danna pártfogó, aki anyagilag támogatja a geikót vagy a gésát
ekubo szó szerint: mélyedés; sütemény, melynek mélyedés van a tetején, közepén egy kicsi piros körrel
geiko szó szerint: a művészet asszonya. Kiotóban használatos szó a női előadóművészekre, akik a hagyományos japán műfajokat művelik. Máshol gésa a nevük
geta speciális fapapucsok
gosugi a maiko vagy geiko borravalója, mindig borítékban nyújtják át
hakobeján gardrób féle, nagy társalgóval, mérete 50 tatami, csak a gésák és művészetek tartózkodhatnak benne
hakoja háziszolga
hanamacsi japán városok kijelölt negyedei, ahol a gésák élnek és dolgoznak
kaburendzso táncszínház
maiko tanuló gésa, a tánc asszonya – csak Kiotóban léteznek
minari-szan tanuló maiko, aki egy okijában a maikokkal és geikokkal együtt lakva ismerkedik a hanamacsi életével, és ott is jár iskolába
minerai tanulás megfigyelés révén
mizuage a gésa szüzességének elvesztése
nakai az ocsajákban szolgáló nők
nenki a maiko és geiko szolgálati ideje egy okajában
nosigami festménytekercs
ocsaja teaház, ahol a vacsorákat rendezik, és ahol gésák szórakoztatják a vendégeket
odori tánc
ohikizuri hosszú ujjú, uszályos kimonó, melynek az obiját úgy kötik meg, hogy az egyik vége lecsüngjön
ohirome gésa első fellépése a vizsga után
ojasikijuki kerti ünnepségek
okaszan az okija vagy az ocsaja –anyja– – a hanamacsi minden lakója így szólítja őket
okija fogadó, ahol a gésa a szolgálati idejét letölti
okobo a maiko magas talpú fapapucsa, amelyen a lábat szépen lakkozott bőrpántok rögzítik – lefelé ékszerűen elkeskenyedik, a talpánál fele olyan széles, mint felül
omiszedasi a minari-szan maiková avatása szertartása
oneszan –nővér, idősebb lánytestvér– – a gésa szerepköre a gondjaira bízott maikokkal vagy fiatalabb geikokkal kapcsolatban
oniiszan –báty–, a teaházak vendégeinek szokásos megszólítása, bár egyeseknek otoszan (apa) is kijár
otokoszu az egyetlen férfi foglalkozás a hanamacsikban: kimonófeladó
ozasiki vacsora az ocsajában vagy maga a hagyományos stílusban berendezett vacsorázóhelyiség
samiszen gésák háromhúros hangszere – egyiptomi eredetű, indiai közvetítéssel jutott el Kínába, majd kígyóbőrrel borított samiszenként Okinavára és kb. 300. évvel ezelőtt Japánba, ma macskabőrrel borítják leginkább
sikomi szan az okijában töltött tanulóidő első szakasza, ezután lesz a lány minari-szan – míg az okijban lakik és iskolába jár, házimunkát végez
sironuri az a jellegzetes fehér szer, mellyel az arcukat festik
szan szan kudo szó szerint: háromszor három változás – az a szertartás, amellyel az új maiko testvéri szövetségre lép az oneszanjával
tacsikata táncra szakosodott gésa
tokonoma beugró falrész a hagyományos japán szobákban – elmaradhatatlan kelléke az ikebana és a függőtekercs
ucsibako azok a komornák, akik segítenek a gésáknak az öltözködésnél
|