alapélelmezésre legjobb választás a speciálisan csincsilláknak összeállított táp, jó minőségűek kaphatók. Ezen kívül mindig legyen friss szénája. Kiegészítésül kaphat gyümölcsöt (répa, banán, alma, szőlő, paradicsom, ribizli, frissen vagy aszalva), magvakat, mazsolát, és időnként kényeztethetjük joghurtos jutalomfalatkákkal is. Örömmel fogadják a szárított gyógynövényeket: kamilla, menta, citromfű, csalán, zsálya, csipkebogyó. A szárított virágszirmok is finom csemegének számítanak: vadrózsa, hibiszkusz, hozzákeverhetjük a táphoz is. Figyelem: a túl sok lédús tápláléktól a csincsilla hasmenést kaphat.

A csincsilla fürdéshez egy speciális, apró szemcséjű homokot használ, ebben hempereg, ugrál. Naponta tegyük lehetővé számára a fürdőzést, szórjuk a homokot egy magasabb peremű műanyag tálba vagy oldalára fordított nagyméretű befőttes üvegbe, aztán helyezkedjünk el kényelmesen és a csincsilla mutatványaival máris megkezdi a szórakoztató számot.