„Elő tudjuk idézni a szerelmet” –mondja Arthur Aron pszichológus, aki a kaliforniai Santa Cruz egyetemen végez kísérleteket.
A következő zajlik a laboratóriumban: két embert vonnak be a kísérletbe, akik sosem találkoztak, egy szobába bezárják őket 90 percre azzal az instrukcióval, hogy intim gondolataikat cseréljék ki egymással, például beszéljenek arról, mi volt a legkínosabb élményük, és mit éreznének, ha elveszítenék a szüleiket.

Két percig csendben egymás szemébe kellett nézniük. Ezután a vizsgálatvezető azt mondta: „Rendben, most mondd el a másiknak, mit szeretsz már benne”.
Aron érdeklődése tisztán tudományos. Nem házasságközvetítő, párkereső.
A vizsgálati alanyok külön ajtón távoznak, tehát nem kényszerülnek a továbbiakban találkozni. Mégis, az első vizsgálati pár hat hónapon belül házasságot kötött. Az egész kutatócsoportot meghívták esküvőjükre.
Aron, aki a szerelmet 20 éve tanulmányozza, és szaktekintély a témában, izgatott lett az eredményektől. Nem kell tovább az emberek megbízhatatlan memóriájára támaszkodni a szerelembe esés mozzanatát illetően. Lehet őket tanulmányozni az esemény közben, mint a patkányokat a labirintusban.
Hogyan hasznosíthatják ezeket a tapasztalatokat az emberek normál körülmények között- már ha a szingli-partik és párkereső események normálisnak nevezhetőek?
Az egyik javaslat, ha valakihez közel akarsz kerülni, meg kell osztanod a magadról szóló intim információkat. A legtöbb ember nem hajlandó erre, különösen nem az első randi alkalmával, mikor védik személyiségüket, akár egy biztonsági kódot.

A rizikófaktor

Az önkinyilatkoztatás veszélyes, Arthur Aron is egyetért ezzel. Ennek kölcsönösnek kell lenni. Ha csak egyoldalúan öntöd ki a szíved, az első randi után a másik valószínűleg menekülőre fogja. Mindazonáltal a kölcsönös megnyílás egy mélyebb szinten teremt kapcsolatot és megmutatja, hogy a másik is bízik benned.
Az intimitásról beszélve az alanyok kockáztatják azt, hogy kínosan érzik magukat, a kockázat viszont újabb tényező az összekovácsolódásra.
Minél nagyobb a rizikó, annál gyorsabban születik a vonzalom. „Barátom, Michael a második randin lett szerelmes a jelenlegi feleségébe, mikor az autója a jeges úton megpördült egy autóbusz előtt. „Egy csatornában állt meg az autó. Elkaptam a kezét, és hevesen megszorítottam. Nagyon kedves pillanat volt”-emlékszik vissza.
Nem tanácsolom mindazonáltal, hogy idáig elmenjünk. Ám ha nem rettent meg teljesen, azt tanácsolom, vegyetek részt egy vadvízi evezésen vagy búvártúrán. Nem tudhatod, kinek a kezét kapod majd el a pánik pillanatában”-mondja Aron.

„Tetszel nekem”

Végezetül, foglalkoznunk kell azzal a momentummal, hogy kísérlet résztvevőivel azt közölték, hogy a másik félnek tetszenek.
„Ezek a kilátások nagyon nagy hatást gyakoroltak. Ha megkérdezed az embereket arról, hogyan estek szerelembe, a 90 százalékuk azt mondja, rájött, hogy a másiknak tetszik”-vall erről a kutató.
Egyszóval, ha elég szerencsés vagy ahhoz, hogy találkozol valakivel, akinek tetszel, ne félj attól, hogy bevalld érzéseidet. A „tetszel nekem” varázsszó lehet, melyre egy másik mágikus mondat jöhet válaszként!

Fordította: Kovách Regina

Forrás: http://psychology.about.com