Délután két óra van .A nap vakító fénye széjjelsüt a tágas udvaron.Lányok röplabdáznak.Szigorú képű edzőjük a pálya mellett ácsorog egy flakon ásványvíz társaságában.A pálya végén szervára készül egy lány.Hát középig érő sötét vörös haja és sárga szeme van.Megüti a labdát és az a tulsó oldalon arcon talál egy lányt aki összeesik és orra elé rakja kezeit.Ujjai között vércsíkok kúsznak ki és nagy cseppekként érnek földet.

-Na mi az?Talán fájt?Pedig nem is ütöttem meg annyira.-mondja gúnyos vigyorral a lány.

-Shinkiró ez most mire volt jó?!-segíti fel egy lány a sérültet.

-Mit véded?!kiállt rá Shinkiró.-Talán mert ugyan olyan gyenge és szerencsétlen vagy mint ő.-azzal hátat fordít és elsétál.

Az öltözőben sürögnek-forognak a fáradt lányok.

-Ez az edzés most jó kemény volt.Ugye Mamikó?

-Igen.Igaz.De én nem bánom szeretek röplabdázni.Oh nézd az új cipőm.abban a híres cipőboltbna vettük .Igazi márka.-mondja mosolyogva a lány.

-Márka?!Hehe.-nevet Shinkiró és kinyitja szekrényét.

-Mit röhögsz?-kérdezi dühösen Mamikó

-Az nem márka csak egy egyszerű utánzat.Ha igazi lenne nem lehetne leszedni róla a címkét és a talpa nem jött volna szét egy használat után.Emellett láttam amikor a piacon megvetted.-Mamiko sírva fakad.Elejti cipőit és zokogva kirohan az öltözőből.A lányok cak néznek utánna majd egy szúrós pillantást küldenek shinkiró felé.Ő azonban nem is figyel rájuk csak felkapja cuccait és indul is az ebédlőbe.

-Szia Shinkiró!-köszön neki egy srác.

-Takeya?!Hagyj békén!-löki el a srácot.

-Ne már!Shinkiró!Az iskola egyik nagymenője vagyok .Hálás lehetnél ,hogy foglalkozom veled.

-Legyek hálás azért mert egy idegesítő pincsi állandóan a nyomomban lihe?!Hát kössz de ezért nem leszek hálás.-az egyik asztal mellett tálcával áll egy lány és dühösen szorítja táskáját.

-Takey........azt mondtad engem szeretsz.-szól a fiúhoz.

-Ááh fejezd már be!nem látod ,hogy más dolgom van?-azzal elmegy és otthagyja a kikosarazott lányt.Shinkiró vet rá egy kárörvendő vigyort és otthagyja ő is.

-Sok szerencsétlennel vagyok én körülvéve.-gondolja magában amikor meglátja egyik osztálytársát aki rövidlátó és most éppen a tálcájával való egyensúlyozással szerencsétlenkedik.Shinkiró ellibben mellette és egy lenge mozdulattal meglöki a tálcát.minden tányér hangos csörönpöléssel és földet és törik apró darabokra.Az étel szétterül a földön és a lány csak szomorúan bámulja.

-Ejnye de ügyetlen vagy.-szól vissza Shinkiró.Az ebédlőben minden gyerek hangosan röhög és gúnyolja a rövidlátó lányt.

Vége van az egész napnak.A tanulók csapatokba verődve indulnak hazafelé.Hangos zsivajal özönlenek ki az iskolaajtón mint valami hangyasereg.Egy kis csapat lány azonban külön a többiketől csendben tervet eszelget.

-Minden fájdalmunk okozója Shinkiró.

-Ha többé nem lenne útban akkor minden bajunk megoldódnak.

-Többé nem lenne senki aki kigúnyolon és lemárkátlanozza a cipőmet.

-Vagy kiöntse az ebédem.

-Vagy elvegye a pasim.

-Megvan!-szól hirtelen az egyik lány.-Hívjuk este ahoz az elhagyatott raktárépülethez ami a folyó mellett áll.Ott aztán végzünk vele.

-Megöljük?

-Nincs más megoldás.-majd az össze lány bólintással jelzi benne vagy a szörnyű tervben.

Shinkiró félúton hazafelé megkapja az SMS-t.

-Gyere este 10-kor a folyó melletti raktárépületbe.Fontos közölnivalónk van.-olvassa hangosan-Vajon mit akar az szerencsétlen bagázs?-gondolja és zsebre dugja mobilját.Gyors léptekkel hazasiet ,bekap egy pár falatot és még azt sem sejti ,hogy életében azok az utolsó falatok.

A félelem piciny szikrája nélkül sétált be az elhagyatott raktárépületbe.Homály volt.A sötétség félelmetes leplet húzott a tájra.A félhold gyér sugarai világították be útját melyek a törött ablaküvegeekt át jutottak be az omladozó épületbe.

-Héé lányok !Hol vagytok.-kiálltja el magát s csengő hangjának visszhangja tölti be az egész helyet.Végül felsétál a tetőre.Körülnéz de nem lát senkit.Észre sem vesz ,hogy mögötte egy árnyék jelenik meg ,kezében egy éles késsel.Shinkiró utolsó érzése valami hidegség volt a hátában , s utolsó emléke a vörös vértócsa mely köré gyűlt másodpercek alatt.Majd szeme lecsukódott s utolsó szava jéghidegen hagyta el száját és miután szíve megállt szavai még mindig visszhangoztak.

-Bosszúm szörnyű lesz.................

Shinkiró pillája megrezdült majd felnyitotta szemeit.De azt kívánta bár csak ne tette volna.Rózsaszínesen izzó, négyszemű ,átlátszó lény lebegett előtte.Mögötte egy bizonyára hatalmas fa gyökerei melyek átfontak rengeteg csontvázat melyekre rászáradt már a hús.Vagyis amennyi hús még maradt rajtuk.

-Shinkiró!-szólalt meg a félelmetesen rezgő hang.

-Ki vagy?Hol vagyok?-órrá lett félelmén ,s arcvonásai ismét rideggé és komollyé simultak.

-A Pokol fogadna keblére és kínozna az idők végtelenségéig bűneidhez mérten.Azonban még a Pokol sem okoz olyan kínt melyel te bűneidet megbánhatnád.Vezekelend kel hát és a Jigoku Shoujo keze alatt szolgálni a Poklot és engem a Pokol Urát.Azonban ha ellenszegülsz nem tehetek mást mint mégis a Pokolra küldeni.Te döntesz.De gondold meg jól.Mert ha a szolgálatod választod átok is sújt.Nem leszel képes semmifajta emberi jó érzés kifejezésére s ez marcangolja majd lelked míg lelked küzd az elérhetetlen megváltásért.-ahogy befejezte Shinkiró szemeit lesütötte.

-Szolgálom a Poklot .-suttogta halkan.Ekkor körülötte egybefolyt a Pokol Ura és a fa gyökerei ,s a táj vörösen vizzó éggé és mezővé vált.

-Üdvözöllek!-a halk köszöntés Shinkiró háta mögül jött.Gyorsan megfordul.Egy nagy ,lombos fa alatt kis csapat állt.

-Te vagy a Jigoku Shoujo?-kérdezte a hosszú fekete hajú lánytól.

-Igen.A nevem Enma Ai.-majd vetett egy pillantást társai tudatva velük ,hogy ők következnek a bemutatkozásban.

-Szia!Ichimoku Ren vagyok.-mosolyodott el a fiú

-Honne-Onnát tisztelheted bennem.

-Kisasszony!-hajolt meg kicsit az öreg úr.-Wanyuudou vagyok.

-én Kikuri vagyok!-szalad oda hozzá egy kislány.Vígan mosolyogva elkapja Shinkiró kezét.

-Hát,...hello!-köszönt átlagosan mintha csak egy boltban lenne.De mégsem volt ugyan olyan.Mindig rámosolyog ilyenkor arra akinek köszön de most mintha arca nem az övé lenne és nem lenne hatalma felette.Egy apró mosoly ,egy kis boldogság vagy érzés sem tükrüződött vonásain.Olyan volt mintha jégből lett volna kifaragva az arca.

-Mostantól kezdve te is közénk tartozol.Segítesz nekünk feladatunkban és Pokolra segíted a bűnös embereket.-erre Shinkiró csak bólintott egyet.Tekintete eddig Ain volt leragadva de most végigjár másik három alakon is.Először Wanyuudoun majd Honne-Onnát végül Renen megakad a szeme.Kis ideig csak nézi majd inkább a kezét szorongató Kikuri felé fordul.